Salamon magyar király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Salamon
Weber Salamon a börtönben.jpg
Weber Henrik: Salamon király a börtönben

Magyar Királyság királya
Uralkodási ideje
1063. vége[1]1074. március 14.[1]
Koronázása Pécs (1064-es)
1057[2]
1063
1064. április 11.
Elődje I. Béla
Utódja I. Géza
Életrajzi adatok
Uralkodóház Árpád-ház
Született 1053
Elhunyt 1087 (34 évesen)
Póla (?)
Házastársa Judit
Édesapja I. András
Édesanyja Anasztázia
Salamon király és Géza herceg viszályát ábrázoló miniatúra a Képes Krónikában. A trónon ülő Salamon előtt a viszályt szító Vid ispán kezében egy hüvelyben két kardot tart, szemléltetve a krónika szövegét. A háttérben Géza herceg

Salamon (10531087) Árpád-házi magyar király 10631074 között.

Út a trónig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Salamon I. András és Jaroszló Anasztázia kijevi hercegnő házasságából kései gyermekként született. Örökösre nem számítva atyja korábban Béla hercegnek ígérte a trónt, fia születésekor azonban mindenképpen Salamonnak akarta megszerezni. 1057-ben IX. Kónsztantinosz bizánci császár koronájával valóban királlyá koronáztatta, s eljegyezte Németország gyermekkirályának testvérével, a tízéves Judittal 1058 szeptemberének közepén, mikor a két király egyúttal a békét is megkötötte. Endre halála után Zircen, özvegye Salamonnal s ennek arájával, Judittal Németországba menekült IV. Henrik udvarába, ahonnan német sereg kísérte haza Székesfehérvárra. Itt a főpapok és főurak őt másodszor is királlyá koronáztatták. Anasztázia királyné Attila kardjával ajándékozta meg Ottó herceget, s a többi német vitézt is gazdagon megajándékozva bocsátotta haza. Október végén azonban, alighogy IV. Henrik Regensburgba ért, II. Boleszláv lengyel fejedelem kíséretében Géza herceg betört az országba, mire a gyermek király és udvara Mosonba futott. Géza azonban hajtván a püspökök békéltető szavaira, Győrött 1064. január 20-án kibékült Salamonnal, s Pécsett április 11-én az unokatestvérek már együtt ünnepelték a húsvétot, sőt az ünnepi koronát maga Géza tette Salamon fejére.

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Salamon uralkodásának első hét esztendejében az anyja befolyása alatt állt, aki azt szorgalmazta, hogy éljen békében az unokafivéreivel. Eleinte Salamon, illetve Géza és testvérei mérsékelték egymás iránt való bizalmatlanságukat, s közös erővel védelmezték a hazát. Az 1070-es évek első felében azonban az immár felnőtt király nem hallgatott többé anyjára. Udvarában mind nagyobb befolyáshoz jutottak a német származású lovagok, akik közül különösen Vid bácsi főispán tudott hatni a királyra. Emiatt egyre feszültebbé vált a viszony Salamon és Béla fiai között.

1071-ben Salamon és Géza megsegítették Géza herceg sógorát, Zvonimir horvát bánt a karantánok ellen. Ezután az Erdélyt pusztító besenyőkre vetették magukat, s Kerlés mellett a Cserhalmon dicső diadalt arattak rajtuk. Majd a bolgárországi besenyők pártfogóit, a görögöket támadták meg, kierőszakolták a Száván való átkelést, körülvették Belgrádot, s Niketas várparancsnokot hódolásra kényszerítették. Mivel azonban Niketas Gézának hódolt, az ifjú király sértve érezte magát, s midőn a buziási mezőn lebonyolított vagyonelosztásnál Géza az önként hódoló görögök vagyonát nem engedte szétosztani, a király neki bosszúból kisebb részt adott a zsákmányból. Géza szabadon bocsátotta görög foglyait, amit a görögök egyenesen hozzá küldött követséggel viszonoztak. Midőn azonban a görögök csakhamar ismét elfoglalták Belgrádot, Géza vezér 1072-ben ismét részt vett Salamon király bosszuló hadjáratában, mely egészen Nisig mindenütt győzelmet aratott.

