Hamburg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hamburg
Hamburg Rathaus.jpg
A városháza
Hamburg címere
Hamburg címere
Hamburg zászlaja
Hamburg zászlaja
Közigazgatás
Ország  Németország
Tartomány Hamburg
Alapítás éve 993
Polgármester Olaf Scholz (SPD)
Irányítószám 14401–14482
Körzethívószám 040
04721 (Neuwerk)
Rendszám HH
Népesség
Teljes népesség 1 751 780 fő (2013. október 31.)[1]
Népsűrűség 2343,94 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 6 m
Terület 755,264 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Hamburg  (Németország)
Hamburg
Hamburg
Pozíció Németország térképén
é. sz. 53° 34′, k. h. 10° 02′Koordináták: é. sz. 53° 34′, k. h. 10° 02′
Hamburg weboldala

Hamburg Szabad és Hanzaváros (német nyelven Freie und Hansestadt Hamburg, alnémet nyelven Hamborg) Németország második legnagyobb városa, a szövetségi köztársaság egyik önálló városállama, a hamburgi városrégió központi települése. Hamburg az Európai Unió legnagyobb olyan városa, amely nem egy tagállam fővárosa. A városnak mintegy 1,8 millió lakosa van, további 750 000 lakos él az agglomerációban. Rotterdam és Antwerpen után Európa harmadik legnagyobb forgalmú kikötővárosa, ezért Németországban a Világ Kapuja néven is ismerik.

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város mai határai a Nagy-Hamburgot létrehozó törvény hatályba lépésekor, 1937. április 1-jén alakultak ki. A mai Hamburg területét és népességét tekintve is Németország második legnagyobb városa a főváros, Berlin után.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hamburg légifotója

Hamburg Németország északi részén, az Elba folyam hatalmas tölcsértorkolatának kezdetén, a nyílt tengertől 110 kilométernyire délkeletre fekszik. A település óvárosi magja az Alster, a Bille és az Elba találkozásánál épült fel. Az Elba a város előtt két ágra (Norderelbe és Köhlbrand) bomlik. Az általuk közrefogott Wilhelmsburg-szigeten épült fel a hamburgi kikötő. A szigetet hidak és a folyóágak alatti alagutak kapcsolják a városhoz. A folyamtól északra és délre elterülő térszínek a geesthez tartoznak, így védettek a folyamon rendszeresen jelentkező vihardagályoktól. A folyam közvetlen közelében fekvő területek a marschok, amelyeket gátakkal és zsilipekkel próbálnak a vihardagályoktól és árvizektől megvédeni.

Folyók, tavak, szigetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelentősebb folyók Hamburgban

Hamburg legnagyobb folyója az Elba. A Csehországban eredő folyam a városba már majdnem egy kilométer szélesen érkezik. Az Elba a hanzaváros déli határában kettő nagy (Északi- és Déli-Elba) és több kisebb ágra szakad szét. A kikötővidék folyamatos terjeszkedése már megszüntette a folyóágak természetes állapotát, a partokon szárazdokkok, rakpartok és gyárak épültek. A folyamot gátakkal szabályozták és a kikötőtől a tenger felé tartó szakaszon folyamatosan kotorják, hogy a konténerszállító hajók számára szükséges 16 méteres mélységet fenntartsák. Jelenleg tervezik a folyó vízmélységének 17,4 méterre növelését.[2] Az Elbán át érkező északi-tengeri árapály jelenség is érzékelhető a városban. A dagály- és apályszintek közötti különbség 3,64 méter.[3][4]

Az Elba egyik apró északi mellékfolyója az Alster. A folyócskát torkolata előtt kevéssel két mesterséges tóvá duzzasztották. A nagyobbik a Külső-Alster (Aussenalster), míg a városközpontban fekvő a Belső-Alster (Binnenalster) nevet kapta. Az Alster belvárost átszelő ágait csatornákká építették ki. Hamburgot számtalan kanális, apró csatorna, és vizesárok szeli át, melynek következtében a hanzaváros a világ hidakban talán leggazdagabb települése. Több mint 2500 híd van a városban, amivel megelőzi Amszterdamot (1200 híd) és Velencét (400 híd) is.

Éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Beálló jég az Elbán, 2006 február

Hamburg mérsékelt égövi óceáni éghajlatú város, ezért egész évben gyakori a csapadék és kicsi a hőingás. A nyár viszonylag hűvös. A legmelegebb hónap a július, amikor 17,3 °C az átlaghőmérséklet. 2006. július 6-a volt a város történetének eddigi legmelegebb napja, akkor 38,5 °C-os hőséget regisztráltak.[5] A hűvös nyarakat enyhe telek követik, januárban is 1,3 °C az átlagos hőmérséklet. A bár gyakori, de nem sok csapadék egyenletesen oszlik el az év hónapjai között; sokéves átlaga 774 milliméter. December legesősebb, február a legszárazabb hónap.

A nap májusban süt a legtöbbet (átlag 220 órát), a legkevesebbet pedig decemberben, amikor csak átlag 28 órára bújik elő. A hamburgiak évente átlagosan 1630 órán át élvezhetik a napfényt.[6]

Hamburgban télen és ősszel igen gyakori a köd. A téli félévben rendszeresen csapnak le az Északi-tengerről érkező orkánok, amelyek az Elba vizét visszaduzzasztva árvízzel fenyegetik a környéket.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Függetlenség és felvirágzás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hamburg látképe 1150 körül

810-ben Nagy Károly templomot építtetett az Alster és a Bille közötti területen. A Szent Péter templomtól délre hamarosan (832-re) felépült a szomszédos törzsek elleni védekezésül szolgáló, Hammaburg nevű erődítmény is. Falai 15 méter szélesek és 5 méter magasak voltak.[7] 831-ben Jámbor Lajos megalapította a püspökséget. A 983-ban kitört felkelések, illetve a vikingek támadásai elpusztították az erődöt, ám a kialakuló város fejlődését ez sem vetette vissza jelentősen. 1037-ben elkezdődött a Marienkirche építése. A város területe is bővült, egyre újabb várfalak épültek a környéken. A felvirágzó városnak és a meginduló polgárosodásnak egyáltalán nem örültek a környék feudális urai, akik többször is megkísérelték a város megadóztatását.

1066-ban a környéken élő szláv törzsek szövetsége indított támadást a város ellen. Az épületeket felgyújtották, lerombolták a templomot és a lakosság nagy részét lemészárolták. A püspök Brémába menekült, ezzel Hamburg elveszítette egyházi előjogait a mai Észak-Németország területén. A várost meghódító Kruto 1090-ig uralta a vidéket. 1164-ben a várost uralni akaró III. Adolf holsteini gróf új erődöt építtetett Hamburg mellett, hogy a város feletti befolyását megerősítse. A város grófoktól való függetlenségéért folytatott küzdelem 1189-ben dőlt el. Barbarossa Frigyes azzal hálálta meg a hamburgiaknak a szentföldi keresztes háborúhoz nyújtott segítségét, hogy szabadságlevelet adott a városnak. A szabadságlevél nem csupán a feudális uraktól függetlenítette a várost, de lefektette Hamburg mindmáig kitartó gazdasági alapjait is:


Vámszabadság az ő hajóiknak az Elbán a várostól az Északi-tengerig.[8]

A vámmentesség mellett Barbarossa megtiltotta, hogy a város 15 kilométeres körzetében újabb vár épüljön, engedélyezte a hamburgiaknak, hogy hajóépítéshez fát vágjanak anélkül, hogy díjat fizetnének a földesuraknak, halat fogjanak a folyóból és nagy testű állatokat tartsanak. 1214-ben a Hamburgtól északra elterülő régiót a dánok hódították meg, akik helytartót küldtek a városba. 1222-ben a város alávetette magát a dánok felett győzedelmes IV. Adolf grófnak, aki feudális előjogainak érvényesítése helyett a város gazdasági fejlesztésére törekedett. Szabad utat engedett a kereskedelemnek: kereskedelmi kamarák és kereskedőházak jöttek létre, fejlődött a kézművesipar és a sörfőzés. 1240-től megerősítették a város falait, ekkor épültek meg azok a falak és kapuk, amelyek a 19. század elejéig a város határait jelölték. Ebben az időben erősödtek meg városi vezető osztályként a kereskedők. Hamburg egyre közelebb került a Hanza-szövetséghez is. 1255-ben valutareformot hajtottak végre, hogy megkönnyítsék a kereskedelmet a Hanzát vezető Lübeckkel. 1270-ben lépett életbe a polgári és büntetőjogot lefektető Ordelbook (magyarul: Rendeletek könyve). 1284-ben a település ötöde leégett egy tűzvészben. 1286-ban a Szász-Lauenburg hercegek átengedték az Elba torkolatában álló O-szigetet a városnak. A szigeten világítótornyot építettek a hajózás segítésére. 1292-től működik a törvényeket hozó városi tanács. A Hanza-tagságnak köszönhetően Hamburg kiterjesztette hatalmát a város környékén. Felvásárolták az Alster folyó vidékét és több falut az Elba mentén.

