Hamburg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hamburg
Hamburg Binnenalster & Rathaus.jpg
A városháza
Hamburg címere
Hamburg címere
Hamburg zászlaja
Hamburg zászlaja
Közigazgatás
Ország  Németország
Tartomány Hamburg
Alapítás éve 993
Polgármester Olaf Scholz (SPD)
Irányítószám 14401–14482
Rendszám HH
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség 1 751 780 fő (2013. október 31.)[1]
Népsűrűség 2343,94 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 6 m
Terület 755,264 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Hamburg  (Németország)
Hamburg
Hamburg
Pozíció Németország térképén
é. sz. 53° 34′, k. h. 10° 02′Koordináták: é. sz. 53° 34′, k. h. 10° 02′
Hamburg weboldala

Hamburg Szabad és Hanzaváros (német nyelven Freie und Hansestadt Hamburg, alnémet nyelven Hamborg) Németország második legnagyobb városa, a szövetségi köztársaság egyik önálló városállama, a hamburgi városrégió központi települése. Hamburg az Európai Unió legnagyobb olyan városa, amely nem egy tagállam fővárosa. A városnak mintegy 1,8 millió lakosa van, további 750 000 lakos él az agglomerációban. Rotterdam és Antwerpen után Európa harmadik legnagyobb forgalmú kikötővárosa, ezért Németországban a Világ Kapuja néven is ismerik.

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város mai határai a Nagy-Hamburgot létrehozó törvény hatályba lépésekor, 1937. április 1-jén alakultak ki. A mai Hamburg területét és népességét tekintve is Németország második legnagyobb városa a főváros, Berlin után.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hamburg légifotója

Hamburg Németország északi részén, az Elba folyam hatalmas tölcsértorkolatának kezdetén, a nyílt tengertől 110 kilométernyire délkeletre fekszik. A település óvárosi magja az Alster, a Bille és az Elba találkozásánál épült fel. Az Elba a város előtt két ágra (Norderelbe és Köhlbrand) bomlik. Az általuk közrefogott Wilhelmsburg-szigeten épült fel a hamburgi kikötő. A szigetet hidak és a folyóágak alatti alagutak kapcsolják a városhoz. A folyamtól északra és délre elterülő térszínek a geesthez tartoznak, így védettek a folyamon rendszeresen jelentkező vihardagályoktól. A folyam közvetlen közelében fekvő területek a marschok, amelyeket gátakkal és zsilipekkel próbálnak a vihardagályoktól és árvizektől megvédeni.

Folyók, tavak, szigetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelentősebb folyók Hamburgban

Hamburg legnagyobb folyója az Elba. A Csehországban eredő folyam a városba már majdnem egy kilométer szélesen érkezik. Az Elba a hanzaváros déli határában kettő nagy (Északi- és Déli-Elba) és több kisebb ágra szakad szét. A kikötővidék folyamatos terjeszkedése már megszüntette a folyóágak természetes állapotát, a partokon szárazdokkok, rakpartok és gyárak épültek. A folyamot gátakkal szabályozták és a kikötőtől a tenger felé tartó szakaszon folyamatosan kotorják, hogy a konténerszállító hajók számára szükséges 16 méteres mélységet fenntartsák. Jelenleg tervezik a folyó vízmélységének 17,4 méterre növelését.[2] Az Elbán át érkező északi-tengeri árapály jelenség is érzékelhető a városban. A dagály- és apályszintek közötti különbség 3,64 méter.[3][4]

Az Elba egyik apró északi mellékfolyója az Alster. A folyócskát torkolata előtt kevéssel két mesterséges tóvá duzzasztották. A nagyobbik a Külső-Alster (Aussenalster), míg a városközpontban fekvő a Belső-Alster (Binnenalster) nevet kapta. Az Alster belvárost átszelő ágait csatornákká építették ki. Hamburgot számtalan kanális, apró csatorna, és vizesárok szeli át, melynek következtében a hanzaváros a világ hidakban talán leggazdagabb települése. Több mint 2500 híd van a városban, amivel megelőzi Amszterdamot (1200 híd) és Velencét (400 híd) is.

Éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Beálló jég az Elbán, 2006 február

Hamburg mérsékelt égövi óceáni éghajlatú város, ezért egész évben gyakori a csapadék és kicsi a hőingás. A nyár viszonylag hűvös. A legmelegebb hónap a július, amikor 17,3 °C az átlaghőmérséklet. 2006. július 6-a volt a város történetének eddigi legmelegebb napja, akkor 38,5 °C-os hőséget regisztráltak.[5] A hűvös nyarakat enyhe telek követik, januárban is 1,3 °C az átlagos hőmérséklet. A bár gyakori, de nem sok csapadék egyenletesen oszlik el az év hónapjai között; sokéves átlaga 774 milliméter. December legesősebb, február a legszárazabb hónap.

A nap májusban süt a legtöbbet (átlag 220 órát), a legkevesebbet pedig decemberben, amikor csak átlag 28 órára bújik elő. A hamburgiak évente átlagosan 1630 órán át élvezhetik a napfényt.[6]

Hamburgban télen és ősszel igen gyakori a köd. A téli félévben rendszeresen csapnak le az Északi-tengerről érkező orkánok, amelyek az Elba vizét visszaduzzasztva árvízzel fenyegetik a környéket.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Függetlenség és felvirágzás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hamburg látképe 1150 körül

810-ben Nagy Károly templomot építtetett az Alster és a Bille közötti területen. A Szent Péter templomtól délre hamarosan (832-re) felépült a szomszédos törzsek elleni védekezésül szolgáló, Hammaburg nevű erődítmény is. Falai 15 méter szélesek és 5 méter magasak voltak.[7] 831-ben Jámbor Lajos megalapította a püspökséget. A 983-ban kitört felkelések, illetve a vikingek támadásai elpusztították az erődöt, ám a kialakuló város fejlődését ez sem vetette vissza jelentősen. 1037-ben elkezdődött a Marienkirche építése. A város területe is bővült, egyre újabb várfalak épültek a környéken. A felvirágzó városnak és a meginduló polgárosodásnak egyáltalán nem örültek a környék feudális urai, akik többször is megkísérelték a város megadóztatását.

1066-ban a környéken élő szláv törzsek szövetsége indított támadást a város ellen. Az épületeket felgyújtották, lerombolták a templomot és a lakosság nagy részét lemészárolták. A püspök Brémába menekült, ezzel Hamburg elveszítette egyházi előjogait a mai Észak-Németország területén. A várost meghódító Kruto 1090-ig uralta a vidéket. 1164-ben a várost uralni akaró III. Adolf holsteini gróf új erődöt építtetett Hamburg mellett, hogy a város feletti befolyását megerősítse. A város grófoktól való függetlenségéért folytatott küzdelem 1189-ben dőlt el. Barbarossa Frigyes azzal hálálta meg a hamburgiaknak a szentföldi keresztes háborúhoz nyújtott segítségét, hogy szabadságlevelet adott a városnak. A szabadságlevél nem csupán a feudális uraktól függetlenítette a várost, de lefektette Hamburg mindmáig kitartó gazdasági alapjait is:


Vámszabadság az ő hajóiknak az Elbán a várostól az Északi-tengerig.[8]

A vámmentesség mellett Barbarossa megtiltotta, hogy a város 15 kilométeres körzetében újabb vár épüljön, engedélyezte a hamburgiaknak, hogy hajóépítéshez fát vágjanak anélkül, hogy díjat fizetnének a földesuraknak, halat fogjanak a folyóból és nagy testű állatokat tartsanak. 1214-ben a Hamburgtól északra elterülő régiót a dánok hódították meg, akik helytartót küldtek a városba. 1222-ben a város alávetette magát a dánok felett győzedelmes IV. Adolf grófnak, aki feudális előjogainak érvényesítése helyett a város gazdasági fejlesztésére törekedett. Szabad utat engedett a kereskedelemnek: kereskedelmi kamarák és kereskedőházak jöttek létre, fejlődött a kézművesipar és a sörfőzés. 1240-től megerősítették a város falait, ekkor épültek meg azok a falak és kapuk, amelyek a 19. század elejéig a város határait jelölték. Ebben az időben erősödtek meg városi vezető osztályként a kereskedők. Hamburg egyre közelebb került a Hanza-szövetséghez is. 1255-ben valutareformot hajtottak végre, hogy megkönnyítsék a kereskedelmet a Hanzát vezető Lübeckkel. 1270-ben lépett életbe a polgári és büntetőjogot lefektető Ordelbook (magyarul: Rendeletek könyve). 1284-ben a település ötöde leégett egy tűzvészben. 1286-ban a Szász-Lauenburg hercegek átengedték az Elba torkolatában álló O-szigetet a városnak. A szigeten világítótornyot építettek a hajózás segítésére. 1292-től működik a törvényeket hozó városi tanács. A Hanza-tagságnak köszönhetően Hamburg kiterjesztette hatalmát a város környékén. Felvásárolták az Alster folyó vidékét és több falut az Elba mentén.

