Szlovének

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szlovének
Sln.JPG
Jurij Vega, Ivana Kobilca, Jože Plečnik, Ivan Cankar
Teljes lélekszám
2,2 millió (körülbelül)
Lélekszám régiónként
Régió
 Szlovénia 1 631 363 (2002)[1]
 Olaszország 83 000-100 000 (kb.)[2][3]
 Ausztria 24 855[4]
 Horvátország 13 173 (2001)[5]
 Magyarország 3180[6]
 Szerbia 5104 (2002)[7]
 Macedónia 403 (1994)[8]
 Németország 21 759 (2003)[9]
 Svédország 4000 (kb.)[8]
 Svájc 1601[10]
 Franciaország 4000 (kb.)[8]
 Hollandia 1000-2000 (kb.)[11]
 Belgium 1500 (kb.)[8]
 Amerikai Egyesült Államok 176 691 (2000)[12]
 Kanada 29 000[13]
 Ausztrália 20 000 (1999)[14]
 Brazília 1500 (kb.)[8]
 Montenegró 415 (2003)
 Chile 200 (kb.)[8]
 Uruguay 2000-3000 (kb.)[8]
 Venezuela 1000 (kb.)[8]
 Dél-afrikai Köztársaság 100 (kb.)[8]
Nyelvek
Szlovén
Vallások
Többségben Római katolikus
Rokon népcsoportok
egyéb szláv népek, különösen dél-szlávok

A szlovének vagy szlovénok (szlovénul Slovenci) egy dél-szláv népcsoport tagjai, akik főleg Szlovéniában és Szlovénia szomszéd országaiban élnek.

A világon legtöbb szlovén napjainkban már a független Szlovénia határain belül él, számuk körülbelül 1 631 363 főre tehető. Ezen kívül több országban vannak jelen, nemzeti kisebbségben élők. Olaszország északi részén, becslések szerint 83,000 – 100,000 közötti fő él, míg Ausztriában 18,000 fő, Horvátországban 13,200 fő és Magyarországon 3,180 fő van számon tartva. Ebben a 4 országban hivatalosan is elismerik a népcsoportot kisebbségnek.

Hivatalos népszámlálási adatok szerint Szlovéniában 2002-ben, 1 631 363 ember vallotta magát etnikailag is a népcsoporthoz tartozónak ([10]), míg 1 723 434 fő nyilvánította a szlovén nyelvet anyanyelvének ([11]).

A szlovének összesített száma Ausztriában 24,855 fő, amelyből 17,953 fő alkot valós kisebbséget az országban, a 6,902 fő külföldi mellett ([12]).

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

976 karintia pssible.gif

Középkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szlovének nyelvének déli és nyugati szláv elemei arról tanúskodnak, hogy az Alpok keleti részének betelepítésében mindkét szláv csoport törzsei részt vettek. Úgy tűnik, előbb a nyugati szlávok jelentek meg a longobárdok pannóniai betelepedése 548 után, és elfoglalták az Alpok keleti nyúlványait. Az avarok betelepülése (567–568) után avar, majd a 8. század közepétől bajor fennhatóság alá kerültek. Ebben az időben kezdődött meg körükben a keresztény térítés, amelyről a főleg az alpi szlávokhoz köthető Köttlach-kultúra régészeti eredményei is tanúskodnak, a temetkezési ételmellékletek eltűnésével. A frankok 788-ban foglalták el Isztriát, ahol laktak a szlovének elődei is. Ekkoriban foglalhatták el a szlávok a Felső-Száva vidékét. A 9. század elején, az Avar Birodalom összeomlása után a szlávok előrenyomultak az Enns, a Duna és a Bécsi-erdő vidékére, valamint a Dunántúl nyugati–délnyugati vidékére is. Utóbbi helyeken a szlovének elődei alkották a szlávok többségét. Ekkor a mai Karintia, Krajna és Stájerország területét is nagyrészt szlávok (lásd karantánok) lakták, ez volt az alpi szláv településterület legnagyobb kiterjedése. A magyar honfoglalás után a magyarok elfoglalták a Dunántúlt, az itt élő szlovén-szlávok egy része őrizte csak meg identitását, ők a vendek. A bajorok fokozatosan kolonizálták, németesítették a nyugatra eső területeket és a középkor végére nagyjából kialakult a mai német–szlovén nyelvhatár.[15]

Újkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1918-ban a szlovén területek déli része a Szerb-Horvát-Szlovén királyság része lett, míg az északi része Ausztria területe lett.

Irodalmi nyelv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rendkívül magas és olykor nehezen átjárható hegyekkel szabdalt szlovén területek miatt a nyelvjárások rendkívül differenciáltak lettek. Két peremterületi nyelvjárásnak kifejezetten nagy az önállósága, abból az egyiknek hosszú irodalmi hagyományai vannak, amelyeket az utóbbi években felélesztettek.

Primož Trubar volt az irodalmi nyelv megalkotója. 1550-ben Ulrich Morhart Bad Urach-ban megírta az első szlovén szótárat. 1584-ben Jurij Dalmatin fordította az első szlovén nyelvű bibliát (megjegyzés: Károlyi Gáspár Biblia fordítása 1586. és 1589. között készült, majd 1590-ben jelent meg).

Magyarországon élő szlovének is megalkották a maguk irodalmi nyelvét. A 18. században Küzmics István és Küzmics Miklós átültették a vend nyelvre a bibliát és további könyvk születtek a szlovének ezen dialektusában, amit még ma is használnak.

Egy másik kiszakadt dialektust beszélnek Olaszországban, alig másfélezren. Ez az ún. réziai nyelv, amit a Rézia-völgyben használnak az ott élő szlovénok.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. [1]
  2. Zupančič, Jernej (author), Orožen Adamič, Milan (photographer), Filipič, Hanzi (photographer): Slovenci po svetu. In publication: Nacionalni atlas Slovenije (Kartografsko gradivo) / Inštitut za geografijo, Geografski inštitut Antona Melika. Ljubljana: Rokus, 2001.Sablon:COBISS
  3. [2]
  4. [3]
  5. [4]
  6. [5]
  7. [6]
  8. ^ a b c d e f g h i Trebše-Štolfa, Milica, ed., Klemenčič, Matjaž, resp. ed.: Slovensko izseljenstvo: zbornik ob 50-letnici Slovenske izseljenske matice. Ljubljana: Združenje Slovenska izseljenska matica, 2001.Sablon:COBISS
  9. [7]
  10. [8]
  11. [9]
  12. Amerikai statisztika
  13. Kanadai statisztika
  14. Ausztrália
  15. KMTL szlovének, 653. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • KMTL: : szerk.: Kristó Gyula, Engel Pál, Makk Ferenc: Korai magyar történeti lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest. ISBN 963-05-6722-9 (1994)