Nemzetiszocialista Német Munkáspárt
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
A cikk/szakasz nem tünteti fel a forrásokat, melyek segítségével készült. Ez önmagában nem minősíti a tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása igaz. Segíts megbízható forrásokat találni, hogy alátámaszthassuk, ami a lapon olvasható! |
A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (németül: Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei 
kiejtése✩, röviden NSDAP), ismertebb nevén a náci párt német politikai párt volt, amely 1933 és 1945 között vezette Németországot, agresszív politikájával gyakorlatilag „kirobbantotta a második világháborút” és végrehajtotta a holokausztot.
A náci (Nazi) kifejezés a német „Nationalsozialist” (nemzetiszocialista) szó rövidített alakjából származik. A párt Adolf Hitler vezetésével jutott hatalomra 1933-ban, főleg a németek militarizmusára és az I. világháború utáni megaláztatások miatti revansvágyra apellálva. Az NSDAP hatalomra jutása után totális diktatúrát vezetett be, és megalapította a Harmadik Birodalmat. A NSDAP volt az egyetlen legális politikai erő a náci Németországban a Weimari Köztársaság bukása után (1933)-tól a második világháború végéig, 1945-ig, amikor Németország elvesztette a II. világháborút.
Az NSDAP elveiből és tetteiből egy új politikai ideológia, a nácizmus alakult ki. A világháború után a pártot betiltották, vezetőit pedig a nürnbergi perek keretében emberiségellenes bűntettekért ítélték el.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Út a hatalomig
 |
Ezt a cikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. |
Előzmények: 1918. nov.10-én II. Vilmos lemond, majd Hollandiába távozik. Ebert vezetésével mérsékelt szociáldemokratákból álló szocdem kormány alakult. Nov.11-én a franciao.-i Compiegne-ban Németo. Aláírta a békét. Az új állam nehézségei: a hatalom legalizálása.
1919 jan.-ban választások, majd febr.-ban Weimarban összeült az alkotmányozó nemzetgyűlés, amely 1919. júl.31-én elfogadja az alkotmányt, így létrejön a Weimari Németo. Az alkotmány főbb pontjai:
- Németo. szövetségi köztársaság lett
- Az állam élére az elnök került, viszonylag tág jogkörrel /jogában állt kineveznie a kancellárt, rendkívüli helyzetekben figyelmen kívül hagyhatta a kormányt, ill. jogában állt rendeletekkel kormányozni /
- A szövetségi állam törvényhozó hatalma a Reichstag lett, ez volt a birodalmi gyűlés
- Deklarálták a demokráciát és az emberi és polgári szabadságjogokat.
A nyomorgás folyamatos szélsőjobboldali puccskísérletekhez vezetett. A puccsok Berlinben kezdődtek, majd Brémában folytatódtak.
1919. ápr.-ban azonban megalakult a Bajor Tanácsköztársaság is.
1923-Hamburg: utolsó munkásfölkelés.
1923. jan.11: Ruhr-válság: francia és belga csapatok szállták meg a Ruhr-vidéket, hogy kikényszerítsék a jóvátételt. Mivel a németeknek sem diplomáciai, sem katonai ereje nem volt, céltalan sztrájkokba kezdtek. A német gazdaság ebbe belerokkant, és a franciáknak is ráfizetés volt a megszállás. (A válság alatt új kormány került hatalomra Gustav Stresemann vezetésével. Stresemann) teljesítési politikát képviselt: folyamatosan fizették a jóvátételt, ill. fel akarták számolni Németo. nemzetközi elszigeteltségét.
Eredeti neve Német Munkáspárt (DAP) volt. A bajorországi Münchenben alakult párt egyike volt az akkor létező számos szélsőjobboldali pártnak. A párt kiemelkedése a többi kis politikai csoport közül akkor kezdődött, mikor Adolf Hitler belépett a pártba, és tehetséges vezérszónoknak bizonyult. Hitler először hadsereg ügynökeként került kapcsolatba a DAP-val. Mikor megismerkedett annak politikai elképzeléseivel, eldöntötte, hogy belép (1919).
