Munkács

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Munkács (Мукачево)
A munkácsi vár napjainkban
A munkácsi vár napjainkban
Munkács címere
Munkács címere
Munkács zászlaja
Munkács zászlaja
Közigazgatás
Ország Ukrajna
Terület Kárpátalja
Járás Munkácsi járás
Község Munkács község (2020. július 17. – )
Rang megyei jogú város[1]
Alapítás éve8. század
Polgármester Andrij Viktorovics Baloha(wd)[2][3]
Irányítószám 89600
Körzethívószám +380 3131
Testvértelepülései
Lista
Népesség
Teljes népesség85 569 fő (2022. jan. 1.)[4]
Magyar lakosság 6900 fő
Népsűrűség2862,9 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság128 m
Terület27 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 26′ 29″, k. h. 22° 42′ 49″Koordináták: é. sz. 48° 26′ 29″, k. h. 22° 42′ 49″
Munkács (Kárpátalja)
Munkács
Munkács
Pozíció Kárpátalja térképén
Munkács weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Munkács témájú médiaállományokat.

Munkács (ukránul Мукачево [Mukacsevo] (hivatalosan) vagy Мукачеве [Mukacseve] vagy Мукачів [Mukacsiv], ruszinul Мукачово [Mukacsovo], oroszul: Мукачево [Mukacsevo], szlovákul: Mukačevo, németül Munkatsch vagy Munkatz, lengyelül: Mukaczewo, románul Munceag vagy Muncaci, jiddis: מונקאטש Minkács) területi jelentőségű város Ukrajnában, Kárpátalján. Lakossága 2015-ben 86  257 fő volt. Klastromalja, Munkácsváralja, Oroszvég, Őrhegyalja, Várkulcsa és Várpalánka tartozik hozzá.

Földrajz[szerkesztés]

Munkács Kárpátalja központi részén terül el az Északkeleti-Kárpátok aljában, az Alföld és a hegyvidék találkozásánál. Gazdasági potenciálja, továbbá a lakosságszáma szerint a megye második legnagyobb városának számít. Ungvártól 42 km-re délkeletre, a Latorca partján fekszik. A város határában ömlik a Latorcába a Viznice.

Történelem[szerkesztés]

Neve a régi magyar Muncas személynévből való, melynek eredete a munka főnév.

Melyik országban található Munkács?
Időszak Ország
1026 - 1699 Magyar Királyság
1699 – 1867 Habsburg Birodalom
1867 – 1918    Osztrák–Magyar Monarchia
1918 – 1938 Csehszlovákia
1938 – 1944 Magyar Királyság
1944 – 1991 Szovjetunió
1991-től Ukrajna

Már az őskorban lakott hely, a Kis-hegyen és a Galis-hegyen neolit, a Tupcsa-hegyen kora vaskori település nyomaira bukkantak, melyet földsánc is övezett. A Galis- és a Lovaska-hegy között kelta település maradványai kerültek elő. A vár környékét már a 6. században szlávok lakták.

Várát a monda szerint Álmos vezér építtette, és a hegyeken való vesződséges átkelés emlékére kapta mai nevét. Először 1064-ben említik. 1138-ban Muncas néven említik először. 1085-ben Szent László király itt verte le a Salamonnal szövetséges kunokat. 1241-ben a tatárok teljesen elpusztították, ezután IV. Béla német hospeseket (vendégtelepeseket) telepített le.

Nagy Lajos románokat telepített ide, majd helyüket 1359-ben ruténok foglalták el. Ekkor épült újjá a kun és tatár pusztítások után a vár is. 1378-ban kiváltságokat és városi rangot, 1427-ben vásártartási jogot kapott. 1445-ben Hunyadi Jánosé lett, aki szabad várossá tette. A város részt vett az 1514-es parasztháborúban, emiatt kiváltságait elvesztette.

Utcakép

A 16. és 17. században az Erdélyi Fejedelemséghez tartozott. 1657-ben a lengyelek a várost feldúlták, de a várat nem merték ostromolni, majd a tatárok égették fel a várost. 1672-ben Zrínyi Ilona gyermekeivel ide vonult vissza, melyet a felkelők ostromoltak, végül Thököly Imre házassággal szerezte meg, melyet itt tartottak 1682. június 15-én. Thököly veresége után Zrínyi Ilona 1686-tól 1688. január 18-ig tartotta a várat a császáriakkal szemben.

A Rákóczi-szabadságharc kezdetén, 1703. június 24-én II. Rákóczi Ferenc Munkács mellett szenvedte el első vereségét, ahol élete is súlyos veszélyben forgott. A vár csak 1704. február 16-án került kuruc kézre. A fejedelem Vay Ádámot nevezte ki főkapitánnyá, majd a francia Damoiseau hadmérnök brigadérossal korszerű erődítménnyé építtette ki a hármas tagolású, alsó-, közép- és felsővárból álló objektumot. Rákóczi – midőn 1711. február végén Lengyelországba távozott – Sennyey Istvánra bízta családi várának védelmét, aki 1711. június 24-én utolsóként, jóval a szatmári békekötés után kapitulált Pálffy János császári főparancsnok előtt.

