Portugálok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Portugálok
Teljes lélekszám
kb. 17 419 000[1] (1999)
Lélekszám régiónként
Régió
 Portugália 11 317 192[1]
 Brazília 5 000 000[1][2]
 Egyesült Államok 1 471 549[1]
 Franciaország 800 000[1]
 Venezuela 550 000[1]
 Egyesült Királyság 500 000[1]
 Kanada 415 000[1]
 Dél-afrikai Köztársaság 300 000[1]
 Svájc 190 000[1][3]
 Németország (170 000)
 Spanyolország (126 000)
 Ausztrália (56 000)
 Luxemburg (55 000)
 Mozambik (55 000)
 Guyana (50 000)
 Belgium (38 000)
 Angola (30 000)[4]
Európa többi országa: 30 000
Ázsia: 30 000
Amerika többi országa: 25 000
Afrika többi országa: 9000
Nyelvek
portugál nyelv
Vallások
katolikus
Rokon népcsoportok
galíciaiak és spanyolok

A portugálok (portugálul: "os Portugueses") többségükben Portugália és Délnyugat-Európa területén élő, portugál nyelvet beszélő népcsoport. A portugál nép nyelve portugál, fő vallása a római katolikus.

A portugál gyarmatbirodalom és az afrikai, ázsiai és amerikai gyarmatosítás, illetve a jelenkori migrációk eredményeként jelentős portugál közösségek élnek a világ számos országában

Általános jellemzőik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A portugálok legnagyobb részt a mediterrán rasszhoz tartoznak.

A portugálokra jellemző a világostól sötétbarna haja, barna szem, azonban a szőke haj és a kék vagy zöld szem is rendszeresen előfordul. Viszonylag gyakran előfordul a gesztenyevörös v. sötétvörös haj, az igazi vörös hajszín azonban aránylag ritka.

Etnikai besorolás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Ibériai-félsziget lakossága, ahol a portugálok túlnyomó többsége él, antropológiai szempontból homogénnek tekinthető. A portugál nép rokonságban áll az Európa atlanti partvidékén, Nyugat-Európában és a mediterrán térségben élő népekkel.

Származásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az R1a (lila) és R1b (vörös) haplocsoportok megoszlása[5] Európában

A mai Portugália területének első lakosai az őskőkorszak során érkeztek ide, kb. Kr. e. 35 - 40 000 évvel. A genetikai kutatások szerint a mai portugál népesség jelentős részében megtalálhatók ezeknek az ősöknek a nyomai. Az Ibériai-félsziget a modern emberek egyik jelentős élőhelye volt az utolsó jégkorszak alatt, és a jégtakaró visszahúzódását követően jelentős kivándorlás indult meg innen az őskőkorszak és a középső kőkorszak alatt Nyugat-Európa, elsősorban a Brit-szigetek és az atlanti partvidék felé. Bryan Sykes, Stephen Oppenheimer és Spencer Wells genetikusok a haplocsoportok elemzése alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az Ibériai-félszigetről kivándorlók jelentős hatást gyakoroltak a mai Skócia, Írország és Wales népességére. Az Y kromoszómán található R1b haplocsoport a legelterjedtebb az Ibériai-félszigeten és Nyugat-Európában.[6] Az R1b csoporton belül leírt Atlantic Modal Haplotype vagy AMH legnagyobb gyakorisággal az Ibériai-félszigeten és a Brit-szigeteken fordul elő, amely a portugálok és a nyugat-európai népek genetikai rokonságát igazolja.

Az Ázsia nyugati részéről és a Közel-Keletről kiinduló újkőkorszaki bevándorlás Kr. e. 10 000 körül érte el Európát és annak déli részét.[7] Kb. a Kr. e. 3. évezredben érték el az Ibériai-félszigetet az első indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozó törzsek. A Kr. e. 7. és 5. században ezeket követték a kelta törzsek betelepülése. Az első városias településeket a félsziget déli részére, a partvidék mentén betelepülő föníciai és görög telepesek hozták létre.

Az Ibériai-félsziget etnográfiai és nyelvi térképe Kr. e. 200 körül[8]

Ez a két fő betelepülési szakasz, az őskőkorszaki és az újkőkorszak utáni határozza meg markánsan az Ibériai-félsziget lakosainak, köztük a portugál nép karakterét: a part mentén, délkeleten mediterrán, míg északnyugaton kontinentális.[9] Ennek megfelelően a portugál nép az pre-indo-európai népcsoportok, pre-kelta (ibérek) és kelta csoportok keverékéből (keltibérek) alakult ki.