1350-ben a pestis 6000 ember halálát okozta a városban. A felvirágzó kereskedelmet az egyre terjedő kalózkodás nehezítette, sőt a kalózok szervezetbe tömörültek Vitális Testvérek néven, amelyet ráadásul a Hanzával ellenséges dánok a maguk céljára felbéreltek. 1400-ban a város hajóhadat indított Klaus Störtebeker kalózvezér legyőzésére Helgoland szigetére, majd két évvel később Gödeke Michelst akasztották fel a városban. Az északi-tengeri kalózkornak 1525-ben alkonyult be végleg, amikor elfogták Klaus Kniphofot, az utolsó helgolandi kalózvezért.

A 15. században a környékbeli feudális urak megerősödtek, és egyre jobban szorongatták az addig privilégiumokat élvező városi polgárságot. 1450-ben először jelölték meg bójákkal az Elba hajózóútját. 1497-ben megnyílt Németország első nyilvános könyvtára, 14 évvel később az első hamburgi nyomda.

A vallásháborúk kora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A reformáció elemi erővel alakította át a város életét. A reformáció különböző áramlatai törtek be Hamburgba, míg végül 1529-ben a város evangélikus lett. A spanyolok által Hollandiából elüldözött reformátusok 1567-ben Altonában telepedtek le. 1558-ban megnyílt az első börze (Németország első börzéje). 1600 körül érkeztek az első Spanyolországból és Portugáliából elűzött zsidók. A hanza a vallási háborúk és az Atlanti-kereskedelem előtérbe kerülése miatt elveszítette jelentőségét. Hamburg évtizedeken át a skandináv nagyhatalmak és a német birodalmi politika mezsgyéjén próbálta meg elkerülni a nagyobb válságokat. A harmincéves háború alatt Hamburg gazdasága hanyatlott. 1619-ben alapították a Hamburgi Bankot, amely lehetővé tette, hogy betétesei egymás között készpénz nélkül üzleteljenek. 1767-ben megalakult az első vagyonbiztosító, a Hamburgi Tűzpénztár.

A 18. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hamburg a 18. században

Ebben a században a város a nyugodt fejlődés útját járta. 1712-ben életbe lépett az ún. első Alkotmány. 1716-ban Hamburg kereskedelmi szerződést írt alá Franciaországgal. 1737-ben jött létre az első német szabadkőműves páholy, a Loge d'Hambourg. 1749-ben megalapították a tengerészeti főiskolát, majd 22 évvel később a kereskedelmi főiskolát. 1769-ben Hamburg szabad birodalmi városi rangot kapott. 1675-ben a város tehetős polgársága megalapította a napjainkig működő Hazafias Egyesületet, amelynek célja a művészek és tudósok támogatása. 1770-ben vezették be az általános adókötelezettséget, az ún. fejadót. A század végére a város lélekszáma túllépte a 100 000 főt.

Újkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Napóleoni háborúktól az egységes Németországig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A napóleoni háborúk idején a várost erősen sújtotta a britek blokádpolitikája. Kikötőjének jelentősége miatt 1806-ban a franciák bevonultak Hamburgba és 8 éven át megszállva tartották. Bár harcok nem folytak a városban, a francia katonaság ellátásának költségei jelentős terhet róttak a polgárságra. A megszállás idején 130 ezer fő lakott Hamburgban, ami 1860-ra 300 ezerre emelkedett. 1815-ben szabad várossá nyilvánították. Az 1712-es alkotmányt újra életbe léptették, de az állam és az egyház szétválasztását előíró törvényt már nem változtatták meg, és a francia állami adminisztráció szerkezetén sem változtattak. Új szellemi áramlatok jelentek meg Hamburgban és terjedtek szét a német nyelvterületen, mint a polgári demokrácia, nacionalizmus és a munkásmozgalom. A várost vezető nagypolgárság elfogadta Bismarck és Poroszország vezető szerepét a német egyesítésben. A városállam Poroszország szövetségese lett, bár 1866-ban a Habsburg-porosz béke a város semlegességét írta elő.

Az egységes Németország bukásáig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1867-ben Poroszország része lett. A egyesülő Németországban Hamburg kulcsszerephez jutott: ipari központ és Bréma mellett a gyarmatosítás egyik kiindulópontja lett. A város hatalmas tömegeket vonzott, egész családok költöztek a hanzavárosba. Az egyesítéskor még a város határán kívül eső falvakat körülnőtte a város. 1894-ben Barmbek, Eilbek és Eimsbüttel településeket Hamburghoz csatolták, területükön új városrészeket építettek. Az 1867-es 300 000 fős népesség 1914-re 1 millióra nőtt.

Sztrájkoló kikötői munkások, 1896

A városba áramló embertömeget a kikötői építkezéseken, hajógyárakban és a gomba módra szaporodó ipari üzemekben foglalkoztatták. A rohamosan növekvő kikötői forgalom számára ekkor nyitották meg a Wilhelmsburg szigeten épült új dokkokat. Ebben az időben Hamburg sokat profitált a Császári Haditengerészet jelenlétéből. A városi kikötőhöz köthető iparból elsősorban a nagypolgárság hatalma növekedett. Az ipari munkások élet- és munkakörülményei azonban továbbra is igen rosszak voltak. A rossz egészségügyi állapotok miatti kolera és a szociális feszültségek miatt időről időre kirobbanó erőszakos sztrájkmozgalmak is áldozatokat követeltek. Hamburg a német munkásmozgalom egyik központja lett.

Hamburg kikötőjében nem csak az áruforgalom volt jelentős; rajta keresztül indult Amerikába az európai kivándorlók 10%-a, mintegy 5 millió ember. Ezt csak Bréma forgalma tudta felülmúlni. Az első világháború alatti brit tengeri blokád tönkretette a virágzó kereskedelmet. Negyvenezer hamburgi halott maradt a háború csataterein, miközben a városban éhínség uralkodott. A háború végén a város irányítását a szociáldemokraták vezette katonai- és munkástanács vette át. 1919 tavaszán a szabad választásokon a szociáldemokraták győztek, de a városban továbbra is nyugtalanság honolt.

Hamburg bombázása (1943)

1919 nyarán diáklázadás, 1923 októberében pedig kommunista hatalomátvételi kísérlet játszódott le. A nagy gazdasági világválság idején növekedett meg a nácik népszerűsége. Az NSDAP hatalomátvétele után a város szenátusát feloszlatták, a polgármestert pedig megfosztották hivatalától. A közigazgatási átszervezés során Hamburg megőrizte önállóságát. 1937-ben a város területét a környező kis települések beolvasztásával megnövelték.

A második világháború alatt a város ipari létesítményei és kikötője miatt az angolszász hatalmak légiháborújának egyik fő célpontja lett. Az 1943 augusztusában zajló terrorbombázásban (Gomorrha-hadművelet) kb. 40 000-en meghaltak, mintegy 1 millió ember otthona semmisült meg. A város épületeinek mindössze 20%-a maradt sértetlen. 1945. május 3-án brit csapatok harc nélkül megszállták a várost.

Hamburg 1945 után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hamburg romjai 1945-ben

Hamburg 1945-ben romokban hevert. A bombázások során csaknem teljesen megsemmisült a városi infrastruktúra. A brit megszállási zónába került hanzavárost az 1946. május 15-én tartott népszavazáson elfogadott új alkotmány alapján önálló városállammá szervezték, majd október 13-án megtartották az első szabad választásokat, amelyet a szociáldemokraták nyertek meg. 1949-ben Hamburg az újonnan megalakított NSZK önálló tartománya (és legnépesebb városa) lett. Az 50-es évek német gazdasági csodája újjáélesztette a város iparát és kereskedelmi kikötőjét. Ezekben az években Hamburg vált Németország külkereskedelmének első számú központjává. A kereskedelem mellett a város lett a német média egyik fellegvára. A lerombolt belváros helyét modern épületek foglalták el, ekkor készültek el a város látképét a mai napig meghatározó toronyházak. 1962-ben a hatalmas károkat okozó Hamburgi szökőár 300 ember halálát okozta. A hetvenes években a kikötő környékén indultak nagyszabású beruházások. Ekkor épült a Köhlbrandbrücke és az Új Elba-alagút. A kikötő a 80-as években átalakult. Az Elba szigeteit nagy területű konténerterminálok foglalták el, amelyeknek a terjeszkedése a mai napig tart. Ezzel egy időben a belváros peremén épült vámraktárakat egyre kevesebbet látogatták a kereskedelmi hajók. A városrész felélesztésére a szenátus HafenCity néven reorganizációs projektet indított útjára. A Hidegháború befejeződése a kikötő újabb növekedéséhez vezetett, mivel Hamburgon keresztül bonyolódik a tengerpart nélküli közép-európai országok tengeren túli kereskedelmének jelentős része.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lélekszám[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hamburgnak 1,7 millió lakója van. Körülbelül ugyanennyi lakója volt a városnak a második világháború idején is, ám a háborús évek alatt közel 400 000 fővel csökkent a hanzaváros lakossága. A háborút követő gazdasági fellendülés éveiben 1,85 millió főre ugrott a népesség, majd az 1986-ban bekövetkező 1,57 milliós mélypont óta apróbb visszaesésekkel évről évre többen élnek a város határain belül.

