Poitoui Ágnes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
III. Henrik és Ágnes ábrázolása egy 1050. körüli kódexben

Poitoui Ágnes (ném.: Agnes von Poitou) (* 1020–30 között – † 1077. december 14., Róma) német királyné, bajor hercegnő és fiának, IV. Henriknek kiskorúsága ideje alatt a Német-római Birodalom régens császárnéja. V. Vilmosnak, Aquitánia és Poitou hercegének harmadik házasságából, Burgundi Ágnestől született leánya.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ágnest 1043 októberében koronázták német királynévá Mainzban, III. Henrikkel Ingelheimban kötött házassága előtt egy hónappal. A házaspárt 1046. december 25-én koronázták császárrá Rómában.

Császári uralma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

III. Henrik halála után Ágnes volt a Német-római Birodalom régense fia, IV. Henrik kiskorúsága alatt, 1062-ig.

Ágnes sikertelen harcokat folytatott a szászországi, svábföldi, valamint az alsó-rajnavidéki felkelőkkel, és Béla magyar királyt sem tudta alávetni uralmának.

1056 és 1062 között Ágnes névlegesen a bajor hercegi címet is birtokolta, politikai képességei azonban csekélyek voltak.[1] Ágnes a bajor hercegi címet 1061-ben átadta Norheimi Ottónak[2]

Az invesztitúraharc gyökerei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kormányzásában Ágnes II. Viktor pápától kapott támogatást. Az új pápák, X. István és II. Miklós azonban a császári udvar jóváhagyása nélkül kerültek beiktatásra. Miklós pápa még a római nemesi pártok támogatását sem élvezte, pozíciójának biztosítására így a normannokban keresett szövetségest, mely törekvésében Hildebrand, a későbbi VII. Gergely támogatta. Ez volt az a pont, aholis a pápai Itáliát érintő politikában jelentős fordulat következett be. Az 1059-es dekrétum a pápai választásról a királyt kizárta a pápaválasztás jogköréből.

Ágnes a későbbi invesztitúraharcokban VII. Gergely oldalán állt. A harcok során Ágnesnek fiával kellett szembenállnia, akit 12 évig nevelt.[3] Ágnes azonban kitartott a Cluny szerzetesek reformmozgalma mellett.

Ágnes földi maradványait a Petronilla-rotondában helyezték végső nyugalomra a római Szent Péter-bazilikában.[4]

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

IV. Henrik (A st. emmeram-i Evangeliariumból, 1106 után)

Gyermekei III. Henrikkel:

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Thoma Gertrud: 122. oldal
  2. Bosl’s Bayerische Biographie: 7.oldal
  3. GROSSE FRAUEN DER WELTGESCHICHTE. Tausend Biographien in Wort und Bild.: 12.old
  4. Schnith Karl: Frauen des Mittelalters in Lebensbildern – "Kaiserin Agnes"


Előző uralkodó:
II. Konrád
Bajorország hercege
10551061
Bayern Wappen.svg
Következő uralkodó:
II. Ottó