Géza a hadjáratból hazatérve úgy tapasztalta, hogy a király őt és öccseit tőrbe akarja csalni, ezért Lászlót azonnal a Kijevi Ruszba küldte, hogy külső segítségről idejében gondoskodhasson. Tizenhat püspök csak hosszas fáradozás után, 1073-ra békíthette ki Gézát és Salamont az esztergomi szigeten, egymásnak kezeseit azonban csakhamar kölcsönösen elfogatván, újból küszöbön állt a háború; a télre mégis 1073. november 11-én 1074. április 24-éig tartó újabb fegyverszünetet kötöttek. A király németjei azonban éppen ezt az időt akarták felhasználni, hogy a támadástól nem tartó Gézával elbánjanak s Vid, Marquard és a többiek Ikerváron, Kesztölcön és Szekszárdon a királyt Géza megsemmisítésére biztatták, mert szerintük ekkor nyílt erre a legkedvezőbb alkalom, hiszen Géza csak maga van itthon, míg László a Kijevi Ruszban, Lambert pedig Lengyelországban keres segítséget.

Salamon királyt anyja megátkozza 1074-ben (Orlai Petrics Soma, 1852)

Anasztázia megpróbált hatni immár felnőtt fia politikájára, de a fiú semmibe vette anyja hasznos tanácsait, és már csak egyetlen emberre, Vid zsupánra hallgatott. A Thuróczi-krónikában olvashatók Anasztázia intelmei fiához: „Drága fiam! Többé már nem hallgatsz sem az én, sem pedig híveid tanácsára. Ellenkezőleg, egyre jobban hallgatsz Vidre. Mi történt veled? Elveszejted magadat és az embereidet. Hát nem figyelmeztettelek, hogy legyen elég neked a magyar korona, élj békében a fivéreiddel, add ki a részüket a királyságból. Most pedig már Vidből sem lehet herceg, s te sem tudod megőrizni a hatalmadat”. E szavak hallatán Salamon kis híján megütötte az édesanyját, s csak Judit, a felesége akadályozta meg abban.[forrás?] Anasztáziának nem sikerült elhárítania a konfliktust Salamon és Béla fiai között.[3]

Gézát készületlenül lepték meg Salamon hadai, melyek 1074. február 26-án a kemeji rónaságon, valahol Nagyivánnál győzedelmeskedtek is. Géza futó seregéhez azonban László és sógora, Ottó csakhamar 11 új zászlóaljjal csatlakozott s március 14-én Mogyoródnál döntő csatát nyert Salamon ellen. Vid és Ernye elesett, Marquard és Szvatopluk fogságba jutott, Salamon pedig Szigetfőnél csak bajosan kelhetett át a Dunán, hogy azután Opos csapatának fedezete alatt Mosony felé meneküljön. Szétverte ugyan Zoltán, besenyő vezér seregét, mely Mosonyban körül akarta őt fogni, azt azonban nem akadályozhatta meg, hogy a királyi hatalmat Géza herceg gyakorolja. A segítségre szólított IV. Henrik császár májusban ugyan már fegyverkezni kezdett érdekében, de birodalmának belső ügyei miatt másfelé kellett fordulnia. Amikor azonban Salamon megígérte, hogy hűbérül fogadja tőle Magyarországot, s hogy hűsége jeléül 12 kezest és 6 várat ad át neki, zsoldosaival 1074 augusztusában csakugyan segítségére indult; azonban Salamon csak csekély haddal csatlakozott hozzá, Géza pedig atyjának, Bélának rendszerét követve, minden eleséget eltakarított az éhező sereg útjából. Így Henrik már szeptemberben visszafordult, s még dunai hajóinak egy részét is elégette. Salamon ezalatt Nyitrát ostromolta, hol vitéze, Opos korábban a császár figyelmét is magára vonta hősi tetteivel. Ekkor azonban, úgy látszik, neki is olyan gyorsan kellett visszavonulnia, hogy a nagy sietségben még a Kónsztantinosz Monomakhosz-féle koronát is elvesztette, és azt csak századok múltán találták meg a földben, Ivánkán.

Salamon magyar király segítséget kér IV. Henrik császártól.

