Habsburg Mária magyar királyné (1505–1558)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Habsburg Mária
Mary (1505–1558), Queen of Hungary.jpg
Jan Cornelisz Vermeyen: Habsburg Mária, New York, Metropolitan Museum of Art

Ragadványneve Magyarországi Mária
Magyar Királyság királynéja
Habsburg Mária
Uralkodási ideje
1521. december 11. – 1526. augusztus 29.
Koronázása Székesfehérvár
1521. december 11.
Elődje Candale-i Anna
Utódja Jagelló Anna
Magyar Királyság régense (helytartója)
Habsburg Mária
Uralkodási ideje
1527. január – 1527. augusztus 1.
Elődje I. Ferdinánd
Utódja I. Ferdinánd
Cseh Királyság királynéja
Marie Habsburská
Uralkodási ideje
1522. január 13. – 1526. augusztus 29.
Koronázása Prága
1522. június 1.
Elődje Candale-i Anna
Utódja Jagelló Anna
Németalföldi tartományok helytartója
Maria van Hongarije
Maria van Ongareye
Uralkodási ideje
1531. – 1555. október 25.
Elődje Habsburg Margit
Utódja Savoyai Emánuel Filibert
Életrajzi adatok
Uralkodóház Habsburg-ház
Teljes neve Habsburg Mária
Született
1505. szeptember 17.
Brüsszel
Elhunyt
1558. október 18. (53 évesen)
Cigales, Valladolid mellett, Kasztíliai Királyság
Nyughelye Escorial, Madrid mellett
Házastársa II. Lajos magyar és cseh király (1506–1526)
Gyermekei nem születtek
Édesapja I. (Szép) Fülöp, Kasztília királya iure uxoris, IV. Fülöp néven a Németalföldi tartományok uralkodója és osztrák főherceg (1478–1506)
Édesanyja II. (Őrült) Johanna kasztíliai és I. Johanna néven aragóniai királynő (1479–1555)
Signature Marie de Hongrie.svg
Habsburg Mária aláírása
Nem tévesztendő össze unokahúgával, Habsburg Mária magyar királynéval (1528–1603), V. Károly császár leányával, II. Miksa császár feleségével.

Habsburg Mária (Brüsszel, Flandriai Grófság, Németalföld, 1505. szeptember 17.Cigales, Valladolid, Kasztília, 1558. október 18.), kasztíliai és aragón infánsnő (királyi hercegnő), ausztriai főhercegnő, magyar és cseh királyné. I. Miksa német-római császár unokája, V. Károly német-római császár és I. Ferdinánd császár és király húga, 1522–1526-ig II. Lajos magyar és cseh király felesége, 1526-tól özvegye, 1531–1555-ig Németalföld kormányzója.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Escudo de Felipe I.svg

Édesanyja II. (Őrült) Johanna (14791555) kasztíliai és I. Johanna néven aragóniai királynő, I. (Katolikus) Izabella (14511504) kasztíliai királynő és II. (Katolikus) Ferdinánd (14521516) aragóniai király leánya volt.

Édesapja a Habsburg-házból származó I. (Szép) Fülöp (14781506), Kasztília királya iure uxoris, IV. Fülöp néven a Németalföldi tartományok uralkodója és osztrák főherceg, I. Miksa (14591519) német-római császár és I. Mária burgundi hercegnő (14571482) fia volt.

Szüleinek házasságából 6 testvér született:

Neveltetése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mária királyné 1517 és 1521 között az innsbrucki Neuer Burgban nevelkedett sógornőjével, Jagelló Annával.[1]

Koronázás és házasságkötés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Blason MariedeHongrie.svg

Mária ifjabbik bátyja, a Kasztíliában nevelkedett Ferdinánd infáns, (a későbbi I. Ferdinánd magyar és cseh király) 1521. április 21-én a wormsi szerződésben megszerezte az „alsó-ausztriai tartományokat” (az Osztrák Főhercegséget, Stájerországot, Karintiát, Krajnát és Tirolt. Ferdinánd főherceg 1521 májusában érkezett meg Linzbe, Mária ekkor találkozott vele életében először. (Legidősebb bátyjuk, V. Károly császár egy évvel később, 1522-ben hivatalosan is Ferdinándot nevezte ki az osztrák tartományok uralkodó főhercegévé). A Habsburg–Jagelló házassági szerződésben foglaltak szerint Ferdinánd főherceg 1521. május 26-án Linzben feleségül vette Jagelló Anna hercegnőt.

