Mária Antónia francia királyné

Mária Antónia
Marie Antoinette királyné, 1775. (Musée Antoine Lécuyer)
Ragadványneve	„Az osztrák nő” „Madame Déficit”
Franciaország királyné
Marie Antoinette, Franciaország királynéja
Uralkodási ideje 1774. május 10. – 1792. szeptember 21.
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Habsburg–Lotaringiai-ház
Teljes neve	Habsburg–Lotaringiai Mária Antónia főhercegnő
Született	1755. november 2. Bécs, Ausztria
Elhunyt	1793. október 16. (37 évesen) Párizs, Franciaország
Nyughelye	Saint-Denis-székesegyház
Házastársa	XVI. Lajos király
Gyermekei	Mária Terézia Sarolta Lajos József Lajos Károly Zsófia Ilona Beatrix
Édesapja	I. Ferenc német-római császár
Édesanyja	Mária Terézia osztrák uralkodó főhercegnő, német-római császárné, magyar és cseh királynő

Mária Antónia francia királyné (született: Habsburg–Lotaringiai Mária Antónia Jozefa Johanna főhercegnő; németül: Erzherzogin Maria Antonia Josefa Johanna von Österreich-Lothringen; franciául: Marie-Antoinette Josèphe Jeanne d'Autriche-Lorraine; Bécs, 1755. november 2. – Párizs, 1793. október 16.), osztrák főhercegnő, német-római császári hercegnő, magyar és cseh királyi hercegnő, XVI. Lajos francia király felesége, akit a francia forradalom idején kivégeztek.

Élete

Származása, ifjúkora

Mária Antónia főhercegnő 1755. november 2-án született Bécsben. Édesapja I. (Lotaringiai) Ferenc német–római császár (1708–1765), édesanyja Mária Terézia császárné, osztrák uralkodó főhercegnő, magyar és cseh királynő (1717–1780) volt.

A császári pár 16 gyermekének sorában Mária Antónia született tizenötödikként, a lányok között ő volt a legfiatalabb. A felnőtt kort megért testvérek:

• Mária Anna Jozefa főhercegnő (1738–1789), betegsége miatt egy klagenfurti kolostorba vonult vissza.
• József Benedek Ágost főherceg (1741–1790), később II. József néven német-római császár, magyar és cseh király (1764–1790).
• Mária Krisztina főhercegnő (1742–1798), aki 1766-ban Albert Kázmér szász–tescheni herceghez (1738–1822) ment feleségül.
• Mária Erzsébet Jozefa főhercegnő (1743–1808), akit XV. Lajos francia király feleségéül szántak, de betegsége miatt egy innsbrucki kolostorba kényszerült vonulni.
• Károly József Emánuel főherceg (1745–1761), fiatalon meghalt.
• Mária Amália főhercegnő (1746–1804), aki 1769-ben I. Ferdinánd pármai herceghez (1751–1802) ment feleségül.
• Péter Lipót József főherceg (1747–1792), I. Lipót néven toszkánai nagyherceg, 1790–92 között II. Lipót néven német-római császár, magyar és cseh király.
• Mária Johanna Gabriella főhercegnő (1750–1762), akit IV. Ferdinánd nápolyi királlyal jegyeztek el, de meghalt az esküvő előtt.
• Mária Jozefa főhercegnő (1751–1767), akit elhalt nővére, Johanna Gabriella után szintén IV. Ferdinánd nápolyi királlyal jegyeztek el, de ő is meghalt az esküvő előtt.
• Mária Karolina Lujza főhercegnő (1752–1814), aki elhalt nővérei helyett 1768-ban feleségül ment IV. Ferdinánd nápolyi királyhoz (1751–1825), a későbbi I. Ferdinánd nápoly–szicíliai királyhoz, így Nápoly és Szicília királynéja lett.
• Ferdinánd Károly Antal főherceg (1754–1806), Lombardia főkormányzója, aki 1771-ben Estei Mária Beatrix modenai hercegnőt (1750–1829) vette el, és megalapította a Habsburg-ház Este-Modenai ágát.

Mária Antónia főhercegnő tizennégy évesen

• Mária Antónia főhercegnő (1755–1793), XVI. Lajos francia király felesége.
• Miksa Ferenc főherceg (1756–1801), Köln püspöke, a Német Lovagrend nagymestere.