Vallások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hanzaváros legjelentősebb vallási csoportja a polgárok 26%-át tömörítő evangélikus egyház. Az ún. nyugati tartományok között Hamburg az egyetlen, ahol a lakosság abszolút többségét alkotják a nem hívő polgárok. Az önmagukat vallástalanként meghatározók száma évről évre enyhén növekszik, összlakosságon belüli arányuk 2004-ben 52% volt.[9]

Evangélikusok és reformátusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A St. Nikolai, az evangélikus egyház hamburgi főtemploma ma és a háború előtt

Hamburg és vidéke a reformáció óta az evangélikus egyház bástyája. A város 1522-ben tért át a protestáns szertartásra. 1526-ra csaknem a teljes polgárság, 1528-ra a városi tanács minden tagja evangélikus hitre tért. 1529-ben alakult meg Hamburg Állam Evangélikus Egyháza, amelyet a város által választott szuperintendens vezetett. Hamburg állam hivatalosan is államvallássá emelte az evangélikus kereszténységet, más vallást gyakorlók csak a városfalon kívül eső Altona templomát használhatták. A hollandok védelmét élvezve mindössze egy kis református közösség vert gyökeret a városban. A vallási szigor csak 1785-ben enyhült, amikor a város engedélyezte, hogy magánlakásokban nem evangélikus istentiszteletet is tartsanak. Az evangélikus egyházat csak 1918-ban választották el a városállam világi szervezeteitől. 1977-ben a hamburgi evangélikus egyház elveszítette önállóságát, miután összevonták a schleswig-holsteini testvéregyházzal.

Katolikusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hamburg lakosságának jelenleg 10%-a, majdnem 180 000 ember vallja magát római katolikusnak.[10][11] Az egyházhoz tartozók lélekszáma (főként a lengyel) bevándorlásnak köszönhetően növekszik. A városban 15 nemzetet (köztük a magyar) képvisel nagyobb katolikus csoport.[12] A katolikus egyház 810 óta van jelen, amikor Nagy Károly megbízásából a trieri püspök egy papot küldött a városba. 831-ben Hamburg már püspöki székhely volt. A katolikus egyház működését a reformációt követően erősen korlátozták, majd a Vesztfáliai békét követően a hamburgi püspökséget fel is oszlatták. A katolikusok növekvő lélekszáma miatt II. János Pál pápa 1995. január 7-én újraalapította a hanzaváros a püspökségét. Hamburg ma a Schleswig-Holsteinre és Mecklenburg-Elő-Pomerániára is kiterjedő katolikus püspökség székhelye.

Zsidók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1913-ban épült tóraiskola ma is zsidó iskolaként működik

Hamburgban az 1600-as években jelentek meg a Portugáliából menekülő szefárd zsidók. A polgárság szívesen fogadta a vagyonos izraelitákat, akikből idővel kereskedők és hajózási ügynökök lettek. 1611-ben 125, 1663-ban már 600 zsidó élt a városban. Bár a zsidóknak évente 1000 márka tartózkodási díjat kellett fizetniük és a zsinagóga építését is tiltották a szigorúan evangélikus városban, cserébe viszont otthonaikban szabadon gyakorolhatták vallásukat.[13] A hamburgi zsidók először az 1806 és 1813 közötti napóleoni megszállás alatt élveztek teljes egyenjogúságot. 1848-ig dúlt politikai küzdelem a zsidók jogállása körül. Az 1848-as hamburgi forradalom után a zsidók a város egyenjogú polgárai lettek, és 1859-ben már a városi törvényhozás 192 küldötte közül 10-en izraeliták voltak.[14] A Német Császárság kikiáltása és az első világháború között Hamburggal együtt virágzott fel a helyi zsidó közösség is. 1909-ben a városban cionista világkongresszust rendeztek. A nácik a háború elején a város teljes zsidó lakosságát négy vasúti szerelvényre zsúfolva Lengyelországba deportálták. A város 17 000 zsidó polgára közül csak 632 élte meg a háború befejeződését.[15][16]
A város hagyományosan zsidók által lakott területe Eimsbüttel déli és Altona keleti része. A háború előtt e városrészeket Kis-Jeruzsálemnek nevezték az ott élő zsidók nagy száma miatt.[17] A háborúban megfogyatkozott zsidók száma ma újból növekszik. Az izraeliták 70%-a a volt Szovjetunióból érkezett bevándorló.[18]

Muzulmánok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hamburg a németországi muzulmán közösség központja. Menekültként, vendégmunkásként és diákként számos országból érkeztek muzulmánok a városba. A muszlim közösség etnikailag igen tagolt, a különböző országokból érkezők vallásuk gyakorlása közben is elkülönülnek egymástól. A városban összesen 26 mecset működik, melyek közül a legidősebb a törökök által alapított Ali Imám-mecset.[19] A muszlimok 1999-ben alapították meg a Hamburgi Iszlám Közösségek Tanácsát, hogy az segítse a muzulmánok többségi társadalomba történő integrációját és a muzulmán vallással szembeni bizalmatlanság eloszlatását. Jelen vannak ugyanakkor a városban a radikális iszlámot követők is; Hamburgból indult útjára a new york-i repülőgépes támadásokat kivitelező csoport vezetője, Mohammed Atta is.[20]

Etnikumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város lakosságának 85%-a német állampolgár, míg a külföldiek aránya 15%, amely negyedmillió embert jelent. Közöttük legtöbben a törökök (60 000), a lengyelek (20 000) és a szerbek (18 000) vannak. Hamburgban él Németország legnagyobb afgán közössége, 14 000 fő. Jelentős még az irániak, portugálok, görögök, ghánaiak, oroszok, olaszok, amerikaiak és a kínaiak száma, 40-nél több ország polgára él a hanzavárosban.[21] Ha a már német állampolgárságot kapott külföldieket is számoljuk, akkor a külföldiek aránya 26,8%, a 18 év alattiak körében 45%.[22] A külföldi állampolgárságú lakosok száma és aránya 1999 (273 000 fő) óta évről évre kis mértékben csökken, illetve a külföldieken belül növekszik az EU-tagállamokból érkezők aránya.[23][24][25] Hamburgban 2004-ben 800 magyar élt.[26]

Politikai élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bürgerschaft és Szenátus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városháza a Bürgerschaft székhelye
A Szenátus ülésterme

Hamburg Németország második legkisebb tartománya, így a városi képviselőtestület, a 121 tagú Bürgerschaft egyben a tartományi parlament szerepét is betölti. A Bürgerschaftba a választásokon 5% fölötti eredményt elérő pártok kerülhetnek be. Választásokat a törvény szerint 4 évente tartanak, ám a politikai csatározások miatt az eddig létezett 18 Bürgerschaftból 4 nem tudta idejét kitölteni.

A Bürgerschaftban 1960-tól két évtizeden át az SPD volt a legerősebb párt. A nyolcvanas években az önmagukat örök ellenzékinek deklaráló Zöldek parlamentbe kerülése borította fel az egyensúlyt. A Zöldek kompromisszumképtelensége miatt kétszer kellett a választásokat megismételni.[27] A kereszténydemokraták ebben az időszakban kétszer is győztek, ám nem tudtak kormányt alakítani. A szociáldemokraták végül 44 év után, 2001-ben veszítették el a kormányrudat és helyettük a CDU alakíthatott kormányt. Az azóta két választáson is győztes hamburgi CDU 2008. május 7-én a zöldekkel szövetkezve alakította meg az új Szenátust, létrehozva ezzel Németország első konzervatív-zöldpárti kormánykoalícióját.[28]

A Bürgerschaft választja meg a kormány szerepét játszó Szenátust és a két polgármestert. A Szenátust az „Első Polgármester” vezeti, az ő dolga az egyes szakterületeket irányító szenátorok jelölése és felmentése, valamint az államfői feladatok ellátása. Helyettese a „Második Polgármester”, aki általában egy szenátori tisztséget is betölt. A polgármesteri tisztség kettőssége még 1860-ban alakult ki. Akkortól kezdve a polgármesteri tisztségre egyszerre 3 főt választottak, akik stafétaszerűen évente adták át egymásnak a polgármesteri tisztséget. Ez a rotációs módszer csak az első világháború végéig létezett, ám az azt idéző „Első Polgármester” kifejezés a mai napig él. A polgármesterek Hamburgban általában nem töltik ki teljes hivatali ciklusukat. Ha az őket delegáló párt úgy dönt, hogy új polgármesterjelölttel vág neki a következő választási kampánynak, akkor a régi politikai vezető már a választások előtt egy évvel átadja helyét.[29] A Második Polgármestert koalíciós Szenátus esetén mindig a kisebbik koalíciós partner adja.