A DAP-t ekkor még Anton Drexler vezette. A párton belül Adolf Hitler felemelkedését a szónoklatai által szerzett népszerűsége és Ernst Röhm (müncheni szabadcsapatok századosa) „rohamcsapata” biztosította, aki ekkoriban még teljes mértékben támogatta Hitlert. Hitler szerepe olyan gyorsan nőtt, hogy 1920. február 24-én már ő terjesztette elő a párt programját, amiben már ekkor szerepel a zsidók állampolgári jogainak megvonása, és az ekkor szélsőjobboldali körökben általánosan elfogadott nézet, miszerint követelték a versailles-i békeszerződés felmondását.
Szerepének növekedését jelezte, hogy a DAP az ő kezdeményezésre vette fel a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt nevet. Ezután a párt szinte a párton belüli korlátlan jogkörrel ruházta fel, amivel a párt vezére (Führer) lett, így innentől nem tartottak szavazásokat, Hitler szava döntött minden kérdésben (1921. július 29.) Ekkor jött létre az SA (Sturmabteilung – Rohamosztag), ami a párt első fegyveres szervezete volt, bár ekkor még „Torna és Sportrészleg” fedőnévvel szerepelt. Vezetői az eddig is hasonló feladatokat ellátó Ernst Röhm és Hermann Göring voltak.
1923-tól a pártban már egyértelműen az a szemlélet uralkodott, hogy a hatalom megszerzésének módja a fegyveres puccs. Ennek jegyében innentől állandósultak az utcai provokációk, amik elsősorban a baloldali szervezetek, főleg a kommunisták ellen irányultak. A párt gyűlésein is mindennaposak voltak a verekedések. Közben Hitler támogatókat szerzett a vezető körökből, akik anyagi és politikai alapot biztosítottak a párt működéséhez.
Ez a folyamat novemberben érte el a végkifejletét egy sikertelen puccskísérletben (sörpuccs), amelynek célja a bajor kormány megbuktatása volt (az országban ekkor az állandó provokációk miatt rendkívüli állapot volt érvényben). A puccs során Hitler az SA segítségével letartóztatta Kahr bajor miniszterelnököt, de célját a hadsereg közbelépése miatt nem érte el.
Hitlert ezután hazaárulás vádjával bíróság elé állították, de az általános közhangulat és kapcsolatai miatt alig 9 hónapos börtönbüntetést kellett letöltenie. Ezalatt írta meg könyvét a Mein Kampf-ot, ami a párt ideológiai alapjait biztosította a továbbiakban.
A pártot betiltották, de a Weimari Köztársaság gyengesége miatt már az 1924-es választásokon is elindult. Ez jelezte a párt új irányvonalát is, miszerint a hatalmat a továbbiakban puccs helyett választások útján kívánták megszerezni. 1929-ig kiépítették országos szervezetüket és bár a 1924-es és 1928-as választásokon csak néhány százaléknyi szavazatot kaptak, a taglétszámuk egyre nőtt, és megalakult a másik fegyveres csoportjuk, ami elitalakulat jelleggel a párt és a Führer személyes védelmét látta el. Neve ennek megfelelően Schutzstaffel (SS; védőosztag) lett. Tovább növelte a párt erejét, hogy egyre jelentősebb tőkés csoportok támogatását élvezték. Bár a választási eredményei miatt ekkor még nem volt meghatározó politikai erő, de többen már ekkor felismerték a veszélyt, amit a náci párt a fennálló rendre jelentett, így a kommunisták is, akikkel továbbra is rendszeresek voltak az utcai összecsapásaik.
1929 fordulópont volt a párt történetében is. A gazdasági válság és az állandósult utcai munkás összecsapások – amelyek egyik fő provokátora továbbra is az SA – és tüntetések miatt az elkeseredett, kiábrándult és megfélemlített tömegek egyre nagyobb számban álltak az NSDAP mögé.
A válság eredményeképpen 1930-ban megbukott a szociáldemokrata kormány. A helyzet stabilizálására bevezették az elnöki kormányzást, és választásokat tartottak, amin az NSDAP első jelentősebb eredményét érte el. A képviselői helyek 18%-át szerezte meg, ezzel a második legjelentősebb politikai erővé vált. Ezután Hitler és pártja szövetséget kötött a vezető tőkésekkel (Harzburgi Front; 1931). A válság elmélyülése miatt újabb választást tartottak. Bár a lakosság teljes létbizonytalanságban élt és a munkanélküliség tömeges méretűvé vált, a NSDAP mégis több tízmillió márkát volt képes költeni a választási kampányára a támogató vezető gazdasági elitnek köszönhetően. A programjuk nem változott nyíltan antiszemita, antikommunista volt, és a fennálló demokratikus rend megdöntését tűzte ki célul, ez egyben a versailles-i békeszerződés semmibe vételét is jelentette. Ezt további demagóg ígéretekkel egészítették ki.