1350-ben a pestis 6000 ember halálát okozta a városban. A felvirágzó kereskedelmet az egyre terjedő kalózkodás nehezítette, sőt a kalózok szervezetbe tömörültek Vitális Testvérek néven, amelyet ráadásul a Hanzával ellenséges dánok a maguk céljára felbéreltek. 1400-ban a város hajóhadat indított Klaus Störtebeker kalózvezér legyőzésére Helgoland szigetére, majd két évvel később Gödeke Michelst akasztották fel a városban. Az északi-tengeri kalózkornak 1525-ben alkonyult be végleg, amikor elfogták Klaus Kniphofot, az utolsó helgolandi kalózvezért.

A 15. században a környékbeli feudális urak megerősödtek, és egyre jobban szorongatták az addig privilégiumokat élvező városi polgárságot. 1450-ben először jelölték meg bójákkal az Elba hajózóútját. 1497-ben megnyílt Németország első nyilvános könyvtára, 14 évvel később az első hamburgi nyomda.

A vallásháborúk kora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A reformáció elemi erővel alakította át a város életét. A reformáció különböző áramlatai törtek be Hamburgba, míg végül 1529-ben a város evangélikus lett. A spanyolok által Hollandiából elüldözött reformátusok 1567-ben Altonában telepedtek le. 1558-ban megnyílt az első börze (Németország első börzéje). 1600 körül érkeztek az első Spanyolországból és Portugáliából elűzött zsidók. A hanza a vallási háborúk és az Atlanti-kereskedelem előtérbe kerülése miatt elveszítette jelentőségét. Hamburg évtizedeken át a skandináv nagyhatalmak és a német birodalmi politika mezsgyéjén próbálta meg elkerülni a nagyobb válságokat. A harmincéves háború alatt Hamburg gazdasága hanyatlott. 1619-ben alapították a Hamburgi Bankot, amely lehetővé tette, hogy betétesei egymás között készpénz nélkül üzleteljenek. 1767-ben megalakult az első vagyonbiztosító, a Hamburgi Tűzpénztár.

A 18. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hamburg a 18. században

Ebben a században a város a nyugodt fejlődés útját járta. 1712-ben életbe lépett az ún. első Alkotmány. 1716-ban Hamburg kereskedelmi szerződést írt alá Franciaországgal. 1737-ben jött létre az első német szabadkőműves páholy, a Loge d'Hambourg. 1749-ben megalapították a tengerészeti főiskolát, majd 22 évvel később a kereskedelmi főiskolát. 1769-ben Hamburg szabad birodalmi városi rangot kapott. 1675-ben a város tehetős polgársága megalapította a napjainkig működő Hazafias Egyesületet, amelynek célja a művészek és tudósok támogatása. 1770-ben vezették be az általános adókötelezettséget, az ún. fejadót. A század végére a város lélekszáma túllépte a 100 000 főt.

Újkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Napóleoni háborúktól az egységes Németországig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A napóleoni háborúk idején a várost erősen sújtotta a britek blokádpolitikája. Kikötőjének jelentősége miatt 1806-ban a franciák bevonultak Hamburgba és 8 éven át megszállva tartották. Bár harcok nem folytak a városban, a francia katonaság ellátásának költségei jelentős terhet róttak a polgárságra. A megszállás idején 130 ezer fő lakott Hamburgban, ami 1860-ra 300 ezerre emelkedett. 1815-ben szabad várossá nyilvánították. Az 1712-es alkotmányt újra életbe léptették, de az állam és az egyház szétválasztását előíró törvényt már nem változtatták meg, és a francia állami adminisztráció szerkezetén sem változtattak. Új szellemi áramlatok jelentek meg Hamburgban és terjedtek szét a német nyelvterületen, mint a polgári demokrácia, nacionalizmus és a munkásmozgalom. A várost vezető nagypolgárság elfogadta Bismarck és Poroszország vezető szerepét a német egyesítésben. A városállam Poroszország szövetségese lett, bár 1866-ban a Habsburg-porosz béke a város semlegességét írta elő.

Az egységes Németország bukásáig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1867-ben Poroszország része lett. A egyesülő Németországban Hamburg kulcsszerephez jutott: ipari központ és Bréma mellett a gyarmatosítás egyik kiindulópontja lett. A város hatalmas tömegeket vonzott, egész családok költöztek a hanzavárosba. Az egyesítéskor még a város határán kívül eső falvakat körülnőtte a város. 1894-ben Barmbek, Eilbek és Eimsbüttel településeket Hamburghoz csatolták, területükön új városrészeket építettek. Az 1867-es 300 000 fős népesség 1914-re 1 millióra nőtt.

Sztrájkoló kikötői munkások, 1896

A városba áramló embertömeget a kikötői építkezéseken, hajógyárakban és a gomba módra szaporodó ipari üzemekben foglalkoztatták. A rohamosan növekvő kikötői forgalom számára ekkor nyitották meg a Wilhelmsburg szigeten épült új dokkokat. Ebben az időben Hamburg sokat profitált a Császári Haditengerészet jelenlétéből. A városi kikötőhöz köthető iparból elsősorban a nagypolgárság hatalma növekedett. Az ipari munkások élet- és munkakörülményei azonban továbbra is igen rosszak voltak. A rossz egészségügyi állapotok miatti kolera és a szociális feszültségek miatt időről időre kirobbanó erőszakos sztrájkmozgalmak is áldozatokat követeltek. Hamburg a német munkásmozgalom egyik központja lett.

Hamburg kikötőjében nem csak az áruforgalom volt jelentős; rajta keresztül indult Amerikába az európai kivándorlók 10%-a, mintegy 5 millió ember. Ezt csak Bréma forgalma tudta felülmúlni. Az első világháború alatti brit tengeri blokád tönkretette a virágzó kereskedelmet. Negyvenezer hamburgi halott maradt a háború csataterein, miközben a városban éhínség uralkodott. A háború végén a város irányítását a szociáldemokraták vezette katonai- és munkástanács vette át. 1919 tavaszán a szabad választásokon a szociáldemokraták győztek, de a városban továbbra is nyugtalanság honolt.

Hamburg bombázása (1943)

1919 nyarán diáklázadás, 1923 októberében pedig kommunista hatalomátvételi kísérlet játszódott le. A nagy gazdasági világválság idején növekedett meg a nácik népszerűsége. Az NSDAP hatalomátvétele után a város szenátusát feloszlatták, a polgármestert pedig megfosztották hivatalától. A közigazgatási átszervezés során Hamburg megőrizte önállóságát. 1937-ben a város területét a környező kis települések beolvasztásával megnövelték.

A második világháború alatt a város ipari létesítményei és kikötője miatt az angolszász hatalmak légiháborújának egyik fő célpontja lett. Az 1943 augusztusában zajló terrorbombázásban (Gomorrha-hadművelet) kb. 40 000-en meghaltak, mintegy 1 millió ember otthona semmisült meg. A város épületeinek mindössze 20%-a maradt sértetlen. 1945. május 3-án brit csapatok harc nélkül megszállták a várost.

Hamburg 1945 után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hamburg romjai 1945-ben

Hamburg 1945-ben romokban hevert. A bombázások során csaknem teljesen megsemmisült a városi infrastruktúra. A brit megszállási zónába került hanzavárost az 1946. május 15-én tartott népszavazáson elfogadott új alkotmány alapján önálló városállammá szervezték, majd október 13-án megtartották az első szabad választásokat, amelyet a szociáldemokraták nyertek meg. 1949-ben Hamburg az újonnan megalakított NSZK önálló tartománya (és legnépesebb városa) lett. Az 50-es évek német gazdasági csodája újjáélesztette a város iparát és kereskedelmi kikötőjét. Ezekben az években Hamburg vált Németország külkereskedelmének első számú központjává. A kereskedelem mellett a város lett a német média egyik fellegvára. A lerombolt belváros helyét modern épületek foglalták el, ekkor készültek el a város látképét a mai napig meghatározó toronyházak. 1962-ben a hatalmas károkat okozó Hamburgi szökőár 300 ember halálát okozta. A hetvenes években a kikötő környékén indultak nagyszabású beruházások. Ekkor épült a Köhlbrandbrücke és az Új Elba-alagút. A kikötő a 80-as években átalakult. Az Elba szigeteit nagy területű konténerterminálok foglalták el, amelyeknek a terjeszkedése a mai napig tart. Ezzel egy időben a belváros peremén épült vámraktárakat egyre kevesebbet látogatták a kereskedelmi hajók. A városrész felélesztésére a szenátus HafenCity néven reorganizációs projektet indított útjára. A Hidegháború befejeződése a kikötő újabb növekedéséhez vezetett, mivel Hamburgon keresztül bonyolódik a tengerpart nélküli közép-európai országok tengeren túli kereskedelmének jelentős része.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lélekszám[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hamburgnak 1,7 millió lakója van. Körülbelül ugyanennyi lakója volt a városnak a második világháború idején is, ám a háborús évek alatt közel 400 000 fővel csökkent a hanzaváros lakossága. A háborút követő gazdasági fellendülés éveiben 1,85 millió főre ugrott a népesség, majd az 1986-ban bekövetkező 1,57 milliós mélypont óta apróbb visszaesésekkel évről évre többen élnek a város határain belül.

