Ruszinok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ruszinok
Teritorio de rutenoj.jpg
Ruszinok lakta területek a Kárpátokban
Teljes lélekszám
1 570 000
Lélekszám régiónként
Régió
 Ukrajna, Kárpátalja 1 000 000
Észak-Amerika 200 000
 Szlovákia 120 000
 Lengyelország 100 000
Egykori Jugoszlávia 60 000
Nyugat-Európa 40 000
 Magyarország 20 000
 Románia 30 000
Nyelvek
ruszin
Vallások
Túlnyomórészt görög katolikus
Rokon népcsoportok
ukránok és más szláv népcsoportok

A ruszinok (másként rutének, rusznyákok, rusznákok, kárpát-ukránok) ruszin nyelvű keleti szláv nép Kelet- és Közép-Európában.

Történetük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A ruszinok az évszázadok folyamán mindig is a rusz népnévvel jelölték magukat, de saját nemzeti tudatuk csak a 19. század második felében alakult ki. Alekszander Duhnovics eperjesi ruszin görög katolikus lelkész megírta a ruszin himnuszt, és arra buzdította a Kárpátok vidékén élő görög katolikus ruszinokat, hogy legyenek önálló nép. Ez a ruszin nemzeti ébredés a történelmi Magyarországon történt, a felvidéki szláv lakosság szlovák nemzetté formálódásával és a Habsburg uralom alatt álló Galícia kisorosz és kozák lakosságának ukrán néppé válásával egy időben. Ekkor a magyarországi ruszinoknál még nem terjedt el az ukranizmus. Tehát a mai ruszinok, a mai oroszok és a mai ukránok nemzeti öntudata nem azonos, mert a hajdani keleti szláv Ruszból más-más területen és úton alakultak ki. A ruszin népnek soha nem volt vezetői rétege, hanem többségük alacsony osztályba tartozó jobbágy, zsellér és pásztor volt. Emiatt nehéz volt összefogni az egész kárpáti ruszin népet. A Sztálin által kiegészített nagy-orosz ideológia értelmében (melyet ma már hitelt érdemlően nem lehet alátámasztani) Kárpátalja is az ún. „ősi” orosz földek részét képezik. Moszkva magát hosszú időn át a Kijevi Nagyfejedelemség utódjának tekintette, amelyet orosz államként festettek le. Ebbe az ideológiába utólag kapcsolták csak be Kárpátalját, amely sosem tartozott a kijevi államhoz és a ruszinokat ukránokká fokozták el. A 19-20. század közötti orosz és ukrán nacionalisták, majd a kommunisták a ruszinokra is igyekeztek kiterjeszteni a befolyásukat. 1945-ben a szovjetek elfoglalták Kárpátalját és Ukrajnához csatolták, majd hozzáláttak a ruszin öntudat megsemmisítéséhez: értelmiségieket végeztek ki, irodalmi műveket pusztítottak el, s arra kényszerítették az embereket, hogy hagyják el kultúrájukat és ne beszéljenek ruszinul. Teljes mértékben azonban máig sem sikerült beolvasztani őket. A görög katolikus vallás hagyományait és sajátos népi kultúrájukat sokan erősen őrizték, és így mindmáig sikeresen megmaradt a ruszin nemzeti öntudat is.

A ruszinok eredetüket tekintve mind a Kárpátokhoz kötődnek: vagy még most is a Kárpátok lejtőin élnek (Kárpátalján, Kelet-Szlovákiában, Délkelet-Lengyelországban), vagy pedig onnan vándoroltak el a 18. században a Délvidékre (bácskai, illetve szerémségi ruszinok), illetve onnan vándoroltak tovább a 19. században tömegesen az Egyesült Államokba és Kanadába.

Néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ruszin néprajzi csoportok

A ruszin törzseket a földrajzi elhelyezkedés szerint etnográfiailag két fő csoportba sorolhatjuk. Az Alföld közelében, a síkföldön és a Kárpátok alacsony nyúlványain vannak a völgy-, illetve síklakók (dolisnyánok), míg a Kárpátok gerince közelében, a hegyvidéken, a hegylakók (verhovinaiak).