Ferdinánd és Anna esküvője után 3 nappal Mária királyné útra kelt Magyarország felé. Hajóval jött, Esztergomban fogadták őt férjének, a királynak elébe küldött megbízottai: a pécsi püspök, és Perényi Imre nádor özvegye, Kanizsai Dorottya. Június második felében érkezhetett a fővárosba, Óbudánál szállt partra. (Szerémi György krónikája szerint Bakócz Tamás érsek meghalt úrnapja nyolcadán”, azaz június 15-én, és az ő temetése után érkezett meg Mária és kísérete).[forrás?]

Blason marie cord et couronne.svg

Magyar királynévá 1521. december 11-én koronázták Székesfehérvárott. Réthelyi (2005) szerint a zágrábi püspök végezte a szertartást, mivel sem a veszprémi püspök, sem az esztergomi érsek még nem volt felszentelve.

Habsburg Mária, Kasztília infánsnője, Ausztria főhercegnője 1522. január 13-án Budán ment feleségül a Jagelló-házból való II. Lajos királyhoz, Magyarország és Csehország uralkodójához, beteljesítve a Habsburg–Jagelló házassági szerződés rájuk vonatkozó rendelkezését.[2]

A házasságkötéskor 16 éves II. Lajos király és 17 éves Mária királyné rövid ideig tartó házasságából nem születtek gyermekek. Egymásba szerettek, Mária levelei őszinte és mély érzelemről tanúskodnak.[forrás?] Lajosnak különösen jól esett, hogy támaszkodhat feleségére, aki az ország vezetésében is sokat segített neki. Az erélyes kezű Mária szilárdan kiállt férje mellett. Akárcsak Ferdinánd Ausztriában, Mária is a központi hatalmat, az uralkodó személyes tekintélyét igyekezett erősíteni, szemben a helyi oligarchák és a rendek hatalmi törekvéseivel. A magyar király központosító törekvései azonban megbuktak a rendek ellenállásán. A király környezete nem szívlelhette az idegen származású királynét. Bornemissza János pozsonyi és budai várnagy saját feleségét kívánta a királyné főudvarmesterének tisztségébe juttatni. Elutasították, ezért intrikálni kezdett a királyné ellen. Híreszteléseit a mohácsi csata után Szapolyai János szolgálatába állt Szerémi György történetíró is felvette krónikájába, az aktuális elvárásoknak megfelelően Máriát „latornő”-ként leírva, aki „a hóbortos Miksa császár udvarából, a szabados szellemű és erkölcsöt nem ismerő németalföldi környezetből” került a magyarok földjére.[3] Az utókorra maradt, hasonló szellemű krónikák szerint a fiatal és tapasztalatlan uralkodópárt csupán a léha szórakozás érdekelte.

A királyné udvartartásának költségei a királyi kincstárt terhelték. Mária királyné legfőbb magyarországi bizalmasa Brandenburgi György őrgróf volt, pénzügyi tanácsokat Szerencsés (Sneáor) Imrétől kapott. Szabadabb szellemű németalföldi évei alatt Mária kapcsolatba került a Luther Márton újító nézeteivel. Titokban érdeklődött Luther írásai iránt, de szilárdan megmaradt családjának katolikus hite mellett. Magyarországon ebben az időben királyi rendelettel tiltották Luther műveinek birtoklását, több német földről érkezett prédikátort máglyán égettek meg (pl. Werbőczy István ítéletei alapján).

Cseh koronázás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cseh királynévá 1522. június 1-jén kenték fel. Mindkét alkalommal férje, II. Lajos letette az elmaradt uralkodói esküt, melyet két és három évesen nem volt alkalma megtenni a koronázásakor. Cseh királyné-koronázás 1458 óta nem történt.

Özvegységben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Férje, II. Lajos király az 1526. augusztus 29-én lezajlott mohácsi csatában életét vesztette. Mária királyné augusztus 30-án Budán tartózkodott, mikor estefelé megérkezett hozzá a csatavesztés híre. Még az éjszaka udvarával elhagyta a várost, és Pozsonyba menekült. Kíséretében volt Thurzó Elek tárnokmester, Szalaházy Tamás veszprémi püspök, Antonio Burgio pápai nuncius és Bornemissza János budai várnagy.[4] Kincseit hajóra rakatta, és elindította őket a Dunán Bécs felé. A királyné menekülését látva Buda német polgárai is igyekeztek életüket menteni. Közülük sokat kifosztottak és megöltek.[forrás?]Szeptember1-jén Esztergom alatt Kun Pál esztergomi várnagy és katonái megtámadták a menekülő királyné hajóit, a kincses hajót kirabolták, elsüllyesztették, a kísérők egy részét leölték, az udvarhölgyeken és a nőcselédeken erőszakot tettek. (Az interregnum zavaros heteiben számos hasonló tragikus atrocitás történt szerte az országban).[5]