Külpolitikai aktivitás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város kereskedelmi kulcspozíciója révén fontos a németországi diplomáciai testületek számára is. 2007-ben 104 állam tartott fenn képviseletet a hanzavárosban (34 fő- és 67 tiszteletbeli konzulátus). Hamburg New York után a világ második diplomáciailag legaktívabb nem fővárosi rangú települése. Hamburgban elsősorban olyan országok nyitnak külképviseletet, amelyek Németországgal folytatott külkereskedelme a város kikötőjén keresztül zajlik. Magyarország tiszteletbeli konzulátust tart fenn.

A városállam jelképei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hamburg állam jelképe a vörös alapú pajzson elhelyezett fehér színű vár. A címer a 13. századra vezethető vissza. A vár középső tornya (kereszttel a tetején) a középkori dómot jelképezi, míg a két bástya fölötti „máriacsillagok” a város védőszentjére emlékeztetnek. 1752. május 14-én a város törvényhozása véglegesítette a címer kinézetét. E döntés előtt a vár piros színben is megjelent. A várkapu kinézete is megváltozott az idők folyamán; időnként zárva, máskor nyitva ábrázolták, egyes ábrázolásokon még a kaput elzáró csapórács is szerepelt.[34]

Kleines Staatswappen Großes Staatswappen Frei verwendbares Wappenzeichen Landesflagge Senatsflagge Admiralitätsflagge Admiralitätswappen
Állami kiscímer Állami nagycímer Identitást kifejező,
szabadon használható
címer
Állami zászló Szenátusi zászló Kikötőhatóság
zászlaja
Kikötőhatóság
címere

A két oroszlán által védett nagycímert csak a szenátus használhatja. Hogy a lobogóhasználat során a konfliktusokat elkerüljék, megalkották a címer egyszerűsített változatát. E változatot az identitás vagy a rokonszenv kifejezésére szabadon használhatták a polgárok. A horgonnyal díszített kikötőhatósági zászlóval a város hajóit azonosítják.

A város közigazgatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hamburgot hét kerületre (Bezirk) osztjuk.

Kerület Lakos Terület Népsűrűség
Mitte 238 257 (2006) 107,1 km² 1652,46
Altona 246 936 (2006) 78,3 km² 3153,72
Eimsbüttel 248 233 (2006) 50,1 km² 4954,75
Nord 283 246 (2006) 57,8 km² 4900,05
Wandsbek 408 032 (2006) 147,5 km² 2766,32
Bergedorf 118 789 (2006) 154,8 km² 767,37
Harburg 200 134 (2006) 161,0 km² 1243,07

Minden kerületet egy korlátozott hatalmú ún. kerületi gyűlés (Bezirkversammlung) vezet. A kerületi gyűlések kerületi parlamentként működnek. A kerület alatti közigazgatási szint a városrész (Stadtteil), amelyekből 104 található a városban. A városrészeket a közszolgáltatásokhoz való jobb hozzáférés és a közigazgatás egyszerűsítése végett ún. „helyi hivatalok” (Ortsamt) alá osztották. Ezekből 15 található Hamburgban.

A városállam részei a Watt-tengerben fekvő Scharhörn, Nigehörn és Neuwerk szigetek. A szigetek Hamburg központi kerületéhez tartoznak, távolságuk a várostól mintegy 100 kilométer.

Oktatás és kutatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hamburg Németország önálló tartományaként önállóan dönthet a város oktatási struktúrájának kialakításáról. Az oktatási rendszer jelenleg négyosztatú. A legalsó oktatási szint a „elemi szint” (Elementarstufe), amelybe a bölcsődék, óvodák és az iskolára felkészítő intézmények (Vorschule) tartoznak és a magyarországi gyakorlathoz hasonlóan nem kötelező részei az oktatási rendszernek. A gyermekek 6 éves korukban kerülnek az ún. „első szintű” iskola (Primärstufe) padjaiba, amely a magyar alsó tagozatnak felel meg. 10 éves korukban a diákok a „másodszintre” (Sekundärstufe) lépnek. A második szinten a felsőoktatásban való részvételre jogosító érettségit adó nyolcosztályos gimnáziumok, a szakmunkás, illetve szakközépiskolai bizonyítványokat adó szakiskolák vannak. A diákoknak 12 éves korukban még választhatnak az iskolatípusok között. A negyedik szinten találhatóak a hanzaváros felsőoktatási intézményei.

A városban 465 iskola található.[35] Ezek között 233 első szintű iskola, 73 gimnázium, 66 szakképző iskola és 14 állami tulajdonú felsőoktatási intézmény található.

Felsőoktatási intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hamburgi Egyetem pecsétje

A városban körülbelül 70 000 ember jár főiskolára vagy egyetemre.[35] Az 1919-ben alapított Hamburgi Egyetem (Universität Hamburg; UHH) egyike a legnagyobb német egyetemeknek. Minden évben 39 000 hallgató látogatja, akiknek nagy része Németország határain túlról érkezett. A város második legnagyobb egyeteme a Harburg városrészben működő, 4700 hallgatót oktató Hamburgi Műszaki Egyetem (Technische Universität Hamburg-Harburg). Itt találhatjuk a Bundeswehr Észak-németországi egyetemét (Helmuth-Schmidt Universität), illetve a vezérkari tiszteket oktató Főtiszti Akadémiát (Führungsakademie der Bundeswehr) A főiskolák között a 12 000 hallgatót képző Hamburgi Alkalmazott Tudományok Főiskolája a legnagyobb. 6000 hallgatójával az ország egyik legnagyobb magánintézménye a Hamburgi Távfőiskola (HFH Hamburger Fern-Hochschule).
2005-ben a Szenátus az állami tulajdonban álló egyetemeket is tandíjkötelessé tette a nem hamburgi lakosok számára, majd 2007 nyarától a hamburgiakra is kiterjesztette a tandíjat.[36] A tandíj mértéke 500/szemeszter, amihez további 50 euró adminisztrációs költség járul. A díjszedés hatalmas ellenállásba ütközött a diákság körében. Egyes szakokon a diákok fele önként kiiratkozott, 926 hallgatót pedig adminisztratív úton távolítottak el a díj meg nem fizetése miatt.[37] A Szenátusba 2008 áprilisában bekerült Zöldek szimbolikus ügynek tekintik a tandíj elleni fellépést, így várható a díjfizetési rendszer reformja, illetve teljes eltörlése.[38]

Kutatóintézetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Német Közgazdaságtani Könyvtár központi épülete

A jelen lévő kutatóintézeteknek köszönhetően a hanzaváros tekintélyes helyet vívott ki magának a nemzetközi tudományos életben. Főképpen a mezőgazdasági, fizikai és a közgazdaságtudományi területen tevékenykedő intézetek központjai telepedtek meg az Elba partján. Ezek közül a jelentősebbek:

  • Trópusi Betegségek Kutatóintézete (Bernhard-Nocht-Institut für Tropenmedizin) – A német gyarmatok megalapításakor létrehozott intézet napjainkban is 300 munkatársat foglalkoztat Hamburgban és Ghánában.[39]
  • Virológiai és Immunológiai Kísérleti Intézet (Heinrich-Pette-Institut für Experimentelle Virologie und Immunologie)
  • Erdészeti és Erdőgazdasági Kutatások Szövetségi Hivatala (Bundesforschungsanstalt für Forst- und Holzwirtschaft)
  • Német Részecskefizikai Kutatóintézet (Deutsches Elektronen-Synchrotron) – Az 1959-ben alapított Kutatóintézet egy részecskegyorsító laboratóriumot működtet a város déli része alatt. A laboratórium 600 saját és évente 3000 vendégkutatót foglalkoztat.[40]
  • Hamburgi Világgazdasági Archívum
  • Nemzetközi Gazdaság- és Politikatudományi Intézet (Internationales Institut für Politik und Wirtschaft)
  • Max Planck Intézet meterológiai és nemzetközi magánjogi kutatóintézetei (A két részleg összesen 300 kutatót foglalkoztat)

Gazdaság és infrastruktúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hamburg gazdasági, közlekedési és szolgáltatási központként messze saját határain túlnyúló hatást fejt ki környezetére és Németország legjelentősebb ipari központjai közé tartozik. 2007-ben London, Brüsszel és Luxemburg után a negyedik legnagyobb GDP-vel rendelkező régió volt az Európai Unióban: a városban az egy főre jutó előállított érték vásárlóerő-egyenértéken az EU átlagának 192%-a, 47 800 €/fő volt.[41] A hamburgiak vásárlóereje országos szinten a második helyen áll Hessen tartomány mögött. A nagyvárosok között is csak Majna-Frankfurt és München lakóinak vásárlóereje haladja meg a hamburgiakét.[42]

