Varsói felkelés

1944-es varsói felkelés

Lengyelország a II. világháborús német megszállás alatt

A Honi Hadsereg ellenőrzése alatt álló varsói területek 1944. augusztus 4-én, a felkelés kezdetekor

Dátum

1944. augusztus 1–október 2.

Helyszín

Varsó

Eredmény

Német győzelem; a szovjet csapatok 1945 januári bevonulásáig a németek módszeresen lerombolták a város nagy részét

Harcoló felek
Armia Krajowa	Wehrmacht Waffen-SS
Parancsnokok
Tadeusz Bór-Komorowski Antoni Chruściel Tadeusz Pełczyński Leopold Okulicki	Erich von dem Bach-Zelewski Rainer Stahel Heinz Reinefarth Bronislav Kaminski Petro Dyachenko
Haderő
Kezdeti haderő: 20 000-49 000 fő között	Kezdeti haderő: 13 000-25 000 fő között
Veszteségek
1. Berling hadsereg 5660 fő Lengyel felkelők 15 200 halott 5000 sebesült 15 000 hadifogoly Lakosság 150 000-200 000 halott 700 000 menekült	16 000 halott 9000 sebesült 310 harckocsi és páncélozott harcjármű 340 teherautó és gépjármű 22 tüzérségi löveg 1 repülőgép

A varsói felkelés a náci Németország által megszállt lengyel fővárosban 1944. augusztus 1-jén kitört általános felkelés volt, melyet az Armia Krajowa (Honi Hadsereg) irányított a német megszálló csapatok ellen. A felkelés kirobbantását arra az időpontra időzítették, amikor a szovjet csapatok megközelítették Varsót. A Honi Hadsereg célja az volt, hogy még a szovjetek előtt felszabadítsák a fővárost, és megerősítsék a lengyel függetlenséget a háború teljes ideje alatt működő Lengyel Földalatti Állam kormányának hatalomra juttatásával.

A harcolókat szovjet légvédelmi támogatás nélkül a Brit Királyi Légierő, a Dél-Afrikai Légierő és a brit felső irányítással működő Lengyel Légierő támogatta: több mint kétszáz alkalommal dobtak le ellátmányt a harcoló csapatoknak. Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje a szovjet légitámogatás elnyerését követően egyetlen nagyszabású akciót hajtott végre.

Az Óváros utcáitól a város alatt húzódó csatornákig mindenütt zajlottak összecsapások. A több hónapon át tartó fegyveres harcot 1944. október 2-ára a Wehrmacht a Waffen-SS egységeivel közösen leverte. A Honi Hadsereg vesztesége nem volt több 20 ezer főnél, de a polgári veszteségek meghaladták a 225 ezer főt.^[1]

A felkelés bukásában számos tényező játszott szerepet. A szovjet csapatok elérték ugyan a Visztulát, a fővárostól 30 kilométerre azonban hadtesteik megálltak, és tétlenül szemlélték a városban folyó harcokat. A várakozásnak kettős oka volt: egyrészről a soron következő támadó hadművelet előkészítése érdekében teljesen feltöltötték készleteiket, másrészt a szovjet vezetés úgy ítélte meg, hogy a felkelés sikertelensége esetén a háború után csekélyebb erőfeszítések árán sikerülhet hatalmi pozícióba juttatni Lengyelországban a szovjetbarát politikai erőket. A Vörös Hadsereg parancsnoksága azt sem engedélyezte, hogy a segélycsomagokat szállító szövetséges repülőgépek a visszaútra üzemanyagot vételezzenek a szovjetek által megszállt repülőtereken.

A megadást követően a németek az egész várost kiürítették. Mintegy 550 ezer főt a pruszkówi átmeneti táborba internáltak, 150 ezer főt pedig németországi kényszermunkára vagy koncentrációs táborokba hurcoltak. Német tűzszerészosztagok módszeresen felrobbantották a városban maradt összes még álló házat. A Vörös Hadsereg 1945. január 17-én vonult be a teljesen elnéptelenedett városba. Ekkorra a varsói lakások 93 százaléka megsemmisült vagy súlyosan megrongálódott.