Rudolf magyar király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rudolf
Hans von Aachen 003.jpg
Rudolf császár

Magyarország
Rudolf
Uralkodási ideje
1576 – 1608
Elődje I. Miksa
Utódja II. Mátyás magyar király
Német-római Császárság
II. Rudolf
Uralkodási ideje
1576 – 1612
Elődje II. Miksa császár
Utódja I. Mátyás
Csehország
Rudolf
Uralkodási ideje
1576 – 1611
Elődje I. Miksa
Utódja I. Mátyás
Életrajzi adatok
Uralkodóház Habsburg-uralkodóház
Született 1552. július 18.
Bécs
Elhunyt 1612. január 20. (59 évesen)
Prága
Rudolf koronája (később az osztrák császári korona)
II. Rudolf átadja a koronát Mátyásnak Prága mellett [1]
Rudolf garasa, 1594. Körmöcbányai veret az ország címerével és Szűz Máriával, Magyarország védőszentjével.

Rudolf (Bécs, 1552. július 18.Prága, 1612. január 20.) magyar király (15761608), II. Rudolf néven német-római császár (15761612) és cseh király (15761611), a Habsburg-uralkodóház tagja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az uralkodása alatti politikai zűrzavar a harmincéves háborút előlegezte meg. Politikai tevékenységét elhanyagolva találmányokkal, órákkal, alkímiával, csillagászattal foglalkozott. Kora leghíresebb csillagászait (Tycho Brahe, Johannes Kepler) hívta udvarába, a prágai várba. Élete végén elmeháborodottság gyanúja miatt megfosztották magyar királyi címétől és hatalmától. Kapcsolatba hozzák a Gólem (lásd még Löw rabbi) legendájával. Életét több film- és szépirodalmi mű dolgozta fel.

II. Miksa császár legidősebb fiaként és örököseként lépett a a német-római császári – és a magyar és cseh királyi – trónra 1576-ban. Anyja Spanyolországi Mária, V. Károly német-római császár és Portugáliai Izabella császárné legidősebb lánya.

Szakított apja toleranciájával a protestantizmus felé, és az ellenreformációt támogatta. Tanult ember volt, a hatékony uralkodásra azonban képtelen, mert hajlamos volt a melankóliára, a depresszió egy fajtájára, sőt időnként őrületrohamok jöttek rá (egyik udvari orvosa Jeszenszky János volt), ami sok alkalmat adott a család tagjainak, hogy a császári ügyekbe avatkozzanak.

1595-ben meghalt nagybátyja, II. Ferdinánd osztrák főherceg (1529–1595), akinek rangon aluli házasságából csak az uralkodásra joggal nem bíró fiai voltak. elő-ausztriai és tiroli területeire Rudolf tarthatott volna jogos igényt, de az uralkodást átengedte öccsének, Mátyás főhercegnek, II. Ferdinánd törvényes leánya férjének (a későbbi német-római császárnak és magyar királynak).

Mátyás hatalomvágyó politikus volt. Rudolf hatalma királyságai fölött az ő kezébe került át, miután a császár rá akarta kényszeríteni a római katolicizmust a magyarokra, de azok 1604-ben Bocskai István vezetésével és a Oszmán Birodalom támogatásával felkeltek ellene, és két éven át tartó szabadságharcot folytattak, meggyengítve Rudolf hatalmát. 1608-ban Mátyás arra kényszerítette Rudolfot, hogy átadja neki Magyarországot, Ausztriát és Morvaországot. Rudolf, hogy legalább a cseh nemesek támogatását megőrizze, 1609-ben királyi chartát bocsátott ki („Majestät” vagy felséglevél), amely garantálta a vallásszabadságot az előkelők és a városok számára. Mindhiába: 1611-ben Csehországot is át kellett adnia Mátyásnak. Hét évvel később megkezdődött a vallási okokból kitört, de valójában a Habsburg-ház európai hatalma elleni harmincéves háború (1618–1648). A minden országától megfosztott fejedelem keserüséggel szivében fordult a német birodalmi gyűléshez (1611 november hó), hogy ne hagyják el vénségében, gondoskodjanak rangjához illő ellátásáról. Itt sem ért czélt. Nyomorában a nép hagyománya szerint a megalázott fejedelem súlyos átkot mondott Prágára és Csehországra. Ez az átok teljesedésbe ment a harminczéves háború által. De Rudolf ezt már nem érte meg. Meghalt 1612 január 20-án. Mátyást azután egyértelmüleg megválasztották római császárnak és a csehek is elfogadták királyuknak, miután a felséglevelet megerősítette. [2]

Rudolf a valaha élt egyik legkülöncebb uralkodó volt, bár valószínűleg másképp ítélné meg őt az utókor, ha a művészetek és a tudomány iránti érdeklődése nem párosult volna mentális zavarokkal. Egzotikus állatokat tartott, belemerült a művészetekbe és az építészetbe. Körülvette magát nagy művészekkel, mint a manierista Bartholomeus Spranger és Giuseppe Arcimboldo, tudósokkal (mint Tycho Brahe és Johannes Kepler) és alkimistákkal (mint Edward Kelley és John Dee.