A római hódítás (Kr. e. 2. század) ismét nagy hatással volt az Ibériai-félsziget népeire: a hódítók kultúráját olyan mértékben átvették, hogy maga a portugál nyelv is a latin nyelvből származik. A Római Birodalom bukása után a népvándorlás során germán és szláv eredetű törzsek települtek be, egy részük továbbköltözött Észak-Afrikába, mások asszimilálódtak. A 8. század során jelentős számú mór hódító telepedett be az Ibériai-félszigetre. A Reconquista után a legtöbb arab és zsidó származású portugált kiutasították a királyság területéről, helyüket Európa nyugati és északi részéről származó keresztesek foglalták el.

A mór hódítás genetikai hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Számos tanulmány és kutatás foglalkozik a közel nyolc (Portugália területén hat) évszázados mór hódítás következményeivel. A közelmúltban végzett genetikai kutatások kimutatták Ibéria egyes részei és Észak-Afrikai néhány régiója közötti kapcsolatot. Az Ibériai-félszigeten a legjelentősebb Európában az E-M81[10] és U6 haplocsoportok előfordulása[11]. Azonban a kutatók véleménye eltér abban, hogy ezt az újkőkorszaki bevándorlások vagy inkább a mór hódítás eredményezte[12], vagy pedig a Földközi-tenger medencéjében élő népek közös genetikai örökségéhez tartozik. Portugáliában az Afrika északnyugati részére jellemző Y-kromoszóma haplocsoportok (mint pl. E-M81) a népesség 7,1%-ában fordulnak elő,[13], míg a jellegzetesen észak-afrikai eredetű U6 haplocsoport Portugália északi részén megtalálható.[14][15] Az U6 a prtugálok 4-6%-ában van jelen, de mivel ez Afrikában sem tartozik az elterjedt haplocsoportok közé, ezért a teljes észak-afrikai genetikai behatást Portugália északi részén 27%-ra becsülik.[14]

Az újabb genetikai kutatások az észak-afrikai és arab behatásokat elhanyagolhatónak tekintik a korábbi népvándorlásokhoz viszonyítva.[7][16][17] Azonban egy másik kutatás (Spínola et al. 2005) során a humán leukocita antigének (HLA) kódolásáért felelős géneket vizsgálta, és arra a következtetésre jutottak, hogy a portugálokat számos bevándorlási hullám érte el Európából és Észak-Afrikából. A tanulmány szerint Portugália északi és déli része mutat jelentős afrikai genetikai behatást. Ezt azzal magyarázták, hogy a mór hódítás idején Portugália északi, hegyes részére húzódtak vissza az Ibériai-félsziget lakói (akik az ősi bevándorlások genetikai nyomait hordozták), míg a déli részen a mór hódítók közvetlenül otthagyták nyomaikat az arab hódítás nyomán betelepedő berberek révén.[18]

Közel-Keleti behatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy 2008-ban közzétett tanulmány szerint[19] a mai portugálok 30%-a (23,6% északon, 36,3% délen) rendelkezik olyan DNS állománnyal, amely a férfi szefárd zsidó örökségre vezethető vissza, míg kb. 14%-uk (11,8% északon, 16,1% délen) rendelkezik mór ősökkel. Ezek az adatok alátámasztják, hogy a félszigeten élő zsidók és mórok nagy része (magától vagy kényszer hatása alatt) felvette a kereszténységet, hogy elkerülje a reconquista-t követő szociális és vallási elnyomást. A genetikai elemzés alapján a szefárd behatás korábbi, mint a mór.[19]

Kultúra, nyelv és vallás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális hatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Ibériai-félszigeten a történelem során megfordult népek mind hagytak kulturális nyomokat. Az egyik első csoport volt a föníciai telepesek, akik Kr.e. 2. század előtt hoztak létre kisebb településeket. A kelta bevándorlás után következett a római hódítás, majd a birodalom bukása után különféle népcsoportok: vandálok, alánok, vizigótok érkeztek az 5. századig. A kelták kulturális öröksége Galicia területén a legerősebb, nagyon közel áll Írország kultúrájához; különösen jellemző a népzenében használt kelta duda, a gaita.