Kikötő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hamburgi kikötő látképe, baloldalt az Északi-Elba, szemben a Köhlbrand és a fölötte átívelő Köhlbrandbrücke
A kikötő egy más nézetből
A kikötő egy más nézetből

Hamburg már a 14. században az Északi-tenger legjelentősebb hanzavárosa volt. A városi kikötő ma Németország legnagyobb tengeri kapuja. Áruforgalmát tekintve Rotterdam és Antwerpen után Európa harmadik, míg a gyorsan növekvő konténerforgalmat tekintve második legnagyobb kikötője. A konténerforgalmat tovább bővítik, Hamburgban működik a világ legmodernebb, teljesen automatizált konténerkikötője, a 2003-ban megnyílt Altenwerder Terminál. 2007-ben 140 millió tonna árut rakodtak át a város rakpartjain. A kikötő 68 000 embernek ad munkát, a környező területeken 154 000 állás függ a kikötőgazdaságtól. Hamburg ún. általános kikötő, ahol bármely áruféleséget ki lehet rakodni.

Sajtó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hamburg Berlint is megelőzve Németország legnagyobb médiaközpontja. Rádió- és televízióadók, kiadóvállalatok, tartalomszolgáltatók és országos televíziók hírszerkesztőségei telepedtek le a városban. Napjainkban több mint 17 000 médiában érdekelt cég 130 000 álláshelyet biztosít a tartományi határokon belül.[43] A város tudatos stratégiát követve, kedvezményekkel és szolgáltatásokkal csábítja a médiapiac szereplőit, akik évente 25 milliárd eurós forgalmat bonyolítanak le.[43]

Nyomtatott sajtó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A DER SPIEGEL székháza

A második világháború után a nyugatnémet sajtó zászlóshajói választották székhelyüknek az Elba-parti nagyvárost. 1946 óta Hamburg a székhelye a Die Zeit című liberális hetilapnak, a baloldali Der Spiegelnek és Sternnek, illetve a feltörekvő Focusnak. A napilapok közül a legnagyobbak közé számít az Abendblatt és 2008. március 19-éig itt volt a legnagyobb német bulvárlap, a BILD szerkesztősége is.[44]

Elektronikus sajtó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hamburg az egykori NSZK legnagyobb városa, így minden német közszolgálati televízió képviseletet nyitott a városban. Az ARD esti hírműsorait sugározza a helyi stúdiójából, míg a ZDF tartományi stúdiót tart fenn, ahol a környék számára készítenek magazinműsorokat. Az északi országrész számára alapított közszolgálati televízió az NDR. Az NDR az északi tartományi televíziók műsorait gyűjti és Hamburg Journal címen saját műsort is készít a város lakói számára. A kereskedelmi televíziók közül az RTL van jelen saját stúdióval.

A rádióadók között sokáig a magántulajdonban álló Radio Hamburg vezette a hallgatottsági listákat, ám 2007 februárja óta a közszolgálati NDR tört az élre. Az NDR a főprogram mellett további 5 közszolgálati rádióadót is működtet, amelyek a legfontosabb társadalmi rétegek számra szolgáltatnak információkat és zenét. Az NDR-en kívül még 6 kereskedelmi és 3 civilek által működtetett rádióadó székhelye van a városban.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hajó épül a Sietas dokkjában

Hamburg ipari teljesítménye a metropolisz nagysága ellenére elmarad a Ruhr-vidék és más német iparvárosok mögött. A város nagy ipari üzemei többnyire a kikötőn át történő exportra termelnek, vagy éppen a kikötőbe behozható olcsó nyersanyag miatt telepedtek le a városállamban.
Hamburgban a hajógyártás a 80-as években hanyatlásnak indult, mára csak két hajógyár működik a hanzaváros határain belül. A nagyobbik a városba érkező teherhajókat javító és szállodahajókat gyártó Blohm & Voss. A nagy hagyományokkal rendelkező üzemnek hét elbai dokkja szolgálja ki a hajókat.[45] A kisebbik, 900 főt foglalkoztató Sietas Hajógyár főként a Balti-tengerre szánt kisebb konténerszállító hajók építésével foglalkozik.[46]


Hagyományosan erős a városban a repülőgépgyártás és -javítás. Németország repülőgép-ipari dolgozóinak majdnem fele, mintegy 14 000 fő dolgozik Hamburg repülőgépgyáraiban és javítóüzemeiben.[47] Ebből 10 000 főt foglalkoztat az Airbus, amely itt gyártja világ legnagyobb utasszállító gépének, az A380-asnak a főalkatrészeit, amelyeket a kikötőből hajón juttatnak el a franciaországi összeszerelés helyére.[48] A városi repülőtéren működik a Lufthansa technikai szolgáltató központja, ahol a repülőgépek felkészítését, javítását és az ún. VIP-repülők átalakítását végzik.[49]

Az autógyárak közül a Daimler 3000 fős üzeme a Mercedesek alkatrészeit gyártja az altenwerderi konténerterminál közelében.[50]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hamburg tömegközlekedésének fő szereplői a Deutsche Bahn (vonatok és S-Bahn), a Hamburger Hochbahn AG (metró és busz), a HADAG (hajók) és több magánvasút-társaság. A cégek a tömegközlekedés jobb koordinációja érdekében megalapították a Hamburgi Közlekedési Szövetséget, a Hamburger Verkehrsverbundot (HVV). A környező két tartományra is kiterjedő közösségen belül egységes tarifákkal és összehangolt menetrenddel csábítják az utazóközönséget.

Közúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hamburg az ország egyik legfontosabb közúti csomópontja. Autópálya vezet Bréma és Lübeck (A1), Kiel és Hannover (A7), illetve Berlin (A24) és több helyen az elővárosok felé is. A város körül csak szakaszokban épült ki az autópályagyűrű. A legszűkebb keresztmetszetet az utak Elbán történő átvezetése jelenti. A kikötőben működő alagutak (Régi- és Új Elba-alagutak), illetve a Köhlbrandbrücke egyre nehezebben képesek csak a növekvő forgalom elvezetésére, ezért a német kormány új elbai átkelőhelyek építését tervezi.

Hamburgban több közlekedési vállalat is közlekedtet autóbuszjáratokat. A buszok a korábban kiterjedt villamoshálózatot pótolják és a kötöttpályás közlekedési eszközökre hordják rá az utasokat.

Vasúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hamburg főpályaudvara
A mascheni teherpályaudvar

A hanzaváros Észak-Németország fő vasúti csomópontja. Itt kereszteződnek az ország közepén futó észak-déli és a tengerpart közelében futó kelet-nyugati vasútvonalak. Nagy sebességre (280 km/h) kiépített vasútvonalak kötik össze Berlinnel és Hannoveren keresztül Dél- és Közép-Németország nagyvárosaival, amelyeken az ICE-szuperexpressz közlekedik. Kétvágányú villamosított pálya köti össze Kiellel, Flensburggal, Brémával és Bremerhavennel. A város fő vasúti csomópontja az 1906. december 6-án megnyílt Főpályaudvar (Hamburg Hauptbahnhof). Az állomáson naponta 450 000 utas száll át. Jelentős vasútállomás még a város nyugati részét kiszolgáló Hamburg-Altona, illetve a kikötőbe ingázó munkásokat fogadó Hamburg-Harburg. Hamburg Németország egyik legjelentősebb teherforgalmi csomópontja. Magában a városban több teherpályaudvar is található, míg a város déli határában fekvő mascheni teherpályaudvar Európa egyik legnagyobb ilyen létesítménye.

A városi tömegközlekedés legtöbb utast szállító hálózata az S-Bahn, amelyet a Deutsche Bahn hamburgi regionális igazgatósága üzemeltet. Az első városi vonat 1907-ben állt üzembe, azóta már 6 vonalon indult meg a közlekedés, legutóbb az Elba-parti Stade előváros irányába 2007. december 7-én. Jelenleg is építés alatt áll a városközpont és a repülőtér közötti vonal. A városközpontba érkezvén az S-Bahn szerelvényei alagutakba futnak be, és földalatti vasútként érintik Hamburg legforgalmasabb csomópontjait. Összesen 9 földalatti S-Bahn állomás van.