A királyi hatalom elvesztése után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

IV. Henriket követte nénje, Judit királyné is, maga Salamon azonban Pozsonyba zárkózott. Április 14-én már elismerte királyul Gézát, de kívánatosnak nyilvánította, hogy az uralomban Salamonnal osztozzék. VII. Dukász Mihály bizánci császár szintén Gézát ismerte el királynak, és azt a koronát küldte neki, melyet királyaink évszázadokig használnak. Magát Salamont ezalatt László herceg ostromzár alá vette Pozsonyban; de Salamon, ki a vár falai alatt László egyik-másik jó vitézével maga is gyakran viaskodott, még akkor sem esett kétségbe, midőn VII. Gergely pápa 1076. február 22-én legfőbb reményét, IV. Henriket egyházi átokkal sújtotta. 1076. december 25-én Géza király a szekszárdi templomban, Dezső kalocsai érsek békére intő beszédén megindulva, nagymise után a főpapok zárt körében sírva jelentette ki, hogy Salamonnak kész visszaadni az ország 2/3-át, magának régi módon csak 1/3-ot tartván meg; Salamon azonban, úgy látszik, föltétlen lemondást kívánt, s így a békéből és egyességből sem lett semmi, még akkor sem, mikor Géza 1077. április 25-én meghalt, és a magyarok azonnal öccsét, Lászlót tették meg királlyá.

László, hogy Salamon működését ellensúlyozza, a trónjától megfosztott IV. Henrik ellenében Sváb Rudolf német ellenkirálynak 1078. május 27-én támogatást ígért. Rudolfnak 1080-beli merseburgi győzelme után, mely különben Rudolf életébe került, IV. Henrik reményei megsemmisülvén, végül 1081-ben Salamon is elismerte királynak Lászlót, aki meghagyta királyi címét, s királyi udvartartást rendelt számára, az uralkodó azonban egymaga maradt. Salamon a királyi udvarban is terveket kovácsolt trónja visszanyerése érdekében, ezért László őt 1083-ban Bodossal, a volt király legbizalmasabb emberével együtt a visegrádi várba (az alsó toronyba) záratta (lásd: „Világít, mint Salamon töke.”), de még azon év augusztusában szabadon bocsátotta, midőn a nemzettel István király szentté avatásának ünnepét ülte. Salamon, amint tehette, ismét Németországba ment, ahol azonban felesége és sógora, IV. Henrik hidegen fogadta őt. Emiatt a kunok támogatását kérte, s Kötesk vezért Erdély odaígérésével rá is vette Magyarország megtámadására. László király azonban Kisvárda táján megverte őket, s Kötesk és Salamon a krónika szerint „mint a karvaly körmétől megtépett rucák” futva menekültek (1085).

Külföldi kalandok és a halál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Salamon ezután kalandozó magyar csapatok élére állva, 1087 elején csatlakozott Cselgu bolgárországi besenyő vezérhez, ki magát Konstantinápolyt akarta elfoglalni. Chariopolisz közelében azonban 1087 márciusában csatát vesztettek. Cselgu elesett, Salamon pedig a maga nehéz lovasaival csak nagy nehezen menekülhetett egy rossz várba, ahol azonban az ellenség körülfogta őket. Salamon reggel kitört ugyan, hogy keresztülvágja magát, de a görögök kíséretével együtt levágták.

A Salamonról szóló monda szerint kevesedmagával megmenekült ugyan, a Duna jegén átkelve egy nagy erdőben elbujdosott társaitól, és álruhában mint kolduló barát pár napra Székesfehérvárott is megjelent, ezután pedig Pólában mint remete vezekelt. A pólaiak sokáig mutogatták sárból tapasztott ágyát, melyen a volt király aludt, s azt az agyagmécsest, melyet a monda szerint saját kezével készített. A millenniumi ünnepségen a pola-parenzói püspökség ki is állította Salamon királynak állítólag eredeti sírkövét, melynek felirata: „HIC REQUIESCIT ILLVSTRISSIMVS SALAMON REX PANNONIE”.

12. századbeli följegyzések szerint azonban (Florianus, Fontes IV., 88.) „extra muros Albe”, azaz Belgrád (?) falain kívül temették el. Gyermekei nem maradtak. Neje, Judit 1088-ban másodszor is férjhez ment, így Salamon halálát valószínűleg nem tehetjük 1087-nél későbbre.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékét több monda is őrzi; a polai nép szentnek tartotta, a magyar krónikások is elismerték vitézségét, Vörösmarty Mihály pedig költői alkotásban emlékezik meg róla.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Naptártörténeti kislexikon, összeállította Schalk Gyula, Fiesta-Saxum, 1999, ISBN 963-9084-50-6, 172. oldal
  2. Dümmerth: Az Árpádok nyomában
  3. Anasztázia, Magyarország királynéja

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Salamon magyar király témájú médiaállományokat.


További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
I. Béla
Magyarország uralkodója
1063–1074
A Szent Korona
Következő uralkodó:
I. Géza