A 8. században az Észak-Afrikából érkező arabokat, pontosabban mórokat (arab és berber nomád népcsoportok) északról a kasztíliai spanyolok hamar visszaverték (Reconquista), ám a déli területeket hosszú ideig uralmuk alatt tartották, így az arab kultúra és építészet elsősorban a félsziget déli részén hagyott nyomokat maga után. Jelentős kulturális örökséget hagytak a Portugália területére betelepülő zsidók is (szefárdok vagy marranok).

Nyelv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világ országai, ahol a portugál hivatalos nyelv

A portugál nyelv az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán az újlatin nyelvek nyugati, azon belül ibériai csoportjába tartozik. Több mint 210 millió ember anyanyelve, amivel a spanyol után a második legtöbb beszélővel rendelkező újlatin nyelv, a világ nyelvei közül pedig az 5-7. helyen áll.

A mai sztenderd portugál nyelvváltozat – a Spanyolországban beszélt, konzervatívabb galiciaival együtt – a középkori gallegoportugál (óportugál) nyelvből fejlődött ki, amelynek őse a Római Birodalom Hispania tartományának északnyugati csücskén (ma Galicia) beszélt vulgáris latin dialektusok összessége. A nyelv a 1516. században terjedt el világszerte, amikor Portugália megteremtette az első és leghosszabb életű modern gyarmati és kereskedelmi birodalmat (1415-1975), amely Dél-Amerikától (Brazília) egészen Kínáig (Makaó) terjedt. Ennek következtében a portugál mára sok független ország hivatalos nyelve, és sokak által beszélt és tanult idegen nyelv. Létezik számos portugál kreol nyelv is szerte a világban: fontos kisebb nyelvcsoport van például Andorrában, Luxemburgban, Namíbiában és Paraguayban. A portugál nyelvet többek között az alábbi jelzőkkel szokták illetni: „A lingua de Camões” („Camões nyelve”), Luís de Camões, a Luziádák (Os Lusíadas) írója után; „A última flor do Lácio” („Latium utolsó virága”), Olavo Bilac szerint, vagy „édes nyelv”, Cervantes szerint. A portugál anyanyelvűeket szokás luzofónnak is nevezni (az elnevezés a római kori tartományi névből, a Lusitaniából ered).

Nyelvjárások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Portugália lakosságának túlnyomó része (kb. 10,2 millió fő) a portugál nyelv európai nyelvjárását beszéli. Kb. 15 000 fő beszéli a mirandéz nyelvet (mirandés, lhéngua mirandesa) Miranda do Douro, Vimioso és Mogadouro településeken, amely a leóni nyelv rokona.

A legkisebb helyi nyelvjárás, a kb. 2000 fő által használt barranquenho, amelyet a szomszédos spanyol Extremadura régió nyelve befolyásolt és Barrancos városban, illetve Extremadura és Andalúzia portugál határvidékén beszélnek.

Vallás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A portugálok vallásuk szerint 90–95%-ban katolikusok, a maradék főleg protestáns és egyéb vallású.

A portugál diaszpóra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ország Összesen
Összesen 5,485,373
Európa 1,806,292
Franciaország 798,837
Egyesült Királyság 500,000 [20]
Németország 170,000
Svájc 152,826
Spanyolország 126,651 [21]
Luxemburg 54,490
Belgium 38,000
Euróra többi országa 28,422
Amerika 3,281,853
Egyesült Államok 1,471,549[22]
Brazília 1,000,000
Venezuela 550,000 [23]
Kanada 415,000
Guyana 50,000[20]
Bermuda 2,400[24]
Amerika többi országa 24,776
Afrika 731,228
Dél-Afrika 300,000
Angola 367,908[25]
Mozambik 54,355[26]
Afrika többi országa 8,965
Ázsia 30,000
Óceánia 56,000

A portugál gyarmatbirodalomnak köszönhetően az egész világon elérheti a 100 milliót azoknak a száma, akik portugál ősökkel rendelkezek. A 16. századtól kezdve Portugália sorra létesítette gyarmatait Indiában, Dél-Amerikában, Makaón, Kelet-Timoron, Malájziában, Indonéziában és Afrikában. 1886 és 1966 között többen vándoroltak ki Portugáliából a gyarmatokra, mint bármelyik másik nyugat-európai országból (Írország kivételével).[27] 1850 és 1950 között csak az Egyesült Államokban és Brazíliában közel kétmillió portugál telepedett le.[28] Közel negyvenmillió brazilnak van közvetlen portugál őse a 19. és 20. századi bevándorlásnak köszönetően. Brazília lakosságából közel 1,2 millió fő számítanak a portugálok közé.[29] Significant verified Portuguese minorities exist in[30]