Vallások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hanzaváros legjelentősebb vallási csoportja a polgárok 26%-át tömörítő evangélikus egyház. Az ún. nyugati tartományok között Hamburg az egyetlen, ahol a lakosság abszolút többségét alkotják a nem hívő polgárok. Az önmagukat vallástalanként meghatározók száma évről évre enyhén növekszik, összlakosságon belüli arányuk 2004-ben 52% volt.[9]

Evangélikusok és reformátusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A St. Nikolai, az evangélikus egyház hamburgi főtemploma ma és a háború előtt

Hamburg és vidéke a reformáció óta az evangélikus egyház bástyája. A város 1522-ben tért át a protestáns szertartásra. 1526-ra csaknem a teljes polgárság, 1528-ra a városi tanács minden tagja evangélikus hitre tért. 1529-ben alakult meg Hamburg Állam Evangélikus Egyháza, amelyet a város által választott szuperintendens vezetett. Hamburg állam hivatalosan is államvallássá emelte az evangélikus kereszténységet, más vallást gyakorlók csak a városfalon kívül eső Altona templomát használhatták. A hollandok védelmét élvezve mindössze egy kis református közösség vert gyökeret a városban. A vallási szigor csak 1785-ben enyhült, amikor a város engedélyezte, hogy magánlakásokban nem evangélikus istentiszteletet is tartsanak. Az evangélikus egyházat csak 1918-ban választották el a városállam világi szervezeteitől. 1977-ben a hamburgi evangélikus egyház elveszítette önállóságát, miután összevonták a schleswig-holsteini testvéregyházzal.

Katolikusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hamburg lakosságának jelenleg 10%-a, majdnem 180 000 ember vallja magát római katolikusnak.[10][11] Az egyházhoz tartozók lélekszáma (főként a lengyel) bevándorlásnak köszönhetően növekszik. A városban 15 nemzetet (köztük a magyar) képvisel nagyobb katolikus csoport.[12] A katolikus egyház 810 óta van jelen, amikor Nagy Károly megbízásából a trieri püspök egy papot küldött a városba. 831-ben Hamburg már püspöki székhely volt. A katolikus egyház működését a reformációt követően erősen korlátozták, majd a Vesztfáliai békét követően a hamburgi püspökséget fel is oszlatták. A katolikusok növekvő lélekszáma miatt II. János Pál pápa 1995. január 7-én újraalapította a hanzaváros a püspökségét. Hamburg ma a Schleswig-Holsteinre és Mecklenburg-Elő-Pomerániára is kiterjedő katolikus püspökség székhelye.

Zsidók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1913-ban épült tóraiskola ma is zsidó iskolaként működik

Hamburgban az 1600-as években jelentek meg a Portugáliából menekülő szefárd zsidók. A polgárság szívesen fogadta a vagyonos izraelitákat, akikből idővel kereskedők és hajózási ügynökök lettek. 1611-ben 125, 1663-ban már 600 zsidó élt a városban. Bár a zsidóknak évente 1000 márka tartózkodási díjat kellett fizetniük és a zsinagóga építését is tiltották a szigorúan evangélikus városban, cserébe viszont otthonaikban szabadon gyakorolhatták vallásukat.[13] A hamburgi zsidók először az 1806 és 1813 közötti napóleoni megszállás alatt élveztek teljes egyenjogúságot. 1848-ig dúlt politikai küzdelem a zsidók jogállása körül. Az 1848-as hamburgi forradalom után a zsidók a város egyenjogú polgárai lettek, és 1859-ben már a városi törvényhozás 192 küldötte közül 10-en izraeliták voltak.[14] A Német Császárság kikiáltása és az első világháború között Hamburggal együtt virágzott fel a helyi zsidó közösség is. 1909-ben a városban cionista világkongresszust rendeztek. A nácik a háború elején a város teljes zsidó lakosságát négy vasúti szerelvényre zsúfolva Lengyelországba deportálták. A város 17 000 zsidó polgára közül csak 632 élte meg a háború befejeződését.[15][16]
A város hagyományosan zsidók által lakott területe Eimsbüttel déli és Altona keleti része. A háború előtt e városrészeket Kis-Jeruzsálemnek nevezték az ott élő zsidók nagy száma miatt.[17] A háborúban megfogyatkozott zsidók száma ma újból növekszik. Az izraeliták 70%-a a volt Szovjetunióból érkezett bevándorló.[18]

Muzulmánok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hamburg a németországi muzulmán közösség központja. Menekültként, vendégmunkásként és diákként számos országból érkeztek muzulmánok a városba. A muszlim közösség etnikailag igen tagolt, a különböző országokból érkezők vallásuk gyakorlása közben is elkülönülnek egymástól. A városban összesen 26 mecset működik, melyek közül a legidősebb a törökök által alapított Ali Imám-mecset.[19] A muszlimok 1999-ben alapították meg a Hamburgi Iszlám Közösségek Tanácsát, hogy az segítse a muzulmánok többségi társadalomba történő integrációját és a muzulmán vallással szembeni bizalmatlanság eloszlatását. Jelen vannak ugyanakkor a városban a radikális iszlámot követők is; Hamburgból indult útjára a new york-i repülőgépes támadásokat kivitelező csoport vezetője, Mohammed Atta is.[20]

Etnikumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város lakosságának 85%-a német állampolgár, míg a külföldiek aránya 15%, amely negyedmillió embert jelent. Közöttük legtöbben a törökök (60 000), a lengyelek (20 000) és a szerbek (18 000) vannak. Hamburgban él Németország legnagyobb afgán közössége, 14 000 fő. Jelentős még az irániak, portugálok, görögök, ghánaiak, oroszok, olaszok, amerikaiak és a kínaiak száma, 40-nél több ország polgára él a hanzavárosban.[21] Ha a már német állampolgárságot kapott külföldieket is számoljuk, akkor a külföldiek aránya 26,8%, a 18 év alattiak körében 45%.[22] A külföldi állampolgárságú lakosok száma és aránya 1999 (273 000 fő) óta évről évre kis mértékben csökken, illetve a külföldieken belül növekszik az EU-tagállamokból érkezők aránya.[23][24][25] Hamburgban 2004-ben 800 magyar élt.[26]

Politikai élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bürgerschaft és Szenátus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városháza a Bürgerschaft székhelye
A Szenátus ülésterme

Hamburg Németország második legkisebb tartománya, így a városi képviselőtestület, a 121 tagú Bürgerschaft egyben a tartományi parlament szerepét is betölti. A Bürgerschaftba a választásokon 5% fölötti eredményt elérő pártok kerülhetnek be. Választásokat a törvény szerint 4 évente tartanak, ám a politikai csatározások miatt az eddig létezett 18 Bürgerschaftból 4 nem tudta idejét kitölteni.

A Bürgerschaftban 1960-tól két évtizeden át az SPD volt a legerősebb párt. A nyolcvanas években az önmagukat örök ellenzékinek deklaráló Zöldek parlamentbe kerülése borította fel az egyensúlyt. A Zöldek kompromisszumképtelensége miatt kétszer kellett a választásokat megismételni.[27] A kereszténydemokraták ebben az időszakban kétszer is győztek, ám nem tudtak kormányt alakítani. A szociáldemokraták végül 44 év után, 2001-ben veszítették el a kormányrudat és helyettük a CDU alakíthatott kormányt. Az azóta két választáson is győztes hamburgi CDU 2008. május 7-én a zöldekkel szövetkezve alakította meg az új Szenátust, létrehozva ezzel Németország első konzervatív-zöldpárti kormánykoalícióját.[28]

A Bürgerschaft választja meg a kormány szerepét játszó Szenátust és a két polgármestert. A Szenátust az „Első Polgármester” vezeti, az ő dolga az egyes szakterületeket irányító szenátorok jelölése és felmentése, valamint az államfői feladatok ellátása. Helyettese a „Második Polgármester”, aki általában egy szenátori tisztséget is betölt. A polgármesteri tisztség kettőssége még 1860-ban alakult ki. Akkortól kezdve a polgármesteri tisztségre egyszerre 3 főt választottak, akik stafétaszerűen évente adták át egymásnak a polgármesteri tisztséget. Ez a rotációs módszer csak az első világháború végéig létezett, ám az azt idéző „Első Polgármester” kifejezés a mai napig él. A polgármesterek Hamburgban általában nem töltik ki teljes hivatali ciklusukat. Ha az őket delegáló párt úgy dönt, hogy új polgármesterjelölttel vág neki a következő választási kampánynak, akkor a régi politikai vezető már a választások előtt egy évvel átadja helyét.[29] A Második Polgármestert koalíciós Szenátus esetén mindig a kisebbik koalíciós partner adja.