Rudolf korából, a császárt körbelengő pletykákból és legendákból táplálkozik a Prága városát máig körbelengő misztikus atmoszféra. A prágai vár egyik turistalátványossága ma is az Alkimisták utcája. Rudolf találkozott a Maharallal, vagy Löw rabbival, a legendabeli Gólem megalkotójával is. A mondák szerint Rudolf törpéket gyűjtött maga köré és óriásokból állított ki egy csapatot hadseregében.

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már rögtön uralma kezdetén tudtára adta a magyar és egyéb (cseh, morva stb.) rendeknek, hogy nem kíván az ország ügyeivel foglalkozni. Ezt bizonyítja az a lépése , hogy országai mindegyik részébe valamelyik rokonát, testvérét nevezte ki helyettesének, helytartójának. Magyarországra idősebbik öccsét, Ernő főherceget (1553–1595), horvátországi-és szlavóniai kormányzónak ifjabbik öccsét, Miksa főherceget (1558-1618) neveztette ki (1578. évi XV. tc)

1576-ban „automatikusan” került magyar trónra, már mint megkoronázott ifjabb király (1572-ben apja, Miksa király Pozsonyban megválasztatta, megkoronáztatta magyar királynak), de az új király nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Rudolf 1563-1571 között nagybátyja, később sógora, (és majdnem apósa) II. Fülöp spanyol király madridi udvarában töltötte kamaszkori éveit. A hideg-rideg etikett alapján szabályozott, érzelemmentes spanyol udvari légkör nagyban hozzájárult lelke elferdüléséhez. Végig kellett néznie, át kellett élnie, ahogyan unokatestvére Habsburg Károly asztúriai herceg (Don Carlos) megőrül, végigélni a halálba vezető útját, és azt, ahogyan az apja, II. Fülöp bánik a fiával. A spanyol udvar ráadásul bigott katolikus légkörét is magába szívta Rudolf és az ott tanultakat , tapasztaltakat aztán hazavitte Bécsbe-Prágába úgy, ahogyan a spanyol udvari etikettet is Rudolf honosította meg a Habsburg Birodalomban.

Magyar belpolitikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Georg Braun; Frans Hogenberg: Buda 1572-ben

Kezdettől fogva a rendiség megtörésére, és az abszolutizmus bevezetésére törekedett. Nem engedte a rendiség fejének számító, és a rendek által választott nádori tisztséget betölteni, helyettük Bécsben kinevezett nádori helyettesek ültek a nádori székben (Nádasdy Tamás 1562-es halála után egészen 1608-ig üres volt a nádori szék). Támogatta az ellenreformációt, igyekezett gátat szabni a protestantizmus előretörésének. Ekkorra a magyar arisztokrácia nagy része már valamelyik protestáns valláshoz tartozott, (ecsedi Báthoriak, Nádasdyak, Thurzók, Illésházyak, Batthyányak, Perényiek, guthy Országhok, stb.). Rudolf a tizenötéves háború idején kiürült kincstár problémáját, a magyar arisztokrácia vagyonának megszerzésével próbálta enyhíteni. Felségsértési és felségárulási pereket zúdítottak a magyar bárók és vagyonosabb családok nyakába, általában fő- és jószágvesztéssel. Pereket indítottak a homonnai Drugethek, Rákóczi Zsigmond, Nádasdy Tamás (nem a nádor), Telekessy Mihály, az Alaghy, Balassa, Kállay stb. családok ellen. A leghírhedtebb az Illésházy-per volt. Ezek, s az elhúzódó háború, valamint a császári seregek pusztításai következtében kitört a Bocskai-felkelés, amelynek a magyar rendi jogokat helyreállítandó, és sérelmeket orvosolandó célja volt.

Rudolf és öccse, Mátyás főherceg még csalásra is hajlandóak voltak, a katolikus vallás védelmében, és a protestantizmus háttérbe szorítása érdekében. 1604-ben megtartott országgyűlés végén a rendek tudta nélkül beillesztettek egy hamis, az országgyűlés által nem tárgyalt törvénycikket a többi közé, amely kimondta, hogy ezentúl vallási ügyekben ne lehessen az országgyűlésen felszólalni, súlyos büntetés terhe mellett (1604.évi XXII. tc). Rudolf nem érte el célját, 1606-ban megkötötték a bécsi békét, amelyben visszaállították a rendi jogok egy részét. Mint elődei, ő is törekedett Erdély megszerzésére, amelyre a tizenötéves háború alatt sor is került, bár nem hosszú időre, de ezalatt a Báthory István alatt felvirágzott Erdély teljesen tönkrement. Rudolf császár uralma vért és pusztulást hozott Erdélyre .