Mária királyné szeptember 3-án Pozsonyba érkezett.[forrás?] A következő hónapokban itt húzta meg magát. Október elején itt fogadta Horváth Gáspárt, Szapolyai János követét, aki a vajda levelét és házassági ajánlatát hozta. Szapolyai a saját királyi hatalmát akarta legalizálni a Habsburg-házassággal. Mária királyné állítólag kacérkodott e házasság gondolatával, de tény, hogy rövid gondolkodás után határozottan visszautasította azt. (II. Lajos holttestét ekkor még nem találták meg).[forrás?]

A Szapolyai és Ferdinánd között a magyar trónért folyó küzdelemben Mária természetesen bátyját támogatta, elsősorban dinasztikus érdekből, de abból a meggyőződésből is, hogy csak a német, magyar, spanyol, olasz és cseh tartományoknak a Habsburgok kezében összpontosuló együttes katonai erejével nyílhat esély a török terjeszkedés megállítására. 1527. februárjában I. Ferdinánd királyBáthori István nádor tiltakozása ellenére – Pozsonyban lakó húgát, Máriát nevezte ki magyarországi helytartójává.

1527. május 6-án bátyja, V. Károly császár német és spanyol hadakkal elfoglalta és kifosztotta Rómát („sacco di Roma”), ezzel Szapolyai elveszítette legfontosabb támogatóját. 1527 júliusában Mária Pozsonyból Bécsbe utazott bátyjához, Ferdinándhoz, aki július 31-én (Itáiából átvezényelt birodalmi csapatok kíséretében) Dévénynél átlépte a magyar határt. Augusztus 15-én bevonult az elfoglalt Buda várába. Szapolyai elmenekült. Az év végére a birodalmi haderő egész Magyarországot elfoglalta, 1527. november 3-án Ferdinándot Székesfehérvárott magyar királlyá koronázták, ezt megelőzően exhumálták a Szapolyai által egy évvel korábban eltemettetett II. Lajos király földi maradványait, és ünnepélyesen újratemették.

Mária királyné ezt követően 1530-ig Innsbruckban és Linzben élt. Elhárította bátyjának, I. Ferdinánd főhercegnek kiházasítási terveit is, aki őt V. Jakab skót királynak vagy II. Frigyes rajnai palotagrófnak szánta.

A Koudenberg (Coudenberg) palota és parkja (1659-ben készült rajzon).

Németalföld kormányzója[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mária királyné Binche kastélyában fogadja bátyját, Károly császárt 1549-ben.

1530. november végén elhunyt Habsburg Margit főhercegnő, Németalföld királyi főkormányzója, Mária királyné nagynénje. Utódjává V. Károly császár saját húgát, a 25 éves Máriát nevezte ki új főkormányzóvá (régenssé). Az özvegy királyné 1531. január 3-án vette át a németalföldi kormányzói méltóságot, amit csaknem 25 éven át töltött be.

A rábízott országrészt hozzáértéssel és gonddal irányította. Megszilárdította a 17 tartomány központosított igazgatását, a helyi arisztokráciára támaszkodva, de a Habsburg-ház érdekeit képviselve. Fejlesztette a kereskedelmet, utakat építtetett. Kormányzása alatt Antwerpen Európa legnagyobb kikötővárosává fejlődött. Mária megerősítette a tartományok katonai védelmét, főképpen a francia fenyegetés miatt. Uralkodása alatt a déli határvidéken számos új várat építtetett (Charlemont, Phillippeville, és az ő nevét viselő Mariembourg, stb.). Uralkodása alatt fényes helytartói kastélyokat is emeltetett (Turnhout, Mechelen, Binche). 1542-ben Mária csapatai Luxemburg mellett meglepték sógorának, I. Ferenc francia királynak csapatait, és vereséget mértek rájuk.

Mária királyné bőkezűen támogatta a kézművességet és a művészetet. Brüsszeli palotáját egy galéria-szárnnyal bővítette, festmény-gyűjteménye számára. Neves festőket hívott meg udvarába, köztük a velencei Tizianót is. Császári bátyjának, Károlynak bizalmasaként az erélyes kezű, jó tárgyalókészségű Mária többször is közvetítőként járt el a Habsburg-testvérek között, pl. Károly tervezett utódlásának kérdéseiben is.