Külpolitikai aktivitás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város kereskedelmi kulcspozíciója révén fontos a németországi diplomáciai testületek számára is. 2007-ben 104 állam tartott fenn képviseletet a hanzavárosban (34 fő- és 67 tiszteletbeli konzulátus). Hamburg New York után a világ második diplomáciailag legaktívabb nem fővárosi rangú települése. Hamburgban elsősorban olyan országok nyitnak külképviseletet, amelyek Németországgal folytatott külkereskedelme a város kikötőjén keresztül zajlik. Magyarország tiszteletbeli konzulátust tart fenn.

A városállam jelképei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hamburg állam jelképe a vörös alapú pajzson elhelyezett fehér színű vár. A címer a 13. századra vezethető vissza. A vár középső tornya (kereszttel a tetején) a középkori dómot jelképezi, míg a két bástya fölötti „máriacsillagok” a város védőszentjére emlékeztetnek. 1752. május 14-én a város törvényhozása véglegesítette a címer kinézetét. E döntés előtt a vár piros színben is megjelent. A várkapu kinézete is megváltozott az idők folyamán; időnként zárva, máskor nyitva ábrázolták, egyes ábrázolásokon még a kaput elzáró csapórács is szerepelt.[34]

Kleines Staatswappen Großes Staatswappen Frei verwendbares Wappenzeichen Landesflagge Senatsflagge Admiralitätsflagge Admiralitätswappen
Állami kiscímer Állami nagycímer Identitást kifejező,
szabadon használható
címer
Állami zászló Szenátusi zászló Kikötőhatóság
zászlaja
Kikötőhatóság
címere

A két oroszlán által védett nagycímert csak a szenátus használhatja. Hogy a lobogóhasználat során a konfliktusokat elkerüljék, megalkották a címer egyszerűsített változatát. E változatot az identitás vagy a rokonszenv kifejezésére szabadon használhatták a polgárok. A horgonnyal díszített kikötőhatósági zászlóval a város hajóit azonosítják.

A város közigazgatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hamburgot hét kerületre (Bezirk) osztjuk.

Kerület Lakos Terület Népsűrűség
Mitte 238 257 (2006) 107,1 km² 1652,46
Altona 246 936 (2006) 78,3 km² 3153,72
Eimsbüttel 248 233 (2006) 50,1 km² 4954,75
Nord 283 246 (2006) 57,8 km² 4900,05
Wandsbek 408 032 (2006) 147,5 km² 2766,32
Bergedorf 118 789 (2006) 154,8 km² 767,37
Harburg 200 134 (2006) 161,0 km² 1243,07

Minden kerületet egy korlátozott hatalmú ún. kerületi gyűlés (Bezirkversammlung) vezet. A kerületi gyűlések kerületi parlamentként működnek. A kerület alatti közigazgatási szint a városrész (Stadtteil), amelyekből 104 található a városban. A városrészeket a közszolgáltatásokhoz való jobb hozzáférés és a közigazgatás egyszerűsítése végett ún. „helyi hivatalok” (Ortsamt) alá osztották. Ezekből 15 található Hamburgban.

A városállam részei a Watt-tengerben fekvő Scharhörn, Nigehörn és Neuwerk szigetek. A szigetek Hamburg központi kerületéhez tartoznak, távolságuk a várostól mintegy 100 kilométer.

Oktatás és kutatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hamburg Németország önálló tartományaként önállóan dönthet a város oktatási struktúrájának kialakításáról. Az oktatási rendszer jelenleg négyosztatú. A legalsó oktatási szint a „elemi szint” (Elementarstufe), amelybe a bölcsődék, óvodák és az iskolára felkészítő intézmények (Vorschule) tartoznak és a magyarországi gyakorlathoz hasonlóan nem kötelező részei az oktatási rendszernek. A gyermekek 6 éves korukban kerülnek az ún. „első szintű” iskola (Primärstufe) padjaiba, amely a magyar alsó tagozatnak felel meg. 10 éves korukban a diákok a „másodszintre” (Sekundärstufe) lépnek. A második szinten a felsőoktatásban való részvételre jogosító érettségit adó nyolcosztályos gimnáziumok, a szakmunkás, illetve szakközépiskolai bizonyítványokat adó szakiskolák vannak. A diákoknak 12 éves korukban még választhatnak az iskolatípusok között. A negyedik szinten találhatóak a hanzaváros felsőoktatási intézményei.

A városban 465 iskola található.[35] Ezek között 233 első szintű iskola, 73 gimnázium, 66 szakképző iskola és 14 állami tulajdonú felsőoktatási intézmény található.

Felsőoktatási intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hamburgi Egyetem pecsétje

A városban körülbelül 70 000 ember jár főiskolára vagy egyetemre.[35] Az 1919-ben alapított Hamburgi Egyetem (Universität Hamburg; UHH) egyike a legnagyobb német egyetemeknek. Minden évben 39 000 hallgató látogatja, akiknek nagy része Németország határain túlról érkezett. A város második legnagyobb egyeteme a Harburg városrészben működő, 4700 hallgatót oktató Hamburgi Műszaki Egyetem (Technische Universität Hamburg-Harburg). Itt találhatjuk a Bundeswehr Észak-németországi egyetemét (Helmuth-Schmidt Universität), illetve a vezérkari tiszteket oktató Főtiszti Akadémiát (Führungsakademie der Bundeswehr) A főiskolák között a 12 000 hallgatót képző Hamburgi Alkalmazott Tudományok Főiskolája a legnagyobb. 6000 hallgatójával az ország egyik legnagyobb magánintézménye a Hamburgi Távfőiskola (HFH Hamburger Fern-Hochschule).
2005-ben a Szenátus az állami tulajdonban álló egyetemeket is tandíjkötelessé tette a nem hamburgi lakosok számára, majd 2007 nyarától a hamburgiakra is kiterjesztette a tandíjat.[36] A tandíj mértéke 500/szemeszter, amihez további 50 euró adminisztrációs költség járul. A díjszedés hatalmas ellenállásba ütközött a diákság körében. Egyes szakokon a diákok fele önként kiiratkozott, 926 hallgatót pedig adminisztratív úton távolítottak el a díj meg nem fizetése miatt.[37] A Szenátusba 2008 áprilisában bekerült Zöldek szimbolikus ügynek tekintik a tandíj elleni fellépést, így várható a díjfizetési rendszer reformja, illetve teljes eltörlése.[38]

Kutatóintézetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Német Közgazdaságtani Könyvtár központi épülete

A jelen lévő kutatóintézeteknek köszönhetően a hanzaváros tekintélyes helyet vívott ki magának a nemzetközi tudományos életben. Főképpen a mezőgazdasági, fizikai és a közgazdaságtudományi területen tevékenykedő intézetek központjai telepedtek meg az Elba partján. Ezek közül a jelentősebbek:

  • Trópusi Betegségek Kutatóintézete (Bernhard-Nocht-Institut für Tropenmedizin) – A német gyarmatok megalapításakor létrehozott intézet napjainkban is 300 munkatársat foglalkoztat Hamburgban és Ghánában.[39]
  • Virológiai és Immunológiai Kísérleti Intézet (Heinrich-Pette-Institut für Experimentelle Virologie und Immunologie)
  • Erdészeti és Erdőgazdasági Kutatások Szövetségi Hivatala (Bundesforschungsanstalt für Forst- und Holzwirtschaft)
  • Német Részecskefizikai Kutatóintézet (Deutsches Elektronen-Synchrotron) – Az 1959-ben alapított Kutatóintézet egy részecskegyorsító laboratóriumot működtet a város déli része alatt. A laboratórium 600 saját és évente 3000 vendégkutatót foglalkoztat.[40]
  • Hamburgi Világgazdasági Archívum
  • Nemzetközi Gazdaság- és Politikatudományi Intézet (Internationales Institut für Politik und Wirtschaft)
  • Max Planck Intézet meterológiai és nemzetközi magánjogi kutatóintézetei (A két részleg összesen 300 kutatót foglalkoztat)