101 kilométer hosszan kígyóznak a hanzavárosban az U-Bahn vonalai. Sok más várossal ellentétben nem csak a föld alatt, hanem (az Elbához közeli szakaszokon és St. Pauli városrészben) az utcaszint fölé emelt magasvasútként jár a metró. 1912-ben nyílt meg, ezzel a világ ötödik legrégebbi földalatti vasútja. Naponta 730 000 utast szállít 3 vonalon. A negyedik metróvonal a 2012-től köti majd össze a városközpontot a kikötőben épülő új városrésszel.[51]

Valaha Hamburg rendelkezett a német városok között az egyik legkiterjettebb villamoshálózattal. Az első vonalat 1894-ben adták át, a hálózat hossza 1909-re 167 km-re növekedett. 1955-ben még 19 vonalon szállította villamos az utasokat.[52] 1958-ban a szenátus a hálózat fokozatos leépítéséről döntött. 1978. szeptember 30-án az utolsó hamburgi villamosvonalat is bezárták. Azóta többször is napirendre került új villamoshálózat építése.[53] 2001-ben a város meg is rendelte az új villamosvonal terveit, ám a 2004-es választások után felálló új kormány elhalasztotta a terv megvalósítását.[54] 2008. áprilisában újabb politikai döntés született, ezúttal a villamos megvalósításáról.[55] Az elképzelések alapján az első vonal 2011 végére készülne el, nagytávon a hálózat összhossza 40 km lenne.

Vízi- és légiközlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város saját komptársaságát, a HADAG-ot (Hafen Dampfschiffahrts Actien Gesellschaft) 1888-ban alapították. Korábban ez a társaság üzemeltette a helgolandi kompot és repülőjáratokat, ma már csak a tömegközlekedésben tevékenykedik. Napjainkban 17 modern komp 5 vonalon járja az Elba szigeteit. 1958-ban még 21,3 millió utas szált fel a kikötői hajójáratokra, mára ez a szám évi 5,6 millióra csökkent. A HADAG a hamburgi közlekedési szövetség (HVV) tagja. A város legnagyobb hajóállomása a Landungsbrücken, itt lehet a hajókról a metró és az S-Bahn szerelvényeire átszállni, és innen indulnak a számos turistát vonzó kikötőnéző hajótúrák is. A legtávolabbi hajóállomás a városközponttól mindössze félórányi hajóútra a város peremén fekvő Finkenwerder-szigeten van.

Az 1911-ben megnyílt Hamburgi Nemzetközi Repülőtér Németország legrégebbi és utasforgalma alapján ötödik legforgalmasabb légikikötője. Az új terminál 2005-ös megnyitása óta Európa legmodernebb repterei közé számít, 2007-ben 175 000 repülőgép érkezett és indult a hanzavárosból.[56] A repülőtéri terminálok mindössze 8 kilométernyire találhatóak a város központjától; 2009-ben várható a Főpályaudvar és a repülőtér között ingázó S-Bahn vonal megnyitása. Jelenleg is zajlik a légikikötő kibővítése, melynek eredményeként 2009 végére szállodák, bevásárlóközpontok és parkolóházak épülnek az új terminál közelében.[57]

Látványosságok, nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kultúra és sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fesztiválok, rendezvények és városi ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kikiáltó az altonai halpiacon

1664-ben a környéket uralmuk alá hajtó dánok megadták Altonának a városi jogállást, hogy a tőlük független Hamburgnak konkurenciát állítsanak. A városi jog vásártartási joggal is járt. Hamburg Szenátusa hevesen ellenkezett, de tehetetlen volt a város nyugati kapui előtt kialakuló vasárnapi piaccal szemben. A vásáron eredetileg csak halat árultak, de a kínálat folyamatosan bővült. Az Altonai Halpiacot a mai napig minden vasárnap reggel 5 és 10 óra között tartják meg a Landungsbrücken és a Halvásárcsarnok környékén.[58]
Egész Németországban kedveltek a mutatványosokkal, körhintákkal és lacikonyhákkal csábító szabadtéri népünnepélyek, melynek hamburgi változata az évente háromszor megrendezett Dómpiac. A 14. században még csak novemberben tartották a dóm körül rendezett vásárt. A rendezvény egyre növekedett, majd a századfordulón St. Pauli városrészben találta meg mai helyét. A második világháború után a novemberi eseményt egy tavaszi és egy nyár közepi vásárral egészítették ki.[59]

1189. május 7-én Barbarossa Frigyes a hamburgi szabaságlevélben rögzítette, hogy vámmentességet adományoz a városba tartó hajóknak Hamburg és az Északi-tenger között, ezzel tengeri kikötő alapítását engedélyezte az Elba partján. 1889 óta minden év májusában rendezik meg az eseményre emlékező fesztivált a kikötő-születésnapot. Az elmaradhatatlan piac mellett kulturális és sportesemények zajlanak, és felvonulnak az Elbán a város hajói is.[60]

Színházak és hangversenytermek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Musicalteather, Hamburg legnagyobb színháza

Hamburg Németország musical-fővárosa. Itt volt Andrew Lloyd Webber Macskák című musicaljének német ősbemutatója. Az Elba partján felépült Musicalteather a legnépszerűbb darabok nagyszabású bemutatóit rendezi. A hatalmas színházi sátorban egy-egy előadást évekig játszanak. Több apró, musicaleket játszó színház csoportosul St. Pauli vigalmi negyedében, legismertebbek a Schmidt's Tivoli és az Operettenhaus. E kis színházak a nagy külföldi klasszikusok szerzeményei mellett több helyi musicalt is sikerrel játszottak éveken át.

Németország első nyilvános operaházát 1678. január 2-án Hamburgban nyitották meg. Az első Operaház fából épült, az 1830-as években lebontották és a mai helyén már kőszínházként épült meg az új Operaház. Az új épület alig 100 évig szolgálhatta a közönséget; a második világháborúban több bombatalálat is érte, az épület összeomlott. Helyére az 1960-as években húzták fel a korszakot jellemző beton-üveg palotát, amelyben ma Hamburgi Állami Opera néven várja a közönséget. Az operaház egyike a világ legfelkapottabb operaházainak. Olyan jelentős művészek adtak koncertet falai között, mint Luciano Pavarotti, Maria Callas, de itt kezdődött Plácido Domingo európai karrierje is.

Carl Heinrich Laeisz hajógazda 1901-ben hatalmas összeget adományozott egy „nemes zene otthonául szolgáló épület” létrehozására.[61] 1908-ban nyílt meg a nagylalkű mágnás nevét viselő Laeiszhalle, ahol a mai napig kamarazenei és kóruskoncerteket, újabban pedig jazzelőadásokat tartanak. Az épület a Hamburgi Szimfonikusok és az NDR-kórus otthona is. Jelenleg is tervezik a város második nagy zeneházát. A HafenCity nevű városrészben egy alapítvány kezdeményezte az Elbai Filharmónia (Elbphilharmonie) létrehozását, amely a sidney-i operaházhoz hasonló jelképe lehetne a városnak.

A két nagy állami színház a Német Színjátszóház (Deutsches Schauspielhaus) és a Thália Színház (Thalia Theater) mellett számtalan apró, magánteátrum is várja látogatóit a városban. A Reeperbahnon működik Németország legkisebb színháza, a mindössze 30 nézőt fogadni képes Piccolo Theater.[62]

Múzeumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Museum für Hamburgische Geschichte – Történeti múzeum
  • Altonaer Museum – Észak-Német múzeum
  • Helms-Museum Hamburger Museum für Archäologie und der Geschichte Hamburg Harburgs
  • Alstertalmuseum im Torhaus des Herrenhauses Wellingsbüttel
  • Freilichtmuseum am Kiekeberg
  • Speicherstadtmuseum
  • Hamburger Schulmuseum – Iskolamúzeum
  • Jenisch-Haus
  • Museum Bergedorf & Vierlande
  • Museum des Hamburger Sport-Vereins im Stadion (AOL Arena). Fußball – Sportmúzeum
  • Friedhofsmuseum Hamburg Friedhof Ohlsdorf
  • KZ-Gedenkstätte Hamburg Neuengamme mit Dokumentationszentrum
  • Museumsdorf Volksdorf
  • Riepenburger Mühle
  • Vierländer Freilichtmuseum Riecksches Haus
  • Gewürzmuseum Hamburg
  • Deutsches Zollmuseum – Vámmúzeum
  • Leitstelle der Modellbahnanlage Miniatur
  • Miniatur-Wunderland, in der Speicherstadt
  • Schmidtmuseum an der Hamburger Sternwarte
  • Sammlung des Instituts für Schifffahrts- und Marinegeschichte
  • U-Bootmuseum U434 – Tengeralattjárómúzeum
  • Museumshafen Oevelgönne – Kikötőmúzeum
  • Museumsschiff Cap San Diego – San Diego Kapitány hajómúzem
  • Museumsschiff Rickmer Rickmers – Rickmer Rickmers hajómúzeum
  • Museum für Kommunikation
  • Museum für Kunst und Gewerbe
  • Museum für Völkerkunde Hamburg
  • Afghanisches Museum – Afgán múzeum
  • Ernst-Barlach
  • Erotic-Art Museum – Erotikus múzeum
  • Bucerius Kunst Forum
  • Kunstverein Hamburg
  • Kunstverein Harburger Bahnhof
  • Deichtorhallen mit wechselnden Ausstellungen
  • Internationales Haus der Photographie Hamburg
  • Puppenmuseum Falkenstein
  • Archäologische Abteilung des Helms-Museums
  • Botanisches Museum Hamburg
  • Mineralogisches Museum der Universität Hamburg
  • Geologisch-Paläontologisches Museum der Universität Hamburg

Hamburgi nyelvi kincs[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Moin! - így üdvözlik egymást Hamburg és környékének lakói reggelente és kora délelőtt. A Moin szó a fríz nyelvből került át a németbe. Eredeti jelentése "szép dolog", tehát az egymást így üdvözlők szép napot kívánnak egymásnak. A Moin! köszönést Moin, Moin! válasszal illik viszonozni.