Császári szülei I. József portugál királyt (1714–1777), és feleségét, Mária Anna Viktória spanyol infánsnőt (1718–1781) hívták meg keresztszülőknek, Mária Antónia főhercegnő azonban éppen a pusztító lisszaboni földrengés másnapján született meg, az uralkodó pár nem utazhatott el a keresztelőjére, Bécsbe. (E körülményeket sok kortárs baljós előjelnek vélte, Marie Antoinette későbbi tragikus sorsa igazolni látszik a balsejtelmeket. Formális nevelésben alig részesült, szórakozni vágyó és a cicomát módfelett kedvelő kislány volt, mindezt azonban feledtette kedvessége és szépsége. Anyja kulcsszerepet szánt neki hatalmi játszmáiban.

A francia udvarban

Tizennégy évesen érkezett a francia udvarba 1770. május 16-án. Mária Antóniát politikai érdekből 13 évesen férjhez adták XV. Lajos francia király unokájához, a nála egy évvel idősebb Lajos Ágost királyi herceghez, a dauphinhez (trónörököshöz). A politikai házasság fő célja az évszázados osztrák-francia ellentétek megszüntetése volt. Esküvőjüket még érkezésének napján megtartották. Az osztrák főhercegnőből dauphine (azaz a trónörökös felesége) lett. Nehezen barátkozott meg a versailles-i etikettel, amelyet később királynéként gyakran kijátszott. A házasságot csak Marie Antoinette 22 éves korában hálták el.

Lajos feleségét ezután sem sűrűn látogatta, a magány évei alatt Marie Antoinette a szórakozásban próbált feledést keresni. Késő éjszakákig táncolt, kártyázott arisztokrata barátnőinél, mígnem férje megelégelte a dolgot, és bezáratta a palota kapuit, így hajnalig kellett hintójában dideregnie.^[forrás?]

Francia királynéként

1774. május 10-én apósa, XV. Lajos király elhunyt. Trónját unokája, Lajos Ágost herceg örökölte, XVI. Lajos néven. Reimsben koronázták meg. Marie Antoinette francia királyné lett. Az emberek nagy örömmel fogadták a hírt, ekkor még feltétlen bizalom övezte az uralkodói párt. Érdekelte a divat, a kártya, a pazarlás. Soha előtte (és valószínűleg utána sem) költött királyné annyit ruhára. Becsvágya volt, hogy a legelegánsabb francia nőként csodálják. (Ezt ugyan nem érte el, de kiérdemelte a Franciaország legszebben lépkedő asszonya címet.) Szenvedélyesen és csillagászati összegekben kártyázott, ezért ragadt rá a „Madame Déficit” gúnynév. Bár kiadásai korántsem voltak olyan hatalmasak, a bezárkózó, népével soha nem találkozó királynével szemben lassan nőtt a köznép neheztelése. Gondtalanul, fényűzően élt, léha udvari szórakozásokba vetette bele magát. Rengeteget áldozott ünnepségekre, amelyekre barátait, az udvari arisztokratákat és külföldi nemeseket hívott meg. Kegyencei társaságában esztelen költekezésekbe kezdett, olyannyira, hogy leveleiben még anyja, Mária Terézia is mértéktartóbb életre intette.

Legszűkebb baráti körét a király öccsei, Provence grófja (a későbbi XVIII. Lajos) és Artois grófja (a későbbi X. Károly), Polignac hercegné (született Yolande de Polastron, 1749–1793), valamint a forradalomban utóbb barbár módon legyilkolt Lamballe hercegné (született Savoyai Mária Lujza carignanói hercegnő, 1749–1792) alkották. Szerette a szerencsejátékot, és a párizsi színházi életet, emiatt gúnyiratok, pamfletek kezdtek róla keringeni az udvarban.

Gyermekei

Marie Antoinette és gyermekei, (Élisabeth Vigée Le Brun festménye.

Marie Antoinette-nek és XVI. Lajosnak hét éven át nem született gyermeke. Marie Antoinette anyja, Mária Terézia császárné intő levelei ellenére leánya és XVI. Lajos házassága meddő maradt. 1777-ben Marie Antoinette bátyja, József Benedek főherceg, a későbbi II. József császár látogatott Versailles-ba. Sikerült rávennie az uralkodót a fitymaszűkület megszüntetését célzó műtét elvégzésére. 1778. december 8-án megszületett első gyermekük, Mária Terézia Sarolta hercegnő (Marie Thérèse Charlotte). A franciák a dauphin, a trónörökös születését várták, de Marie Antoinette örült a leánynak is. „A barátnőm leszel. A fiú az országhoz tartozik, de a leány hozzám.” A kis hercegnőt a Madame Royale cím illette meg.