Gazdaság és infrastruktúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hamburg gazdasági, közlekedési és szolgáltatási központként messze saját határain túlnyúló hatást fejt ki környezetére és Németország legjelentősebb ipari központjai közé tartozik. 2007-ben London, Brüsszel és Luxemburg után a negyedik legnagyobb GDP-vel rendelkező régió volt az Európai Unióban: a városban az egy főre jutó előállított érték vásárlóerő-egyenértéken az EU átlagának 192%-a, 47 800 €/fő volt.[41] A hamburgiak vásárlóereje országos szinten a második helyen áll Hessen tartomány mögött. A nagyvárosok között is csak Majna-Frankfurt és München lakóinak vásárlóereje haladja meg a hamburgiakét.[42]

Kikötő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hamburgi kikötő látképe, baloldalt az Északi-Elba, szemben a Köhlbrand és a fölötte átívelő Köhlbrandbrücke
A kikötő egy más nézetből
A kikötő egy más nézetből

Hamburg már a 14. században az Északi-tenger legjelentősebb hanzavárosa volt. A városi kikötő ma Németország legnagyobb tengeri kapuja. Áruforgalmát tekintve Rotterdam és Antwerpen után Európa harmadik, míg a gyorsan növekvő konténerforgalmat tekintve második legnagyobb kikötője. A konténerforgalmat tovább bővítik, Hamburgban működik a világ legmodernebb, teljesen automatizált konténerkikötője, a 2003-ban megnyílt Altenwerder Terminál. 2007-ben 140 millió tonna árut rakodtak át a város rakpartjain. A kikötő 68 000 embernek ad munkát, a környező területeken 154 000 állás függ a kikötőgazdaságtól. Hamburg ún. általános kikötő, ahol bármely áruféleséget ki lehet rakodni.

Sajtó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hamburg Berlint is megelőzve Németország legnagyobb médiaközpontja. Rádió- és televízióadók, kiadóvállalatok, tartalomszolgáltatók és országos televíziók hírszerkesztőségei telepedtek le a városban. Napjainkban több mint 17 000 médiában érdekelt cég 130 000 álláshelyet biztosít a tartományi határokon belül.[43] A város tudatos stratégiát követve, kedvezményekkel és szolgáltatásokkal csábítja a médiapiac szereplőit, akik évente 25 milliárd eurós forgalmat bonyolítanak le.[43]

Nyomtatott sajtó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A DER SPIEGEL székháza

A második világháború után a nyugatnémet sajtó zászlóshajói választották székhelyüknek az Elba-parti nagyvárost. 1946 óta Hamburg a székhelye a Die Zeit című liberális hetilapnak, a baloldali Der Spiegelnek és Sternnek, illetve a feltörekvő Focusnak. A napilapok közül a legnagyobbak közé számít az Abendblatt és 2008. március 19-éig itt volt a legnagyobb német bulvárlap, a BILD szerkesztősége is.[44]

Elektronikus sajtó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hamburg az egykori NSZK legnagyobb városa, így minden német közszolgálati televízió képviseletet nyitott a városban. Az ARD esti hírműsorait sugározza a helyi stúdiójából, míg a ZDF tartományi stúdiót tart fenn, ahol a környék számára készítenek magazinműsorokat. Az északi országrész számára alapított közszolgálati televízió az NDR. Az NDR az északi tartományi televíziók műsorait gyűjti és Hamburg Journal címen saját műsort is készít a város lakói számára. A kereskedelmi televíziók közül az RTL van jelen saját stúdióval.

A rádióadók között sokáig a magántulajdonban álló Radio Hamburg vezette a hallgatottsági listákat, ám 2007 februárja óta a közszolgálati NDR tört az élre. Az NDR a főprogram mellett további 5 közszolgálati rádióadót is működtet, amelyek a legfontosabb társadalmi rétegek számra szolgáltatnak információkat és zenét. Az NDR-en kívül még 6 kereskedelmi és 3 civilek által működtetett rádióadó székhelye van a városban.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hajó épül a Sietas dokkjában

Hamburg ipari teljesítménye a metropolisz nagysága ellenére elmarad a Ruhr-vidék és más német iparvárosok mögött. A város nagy ipari üzemei többnyire a kikötőn át történő exportra termelnek, vagy éppen a kikötőbe behozható olcsó nyersanyag miatt telepedtek le a városállamban.
Hamburgban a hajógyártás a 80-as években hanyatlásnak indult, mára csak két hajógyár működik a hanzaváros határain belül. A nagyobbik a városba érkező teherhajókat javító és szállodahajókat gyártó Blohm & Voss. A nagy hagyományokkal rendelkező üzemnek hét elbai dokkja szolgálja ki a hajókat.[45] A kisebbik, 900 főt foglalkoztató Sietas Hajógyár főként a Balti-tengerre szánt kisebb konténerszállító hajók építésével foglalkozik.[46]


Hagyományosan erős a városban a repülőgépgyártás és -javítás. Németország repülőgép-ipari dolgozóinak majdnem fele, mintegy 14 000 fő dolgozik Hamburg repülőgépgyáraiban és javítóüzemeiben.[47] Ebből 10 000 főt foglalkoztat az Airbus, amely itt gyártja világ legnagyobb utasszállító gépének, az A380-asnak a főalkatrészeit, amelyeket a kikötőből hajón juttatnak el a franciaországi összeszerelés helyére.[48] A városi repülőtéren működik a Lufthansa technikai szolgáltató központja, ahol a repülőgépek felkészítését, javítását és az ún. VIP-repülők átalakítását végzik.[49]

Az autógyárak közül a Daimler 3000 fős üzeme a Mercedesek alkatrészeit gyártja az altenwerderi konténerterminál közelében.[50]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hamburg tömegközlekedésének fő szereplői a Deutsche Bahn (vonatok és S-Bahn), a Hamburger Hochbahn AG (metró és busz), a HADAG (hajók) és több magánvasút-társaság. A cégek a tömegközlekedés jobb koordinációja érdekében megalapították a Hamburgi Közlekedési Szövetséget, a Hamburger Verkehrsverbundot (HVV). A környező két tartományra is kiterjedő közösségen belül egységes tarifákkal és összehangolt menetrenddel csábítják az utazóközönséget.

Közúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hamburg az ország egyik legfontosabb közúti csomópontja. Autópálya vezet Bréma és Lübeck (A1), Kiel és Hannover (A7), illetve Berlin (A24) és több helyen az elővárosok felé is. A város körül csak szakaszokban épült ki az autópályagyűrű. A legszűkebb keresztmetszetet az utak Elbán történő átvezetése jelenti. A kikötőben működő alagutak (Régi- és Új Elba-alagutak), illetve a Köhlbrandbrücke egyre nehezebben képesek csak a növekvő forgalom elvezetésére, ezért a német kormány új elbai átkelőhelyek építését tervezi.

Hamburgban több közlekedési vállalat is közlekedtet autóbuszjáratokat. A buszok a korábban kiterjedt villamoshálózatot pótolják és a kötöttpályás közlekedési eszközökre hordják rá az utasokat.

Vasúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hamburg főpályaudvara
A mascheni teherpályaudvar

A hanzaváros Észak-Németország fő vasúti csomópontja. Itt kereszteződnek az ország közepén futó észak-déli és a tengerpart közelében futó kelet-nyugati vasútvonalak. Nagy sebességre (280 km/h) kiépített vasútvonalak kötik össze Berlinnel és Hannoveren keresztül Dél- és Közép-Németország nagyvárosaival, amelyeken az ICE-szuperexpressz közlekedik. Kétvágányú villamosított pálya köti össze Kiellel, Flensburggal, Brémával és Bremerhavennel. A város fő vasúti csomópontja az 1906. december 6-án megnyílt Főpályaudvar (Hamburg Hauptbahnhof). Az állomáson naponta 450 000 utas száll át. Jelentős vasútállomás még a város nyugati részét kiszolgáló Hamburg-Altona, illetve a kikötőbe ingázó munkásokat fogadó Hamburg-Harburg. Hamburg Németország egyik legjelentősebb teherforgalmi csomópontja. Magában a városban több teherpályaudvar is található, míg a város déli határában fekvő mascheni teherpályaudvar Európa egyik legnagyobb ilyen létesítménye.

A városi tömegközlekedés legtöbb utast szállító hálózata az S-Bahn, amelyet a Deutsche Bahn hamburgi regionális igazgatósága üzemeltet. Az első városi vonat 1907-ben állt üzembe, azóta már 6 vonalon indult meg a közlekedés, legutóbb az Elba-parti Stade előváros irányába 2007. december 7-én. Jelenleg is építés alatt áll a városközpont és a repülőtér közötti vonal. A városközpontba érkezvén az S-Bahn szerelvényei alagutakba futnak be, és földalatti vasútként érintik Hamburg legforgalmasabb csomópontjait. Összesen 9 földalatti S-Bahn állomás van.