Teljesen hamburgi eredetű egy másik városi köszöntés. Az üdvözlés Johann Wilhelm Bentz vízhordótól származik, akit Hummel, Hummel! felkiáltással üdvözöltek a 18. században a városlakók. (A Hummel német szó dongót jelent; ez volt a vízhordó gúnyneve.) A köszöntésre Mors, mors!-szal válaszoló Bentz a városnak oly' jellegzetes alakja volt, hogy köszönése halála után is megmaradt a városban és a közbeszéd része napjainkig.

A Hamburgi viccek szereplői a dokkmunkás Hein és Fiete, akik a viccfaragók történetei szerint nem tartoznak a hanzaváros leginteligensebb lakói közé. Heinről és Fietéről nevezték el a hamburgi melegek társadalmi szervezetét is. A városban keringő naiv és abszurd viccek főszereplője a 6-8 éves Kicsi Erna. Kitalálója Erna Nilsen, aki hamburgi kabarékban lépett fel a kislány történeteivel. Kicsi Erna azonban önálló életre kelt és a viccköltészet népszerűségnek örvendő figurájává vált.

A városnak saját himnusza is van, a Hammonia, amelyet a Hamburger SV szurkolói a mérkőzések szünetében énekelnek. Hamburg egyáltalán nem hivatalos, ám városszerte ismert dala az „Auf der Reeperbahn nachts um halb eins” (A Reeperbahnon éjjel fél egykor), amely a bohémnegyed éjszakai életét örökíti meg rímbe szedve.[63]

Hamburgi konyha[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hanzaváros konyhai tradíciói főként az Elbából és az Északi-tengerből fogott különféle halakra, illetve a környéken termesztett zöldségekre épülnek. Jelentős hatással voltak a hamburgi háziasszonyokra a kikötőbe nagy mennyiségben behozott fűszerek, trópusi és szubtrópusi gyümölcsök.
A halételek között a sült lepényhal finkenwerderi módra örvend nagy népszerűségnek. A lepényhalat egy szelet szalonnával, hagymával és a tengerből fogott garnélákkkal, fűszerekkel töltik meg, majd serpenyőben szalonnaszeletek társaságában nagy hőmérsékleten kisütik. Köretként zöldségsalátát szolgálnak fel mellé.[64]

Hamburgi specialitás: Szalonnás körtés bab

Elképzelhetetlen a hamburgi család karácsonyi vacsorája ponty nélkül. A pontyhalászati szezon minden évben Szent Márton napján (november 11-én) kezdődik. A ponty felszeletelve és sült krumplival tűnik fel az ünnepi asztalokon.
A városban nyáridőben utcai standokon árulják a folyamból kifogott, majd ropogósra megsütött apró halakat.

Nem csak a tenger és az Elba, de a környék terményei is kedveltek. Az egyik jellemző egytálétel a Kárpát-medencei emberek számára igencsak furcsának tűnő szalonnás körtés bab. Elkészítéséhez a szalonnát megfőzzük, majd a forró vízhez feldarabolt zöldbabot adunk. A körtéket hámozatlanul, két evőkanál liszt társaságában adjuk hozzá a forrásban lévő leveshez. Főtt krumplival és hideg sörrel tálaljuk.

Hamburg nemzeti itala kétségkívül a sör. Már a középkorban is sörfőzdék százai működtek a városban. Hamburgi találmány, hogy a sörfőzéshez komlót adtak. A komlóval készített sör receptje sokáig államtitoknak számított és idegeneknek történő kiszolgáltatásáért halálbüntetés járt. Ma a város legjelentősebb sörfőzdéje az Európa-szerte ismert Holsten márkát előállító Holsten Brauerei.

Sportélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hamburger SV otthona

Hamburgban – Európa nagyvárosaihoz hasonlóan – a labdarúgás vonzza a legtöbb nézőt. A város legnagyobb és legsikeresebb csapata az 1919-ben alapított Hamburger SV. A csapat otthona az 51 000 nézőt fogadni képes HSH Nordbank Arena, e stadionban tartották a 2006-os labdarúgó-világbajnokság több meccsét. A Hamburger SV hétszer nyerte meg a német bajnokságot és háromszor a német kupát. Legnagyobb sikereik azonban a Bajnokcsapatok Európa Kupájának (az Bajnokok Ligája elődje) 1982-es, illetve a Kupagyőztesek Európa-kupájának 1977-es elhódítása. A csapat jelenleg is a Bundesliga I-ben játszik.
Hamburg kisebbik csapata az FC St. Pauli. A Bundesligában már 7 idényt eltöltött csapat jelenleg a Bundesliga II-ben játszik. A csapat otthona az átépítés alatt álló Millerntor-Stadion.

Hamburg legtöbb nézőt vonzó sporteseményei azonban nem a stadionokban, hanem magának a városnak az utcáin zajlanak. A hanzaváros évente ismétlődő és világhírű kerékpáros eseménye a Cyclassics nevű kerékpárverseny. Az UIC versenynaptárába illeszkedő versenyen a profik mellett – külön versenyszámként – amatőrök és rövidebb távokat vállaló kerékpárbarátok is indulhatnak.[65] 1985 óta minden év áprilisában rendezik meg a Hamburgi Maratont. A Köhlbrandbrücke-vel nehezített távot 2007-ben 23 000 sportember teljesítette.[66]

2007. szeptember 1. – 2 között a triatlon világbajnokság részeként rendezték meg a hagyományos Hamburg City Man nevű triatlonversenyt. Az évente ismétlődő versenyen ma már 8000-nél több atléta indul, így ez az ország legnagyobb triatloneseménye.[67]

Testvértelepülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hamburghoz köthető híres személyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Hamburgi Szent Miklós-templom 1874 és 1876 között a világ legmagasabb épülete volt.[68]
  • A Neuwerk-sziget, 100 kilométernyire a várostól Hamburg-Mitte kerület része.[69]
  • Hamburgon halad át a 10. keleti hosszúsági kör, amelyet a Kennedy-hídon meg is jelöltek.[70]
  • A HT 16 (teljes nevén: Die Hamburger Turnerschaft von 1816 r. V) a világ legidősebb ma is működő sportegylete. Az 1816-ban alapított egyesületnek napjainkban 6000 tagja van.[71]
  • A kikötőben fekvő 300 hektáros Moldauhafen Csehország exklávéja. 1919-ben a versailles-i szerződésen a győztes Antanthatalmak rögzítették, hogy Csehszlovákia területhez jut a hamburgi és a stettini kikötökben. A Moldauhafent 1929-ben 99 évre bérelte ki Csehszlovákia, tehát 2028-ig birtokolja a rakpartokat. A Molduhafen területén kötöttek ki Csehszlovákia tengeri hajói és itt rakodták át az árut a Prága felé induló belvízi uszályokra. 1993-ban Csehország örökölte meg a kikötőt, ám annak forgalma visszaesett. Németország a megnövekedett kamionforgalom miatt szorgalmazza az elbai áruszállítás újraélesztését és a cseh területen fekvő kikötő jobb kihasználását.[72][73]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 2014-04-14, http://www.statistik-nord.de/daten/bevoelkerung-und-gebiet/monatszahlen/
  2. Az Elba kimélyítését tervező projektiroda (Projektbüro Fahrrinnepassung) honlapja; elérés: 2008. január 16.
  3. Vízjárásadatok Hamburgból; Elérés: 2008. január 16.
  4. Vízállások az Elbán; A Német Szövetségi Tengerhajózási és Hidrográfiai Hivatal honlapja; Elérés: 2007. január 18.
  5. 38,5 Grad, 330 Sonnenstunden - der Juli bricht alle Rekorde (38,5 °C, 330 napos óra – Július minden rekordot megdöntött); az Abendblatt írása; 2006. július 29; Elérés: 2008. január 15.
  6. Klímaadatok, Hamburg-Fuhlsbüttel; a www.unwetter.de adatai; Elérés: 2008. január 15.
  7. Hamburg Története, I. rész; a www.scene-in-hamburg.de cikke; Elérés: 2008. január 14.
  8. Német nyelven: ZOLLFREIHEIT FÜR IHRE SCHIFFE AUF DER ELBE VON DER STADT BIS AN DIE NORDSEE A kikötő története; A Hafengeburtstag honlapja; Elérés: 2008. április 21.
  9. A Németországi Világnézetek Kutatócsoportjának dolgozata a Kölni Egyetem Empirikus Társadalomkutatási Archívumának adatbázisa alapján; Elérés: 2008. április 25.]
  10. A német tartományok lakosság és a katolikusok aránya szerint – A német püspöki konferencia számára készített összefoglaló; 2002. Elérés: 2008. január 22.
  11. A népesség vallás szerinti megoszlása néhány kiválasztott német nagyvárosban; A Németországi Világnézetek Kutatócsoportjának publikációja; 2007. május 10; Elérés: 2008. január 22.
  12. A hamburgi püspökség honlapja; Elérés: 2008. február 9.
  13. Az első zsidók Hamburgban; Hamburg Város múzeumának honlapja; Elérés: 2008. január 29.
  14. Felvilágosodás és emancipáció; Hamburg Város múzeumának honlapja; Elérés: 2008. január 29.
  15. Üldözés és megsemmisítés; Hamburg Város múzeumának honlapja; Elérés: 2008. január 29.
  16. Kivándorlás Hamburgon át; A balinstadt.de cikke; Elérés: 2008. január 29.
  17. Wohngebiete und Wohnverhältnisse; Hamburg Város múzeumának honlapja; Elérés: 2008. január 29.
  18. A Hamburgi Liberális Zsidó közösség honlapja; Elérés: 2008. január 29.
  19. A hamburgi muszlim tanács honlapja; Elérés: 2008. február 8.
  20. A merénylők köztünk vannak?; A Népszabadság írása, 2006. augusztus 22.; Elérés: 2008. február 8.
  21. 255 067 Ausländer aus 43 Nationen leben in Hamburg; (43 ország 255 067 polgára él Hamburgban); az Abendblatt írása; 2005 november 26; Elérés: 2008. január 15.
  22. Ausländeranteil bei etwa 14 Prozent; (A Külföldiek aránya 14% körüli); az Abendblatt írása, 2006 szeptember 1; Elérés: 2008. január 15.
  23. A Schleswig-Holstein – Hamburg Tartományi Statisztikai Hivatal honlapja; Elérése: 2008. január 15.
  24. Hamburgi Statisztikai Adatbázis; Elérés: 2008. január 15.
  25. [tt_news]=900&tx_ttnews[backPid]=471&cHash=eb93c079b7 A Hamburg-Schleswig-Holsteini Statisztikai Hivatal honlapja a külföldi lakosok összeírása; Elérés: 2008. január 18.
  26. [tt_news]=89&tx_ttnews[backPid]=471&cHash=bf81943882 A Hamburg-Schleswig-Holsteini Statisztikai Hivatal honlapja; a külföldi lakosok összeírása, Elérés: 2008. január 16.
  27. A Hamburgi Zöld Párt története; Elérés: 2008. április 13.
  28. Konzervatív-zöld tartományi kormány alakult Hamburgban; Az index.hu cikke; Elérés: 2008. május 7.
  29. Hamburg polgármesterei 1293-2008; összevetve a választások időpontjával; Elérés: 2008. április 13.
  30. A hamburgi választások eredményei; elérés: 2008. április 12.
  31. A CDU nyert kormányalakítási jogot, de sem a SPD-t sem a Zöldeket nem tudta koalícióra bírni. 5 hónapnyi sikertelen tárgyalás után a CDU visszaadta a kormányalakítás jogát, új választásokat írtak ki.
  32. A CDU újabb kormányalakítási kudarca. Több hónapnyi sikertelen tárgyalássorozat után lemondtak a kormányalakításról.
  33. Statt Partei; független jelöltek választási szövetsége
  34. Flaggen, Wappen und Logos; Hamburg város honlapja; Elérés: 2008. április 10.
  35. ^ a b Hamburg város honlapja; Elérés: 2008. április 19.
  36. Sajtójelentések Hamburg honlapján; Studienfinanzierungsgesetz: Studiengebühren sollen Studienbedingungen an den Hamburger Hochschulen spürbar verbessern; Elérés: 2008. április 19.
  37. Studiengebühr: Gnadenfrist für exmatrikulierte Studenten; az Abendlatt írása, 2008. március 19. Elérés: 2008. április 19.
  38. Kippen CDU und GAL heute die Studiengebühr? "Wenn Hamburg attraktiv für junge Talente werden will, sollte der neue Senat das Geld aus dem Haushalt bereitstellen."; az Abendblatt írása, 2008. április 4.; Elérés: 2008. április 19.
  39. A Bernhard Nocht Institut honlapja; Elérés: 2008. április 19.
  40. Német Részecskefizikai Kutatóintézet honlapja; Elérés: 2008. április 19.
  41. Eurostat Pressemitteilung, 25/2010 - 18. Februar 2010; Elérés: 2010. szeptember 25.
  42. Kaufkraft 2006 steigt: Hessen ist Spitzenreiter; az axicom.de írása 2006. május 5.; Elérés: 2008. január 23.
  43. ^ a b Vielfalt macht Hamburg zur Medienhauptstadt; Hamburg médiaportálja; Elérés: 2008. március 19.
  44. "Bild"-Umzug nach Berlin geht in heiße Phase; Hamburg médiaportálja; Elérés: 2008. március 19.
  45. A Blohm+Voss Hajógyár honlapja; Elérés: 2008. április 20.
  46. Sietas Hajógyár honlapja; Elérés. 2008. április 20.
  47. "Hamburg légiforgalmi telephelyváros" honlapja; Elérés: 2008. április 20.
  48. Az AIRBUS honlapja; Elérés: 2008. április 10.
  49. "Hamburg légiforgalmi telephelyváros" honlapja; Elérés: 2008. április 20.
  50. A Daimler honlapja; Elérés: 2008. április 20.
  51. Senat und Hochbahn unterzeichnen Vertrag für Hafencity-U-Bahn; Az Abendblatt írása; Elérés: 2008. május 4.
  52. 1978 ersetzten Busse die letzte Straßenbahnlinie; Az Abendblatt írása, 2008. március 27.; Elérés: 2008. május 4.
  53. A hamburgi villamos története; Horst Buchholz honlapja a hamburgi villamosról; Elérés: 2008. május 4.
  54. Vierte U-Bahn-Linie bis 2012; az Abendblatt cikke; Elérés: 2008. május 4.
  55. Vertrag über die Zusammenarbeit in der 19. Wahlperiode der Hamburgischen Bürgerschaft; Elérés: 2008. június 22.
  56. Verkehrszahlen; A Hamburgi repülőtér statisztikája; Elérés: 2007. március 19.
  57. A HAM21 projekt; a hamburgi repülőtér honlapja; Elérés: 2008. március 19.
  58. Az Altonai Halpiac története Hamburg város honlapján; Elérés: 2008. április 19.
  59. Dómpiac honlapja; Elérés: 2008. április 19.
  60. Hafengeburstag honlapja; Elérés: 2008. április 19.
  61. CARL HEINRICH LAEISZ: KAUFMANN, REEDER UND MÄZEN; az Abendblatt cikke; 2004. szeptember 21; Elérés: 2008. április 21.
  62. Piccolo Theater im Atrium; Elérés: 2008. április 21.
  63. Auf der Reeperbahn nachts um halb eins; Elérés: 2008. április 20.
  64. A finkenverderi lepényhal elkészítése (németül); a Recept-Meile írása; Elérés: 2008. március 18.
  65. A Cyclassics honlapja; Elérés: 2008. április 18.
  66. Hamburg város honlapja; elérés: 2008. április 18.
  67. A Hamburg City Man honlapja; Elérés: 2008. április 18.
  68. [1]; Az inyourpocket.com írása Hamburg templomairól; Elérés: 2008. január 29.
  69. Insel Neuwerk; Hamburg város honlapja; elérés: 2008. március 24.
  70. Oh Du wunderschöne Alster…; Hamburg honlapja; Elérés: 2008. március 25.
  71. A HT 16 honlapja; Elérés: 2008. március 29.
  72. A Versaillesi Szerződés; Elérés: 2008. április 20.
  73. Hamburg fordert bessere Nutzung des tschechischen Hafengeländes (Hamburg városa a cseh kikötőterület jobb kihasználását követeli); A prágai rádió német nyelvű honlapja; 2004. október 8.; Elérés: 2008. április 20.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hamburg témájú médiaállományokat.
Wiktionary-logo-hu.png
Nézd meg a Hamburg címszót a Wikiszótárban!