Munkács

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ugrás: navigáció, keresés

Munkács (Мукачевo)

A városháza (jobbra)

Munkács címere

Munkács zászlaja

Közigazgatás

Ország

Ukrajna

Terület

Kárpátalja

Rang

területi jelentőségű város

Polgármester

Lengyel Zoltán^[1]

Irányítószám

89600

Körzethívószám

+380 3131

Népesség

Teljes népesség

81 600 fő (2001) +/-

Népsűrűség

2862,9 fő/km²

Földrajzi adatok

Tszf. magasság

128 m

Terület

27 km²

Időzóna

EET, UTC+2

Elhelyezkedése

Munkács

Pozíció Ukrajna térképén

Koordináták: é. sz. 48° 27′ k. h. 22° 43′

é. sz. 48° 27′ k. h. 22° 43′

Munkács weboldala

Munkács (ukránul Мукачеве [Mukacseve] vagy Мукачів [Mukacsiv], ruszinul Мукачово [Mukacsovo], oroszul Мукачево [Mukacsevo], szlovákul Mukačevo, németül Munkatsch vagy Munkatz, lengyelül Mukaczewo, románul Munceag vagy Muncaci, jiddis Minkács) területi jelentőségű város Ukrajnában, Kárpátalján.

[szerkesztés] Fekvése

Munkács Kárpátalja központi részén terül el az Északkeleti-Kárpátok aljában, az Alföld és a hegyvidék találkozásánál. Gazdasági potenciálja, továbbá a lakosságszáma szerint a megye második legnagyobb városának számít. Ungvártól 42 km-re délkeletre, a Latorca partján fekszik, Klastromalja, Munkácsváralja, Oroszvég, Őrhegyalja, Várkulcsa és Várpalánka tartozik hozzá.

Munkácson halad át a Budapest-Keleti pu.–Hatvan–Miskolc-Tiszai pu.–Sátoraljaújhely –Csap–Bátyu–Munkács–Volóc–országhatár(–Lawoczne–Lviv–Kijev–Moszkva) vasúti fővonal. A vonal Bátyu–Munkács közti szakaszát a Magyar Északkeleti Vasút (államosítva 1890-ben) építtette 1872-ben, a Munkács–Volóc–országhatár közti szakaszát a Magyar (Királyi) Államvasutak (MÁV) építtette 1887-ben.

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve a régi magyar Muncas személynévből való, melynek eredete a munka főnév.

[szerkesztés] Története

**Melyik országban található Munkács?**
Időszak	Ország
1867 – 1918	Osztrák–Magyar Monarchia
1918 – 1938	Csehszlovákia
1938 – 1944	Magyarország
1944 – 1991	Szovjetunió
1991-től	Ukrajna

1138-ban Muncas néven említik először. Már az őskorban lakott hely, a Kis-hegyen és a Galis-hegyen neolit, a Tupcsa-hegyen kora vaskori település nyomaira bukkantak, melyet földsánc is övezett. A Galis- és a Lovaska-hegy között kelta település maradványai kerültek elő. A vár környékét már a 6. században szlávok lakták. Várát a monda szerint Álmos vezér építtette, és a hegyeken való vesződséges átkelés emlékére kapta mai nevét. Először 1064-ben említik.

1085-ben Szent László király itt verte le a Salamonnal szövetséges kunokat. 1241-ben a tatárok teljesen elpusztították, ezután IV. Béla német hospeseket (vendégtelepeseket) telepített le.

Nagy Lajos románokat telepített ide, majd helyüket 1359-ben rutének foglalták el. Ekkor épült újjá a kun és tatár pusztítások után a vár is. 1378-ban kiváltságokat és városi rangot, 1427-ben vásártartási jogot kapott. 1445-ben Hunyadi Jánosé lett, aki szabad várossá tette. A város részt vett az 1514-es parasztháborúban, emiatt kiváltságait elvesztette.

Utcakép

A 16. és 17. században az Erdélyi Fejedelemséghez tartozott. 1657-ben a lengyelek a várost feldúlták, de a várat nem merték ostromolni, majd a tatárok égették fel a várost. 1672-ben Zrínyi Ilona gyermekeivel ide vonult vissza, melyet a felkelők ostromoltak, végül Thököly Imre házassággal szerezte meg, melyet itt tartottak 1682. június 15-én. Thököly veresége után Zrínyi Ilona 1686-tól 1688. január 18-ig tartotta a várat a császáriakkal szemben.

