|
|
Ezt a szócikket egy, a témában jártas személynek vagy szakértőnek át kellene olvasnia, ellenőriznie a szövegét, tartalmát – részletek a cikk vitalapján. |
|
A szmolenszki áttörésétől Varsó lerombolásáig |
|
|
|
|
A
Honi Hadsereg zászlaja. A „PW” betűk a
Polska walcząca (Harcoló Lengyelország) mottót jelképezik.
A varsói felkelés a lengyel fővárosban 1944. augusztus 1-jén kitört általános felkelés, melyet az Armia Krajowa (Honi Hadsereg) irányított a német megszálló csapatok ellen. A több hónapon át tartó fegyveres harcot 1944. október 2-ára a Wehrmacht a Waffen-SS egységeivel együtt leverte. A lengyelek vesztesége mintegy 200 000 fő volt.[forrás?] Az Óvárostól kezdve a város alatt húzódó csatornákig mindenhol folyt a harc. A varsóiak bukásában több dolog is szerepet játszott: a szovjet csapatok elérték a Visztulát, a fővárostól 30 km-re azonban hadtesteik megálltak és megvárták a harcok kimenetelét. Várakozásaiknak több oka volt, egyrészről a soron következő támadó hadművelet előkészítése érdekében teljesen feltöltötték készleteiket, másrészt a háború végén az általuk támogatott szovjetbarát politika kevesebb kockázattal kerülhet hatalmi pozícióba. A Vörös Hadsereg parancsnoksága azt sem engedélyezte, hogy a segélycsomagokat szállító szövetséges repülőgépek a visszaútra feltöltsék tartályaikat a szovjetek által megszállt repülőtereken.
Az élelem, lőszer kifogyásával három hónap után a lengyelek megadták magukat. Azok a védők, akik túlélték, koncentrációs táborokba kerültek. A felkelés leverését követően kidolgozott tervek szerint német szárazföldi és repülőalakulatok módszeresen rombolták Varsó épületeit. Az év végére a főváros nagy része a földdel vált egyenlővé. A háború utolsó évének első hónapjában, január 12-én megindított szovjet támadó hadművelet során a szovjetek elfoglalták a szinte teljesen kihalt, 85%-ban rommá vált szellemvárost (17-én), majd a közigazgatás helyreállítása során létrehozták az Ideiglenes Kommunista Kormányt.
Lengyel katona sírja a varsói felkelés idején.
A felkelés idején elesett Vonyik József
honvédszázados és hat társának sírhelye a varsói Okęcie temetőben.