(A Mária kormányzóságának idején épült várak és kastélyok egy része a későbbi francia hadjáratok során elpusztult. Helytartói rezidenciája, a brüsszeli Koudenberg (Coudenberg) palota 1731-ben egy tűzvészben leégett, helyén Károly Sándor lotaringiai herceg, Osztrák-Németalföld akkori helytartója 1744–55 között a romok fölé új kormányzói palotát építtetett, ez lett 1830 után a belga királyok palotája. A Mária-korabeli palota megmaradt – föld alatti – részeit a 20. században régészek feltárták és helyreállították).

Mária magyar királyné és Eleonóra francia királyné sírja az Escorialban.

Utolsó évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mária időskori képe, ismeretlen németalföldi festő, 1550–1560, Rijksmuseum, Amszterdam.

Mária 1555-ben lemondott a helytartóságról. Bátyja, V. Károly, akitől még kinevezését kapta, 1556-ban mondott le német-római császári és spanyol királyi címéről.

Fiatalabbik bátyját, Ferdinánd főherceget, akit még 1526-ban Csehország királyává választottak, és a következő másfél évtizedben Szapolyai János ellenében megszerezte a magyar királyi koronát is, a német birodalmi gyűlés 1558 februárjában – V. Károly örököseként – elismerte német-római császárnak is.

Mária özvegy királyné bátyjához, Károlyhoz és legidősebb nővéréhez, Eleonórához, I. Ferenc özvegyéhez utazott Hispániába. 1558. februárjában Mária és Eleonóra zarándokútra indultak a guadelupe-i Szűz Mária-kegyhelyre (María Santísima de Guadalupe kolostor, Extremadura), de Eleonóra útközben megbetegedett és február 18-án Talavera faluban elhunyt. Fél év múlva, Szeptember 21-én meghalt a San Jerónimo de Yuste kolostorba visszavonult bátyja, V. Károly császár. Alig egy hónappal később, október 18-án Mária királyné is elhunyt Cigalesben (Valladolid mellett). 1574-ben a két nővér földi maradványait átszállították a Madrid melletti Escorial kolostorba, ahol királyi bátyjuk mellett kaptak végső nyughelyet.

Ősei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Réthelyi Orsolya (2007).
  2. L. Fógel (1917: 111).
  3. Szerémi György emlékiratai (Epistola de perditione Regni Hungarorum (Emlékirat Magyarország romlásáról).
  4. L. Solymosi (1981: 361).
  5. Lásd: Nemeskürty István: Ez történt Mohács után

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ortvay Tivadar: Mária, II. Lajos magyar király neje 1505–1558, Budapest, Athenaeum, 1914 URL: L. Külső hivatkozások
  • Fógel József: II. Lajos udvartartása 1516–1526, Hornyánszky, Budapest, 1917.
  • Réthelyi Orsolya: Főhercegnői udvarból királynéi udvar: Habsburg Mária budai királynéi udvartartásának kezdetei. Századok 141, 1193–1216, 2007.
  • Réthelyi Orsolya (et al. szerk.): Habsburg Mária, Mohács özvegye : a királyné és udvara 1521–1531 : Budapesti Történeti Múzeum, 2005. szeptember 30. - 2006. január 9., Budapest, BTM, 2005.
  • Solymosi László (szerk.): Magyarország történeti kronológiája I–II., (főszerk.: Benda Kálmán), Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981.
  • Nemeskürty István: Ez történt Mohács után. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1968.

Film[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A mohácsi özvegy, magyar ismeretterjesztő film, 64 perc, 2007. Rendező: Lakatos Iván. Krónika Alkotóközösség és Filmalapítvány. (Sugározta az m2 televízió 2010. augusztus 8-án, a Duna II. Autonómia televízió 2010. szeptember 9-én).

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Habsburg Mária magyar királyné (1505–1558) témájú médiaállományokat.
Előző
Candale-i Anna
Magyar királyné Hungary Arms.svg
1521 – 1526
Következő
Jagelló Anna
Horvát királyné Croatia, Historic Coat of Arms, first white square.svg
1521 – 1526
Szlavón királyné Coa Slavonia Country History.svg
1521 – 1526
Cseh királyné Blason Boheme.svg
1521 – 1526
Előző uralkodó:
Habsburg Margit osztrák főhercegnő
Spanyol-Németalföld főkormányzója
1531 – 1555
Habsburg-ház
Spanyol-Németalföld zászlója
Következő uralkodó:
Savoyai Emánuel Filibert