Az eredmény nem maradt el: ekkor a képviselői helyek 38%-át szerezték meg, amellyel a legnagyobb párttá váltak. Viszont a győzelem nem volt egyértelmű, mivel a jelentős erővé érő kommunisták és a még mindig erős szociáldemokraták együtt képesek lettek volna ellenzékbe szorítani a náci pártot, de a munkáspártok összefogása elmaradt, így a politikai válság tovább tartott. Megoldásként az akkori miniszterelnök, Papen, akit Hindenburg köztársasági elnök nevezett ki, egy jobboldali koalíció tervét vázolta fel, ahol az NSDAP és a Centrumpárt alkotná a kormányzó erőt. Hindenburg végül, jobb meggyőződése ellenére, a kormányválság lezárásának érdekében, elfogadta ezt a javaslatot. Így 1933. január 30-án Hitler lett a kancellár és alakított kormányt, igaz, ekkor még a weimari alkotmány keretei között.
[szerkesztés] Az NSDAP Németország élén
Hatalmon a NSDAP továbbra is erőszakos politikát folytatott, és a Reichstag épületének felgyújtását (azt az alkotmányos rend elleni támadásként értékelve) ürügyként használták a polgári és szabadságjogok korlátozásához. Ezután politikai tisztogatások és leszámolások a kezdődtek Hitler belső és külső ellenfeleivel szemben.
Hitler viszonya Röhmmel eddigre megromlott. Ennek egyik oka volt, hogy Röhm szerette volna, ha a Birodalom hivatalos hadserege az SA lett volna, viszont ez a vezető katonai körök ellenkezését váltotta volna ki. Hitler nem kockáztatott egy esetleges puccsot, ezért ellentét alakult ki a pártvezetésen belül.
"Megoldásként" Hitler 1934. június 30-án éjszaka („hosszú kések éjszakája”) egy Rajna-vidéki épületben tartózkodó SA vezetőket álmukból felverte, Münchenbe szállíttatta és kivégeztette. Röhm „kegyelmet” kapott és saját kezével végezhetett magával. A külső politikai ellenfelekkel a különleges hatalommal felruházott Hitler gyorsan és igen erőszakosan bánt el, a NSDAP-n kívül minden pártot betiltott.
Azonban minél inkább behálózta a náci párt a német társadalom minden területét, a tényleges pártszervezet annál inkább elvesztette a jelentőségét a rezsim hatalmi struktúrájában. Hitler uralma erőteljesen személyközpontú maradt és alárendeltjei, mint például Himmler és Goebbels hatalma sokkal inkább az ő kegyeitől, szándékainak megfelelő értelmezésétől függött, mintsem a pártban elfoglalt pozíciójuktól. A sztálini idők Szovjet Kommunista Pártjától eltérően az NSDAP-nak nem volt tényleges vezető testülete vagy meghatározott döntéshozatali mechanizmusa, mint amilyen a kommunisták pártkongresszusa vagy központi bizottsága volt. Formálisan Hess által vezetett pártkancellária irányította a pártot, ám tényleges befolyása nem volt, mivel maga Hess is csekély jelentőségű figura maradt. Miután 1941-ben egy félresikerült békekötési kísérlet céljából Nagy-Britanniába repült, Martin Bormann követte tisztségében. Vele nyerte el a pártkancellária régebbi hatalmát, legfőképpen azért, mert maga Hitler támogatta és politikai titkáraként alkalmazta Bormannt. A rendszerben a tényleges hatalmat Hitler titkársága, a Himmler vezette SS és Goebbels propagandaminisztériuma gyakorolta.
[szerkesztés] A háború és a bukás
[szerkesztés] A párt tagjai voltak
Lásd: NSDAP-tagok kategóriát!