A Rákóczi-szabadságharc kezdetén, 1703. június 24-én II. Rákóczi Ferenc Munkács mellett szenvedte el első vereségét, ahol élete is súlyos veszélyben forgott. A vár csak 1704. február 16-án került kuruc kézre. A fejedelem Vay Ádámot nevezte ki főkapitánnyá, majd a francia Damoiseau hadmérnök brigadérossal korszerű erődítménnyé építtette ki a hármas tagolású, alsó-, közép- és felsővárból álló objektumot. Rákóczi – midőn 1711. február végén Lengyelországba távozott – Sennyey Istvánra bízta családi várának védelmét, aki 1711. június 24-én utolsóként, jóval a szatmári békekötés után kapitulált Pálffy János császári főparancsnok előtt.

Az északi lakótelep

A vár ezt követően börtönként szolgált. 1834. július 27-én gondatlanságból tűzvész martaléka lett. 1848. április 22-én Podhering (Őrhegyalja) nevű külvárosánál győztes csata zajlott, melyre az 1901-ben felállított obeliszk emlékeztet. 1896-ban az északi bástyán 38 m magas piramison turulmadár-szobrot állítottak fel, melyet a csehek1918-ban leromboltak. Az 1910. évi népszámlálás szerint 17 275 lakosából 12 686 fő (73,44%) magyar, 3078 fő (17,82%) német és 1394 fő (8,07%) ruszin nemzetiségűnek vallotta magát. A vallás szerinti megoszlást tekintve 7675 fő (44,43%) izraelita, 4081 fő (23,62%) görög katolikus, 3526 fő (20,41%) római katolikus, 1771 fő (10,25%) református és 190 fő (1,1%) evangélikus volt. A trianoni békeszerződésig, majd 1938 novemberétől 1944-ig ismét Bereg vármegye Munkácsi járásának székhelye volt (1944. október 24-én foglalták el a szovjet csapatok). 2001-ben 81 600 lakosából 62 900 ukrán, 7300 orosz, 6900 magyar és 1100 cigány volt.

[szerkesztés] Látnivalók

A munkácsi vár

Cirill és Metód szobra

A város feletti Várhegyen állnak Munkács várának tekintélyes maradványai.
A város nevezetessége a 17. századi Rákóczy-kastély a „Fejér-ház”, mely a 18. században kapta mai alakját. Vendége volt egykor II. József és Ferenc József is.
Római katolikus temploma 14. századi, melynek hajóját 1904-ben a Műemlékek Országos Bizottsága engedélyével lebontották, hogy helyette új, nagyobb befogadóképességű templomot építsenek. Fennmaradt a régi templom gótikus szentélye.
Új római katolikus temploma 1904-1905-ben épült, Czigler Győző tervei alapján.
A fekete-hegyi kolostor elődje egy 11. században I. András feleségével együtt Kijevből jött ortodox szerzetesek által alapított barlangkolostor volt. A mai kolostort 1360-ban alapították, a 15. század végén elpusztult, de 1551-re újjáépült. A templom 1789 és 1804 között, a kolostor 1766 és 1772 között épült ki, ma ortodox apácazárda, ortodox püspöki székhely Kárpátalja leggazdagabb könyvtárával.
A Szent József kápolna a 14. századi Szent Márton templom 15. századból fennmaradt szentélye, mai alakját 1908-ban nyerte el, Stehlo Ottó tervei alapján. 1976-ban restaurálták.
Református temploma 1795-ben épült, tornya 1814-ben lett kész.
A Városháza 1899 és 1901 között épült szecessziós stílusban.

[szerkesztés] Híres emberek

Munkácsy-emléktábla

Itt született Munkácsy Mihály festőművész 1844-ben, a szülőház helyén álló házon emléktábla.
Itt született Neuber Ede (1882–1946) orvos, bőrgyógyász, higiénikus, az MTA tagja (más források szerint születési helye a közeli Várpalánka).
Itt született 1883. március 3-án Csortos Gyula színművész.
Itt született 1895-ben Uray Tivadar színművész.
Itt született 1905-ben Mártai Gyula építész.
Itt született 1947-ben Stumpf Benedek András. Meghalt Budapesten 2009-ben
Itt született 1960. július 22-én Matl Péter szobrász.
Itt élt 1855-től haláláig Lehoczky Tivadar régész, történész.
Itt halt meg 1680. június 14-én Báthory Zsófia, II. Rákóczi György erdélyi fejedelem özvegye.
Itt nyugszik Siegmeth Károly gépészmérnök, földrajzi író, a hazai természetjárás és barlangkutatás nagy egyénisége (1912).
Itt született Ludvík Ráža (1929–2000) cseh filmrendező.