Heinrich Himmler

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Heinrich Himmler
Bundesarchiv Bild 183-R99621, Heinrich Himmler.jpg
Himmler hivatalos SS-portréja
Az SS birodalmi vezetője
Hivatali idő
1929.1945.
Előd Erhard Heiden
Utód Karl Hanke
A Harmadik Birodalom 2. belügyminisztere
Hivatali idő
1943.1945.
Elnök Adolf Hitler
Előd Wilhelm Frick
Utód Wilhelm Stuckart
Született 1900. október 7.
München, Németország
Elhunyt 1945. május 23. (44 évesen)
Lüneburg, Németország
Párt Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP)

Házastársa Margarete von Boden
Foglalkozás politikus, agrármérnök
Iskolái Müncheni Műszaki Egyetem

Himmler Signature 2.svg
Heinrich Himmler aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Heinrich Himmler témájú médiaállományokat.
Heinrich Himmler 1907-ben

Heinrich Luitpold Himmler (München, 1900. október 7.1945. május 23.) a nemzetiszocialista Németország politikusa, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt magas rangú vezére, a Schutzstaffel (SS) vezetője. A második világháború alatt a III. Birodalom második legbefolyásosabb embere volt Hitler után. Az összes rendőrségi és biztonsági erő, beleértve a Gestapót is, az ő irányítása alatt állt. Mint a koncentrációs táborok, a haláltáborok és a bevetési csoportok felügyelője, Himmler körülbelül 5,5-6 millió zsidó, több mint kétszázezer roma, kétmillió szovjet hadifogoly, kétmillió lengyel és több százezer kommunista, homoszexuális, valamint fizikailag és mentálisan sérült ember haláláért terhelte volna felelősség, de felelősségre vonás elől öngyilkosságba menekült.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjú évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Heinrich Luitpold Himmler 1900. október 7-én született Münchenben. Szülei: Joseph Gebhard Himmler és Anne Marie Heyder. Ő volt a középső a 3 fivér közt. Testvérei: Gebhard Ludwig Himmler (1898. július 29.) és Ernst Hermann Himmler (1905. december 23.).[1] Himmler szülei szigorúak voltak, gyerekeiket fegyelemben, katolikus módon nevelték.

A Heinrich nevet keresztapjától, Wittelsbach Henrik bajor hercegtől kapta. Ő taníttatta Heinrich Himmler édesapját.[2] Himmler 1910-ben kezdte meg tanulmányait München egy elit iskolájában. Szorgalmas, éles eszű és kitűnő tanulmányi eredményeket szerző diák volt. Az iskola mellett sakkozott, zongorázott, bélyegeket gyűjtött és kertészkedett.[3]

1914-ben kitört az első világháború, a hírekben megírta az eseményt. Nagyon érdekelte a háború, 1918-ban felfüggesztette tanulmányait, majd beállt a 11. bajor hadtestbe. Himmler fizikai adottságai kifejezetten gyengék voltak, ezért gondjai támadtak a hadseregben. A nagy háború után 1919 és 1922 között agronómusnak tanult Münchenben, majd rövid ideig egy magángazdaságnál dolgozott.[4]

A politikai életben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leszerelése után el kellett hagynia hadsereget, de a militarizmussal nem tudott felhagyni: a Landshut-szabadcsapat tagja lett. 1923 augusztusában belépett a Nemzetiszocialista Német Munkáspártba (NSDAP). 1923. november 8–9-én részt vett a sikertelen müncheni nemzetiszocialista hatalomátvételi kísérletben (sörpuccs). 1925-ben csatlakozott az SS-hez, majd 1927-ben a Reichsführer helyettese lesz. 1926 decemberében egy Bad Reichenhall-i hotelben szállt meg, ahol megismerkedett későbbi feleségével, Margareta Siegroth-tal. 1928. július 3-án nősült. Lánya, Gudrun 1929-ben született. 1929. január 6-án Adolf Hitler az SS birodalmi vezetőjének nevezte ki. Ekkor a szervezetnek még csak 280 tagja volt. 1930-tól a Birodalmi Gyűlés tagja. Részt vett a hosszú kések éjszakájában, amikor leszámoltak az SA (Sturmabteilung) vezetőivel 1934 nyarán.

1934-ben létrehozták a Gestapót (Geheime Staatspolizei), amelynek 1935-ben egy rövid ideig ő is parancsnoka volt. 1939-ben megszületett a RSHA (Reichssicherheitshauptamt, Birodalmi Biztonsági Főhivatal), vezetője Reinhard Heydrich. Ennek IV. hivatala lett a Gestapo, élén a végig Heinrich „Gestapo” Müller. Még ebben az évben elkezdték építeni az első koncentrációs tábort. 19361943 között a belügyminisztérium államtitkáraként a német rendőrség vezetője. 1943 augusztusától birodalmi belügyminiszter. 1944-től a németországi fegyveres csapatok főparancsnoka tisztséget is betölti.

Himmler a zsidókról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hosszú kések éjszakája után megépítették az első koncentrációs tábort. A koncentrációs táborok eredendően a politikai foglyok számára készültek, és csak később vált a nemzetiségük miatt deportáltak fogvatartó helyévé.