101 kilométer hosszan kígyóznak a hanzavárosban az U-Bahn vonalai. Sok más várossal ellentétben nem csak a föld alatt, hanem (az Elbához közeli szakaszokon és St. Pauli városrészben) az utcaszint fölé emelt magasvasútként jár a metró. 1912-ben nyílt meg, ezzel a világ ötödik legrégebbi földalatti vasútja. Naponta 730 000 utast szállít 3 vonalon. A negyedik metróvonal a 2012-től köti majd össze a városközpontot a kikötőben épülő új városrésszel.[51]

Valaha Hamburg rendelkezett a német városok között az egyik legkiterjettebb villamoshálózattal. Az első vonalat 1894-ben adták át, a hálózat hossza 1909-re 167 km-re növekedett. 1955-ben még 19 vonalon szállította villamos az utasokat.[52] 1958-ban a szenátus a hálózat fokozatos leépítéséről döntött. 1978. szeptember 30-án az utolsó hamburgi villamosvonalat is bezárták. Azóta többször is napirendre került új villamoshálózat építése.[53] 2001-ben a város meg is rendelte az új villamosvonal terveit, ám a 2004-es választások után felálló új kormány elhalasztotta a terv megvalósítását.[54] 2008. áprilisában újabb politikai döntés született, ezúttal a villamos megvalósításáról.[55] Az elképzelések alapján az első vonal 2011 végére készülne el, nagytávon a hálózat összhossza 40 km lenne.

Vízi- és légiközlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város saját komptársaságát, a HADAG-ot (Hafen Dampfschiffahrts Actien Gesellschaft) 1888-ban alapították. Korábban ez a társaság üzemeltette a helgolandi kompot és repülőjáratokat, ma már csak a tömegközlekedésben tevékenykedik. Napjainkban 17 modern komp 5 vonalon járja az Elba szigeteit. 1958-ban még 21,3 millió utas szált fel a kikötői hajójáratokra, mára ez a szám évi 5,6 millióra csökkent. A HADAG a hamburgi közlekedési szövetség (HVV) tagja. A város legnagyobb hajóállomása a Landungsbrücken, itt lehet a hajókról a metró és az S-Bahn szerelvényeire átszállni, és innen indulnak a számos turistát vonzó kikötőnéző hajótúrák is. A legtávolabbi hajóállomás a városközponttól mindössze félórányi hajóútra a város peremén fekvő Finkenwerder-szigeten van.

Az 1911-ben megnyílt Hamburgi Nemzetközi Repülőtér Németország legrégebbi és utasforgalma alapján ötödik legforgalmasabb légikikötője. Az új terminál 2005-ös megnyitása óta Európa legmodernebb repterei közé számít, 2007-ben 175 000 repülőgép érkezett és indult a hanzavárosból.[56] A repülőtéri terminálok mindössze 8 kilométernyire találhatóak a város központjától; 2009-ben várható a Főpályaudvar és a repülőtér között ingázó S-Bahn vonal megnyitása. Jelenleg is zajlik a légikikötő kibővítése, melynek eredményeként 2009 végére szállodák, bevásárlóközpontok és parkolóházak épülnek az új terminál közelében.[57]

Látványosságok, nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kultúra és sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fesztiválok, rendezvények és városi ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kikiáltó az altonai halpiacon

1664-ben a környéket uralmuk alá hajtó dánok megadták Altonának a városi jogállást, hogy a tőlük független Hamburgnak konkurenciát állítsanak. A városi jog vásártartási joggal is járt. Hamburg Szenátusa hevesen ellenkezett, de tehetetlen volt a város nyugati kapui előtt kialakuló vasárnapi piaccal szemben. A vásáron eredetileg csak halat árultak, de a kínálat folyamatosan bővült. Az Altonai Halpiacot a mai napig minden vasárnap reggel 5 és 10 óra között tartják meg a Landungsbrücken és a Halvásárcsarnok környékén.[58]
Egész Németországban kedveltek a mutatványosokkal, körhintákkal és lacikonyhákkal csábító szabadtéri népünnepélyek, melynek hamburgi változata az évente háromszor megrendezett Dómpiac. A 14. században még csak novemberben tartották a dóm körül rendezett vásárt. A rendezvény egyre növekedett, majd a századfordulón St. Pauli városrészben találta meg mai helyét. A második világháború után a novemberi eseményt egy tavaszi és egy nyár közepi vásárral egészítették ki.[59]

1189. május 7-én Barbarossa Frigyes a hamburgi szabaságlevélben rögzítette, hogy vámmentességet adományoz a városba tartó hajóknak Hamburg és az Északi-tenger között, ezzel tengeri kikötő alapítását engedélyezte az Elba partján. 1889 óta minden év májusában rendezik meg az eseményre emlékező fesztivált a kikötő-születésnapot. Az elmaradhatatlan piac mellett kulturális és sportesemények zajlanak, és felvonulnak az Elbán a város hajói is.[60]

Színházak és hangversenytermek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Musicalteather, Hamburg legnagyobb színháza

Hamburg Németország musical-fővárosa. Itt volt Andrew Lloyd Webber Macskák című musicaljének német ősbemutatója. Az Elba partján felépült Musicalteather a legnépszerűbb darabok nagyszabású bemutatóit rendezi. A hatalmas színházi sátorban egy-egy előadást évekig játszanak. Több apró, musicaleket játszó színház csoportosul St. Pauli vigalmi negyedében, legismertebbek a Schmidt's Tivoli és az Operettenhaus. E kis színházak a nagy külföldi klasszikusok szerzeményei mellett több helyi musicalt is sikerrel játszottak éveken át.

Németország első nyilvános operaházát 1678. január 2-án Hamburgban nyitották meg. Az első Operaház fából épült, az 1830-as években lebontották és a mai helyén már kőszínházként épült meg az új Operaház. Az új épület alig 100 évig szolgálhatta a közönséget; a második világháborúban több bombatalálat is érte, az épület összeomlott. Helyére az 1960-as években húzták fel a korszakot jellemző beton-üveg palotát, amelyben ma Hamburgi Állami Opera néven várja a közönséget. Az operaház egyike a világ legfelkapottabb operaházainak. Olyan jelentős művészek adtak koncertet falai között, mint Luciano Pavarotti, Maria Callas, de itt kezdődött Plácido Domingo európai karrierje is.

Carl Heinrich Laeisz hajógazda 1901-ben hatalmas összeget adományozott egy „nemes zene otthonául szolgáló épület” létrehozására.[61] 1908-ban nyílt meg a nagylalkű mágnás nevét viselő Laeiszhalle, ahol a mai napig kamarazenei és kóruskoncerteket, újabban pedig jazzelőadásokat tartanak. Az épület a Hamburgi Szimfonikusok és az NDR-kórus otthona is. Jelenleg is tervezik a város második nagy zeneházát. A HafenCity nevű városrészben egy alapítvány kezdeményezte az Elbai Filharmónia (Elbphilharmonie) létrehozását, amely a sidney-i operaházhoz hasonló jelképe lehetne a városnak.

A két nagy állami színház a Német Színjátszóház (Deutsches Schauspielhaus) és a Thália Színház (Thalia Theater) mellett számtalan apró, magánteátrum is várja látogatóit a városban. A Reeperbahnon működik Németország legkisebb színháza, a mindössze 30 nézőt fogadni képes Piccolo Theater.[62]

Múzeumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Museum für Hamburgische Geschichte – Történeti múzeum
  • Altonaer Museum – Észak-Német múzeum
  • Helms-Museum Hamburger Museum für Archäologie und der Geschichte Hamburg Harburgs
  • Alstertalmuseum im Torhaus des Herrenhauses Wellingsbüttel
  • Freilichtmuseum am Kiekeberg
  • Speicherstadtmuseum
  • Hamburger Schulmuseum – Iskolamúzeum
  • Jenisch-Haus
  • Museum Bergedorf & Vierlande
  • Museum des Hamburger Sport-Vereins im Stadion (AOL Arena). Fußball – Sportmúzeum
  • Friedhofsmuseum Hamburg Friedhof Ohlsdorf
  • KZ-Gedenkstätte Hamburg Neuengamme mit Dokumentationszentrum
  • Museumsdorf Volksdorf
  • Riepenburger Mühle
  • Vierländer Freilichtmuseum Riecksches Haus
  • Gewürzmuseum Hamburg
  • Deutsches Zollmuseum – Vámmúzeum
  • Leitstelle der Modellbahnanlage Miniatur
  • Miniatur-Wunderland, in der Speicherstadt
  • Schmidtmuseum an der Hamburger Sternwarte
  • Sammlung des Instituts für Schifffahrts- und Marinegeschichte
  • U-Bootmuseum U434 – Tengeralattjárómúzeum
  • Museumshafen Oevelgönne – Kikötőmúzeum
  • Museumsschiff Cap San Diego – San Diego Kapitány hajómúzem
  • Museumsschiff Rickmer Rickmers – Rickmer Rickmers hajómúzeum
  • Museum für Kommunikation
  • Museum für Kunst und Gewerbe
  • Museum für Völkerkunde Hamburg
  • Afghanisches Museum – Afgán múzeum
  • Ernst-Barlach
  • Erotic-Art Museum – Erotikus múzeum
  • Bucerius Kunst Forum
  • Kunstverein Hamburg
  • Kunstverein Harburger Bahnhof
  • Deichtorhallen mit wechselnden Ausstellungen
  • Internationales Haus der Photographie Hamburg
  • Puppenmuseum Falkenstein
  • Archäologische Abteilung des Helms-Museums
  • Botanisches Museum Hamburg
  • Mineralogisches Museum der Universität Hamburg
  • Geologisch-Paläontologisches Museum der Universität Hamburg

Hamburgi nyelvi kincs[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Moin! - így üdvözlik egymást Hamburg és környékének lakói reggelente és kora délelőtt. A Moin szó a fríz nyelvből került át a németbe. Eredeti jelentése "szép dolog", tehát az egymást így üdvözlők szép napot kívánnak egymásnak. A Moin! köszönést Moin, Moin! válasszal illik viszonozni.