Az 1600-as évekre Rudolf elmebaja kiteljesedett. 1598-tól elmeállapota fokozatosan romlott, őrülési rohamok gyötörték, s dühöngése rettenetes kitörésekben nyilvánult. Szolgáit ütötte, verte, sőt magamagát is meg akarta ölni. Azt hitte, hogy megbabonázták, s az ördögöt idézte, hogy végre már elvigye.[3]. Az államügyekkel egyre kevésbé foglalkozott, akadályozta a munkát, kedélyállapota teljesen kiszámíthatatlanná vált, sokszor nem is tudta hol van, őrjöngött, ellenséget látott mindenkiben, ráadásul élete vége felé alkoholista is lett. Viselkedése tűrhetetlenné, a változtatás elkerülhetetlenné vált. 1608-ban Mátyás főherceg határozott lépést tett: erőszakkal lemondatta Rudolfot a magyar trónról, és orvosolta a magyar rendek sérelmeit. A következő években helyreállította a rendi dualizmust (1608–1671). Rudolf lemondatása után a magyar főurak a vármegyékkel azonnal tudatták az örömhírt: „immár ezután császár ő felsége Magyarországhoz semmi közit nem ártja”.[3]

A török kérdés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1578-ban áttette székhelyét Bécsből Prágába (valószínűleg a török előretörés miatt), azt téve meg a Német-római Birodalom székhelyévé is ( lévén német-római császár). Magyarországra trónra kerülése után kétszer jött el, 1578-ban, és 1583-ban megtartott országgyűlésre (bár a magyar rendek kérték Rudolfot, tartózkodjon többet Magyarországon - 1582. évi VIII. tc.), ott azonban olyan heves viták, kritikák fogalmazódtak meg a kormányzattal szemben, hogy Rudolf soha többé nem jött Magyarországra. A törökkel igyekezett fenntartani a viszonylagos békét (Drinápolyi béke (1568)) (amely a valóságban háború volt, csupán a nagy hadseregek felvonulása és csaták szüneteltek, az ország továbbra is pusztult a portyázások, dúlások, fosztogatások és csetepaték következtében), amely sikerült is 1591-ig. Erre ösztönözte a kincstár siralmas helyzete, amely ekkor milliós (1578-ban 11 millió frt) adóssággal küszködött. A béke fenntartására intette a kormányzatot Schwendi Lázár, és Rueber János észak magyarországi főkapitányok is, arra hivatkozva, hogy Birodalom nincs felkészülve egy nagy török ellenes háborúra. 1591-ban aztán eljött a pillanat, hogy a bécsi-prágai kormányzat kénytelen volt magát rászánni a törökellenes háborúra, amelyet a VIII. Kelemen pápa által összehozott Szent Liga (1593) is támogatott. A Tizenöt éves háború nem hozott átütő sikert, egy két város és erősség cserélt gazdát, az ország viszont rengeteget szenvedett. A háborút a Zsitvatoroki béke zárta le. A bécsi kincstár óriási adósságot halmozott fel, II. Rudolf utódjára 30 millió rajnai forint adósságot hagyott örökségül. A 15 éves háború egyes éveiben a kiadások évi 5 millió forintra is rúgtak, így általánossá vált az évi 800 ezer-1,5 milliós költségvetési deficit. amelyeket csak hitelből sikerült többé-kevésbé előteremteni, a különböző segélyek mellett. A bevétel az 1570-es években 2-2,5 millió rajnai forint volt. A spanyol Habsburgok még ennél is nagyobb adósságot halmoztak fel ott a 40 milliót is elérte az összeg. ( Forrás: Rubikon 2012/6 Kenyeres István : Pecunia nervus belli 49. oldal) Ez alapján megállapítható, hogy az államadósság állomány a bevételhez viszonyítva megütötte az 1500% ot is.

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rudolf soha nem nősült meg egy jóslat következtében, amely szerint fia fogja letaszítani a trónjáról. (Ezt ehelyett öccse, Mátyás főherceg tette meg vele). Törvényes gyermekei így nem születhettek, viszont ágyasaitól több gyermeke is született. Emellett férfiakkal is folytatott szexuális viszonyt, köztük udvari kamarásával, Wolfgang von Rumpffal.[4]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tolnai világtörténelme. Ujkor
  2. Marczali Henrik Nagy Képes Világtörténet
  3. ^ a b Szilágyi Sándor A Magyar Nemzet Története
  4. Lásd Rowse (1977)

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • L'udo Zúbek: Doktor Jesenius, Mladé Letá Könyvkiadó-Móra Ferenc Könyvkiadó, Pozsony-Budapest, 1966.
  • Eszenyi Miklós: „Férfi a férfival, nő a nővel” : Homoszexualitás a történelemben, a társadalomban és a kultúrában, Budapest, Corvina, 2006
  • Rowse, A.L.: Homosexuals in History: Ambivalence in Society, Literature and the Arts MacMillan Publishing Co., Inc., 1977 ISBN 0-02-605620-8

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
Miksa
Magyarország uralkodója
1576-1608
A Szent Korona
Következő uralkodó:
II. Mátyás
Előző uralkodó:
II. Miksa
Német király
1576-1612
Német-római császár
1576-1612
A német-római császári korona
Következő uralkodó:
I. Mátyás
Előző uralkodó:
Miksa
Csehország uralkodója
1576-1611
A cseh címer
Következő uralkodó:
I. Mátyás
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rudolf magyar király témájú médiaállományokat.