A poznańi beszéd[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1943. október 4-én Himmler beszédet tartott a zsidók kiirtásáról Poznańban. Részlet a beszédből (audio):

Szeretném önöket ismét emlékeztetni egy súlyos problémára.
Fel kell szítani a tüzet köztünk, ellenkező esetben, nem fogunk nyilvánosság előtt többet erről beszélni….
Beszélek „zsidók evakuációjáról”: kiirtani a zsidókat.
Erről a dologról könnyű beszélni, viszont nehéz végrehajtani. A „zsidók eltűnnek, mint minden idegen”
A mi tervünk a tiszta faj

A háború vége és Himmler halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1944-1945 telén a Waffen-SS tagjainak száma 910 ezer fő volt (bár papíron a becsült számuk 2 millió volt). 1945 tavaszán Himmler is belátta, hogy a háború elveszett, a Harmadik Birodalom elbukott. Ezért elutazott Lübeckbe, hogy ott Bernadotte Folke svéd diplomata segítségével nyugatra szökhessen. 1945 áprilisában különbéke-kísérletei miatt Hitler megfosztotta minden tisztétől, és a pártból is kizárták. 1945. május 20-án brit hadifogságba került, majd 4 nappal később Lüneburgban vitatott körülmények között öngyilkos lett.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felesége Margarete Boden, akivel egy üdülőhelyen ismerkedtek össze. Természetesen aranyszőke volt és kék szemű, bár Himmlernél nyolc évvel idősebb. 1928 nyarán házasodtak össze. Két gyermeket neveltek. Csak az egyikük volt vér szerinti: lányuk, Gudrun Himmler, akit a családban csak „kiskutyának” (Püppi) hívtak. Mivel Margónak nem születhetett több gyermeke, örökbe fogadtak egy kisfiút, akit – Gudrunnal együtt – felneveltek. Családi élete sem volt rendben: a Reichsführer szeretőjévé tette a titkárnőjét, Hedwig Potthastot, aki két gyermeket szült neki. Gudrun a háború után férjhez ment egy újságíróhoz és felvette annak vezetéknevét (Burwitz). Apjához hasonló nézeteket vallva, aktív neonáci tevékenységet folytatott.

Film[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Henrich Himmlerről Romuald Karmar 2001-ben készített egy filmet. A címe a Himmler-Projekt.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Heinz Höhne Red glave smrti: Priča o Hitlerovom SS-u, London: Pan Books Ltd. 1972 (ISBN 0-330-02963-0).
  2. Breitman. 9. oldal
  3. Breitman. 11. oldal
  4. Breitman. 12. oldal

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar nyelvű[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Erich Fromm: A rombolás anatómiája

Német nyelvű[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Josef Ackermann: Heinrich Himmler als Ideologe. Musterschmidt, Göttingen 1970.
  • Alfred Andersch: Der Vater eines Mörders. Diogenes Verlag, Zürich 1991. ISBN 3-257-01597-6.
  • Richard Breitman: Heinrich Himmler. Der Architekt der "Endlösung" Zürich u.a. 2000
  • Joachim C. Fest: Heinrich Himmler. Kleinbürger und Großinquisitor in ders.: Das Gesicht des Dritten Reiches. Profile einer totalitären Herrschaft (11. Auflage). Piper, München und Zürich 1993, ISBN 3-492-11842-9, S. 156-175
  • Erich Fromm: Anatomie der menschlichen Destruktivität. Original USA 1973; deutsch 1974
  • Heinrich Fraenkel, Roger Manvell: Himmler. Kleinbürger und Massenmörder. Ullstein, Frankfurt am Main und Berlin 1965.
  • Frank Helzel: Ein König, ein Reichsführer und der Wilde Osten. Heinrich I. (919-936) in der Selbstwahrnehmung der Deutschen. Bielefeld: transcript, 2004, ISBN 3-89942-178-7.
  • Frank Helzel: Himmlers und Hitlers Symbolpolitik mit mittelalterlichen Herrschern - König *Heinrich I. (919-936) und Kaiser Otto I. (936-973)in ihren nationalgeschichtlichen Rollen, PDF
  • Katrin Himmler: Die Brüder Himmler. Eine deutsche Familiengeschichte. S. Fischer Verlag, Frankfurt a. M. 2005, ISBN 3-10-033629-1.
  • Stephan Lehnstaedt: Das Reichsministerium des Innern unter Heinrich Himmler 1943-1945. Nachweis, Zusfssg.. In: ifz heft4-2006
  • Peter Padfield: Himmler. Reichsführer-SS. Cassel & Co, London 2001, ISBN 0-304-35839-8.
  • Bradley F. Smith: Heinrich Himmler 1900-1926. Sein Weg in den deutschen Faschismus. München 1979 (Orig.: Heinrich Himmler. A Nazi in the Making. Stanford 1971)
  • Franz Wegener: Heinrich Himmler. Deutscher Spiritismus, französischer Okkultismus und der Reichsführer SS. KFVR, Gladbeck 2004, ISBN 3-931300-15-3.
  • Peter Witte, Michael Wildt, Martina Voigt (Hrsg.): Der Dienstkalender Heinrich Himmlers 1941/42. Hans Christians Verlag, Hamburg 1999, ISBN 3-7672-1329-X.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Heinrich Himmler témájú médiaállományokat.