Teljesen hamburgi eredetű egy másik városi köszöntés. Az üdvözlés Johann Wilhelm Bentz vízhordótól származik, akit Hummel, Hummel! felkiáltással üdvözöltek a 18. században a városlakók. (A Hummel német szó dongót jelent; ez volt a vízhordó gúnyneve.) A köszöntésre Mors, mors!-szal válaszoló Bentz a városnak oly' jellegzetes alakja volt, hogy köszönése halála után is megmaradt a városban és a közbeszéd része napjainkig.

A Hamburgi viccek szereplői a dokkmunkás Hein és Fiete, akik a viccfaragók történetei szerint nem tartoznak a hanzaváros leginteligensebb lakói közé. Heinről és Fietéről nevezték el a hamburgi melegek társadalmi szervezetét is. A városban keringő naiv és abszurd viccek főszereplője a 6-8 éves Kicsi Erna. Kitalálója Erna Nilsen, aki hamburgi kabarékban lépett fel a kislány történeteivel. Kicsi Erna azonban önálló életre kelt és a viccköltészet népszerűségnek örvendő figurájává vált.

A városnak saját himnusza is van, a Hammonia, amelyet a Hamburger SV szurkolói a mérkőzések szünetében énekelnek. Hamburg egyáltalán nem hivatalos, ám városszerte ismert dala az „Auf der Reeperbahn nachts um halb eins” (A Reeperbahnon éjjel fél egykor), amely a bohémnegyed éjszakai életét örökíti meg rímbe szedve.[63]

Hamburgi konyha[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hanzaváros konyhai tradíciói főként az Elbából és az Északi-tengerből fogott különféle halakra, illetve a környéken termesztett zöldségekre épülnek. Jelentős hatással voltak a hamburgi háziasszonyokra a kikötőbe nagy mennyiségben behozott fűszerek, trópusi és szubtrópusi gyümölcsök.
A halételek között a sült lepényhal finkenwerderi módra örvend nagy népszerűségnek. A lepényhalat egy szelet szalonnával, hagymával és a tengerből fogott garnélákkkal, fűszerekkel töltik meg, majd serpenyőben szalonnaszeletek társaságában nagy hőmérsékleten kisütik. Köretként zöldségsalátát szolgálnak fel mellé.[64]

Hamburgi specialitás: Szalonnás körtés bab

Elképzelhetetlen a hamburgi család karácsonyi vacsorája ponty nélkül. A pontyhalászati szezon minden évben Szent Márton napján (november 11-én) kezdődik. A ponty felszeletelve és sült krumplival tűnik fel az ünnepi asztalokon.
A városban nyáridőben utcai standokon árulják a folyamból kifogott, majd ropogósra megsütött apró halakat.

Nem csak a tenger és az Elba, de a környék terményei is kedveltek. Az egyik jellemző egytálétel a Kárpát-medencei emberek számára igencsak furcsának tűnő szalonnás körtés bab. Elkészítéséhez a szalonnát megfőzzük, majd a forró vízhez feldarabolt zöldbabot adunk. A körtéket hámozatlanul, két evőkanál liszt társaságában adjuk hozzá a forrásban lévő leveshez. Főtt krumplival és hideg sörrel tálaljuk.

Hamburg nemzeti itala kétségkívül a sör. Már a középkorban is sörfőzdék százai működtek a városban. Hamburgi találmány, hogy a sörfőzéshez komlót adtak. A komlóval készített sör receptje sokáig államtitoknak számított és idegeneknek történő kiszolgáltatásáért halálbüntetés járt. Ma a város legjelentősebb sörfőzdéje az Európa-szerte ismert Holsten márkát előállító Holsten Brauerei.

Sportélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hamburger SV otthona

Hamburgban – Európa nagyvárosaihoz hasonlóan – a labdarúgás vonzza a legtöbb nézőt. A város legnagyobb és legsikeresebb csapata az 1919-ben alapított Hamburger SV. A csapat otthona az 51 000 nézőt fogadni képes HSH Nordbank Arena, e stadionban tartották a 2006-os labdarúgó-világbajnokság több meccsét. A Hamburger SV hétszer nyerte meg a német bajnokságot és háromszor a német kupát. Legnagyobb sikereik azonban a Bajnokcsapatok Európa Kupájának (az Bajnokok Ligája elődje) 1982-es, illetve a Kupagyőztesek Európa-kupájának 1977-es elhódítása. A csapat jelenleg is a Bundesliga I-ben játszik.
Hamburg kisebbik csapata az FC St. Pauli. A Bundesligában már 7 idényt eltöltött csapat jelenleg a Bundesliga II-ben játszik. A csapat otthona az átépítés alatt álló Millerntor-Stadion.

Hamburg legtöbb nézőt vonzó sporteseményei azonban nem a stadionokban, hanem magának a városnak az utcáin zajlanak. A hanzaváros évente ismétlődő és világhírű kerékpáros eseménye a Cyclassics nevű kerékpárverseny. Az UIC versenynaptárába illeszkedő versenyen a profik mellett – külön versenyszámként – amatőrök és rövidebb távokat vállaló kerékpárbarátok is indulhatnak.[65] 1985 óta minden év áprilisában rendezik meg a Hamburgi Maratont. A Köhlbrandbrücke-vel nehezített távot 2007-ben 23 000 sportember teljesítette.[66]

2007. szeptember 1. – 2 között a triatlon világbajnokság részeként rendezték meg a hagyományos Hamburg City Man nevű triatlonversenyt. Az évente ismétlődő versenyen ma már 8000-nél több atléta indul, így ez az ország legnagyobb triatloneseménye.[67]

Testvértelepülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hamburghoz köthető híres személyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Hamburgi Szent Miklós-templom 1874 és 1876 között a világ legmagasabb épülete volt.[68]
  • A Neuwerk-sziget, 100 kilométernyire a várostól Hamburg-Mitte kerület része.[69]
  • Hamburgon halad át a 10. keleti hosszúsági kör, amelyet a Kennedy-hídon meg is jelöltek.[70]
  • A HT 16 (teljes nevén: Die Hamburger Turnerschaft von 1816 r. V) a világ legidősebb ma is működő sportegylete. Az 1816-ban alapított egyesületnek napjainkban 6000 tagja van.[71]
  • A kikötőben fekvő 300 hektáros Moldauhafen Csehország exklávéja. 1919-ben a versailles-i szerződésen a győztes Antanthatalmak rögzítették, hogy Csehszlovákia területhez jut a hamburgi és a stettini kikötökben. A Moldauhafent 1929-ben 99 évre bérelte ki Csehszlovákia, tehát 2028-ig birtokolja a rakpartokat. A Molduhafen területén kötöttek ki Csehszlovákia tengeri hajói és itt rakodták át az árut a Prága felé induló belvízi uszályokra. 1993-ban Csehország örökölte meg a kikötőt, ám annak forgalma visszaesett. Németország a megnövekedett kamionforgalom miatt szorgalmazza az elbai áruszállítás újraélesztését és a cseh területen fekvő kikötő jobb kihasználását.[72][73]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 2014-04-14, http://www.statistik-nord.de/daten/bevoelkerung-und-gebiet/monatszahlen/
  2. Az Elba kimélyítését tervező projektiroda (Projektbüro Fahrrinnepassung) honlapja; elérés: 2008. január 16.
  3. Vízjárásadatok Hamburgból; Elérés: 2008. január 16.
  4. Vízállások az Elbán; A Német Szövetségi Tengerhajózási és Hidrográfiai Hivatal honlapja; Elérés: 2007. január 18.
  5. 38,5 Grad, 330 Sonnenstunden - der Juli bricht alle Rekorde (38,5 °C, 330 napos óra – Július minden rekordot megdöntött); az Abendblatt írása; 2006. július 29; Elérés: 2008. január 15.
  6. Klímaadatok, Hamburg-Fuhlsbüttel; a www.unwetter.de adatai; Elérés: 2008. január 15.
  7. Hamburg Története, I. rész; a www.scene-in-hamburg.de cikke; Elérés: 2008. január 14.
  8. Német nyelven: ZOLLFREIHEIT FÜR IHRE SCHIFFE AUF DER ELBE VON DER STADT BIS AN DIE NORDSEE A kikötő története; A Hafengeburtstag honlapja; Elérés: 2008. április 21.
  9. A Németországi Világnézetek Kutatócsoportjának dolgozata a Kölni Egyetem Empirikus Társadalomkutatási Archívumának adatbázisa alapján; Elérés: 2008. április 25.]
  10. A német tartományok lakosság és a katolikusok aránya szerint – A német püspöki konferencia számára készített összefoglaló; 2002. Elérés: 2008. január 22.
  11. A népesség vallás szerinti megoszlása néhány kiválasztott német nagyvárosban; A Németországi Világnézetek Kutatócsoportjának publikációja; 2007. május 10; Elérés: 2008. január 22.
  12. A hamburgi püspökség honlapja; Elérés: 2008. február 9.
  13. Az első zsidók Hamburgban; Hamburg Város múzeumának honlapja; Elérés: 2008. január 29.
  14. Felvilágosodás és emancipáció; Hamburg Város múzeumának honlapja; Elérés: 2008. január 29.
  15. Üldözés és megsemmisítés; Hamburg Város múzeumának honlapja; Elérés: 2008. január 29.
  16. Kivándorlás Hamburgon át; A balinstadt.de cikke; Elérés: 2008. január 29.
  17. Wohngebiete und Wohnverhältnisse; Hamburg Város múzeumának honlapja; Elérés: 2008. január 29.
  18. A Hamburgi Liberális Zsidó közösség honlapja; Elérés: 2008. január 29.
  19. A hamburgi muszlim tanács honlapja; Elérés: 2008. február 8.
  20. A merénylők köztünk vannak?; A Népszabadság írása, 2006. augusztus 22.; Elérés: 2008. február 8.
  21. 255 067 Ausländer aus 43 Nationen leben in Hamburg; (43 ország 255 067 polgára él Hamburgban); az Abendblatt írása; 2005 november 26; Elérés: 2008. január 15.
  22. Ausländeranteil bei etwa 14 Prozent; (A Külföldiek aránya 14% körüli); az Abendblatt írása, 2006 szeptember 1; Elérés: 2008. január 15.
  23. A Schleswig-Holstein – Hamburg Tartományi Statisztikai Hivatal honlapja; Elérése: 2008. január 15.
  24. Hamburgi Statisztikai Adatbázis; Elérés: 2008. január 15.
  25. [tt_news]=900&tx_ttnews[backPid]=471&cHash=eb93c079b7 A Hamburg-Schleswig-Holsteini Statisztikai Hivatal honlapja a külföldi lakosok összeírása; Elérés: 2008. január 18.
  26. [tt_news]=89&tx_ttnews[backPid]=471&cHash=bf81943882 A Hamburg-Schleswig-Holsteini Statisztikai Hivatal honlapja; a külföldi lakosok összeírása, Elérés: 2008. január 16.
  27. A Hamburgi Zöld Párt története; Elérés: 2008. április 13.
  28. Konzervatív-zöld tartományi kormány alakult Hamburgban; Az index.hu cikke; Elérés: 2008. május 7.
  29. Hamburg polgármesterei 1293-2008; összevetve a választások időpontjával; Elérés: 2008. április 13.
  30. A hamburgi választások eredményei; elérés: 2008. április 12.
  31. A CDU nyert kormányalakítási jogot, de sem a SPD-t sem a Zöldeket nem tudta koalícióra bírni. 5 hónapnyi sikertelen tárgyalás után a CDU visszaadta a kormányalakítás jogát, új választásokat írtak ki.
  32. A CDU újabb kormányalakítási kudarca. Több hónapnyi sikertelen tárgyalássorozat után lemondtak a kormányalakításról.
  33. Statt Partei; független jelöltek választási szövetsége
  34. Flaggen, Wappen und Logos; Hamburg város honlapja; Elérés: 2008. április 10.
  35. ^ a b Hamburg város honlapja; Elérés: 2008. április 19.
  36. Sajtójelentések Hamburg honlapján; Studienfinanzierungsgesetz: Studiengebühren sollen Studienbedingungen an den Hamburger Hochschulen spürbar verbessern; Elérés: 2008. április 19.
  37. Studiengebühr: Gnadenfrist für exmatrikulierte Studenten; az Abendlatt írása, 2008. március 19. Elérés: 2008. április 19.
  38. Kippen CDU und GAL heute die Studiengebühr? "Wenn Hamburg attraktiv für junge Talente werden will, sollte der neue Senat das Geld aus dem Haushalt bereitstellen."; az Abendblatt írása, 2008. április 4.; Elérés: 2008. április 19.
  39. A Bernhard Nocht Institut honlapja; Elérés: 2008. április 19.
  40. Német Részecskefizikai Kutatóintézet honlapja; Elérés: 2008. április 19.
  41. Eurostat Pressemitteilung, 25/2010 - 18. Februar 2010; Elérés: 2010. szeptember 25.
  42. Kaufkraft 2006 steigt: Hessen ist Spitzenreiter; az axicom.de írása 2006. május 5.; Elérés: 2008. január 23.
  43. ^ a b Vielfalt macht Hamburg zur Medienhauptstadt; Hamburg médiaportálja; Elérés: 2008. március 19.
  44. "Bild"-Umzug nach Berlin geht in heiße Phase; Hamburg médiaportálja; Elérés: 2008. március 19.
  45. A Blohm+Voss Hajógyár honlapja; Elérés: 2008. április 20.
  46. Sietas Hajógyár honlapja; Elérés. 2008. április 20.
  47. "Hamburg légiforgalmi telephelyváros" honlapja; Elérés: 2008. április 20.
  48. Az AIRBUS honlapja; Elérés: 2008. április 10.
  49. "Hamburg légiforgalmi telephelyváros" honlapja; Elérés: 2008. április 20.
  50. A Daimler honlapja; Elérés: 2008. április 20.
  51. Senat und Hochbahn unterzeichnen Vertrag für Hafencity-U-Bahn; Az Abendblatt írása; Elérés: 2008. május 4.
  52. 1978 ersetzten Busse die letzte Straßenbahnlinie; Az Abendblatt írása, 2008. március 27.; Elérés: 2008. május 4.
  53. A hamburgi villamos története; Horst Buchholz honlapja a hamburgi villamosról; Elérés: 2008. május 4.
  54. Vierte U-Bahn-Linie bis 2012; az Abendblatt cikke; Elérés: 2008. május 4.
  55. Vertrag über die Zusammenarbeit in der 19. Wahlperiode der Hamburgischen Bürgerschaft; Elérés: 2008. június 22.
  56. Verkehrszahlen; A Hamburgi repülőtér statisztikája; Elérés: 2007. március 19.
  57. A HAM21 projekt; a hamburgi repülőtér honlapja; Elérés: 2008. március 19.
  58. Az Altonai Halpiac története Hamburg város honlapján; Elérés: 2008. április 19.
  59. Dómpiac honlapja; Elérés: 2008. április 19.
  60. Hafengeburstag honlapja; Elérés: 2008. április 19.
  61. CARL HEINRICH LAEISZ: KAUFMANN, REEDER UND MÄZEN; az Abendblatt cikke; 2004. szeptember 21; Elérés: 2008. április 21.
  62. Piccolo Theater im Atrium; Elérés: 2008. április 21.
  63. Auf der Reeperbahn nachts um halb eins; Elérés: 2008. április 20.
  64. A finkenverderi lepényhal elkészítése (németül); a Recept-Meile írása; Elérés: 2008. március 18.
  65. A Cyclassics honlapja; Elérés: 2008. április 18.
  66. Hamburg város honlapja; elérés: 2008. április 18.
  67. A Hamburg City Man honlapja; Elérés: 2008. április 18.
  68. [1]; Az inyourpocket.com írása Hamburg templomairól; Elérés: 2008. január 29.
  69. Insel Neuwerk; Hamburg város honlapja; elérés: 2008. március 24.
  70. Oh Du wunderschöne Alster…; Hamburg honlapja; Elérés: 2008. március 25.
  71. A HT 16 honlapja; Elérés: 2008. március 29.
  72. A Versaillesi Szerződés; Elérés: 2008. április 20.
  73. Hamburg fordert bessere Nutzung des tschechischen Hafengeländes (Hamburg városa a cseh kikötőterület jobb kihasználását követeli); A prágai rádió német nyelvű honlapja; 2004. október 8.; Elérés: 2008. április 20.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hamburg témájú médiaállományokat.
Wiktionary-logo-hu.png
Nézd meg a Hamburg címszót a Wikiszótárban!