Jelentős portugál közösségek élnek a világ számos országában (ld. táblázat). Európában főleg Németország és az Egyesült Királyság volt a kivándorlás célpontja. Amerikában pedig az Egyesült Államok és Brazília. Az USA-ban New Jersey, Új-Anglia és Kalifornia államokban élnek jelentős portugál közösségek, illetve a Hawaii szigeteken élnek portugálok 150 éve. Kanadában különösen Ontario, Quebec és British Columbia területén élnek jelentős számban portugálok, akik az 1940-es évek óta települtek be. Argentína és Uruguay is a 20. század során vált a portugál kivándorlók célpontjává. Portugál halászok, földművesek és kétkezi munkások nagy számban élnek a Karib-tenger szigetein: Bermuda (a népesség 3,75%[24] - 10%[31]-a portugál eredetű), Guyana (4,3% 1891-ben)[32], Trinidad[33] és Barbados szigeteken jelentős közösségek telepedtek le[34].

A 20. század kezdetén a portugál kormányzat aktívan támogatta a kivándorlást az afrikai portugál gyarmatok, Angola és Mozambik felé, és az 1970-es évekre (a függetlenség kivívása előtt) közel 1 millió portugál lakott itt[35]. Közülük kb. 800 000 fő visszatért Portugáliába 1975 után, amikor Portugáliában is véget ért a diktatúra és az afrikai gyarmatok véres küzdelmek után kivívták függetlenségüket. A telepesek egy része Brazíliába, mások Dél-Afrikába költöztek[36]. 1989-ben a becslések szerint 4 millió portugál élt Portugália határain kívül, elsősorban Franciaország, Németország, Brazília, az Egyesült Királyság, Dél-Afrika, Kanada, az Egyesült Államok és Venezuela rendelkeztek a legnagyobb portugál közösségekkel[37]. A Luxemburgban élő portugálok az ország népességének 13%-át alkotják: a közel 59000 portugál nagy része az 1970-es évek óta érkezett és toronymagasan a legnagyobb etnikai csoportot alkotják a franciák (19000 fő) és az olaszok (18000 fő) előtt.[38]

