Hjalmar Schacht

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hjalmar Schacht

Horace Greeley Hjalmar Schacht dr. (Tingleff, Schleswig-Holstein, 1877. január 22.München, 1970. június 3.), német politikus és bankár, a Reichsbank elnöke, a Német Birodalom gazdasági minisztere.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1895-99 között Kiel, Berlin, München, Lipcse és Párizs egyetemein tanult orvostudományt, germanisztikát, irodalomtörténetet, újságírást és közgazdaságtant. 1899-ben Kielben szerzett diplomát az angol merkantilizmus elméleti vonatkozásairól írott dolgozatával. 1900-ban Zentralstelle zur Vorbereitung von Handelsverträgen-nél lett asszisztens, 1901-ben a Handelsverein cégvezetője, két év múltán a Dresdner Bank referense. 1908-ban a bank helyettes igazgatójává lépett elő.

Az első világháború alatt gyenge szeme miatt felmentést kapott a hadi szolgálat alól, és leginkább a katonai adminisztrációban tevékenykedett. 1916-ban a Nationalbank für Deutschland igazgatója lett, 1920-től tulajdonosa. 1923 decemberében a Reichsbank igazgatóságának elnökévé nevezték ki. Alig néhány hónap alatt hírnevet szerzett a német politikában, és a német márka megmentőjeként emlegették. 1930-ban lemondott tisztségéről, mivel nem értett egyet a kormány irányvonalával.

Schacht 1931-ben találkozott első ízben Hitlerrel, akinek sikerült őt követőjévé tennie. Az 1932-es választások során Hitler kancellársága érdekében küzdött. 1933-ban ismét a Reichsbank vezetője lett. A pénzügyi politikába olyan lépéseket tett, amelyek lehetővé tették a nemzetiszocialista rendszernek a munkahelyteremtést. 1934. június 30-tól a gazdasági miniszteri posztot is ő töltötte be.

Schacht politikai pozíciója kezdettől fogva Hitlertől függött, akinek azonban 1936-tól kezdve már nem nagyon volt rá szüksége. Néhányszor felemelte szavát a kormány egyes intézkedései, és a zsidóüldözés ellen, de nem talált meghallgatásra. Mivel gazdasági miniszteri hatásköréből egyre több került át Hermann Göringhez, 1937. november 26-án leköszönt tisztségéről, és 1939. január 20-án a jegybankelnökségről is. Ennek ellenére tárca nélküli miniszterként továbbra is a rendszert támogatta. 1943-ban a kabinetből is eltávolították.

Ettől kezdve Schacht nem titkolta a rendszerrel szembeni kritikus álláspontját. Az 1944. július 20-i merényletet követően annak ellenére bebörtönözték, hogy nem volt részes benne. Börtönben volt 1945-ben is, amikor a nürnbergi per vádlottjaként a nemzetközi bíróság elé került, ahol felmentették. Több nácitlanítási eljárás után végül 1948. szeptember 2-án szabadult. Ezt követően bankárként, publicistaként és külföldi kormányok tanácsadójaként tevékenykedett.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hjalmar Schacht témájú médiaállományokat.
  • Albert Fischer: Schacht, Horace Greeley Hjalmar. in: Neue Deutsche Biographie 22. Berlin: Duncker & Humblot. 2005. 489-491. o. On-line elérés