Az északi lakótelep
Öntöttvas oroszlán, a munkácsi vasgyár terméke 1851-ből

A vár ezt követően börtönként szolgált. 1834. július 27-én gondatlanság miatt keletkezett tűzvész martaléka lett. 1848. április 22-én (Podhering, Őrhegyalja) nevű külvárosánál győztes csata zajlott, melyre az 1901-ben felállított obeliszk emlékeztet. 1896-ban az északi bástyán 38 m magas piramison turulmadár-szobrot állítottak fel, melyet a csehek 1918-ban leromboltak.

A trianoni békeszerződésig, majd 1938 novemberétől 1944-ig ismét Bereg vármegye Munkácsi járásának székhelye volt. 1939. január 6-án cseh támadás érte Oroszvég felől, amelyet a város kis létszámú védői hősiesen visszavertek.[5][6][7] A szovjet csapatok 1944. október 24-én foglalták el.

A második világháború után[szerkesztés]

1919-ben, miután az amerikaiak és ruszinok megállapodtak Tomáš Masarykkal Kárpátalja Csehszlovákiához való csatolásáról, a terület egészét csehszlovák csapatok szállták meg. 1920. június 4-én Munkács hivatalosan Csehszlovákia része lett a trianoni békeszerződéssel. 1938 novemberében az egykori Magyar Királyság területének egy darabját az első bécsi döntés részeként Magyarország visszacsatolta. Az új hatóságok késedelem nélkül elrendelték az összes magyar állampolgársággal nem rendelkező zsidó kiutasítását. Ennek következtében az immár magyar ellenőrzés alatt álló Kárpátalján régóta élő lengyel és orosz zsidókat, valamint Munkácsról is, továbbá az állampolgárságukat igazolni nem tudó őshonos zsidókat deportálták az ukrán határon túlra, ahol átadták őket a Friedrich Jeckeln vezette német Einsatzgruppe kommandónak. 1941. augusztus 27-én és 28-án a németek mindannyiukat meggyilkolták a Kamianets-Podilskyi mészárlásban. 1941-ben Munkács lakosságának még így is jelentős zsidó része volt, mígnem 1944-ben a náci német Eichmann-kommandó az összes zsidót Auschwitzba deportálta. Ők voltak az utolsó európai zsidó közösség, amelyik a holokauszt áldozatául esett.

1944 végén a Vörös Hadsereg megrohamozta Kárpátalját. A területet először az újjáalakult Csehszlovákiának adták, majd a két ország közötti szerződéssel a Szovjetunió része lett, később, 1945-ben. A Szovjetunió megkezdte a magyar lakosság kitelepítésének politikáját. A várost 1945-ben átengedték az Ukrán SZSZK-nak (ma Ukrajna). Munkács 2002 óta a Kárpátalját magában foglaló római katolikus egyházmegye székhelye.

Népessége[szerkesztés]

Az 1910. évi népszámlálás szerint 17 275 lakosából 12 686 fő (73,44%) magyar, 3078 fő (17,82%) német és 1394 fő (8,07%) ruszin nemzetiségűnek vallotta magát. A vallás szerinti megoszlást tekintve 7675 fő (44,43%) izraelita, 4081 fő (23,62%) görögkatolikus, 3526 fő (20,41%) római katolikus, 1771 fő (10,25%) református és 190 fő (1,1%) evangélikus volt.

2001-ben 81 600 lakosából 62 900 (77,1%) ukrán, 7300 (9%) orosz, 6900 (8,5%) magyar és 1100 (1,34%) cigány volt.

Vallás[szerkesztés]

Itt található a Munkácsi római katolikus egyházmegye székhelye; székesegyháza a Tours-i Szent Márton-székesegyház.

Önkormányzat és közigazgatás[szerkesztés]

Polgármesterek[szerkesztés]

Közlekedés[szerkesztés]

Munkács vasútállomás a Csap–Bátyú–Munkács–Lviv-vasútvonal (mely az 5. páneurópai közlekedési folyosó részét képezi) vasútállomása. Ukrajna számára stratégiai jelentőségű, mivel ez biztosítja a nyugati kapcsolatot, és a kelet–nyugati tranzitszállítások 60%-a is itt bonyolódik.[8] A vonal Bátyú–Munkács közti szakaszát a Magyar Északkeleti Vasút (államosítva 1890-ben) építtette 1872-ben. A Munkács–Volóc–országhatár közti szakaszát a Magyar (Királyi) Államvasutak (MÁV) építtette 1887-ben.

Látnivalók[szerkesztés]

A munkácsi vár

Ismert személyek[szerkesztés]

Testvértelepülések[szerkesztés]

Munkács látképe a várhegyről

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Wikivoyage
Wikivoyage
A Wikivoyage tartalmaz Munkács témájú leírást.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]