Három évvel később, 1781. október 12-én végre megszületett Lajos József herceg, a várva várt trónörökös, de ő 1789. június 4-én meghalt tuberkulózisban. 1785 márciusában született Lajos Károly herceg (Louis-Charles), aki bátyjának halálával trónörökössé lépett elő. Szülei nagyon elkényeztették. 1786 nyarán megszületett negyedik gyermekük, Zsófia Heléna Beatrix hercegnő (Sophie-Béatrice), de ő 11 hónapos korában meghalt.

Problémák Franciaországban

Marie Antoinette-nek és Lajosnak nem volt érzéke az uralkodáshoz. Ők még mindig a rokokó szépséges palotájában éltek, míg az Udvaron kívül a nép éhezett. Az 1788-as gabonatermés minden addiginál kisebb lett. A király és a királyné nem az országukra, hanem a pazar versailles-i palotáikra (többek között a Kis Trianon átépítésére) fordítottak több százezer livre-t. A királyné a politikával nem törődött, csak arisztokrata barátait tüntette ki magas hivatalok adományozásával, ezzel – tudtán kívül – maga ellen szította a közvéleményt. Az ország folyamatosan szegényedett, mert az amerikai függetlenségi háborúban való részvétel felemésztette az államkasszát. Marie Antoinette a francia nép körében népszerűtlenné vált, ellenfelei házasságtöréssel vádolták meg, sokan szemére vetették pazarló életmódját. A nemesség ezután a kormány minden reformjavaslatával szembeszállt. A válság idején Marie Antoinette határozottabbnak bizonyult, mint Lajos. A Bastille ostromakor, 1789. július 14-én nem tudta férjét rávenni, hogy keressen menedéket a hadseregnél, de ősszel meggyőzte, szálljon szembe a Nemzetgyűléssel, amely a feudális és királyi kiváltságok eltörlését követelte. Emiatt ő lett a népi agitátorok céltáblája, Madame Vétónak nevezték, s lehet, hogy ők adták a szájába a hírhedt mondást: „Ha nincs kenyere a népnek, egyen kalácsot!” Viszonya a svéd Hans Axel von Fersen gróffal is ismertté vált.

A nyakékügy

1784-ben Jeanne de la Motte grófné, a Valois királyi ház távoli leszármazottja, saját meggazdagodásához használta fel Marie Antoinette nevét: Egy 1 600 000 livre-t érő gyémánt nyakéket – Boehmer és Bassenge udvari ékszerészek alkotását – vásároltatott fel a Marie Antoinette kegyeiért harcoló, gyanútlan Rohan hercegérsekkel. A királyné hamisított aláírásával („Marie Antoinette de France”) ellátott fizetési kötelezvény 1785-ben jutott Marie Antoinette kezébe, aki értetlenül fogadta. Mivel nem volt, aki kifizesse a drága ékszert, a szélhámosság kitudódott, a király vizsgálatot rendelt el. Jeanne-t és cinkostársait letartóztatták. A hosszúra nyúló bűnper a párizsi Parlament (azaz bíróság) és a király közötti hatalmi játszmává vált. Bár Marie Antoinette-et végül vétlennek mondták ki a csalásban, az eljárás nyilvánossága tovább fokozta a királyné népszerűtlenségét.

A forradalmárok fogságában

1789 májusában már érezhető volt a forradalom előszele, júliusban a nép fellázadt. A forradalom kitörésekor már a leggyűlöltebb asszony volt Franciaországban, nem is hívták másként, csak mint „l'autre chienne” (francia szójáték: „másik szuka” – az „autrichienne”, azaz „osztrák nő” helyett), vagy „la putaine d'Autriche”, az „osztrák szajha”. Október 6-án, a nők éhségmenete utáni napon az uralkodót családjával Párizsba, a Tuileriák palotájába kényszerítették. A király és a királyné szökni próbált megalázó helyzetéből 1791 júniusában. Azonban a rosszul szervezett, feltűnő akció balul sült el. Elvesztették koronájukat és méltóságukat, majd a Temple börtönébe zárták őket.

Később Marie Antoinette titkos tárgyalásokat kezdett Mirabeau gróffal, a Nemzetgyűlés mérsékeltjeinek vezetőjével, a korona tekintélyének helyreállítása céljából, de nemigen bízott benne, s nem követte annak tanácsait. Mirabeau 1791 tavaszán meghalt, a királyné ekkor egy emigráns royalista csoporttal talált kapcsolatot, akik megszervezték az uralkodó pár szökését. 1791. június 25-én azonban Varennes-ben felismerték a szökevényeket. Elfogták és visszavitték őket Párizsba.

