Varsói felkelés
| 1944-es varsói felkelés | |||||||||||||||||
| Lengyelország a II. világháborús német megszállás alatt | |||||||||||||||||
| A Honi Hadsereg ellenőrzése alatt álló varsói területek 1944. augusztus 4-én, a felkelés kezdetekor | |||||||||||||||||
| Dátum | 1944. augusztus 1–október 2. | ||||||||||||||||
| Helyszín | Varsó | ||||||||||||||||
| Eredmény | Német győzelem; a szovjet csapatok 1945 januári bevonulásáig a németek módszeresen lerombolták a város nagy részét | ||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
|
|||||
A varsói felkelés a náci Németország által megszállt lengyel fővárosban 1944. augusztus 1-jén kitört általános felkelés volt, melyet az Armia Krajowa (Honi Hadsereg) irányított a német megszálló csapatok ellen. A felkelés kirobbantását arra az időpontra időzítették, amikor a szovjet csapatok megközelítették Varsót. A Honi Hadsereg célja az volt, hogy még a szovjetek előtt felszabadítsák a fővárost, és megerősítsék a lengyel függetlenséget a háború teljes ideje alatt működő Lengyel Földalatti Állam kormányának hatalomra juttatásával.
A harcolókat szovjet légvédelmi támogatás nélkül a Brit Királyi Légierő, a Dél-Afrikai Légierő és a brit felső irányítással működő Lengyel Légierő támogatta: több mint kétszáz alkalommal dobtak le ellátmányt a harcoló csapatoknak. Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje a szovjet légitámogatás elnyerését követően egyetlen nagyszabású akciót hajtott végre.
Az Óváros utcáitól a város alatt húzódó csatornákig mindenütt zajlottak összecsapások. A több hónapon át tartó fegyveres harcot 1944. október 2-ára a Wehrmacht a Waffen-SS egységeivel közösen leverte. A Honi Hadsereg vesztesége nem volt több 20 ezer főnél, de a polgári veszteségek meghaladták a 225 ezer főt.[1]
A felkelés bukásában számos tényező játszott szerepet. A szovjet csapatok elérték ugyan a Visztulát, a fővárostól 30 kilométerre azonban hadtesteik megálltak, és tétlenül szemlélték a városban folyó harcokat. A várakozásnak kettős oka volt: egyrészről a soron következő támadó hadművelet előkészítése érdekében teljesen feltöltötték készleteiket, másrészt a szovjet vezetés úgy ítélte meg, hogy a felkelés sikertelensége esetén a háború után csekélyebb erőfeszítések árán sikerülhet hatalmi pozícióba juttatni Lengyelországban a szovjetbarát politikai erőket. A Vörös Hadsereg parancsnoksága azt sem engedélyezte, hogy a segélycsomagokat szállító szövetséges repülőgépek a visszaútra üzemanyagot vételezzenek a szovjetek által megszállt repülőtereken.
A megadást követően a németek az egész várost kiürítették. Mintegy 550 ezer főt a pruszkówi átmeneti táborba internáltak, 150 ezer főt pedig németországi kényszermunkára vagy koncentrációs táborokba hurcoltak. Német tűzszerészosztagok módszeresen felrobbantották a városban maradt összes még álló házat. A Vörös Hadsereg 1945. január 17-én vonult be a teljesen elnéptelenedett városba. Ekkorra a varsói lakások 93 százaléka megsemmisült vagy súlyosan megrongálódott.
Forrás [szerkesztés]
- Norman Davies: Lengyelország története. Osiris, Budapest, 2006.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Norman Davies: Lengyelország története. Osiris, Budapest, 2006. 792.
Külső hivatkozás [szerkesztés]
- Warsaw Rising Museum in Warsaw (angol nyelven)