[szerkesztés] Vezető párttagok
- Adolf Hitler (1889–1945)
- Heinrich Himmler (1900–1945)
- Joseph Goebbels (1897–1945)
- Rudolf Hess (1894–1987)
- Hermann Göring (1893–1946)
- Joachim von Ribbentrop (1893–1946)
- Martin Bormann (1900–1945)
- Baldur von Schirach (1907–1974)
- Hans Frank (1900–1946)
- Ernst Röhm (1887–1934)
- Erich Ludendorff (1865–1937)
[szerkesztés] További párttagok
- Adolf Eichmann
- Albert Forster „Gauleiter” és teljhatalmú megbízott Gdańskban (Danzig).
- Alfred Rosenberg a nevelés- és iskolaügyért felelős birodalmi meghatalmazott
- Hjalmar Schacht a „Reichsbank” elnöke, gazdasági miniszterként a „Mefo-váltó” megteremtője.
- Walter Schultze a német Vöröskereszt elnöke
- Albert Speer építész
- Edmund Veesenmayer Hitler teljhatalmú magyarországi megbízottja
- Ernst Freiherr von Weizsäcker Richard von Weizsäcker édesapja, Joachim von Ribbentrop külügyminiszteri államtitkára
- Gerhard Beil, 1986-1990 között az NDK külkereskedelmi minisztere
- Wernher von Braun, az Amerikai Egyesült Államok holdutazás-programjának vezetője
- Karl Carstens
- Arnold Gehlen, konzervatív filozófus és szociológus
- Hans-Dietrich Genscher, 1974-1992 között az NSZK külügyminisztere
- Heinrich Harrer, hegymászó és geográfus-kutató (életét a "Hét év Tibetben" c. film dolgozta fel)
- Walter Jens, baloldali liberális irodalomtörténész, író
- Herbert von Karajan, karmester
- Kurt Georg Kiesinger 1966-1969 között az NSZK miniszterelnöke, kancellár
- Konrad Lorenz osztrák Nobel-díjas (1973)
- Walter Scheel, 1974-1979 között az NSZK államelnöke
- Oskar Schindler, nagyvállalkozó
- Carl Schmitt, konzervatív államügyész, jogfilozófus
- Hans Ernst Schneider Hans Schwerte néven irodalomtörténész
- Gerhard Schröder 1953-1969 között az NSZK kereszténydemokrata minisztere (nem azonos Gerhard Schröder kancellárral)
- Fritz Thyssen nagyvállalkozó
- Kurt Waldheim 1986-1992 között Ausztria államelnöke
[szerkesztés] Mottók, szlogenek, kifejezések
- Sieg Heil! Sieg Heil! Sieg Heil!
- „Szent a győzelem!” (Egy időben a Wehrmachton belüli köszönés is volt)
- Ein Volk, ein Reich, ein Führer!
- „Egy nép, egy birodalom, egy vezér!”
- Deutschland, erwache!
- „Németország, ébredj!” (Dietrich Eckart műveként ez volt a címe egy népszerű náci dalnak, és számos propagandaplakáton is megjelent)
- Meine Ehre heißt Treue
- „Becsületem a hűség" (Az SS jelmondata)
- Die Juden sind unser Unglück!
- „A zsidók a mi szerencsétlenségünk!” (a nemzetiszocialisták egyik fő jelmondata)
- Lang lebe unser ruhmvoller Führer!
- „Sokáig éljen dicső vezérünk!”
- Heute Deutschland, morgen die Welt!
- „Ma Németország, holnap a világ!”
- Die Deutschen immer vor dem Ausländer und den Juden!
- „A németek mindig előbbrevalók a külföldinél és a zsidóknál!” (a nemzetiszocialisták másik fő jelmondata)
- Sicher ist der Jude auch ein Mann, aber der Floh ist auch ein Tier
- „Természetesen a zsidó is ember, de a bolha is állat”
- Gott mit uns!
- "Velünk az Isten! (A Wehrmacht jelmondata, melyet a Wehrmacht katonai övcsatjaiba is belevéstek.)
[szerkesztés] Választási eredmények
Bővebben: Német választási eredmények 1919-1933| dátum | szavazatok száma (millió) | arány | képviselők száma |
|---|---|---|---|
| 1924. május 4. |
|
|
|
| 1924. december 7. |
|
|
|
| 1928. május 20. |
|
|
|
| 1930. szeptember 14. |
|
|
|
| 1932. július 31. |
|
|
|
| 1932. november 6. |
|
|
|
| 1933. március 5. |
|
|
|
[szerkesztés] Lásd még
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