  1. dolisnyánok
  2. verhovinaiak

Veszélyeztetett nép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az önálló ruszin nép létrejötte feszültségekkel teli. Az évszázadokon át létező paraszti kultúra a modern korban az ukrán és egyéb nacionalizmusok hatása alatt nem tudta a nemzetté válás útját járni. 20. század eleji magyarországi helyzetük megismerhető Bartha Miklós 1901-ben írt munkájából (Kazárföldön). Önálló állam hiányában, iskolák és egyéb intézmények nélkül csak lassan jött létre a nép öntudatos értelmiségi rétege. A modern ruszin kultúra létrejötte – mint a legtöbb nemzet esetében – a hagyományos életformától való elszakadást és új kultúrahordozó társadalmi formák létrejöttét igényli, amelyben az értelmiség szerepe meghatározó.

A több országban szétszórt, mindenütt kisebbségi nemzetiségnek a korábban lezajlott szomszéd (elsősorban ukrán) nacionalizmussal is szembe kell néznie. Az ukrán nacionalisták szerint a ruszinok ukránok, nyelvük sem önálló, hanem az ukrán nyelv egyik dialektusa. Ezért – érdekes módon – a legerősebb ruszin identitással rendelkező személyek Ukrajnán kívül élnek. Mindenütt erősen fenyegeti őket az asszimiláció.

A ruszinok 1991 óta küzdenek külön nemzetiségként való elismerésükért, sokan autonómiát is akarnak maguknak Kárpátalján, amit Kijev csak halogat, vagy egyszerűen nem hajlandó megtenni. 2008. őszén, amikor még mindig kaotikus állapotok voltak Ukrajnában a narancsos forradalom a II. Európai Ruszin Kongresszus elfogadta azt a határozatot, amely követeli Kijevtől az autonómiát, ellenkező esetben a ruszinok kikiáltják Kárpátalja függetlenségét.[1] A kérelmet a terület megyei tanácsa elutasította, mondván nem az ő hatáskörük ez.[2] Sokan egyszerűen nem vették komolyan a követelést és a fenyegetéseket, valamint a szomszédos országok, így Magyarország sem tanúsított bármilyen reakciót a kérdésben. Mások megrettentek, mert Moszkva kijelentette, hogy nem közömbös számára a kérdés, sőt fel akarja karolni a ruszinok ügyét. Ezért nem kevesen orosz politikai cselvetésnek találják a ruszin függetlenség elképzelését. Többen nem látják időszerűnek még ezt, s alaposabb körültekintést és munkálatokat kell véleményük szerint tenni ez ügyben. Lehetséges, hogy javulna a kárpátaljai magyarok helyzete egy ruszin államban, de nagy a valószínűsége annak, hogy inkább a ruszin nacionalizmusnak lennének kitéve a magyarok, mivel igen nagyszámú kisebbséget alkotnak Kárpátalján.[3] A narancsos forradalom bukása után az elnöki széket újból elfoglaló Viktor Janukovics kormánya végül 2010. nyarán döntést hozott, amelyben elutasítja, hogy a kárpátaljai ruszinoknak bárminemű autonómiát, vagy akár külön nemzetiségként való elismerést adjon.[4] De a ruszin vezetők nem adták fel. Azonban 2011 elején olyasmi hangzott el, miszerint Dimitro Szidor tiszteletes fenyegető hangon követelte Kijevtől, hogy legalább minimális jogokat biztosítson a ruszinoknak (önálló nemzeti kisebbségként való elismerésüket), amennyiben ha még erre sem hajlandó Ukrajna, a ruszinok felkelést készek indítani.[5] A felkeléssel való fenyegetés viszont aligha lehet valós, mert ezt Szidor és más ruszin vezetők határozottan cáfolták és az ukrán belbiztonsági erők provokáció-kísérletének tartják, hogy ők találták ki a felkelésről szóló kijelentést, hogy a ruszin mozgalmat szeparatizmussal lehessen gyanúsítani.[6]

Ukrán nacionalisták nem egy esetben élnek olyan vádakkal a szomszédos országok ellen, ahol elismerik a ruszinokat mint nemzetiséget, hogy ezáltal próbálják megkérdőjelezni Ukrajna jogát Kárpátaljára és a ruszin szeparatizmust támogatják.

Szlovákiában, noha a harmadik legnagyobb kisebbség, nyelvi jogaik folyamatosan sérülnek.[7]

Híres ruszinok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ruszin zászló

Lásd még: Kategória:Rutének

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világ ruszinjainak címere

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ruszinok témájú médiaállományokat.