Ekkor Marie Antoinette a Nemzetgyűlés monarchista frakciójának vezetőjével, Antoine Barnave-val próbálkozott, aki meggyőzte Lajost, hogy fogadja el az új alkotmányt, amely a felségjogok egy részét a Nemzetgyűlésre ruházta. Marie Antoinette azonban lebeszélte erről férjét, s titkos úton arra ösztönözte bátyját, II. Lipót német-római császárt, hogy indítson háborút a forradalmi Franciaország ellen. Lipót kitért húga kérése elől, 1792 áprilisában azonban már a francia kormány üzent hadat Ausztriának. A királyné folytatta cselszövéseit, titkos levelezésében a francia haditervet is kiadta az ellenségnek, amivel még jobban magára haragította a franciákat.

A halálos ítéletek

Augusztusban a lázadók kijelentették, hogy Marie Antoinette-nek és XVI. Lajosnak nincs joga uralkodni. A Konvent 1793. január 14-én név szerinti szavazással bűnösnek találta „Capet Lajos polgártársat” a köz szabadsága elleni összeesküvésben és a nemzet biztonsága elleni merényletben. XVI. Lajost 1793. január 21-én guillotine-nal lefejezték.

Mária Antóniát, Franciaország hajdani királynéját ezután csak özvegy Capet-nének nevezték. Férje halála után néhány héttel kisfiát, a 8 éves Lajos Károly herceget elválasztották anyjától. A királynét augusztus 29-én átszállították a város legszigorúbb börtönébe, a Conciergerie-be, ahol igen kegyetlenül bántak vele. Itt, életének börtönben töltött, utolsó heteiben tanult meg pompa és fényűzés nélkül élni. Október 14-én a jakobinusok követelésére bíróság elé állították, és nemzetellenes összeesküvés vádjával halálra ítélték. A per döntő momentumát, a vérfertőzés vádját saját fiának, a sans-culotte átnevelésen átesett Lajos Károly herceg vallomása szolgáltatta. Leánya, Mária Terézia Sarolta és sógornője, Erzsébet hercegnő (Madame Elisabeth) határozottan cáfolták a kisfiú állításait.

Két nappal később, (1793. október 16-án), a párizsiak ujjongása közepette Mária Antónia királynénak fejét vették a Place de la Revolutionon, a mai Concorde-téren. Kivégzésekor büszkén, királynéhoz méltón viselkedett.

Holttestét a St. Madeleine temető meszesgödrébe dobták. 1815-ben, a Bourbon-restauráció során maradványait a francia királyok saint-denis-i sírboltjába vitték, és díszes síremléket emeltek fölé, amely ma is látható.

Árváinak későbbi sorsa

Marie Antoinette királyné négy gyermeke közül csak egy érte meg a felnőttkort. 1793-ig Mária Terézia Sarolta hercegnő és Lajos Károly herceg egy ideig édesanyjukkal éltek a párizsi Temple börtönében. A kis Lajos Károly 1795. június 8-án tuberkulózisban meghalt. Halála után elterjedt, hogy a trónörököst valójában megszöktették börtönéből, és egy másik gyermek holttestét temették el helyette. Nővére, Mária Terézia Sarolta hercegnő pedig unokatestvérének, II. Ferenc német-római császárnak köszönhette későbbi kiszabadulását. A császárnak sikerült megállapodást kötnie a Direktóriummal, és a hercegnőt 1795-ben a bécsi udvarba menekíthette. Mária Terézia Sarolta később feleségül ment unokafivéréhez, Lajos Antal herceghez, Artois grófjához, X. Károly király fiához. 1851-ben gyermektelenül hunyt el.

Irodalom

• Stefan Zweig: Marie Antoinette. Bildnis eines mittleren Charakters, életrajz (1932).
• Szerb Antal: A királyné nyaklánca, Magvető, 1996 (történelmi-társadalmi korrajz).
• Antonia Frazer: Marie-Antoinette, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2002.
• Evelyn Lever: A nyakék-ügy, Európa Könyvkiadó, 2007.
• Catharina Habsburg-Lothringen: Marie Antoinette, Ulpius-ház, Budapest, 2007.

Filmek

• Marie Antoinette - fekete-fehér amerikai filmdráma (1938), főszereplő: Norma Shearer, rendező: Willard S. Van Dyke
• Sphinx: Marie Antoinette - német dokumentumfilm (2005)
• Marie Antoinette - amerikai-francia dokumentumfilm (2006), rendező: David Grubin
• Marie Antoinette - japán-francia-amerikai életrajzi dráma (2006), főszereplő: Kirsten Dunst, rendező: Sofia Coppola

Külső hivatkozások

• Részletek Habsburg Katalin könyvéből
• Részletek Széchen Antal tanulmányából
• Stefan Zweig könyvének ismertetője
• Egy lehetséges ok, amiért nem hálták el a frigyet