Becslések szerint 2006-ban kb. 500 000 portugál származású személy élt az Egyesült Királyságban, míg a Portugáliában született bevándorlók száma kb. 50 000 volt. A legtöbben Londonban élnek, elsősorban Kensington és Chelsea, Lambeth és Westminster kerületekben.[20]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Portuguese people című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j A portugál kormánytól származó adatok alapján. Direcção Geral dos Assuntos Consulares e Comunidades Portuguesas do Ministério dos Negócios Estrangeiros (1999), Dados Estatísticos sobre as Comunidades Portuguesas, IC/CP - DGACCP/DAX/DID - Maio 1999.
  2. Cinco milhões de netos de emigrantes podem tornar-se portugueses [1].
  3. Ausländerinnen und Ausländer in der Schweiz - Bericht 2008 (German)
  4. http://www.state.gov/r/pa/ei/bgn/6619.htm
  5. Az eredeti ábra
  6. Pericić M, Lauc LB, Klarić IM, et al. (2005. October). „High-resolution phylogenetic analysis of southeastern Europe traces major episodes of paternal gene flow among Slavic populations”. Molecular Biology and Evolution 22 (10), 1964–75. o. DOI:10.1093/molbev/msi185. PMID 15944443.  
  7. ^ a b Dupanloup I, Bertorelle G, Chikhi L, Barbujani G (2004. July). „Estimating the impact of prehistoric admixture on the genome of Europeans”. Molecular Biology and Evolution 21 (7), 1361–72. o. DOI:10.1093/molbev/msh135. PMID 15044595.  
  8. http://www.arkeotavira.com/Mapas/Iberia/Populi.htm
  9. Mattoso, José (dir.), História de Portugal. Primeiro Volume: Antes de Portugal, Lisboa, Círculo de Leitores, 1992. (portugálul)
  10. Semino O, Magri C, Benuzzi G, et al. (2004. May). „Origin, diffusion, and differentiation of Y-chromosome haplogroups E and J: inferences on the neolithization of Europe and later migratory events in the Mediterranean area”. American Journal of Human Genetics 74 (5), 1023–34. o. DOI:10.1086/386295. PMID 15069642.  
  11. Gérard N, Berriche S, Aouizérate A, Diéterlen F, Lucotte G (2006. June). „North African Berber and Arab influences in the western Mediterranean revealed by Y-chromosome DNA haplotypes”. Human Biology; an International Record of Research 78 (3), 307–16. o. DOI:10.1353/hub.2006.0045. PMID 17216803.  
  12. Gonçalves R, Freitas A, Branco M, et al. (2005. July). „Y-chromosome lineages from Portugal, Madeira and Açores record elements of Sephardim and Berber ancestry”. Annals of Human Genetics 69 (Pt 4), 443–54. o. DOI:10.1111/j.1529-8817.2005.00161.x. PMID 15996172.  
  13. Capelli C, Onofri V, Brisighelli F, et al. (2009. June). „Moors and Saracens in Europe: estimating the medieval North African male legacy in southern Europe”. European Journal of Human Genetics 17 (6), 848–52. o. DOI:10.1038/ejhg.2008.258. PMID 19156170.  
  14. ^ a b González AM, Brehm A, Pérez JA, Maca-Meyer N, Flores C, Cabrera VM (2003. April). „Mitochondrial DNA affinities at the Atlantic fringe of Europe”. American Journal of Physical Anthropology 120 (4), 391–404. o. DOI:10.1002/ajpa.10168. PMID 12627534.  
  15. Pereira L, Cunha C, Alves C, Amorim A (2005. April). „African female heritage in Iberia: a reassessment of mtDNA lineage distribution in present times”. Human Biology 77 (2), 213–29. o. DOI:10.1353/hub.2005.0041. PMID 16201138.  
  16. Bosch E, Calafell F, Comas D, Oefner PJ, Underhill PA, Bertranpetit J (2001. April). „High-resolution analysis of human Y-chromosome variation shows a sharp discontinuity and limited gene flow between northwestern Africa and the Iberian Peninsula”. American Journal of Human Genetics 68 (4), 1019–29. o. DOI:10.1086/319521. PMID 11254456.  
  17. Comas D, Calafell F, Benchemsi N, et al. (2000. October). „Alu insertion polymorphisms in NW Africa and the Iberian Peninsula: evidence for a strong genetic boundary through the Gibraltar Straits”. Human Genetics 107 (4), 312–9. o. DOI:10.1007/s004390000370. PMID 11129330.  
  18. Spínola et al. 2005. It should be made clear, however, that levels found in all regions are trivial. HLA genes in Portugal inferred from sequence-based typing: in the crossroad between Europe and Africa
  19. ^ a b Adams SM, Bosch E, Balaresque PL, et al. (2008. December). „The genetic legacy of religious diversity and intolerance: paternal lineages of Christians, Jews, and Muslims in the Iberian Peninsula”. American Journal of Human Genetics 83 (6), 725–36. o. DOI:10.1016/j.ajhg.2008.11.007. PMID 19061982. Laikus összefoglaló – New Scientist (2008. december 4.) 
  20. ^ a b c UK-Portuguese Newspaper Launched in Thetford Norfolk. NewswireToday. (Hozzáférés: 2009. január 17.)
  21. Instituto Nacional de Estadística National Institute of Statistics (Spain).
  22. Portuguese in the US statistics U.S. Census Bureau
  23. PRODUCTO online 247: De padres inmigrantes
  24. ^ a b Joshua project country profile - Bermuda Ethnic groups - Bermuda
  25. Angola: History, Geography, Government, and Culture Infoplease.com
  26. Mozambique: History, Geography, Government, and Culture Infoplease.com
  27. Portugal - Emigration
  28. Portugal Seeks Balance of Emigration, Immigration
  29. Recently Portuguese Immigrants in Brazil
  30. Direcção Geral dos Assuntos Consulares e Comunidades Portuguesas do Ministério dos Negócios Estrangeiros (1999), Dados Estatísticos sobre as Comunidades Portuguesas, IC/CP - DGACCP/DAX/DID - Maio 1999.
  31. BERMUDA
  32. Portuguese emigration from Madeira to British Guiana
  33. The Portuguese in Trinidad and Tobago
  34. The Portuguese of the West Indies
  35. Portugal - Emigration, Eric Solsten, ed. Portugal: A Country Study. Washington: GPO for the Library of Congress, 1993.
  36. Dismantling the Portuguese Empire, Time Magazine (Monday, Jul. 07, 1975)
  37. Portugal Migration, The Encyclopedia of the Nations
  38. Statec: Population totale par nationalité 1875 - 2001