Mária Antónia francia királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mária Antónia
Marie-Antoinette, 1775 - Musée Antoine Lécuyer.jpg

Ragadványneve „Az osztrák nő”
„Madame Déficit”
Franciaország királynéja
Marie Antoinette, Franciaország királynéja
Uralkodási ideje
1774. május 10. – 1792. szeptember 21.
Koronázása Reims
Életrajzi adatok
Uralkodóház Habsburg–Lotaringiai-ház
Teljes neve Habsburg–Lotaringiai Mária Antónia főhercegnő
Született 1755. november 2.
Bécs, Ausztria
Elhunyt 1793. október 16. (37 évesen)
Párizs, Franciaország
Nyughelye Saint-Denis-székesegyház
Házastársa XVI. Lajos király
Gyermekei Mária Terézia Sarolta
Lajos József
Lajos Károly
Zsófia Ilona Beatrix
Édesapja I. Ferenc német-római császár
Édesanyja Mária Terézia osztrák uralkodó főhercegnő, német-római császárné, magyar és cseh királynő
Vallás római katolikus
Marie-AntoinetteSignature.png
Mária Antónia aláírása

Mária Antónia francia királyné (született: Habsburg–Lotaringiai Mária Antónia Jozefa Johanna főhercegnő; németül: Erzherzogin Maria Antonia Josefa Johanna von Österreich-Lothringen; franciául: Marie-Antoinette Josèphe Jeanne d'Autriche-Lorraine; Bécs, 1755. november 2.Párizs, 1793. október 16.), osztrák főhercegnő, német-római császári hercegnő, magyar és cseh királyi hercegnő, XVI. Lajos francia király felesége, akit a francia forradalom idején kivégeztek.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása, ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wappen Kaiserin Maria Theresia 1765 (Mittel).png

Mária Antónia főhercegnő 1755. november 2-án született Bécsben. Édesapja I. (Lotaringiai) Ferenc német–római császár (1708–1765), édesanyja Mária Terézia császárné, osztrák uralkodó főhercegnő, magyar és cseh királynő (1717–1780) volt.

A császári pár 16 gyermekének sorában Mária Antónia született tizenötödikként, a lányok között ő volt a legfiatalabb.

Császári szülei I. József portugál királyt (1714–1777), és feleségét, Mária Anna Viktória spanyol infánsnőt (1718–1781) hívták meg keresztszülőknek, Mária Antónia főhercegnő azonban éppen a pusztító lisszaboni földrengés másnapján született meg, az uralkodó pár nem utazhatott el a keresztelőjére, Bécsbe. (E körülményeket sok kortárs baljós előjelnek vélte, Mária Antónia későbbi tragikus sorsa igazolni látszik a balsejtelmeket. Formális nevelésben alig részesült, szórakozni vágyó és a cicomát módfelett kedvelő kislány volt, mindezt azonban feledtette kedvessége és szépsége. Anyja kulcsszerepet szánt neki hatalmi játszmáiban.

A francia udvarban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Blason France moderne.svg

Tizennégy évesen érkezett a francia udvarba 1770. május 16-án. Mária Antóniát politikai érdekből 15 évesen férjhez adták XV. Lajos francia király unokájához, a nála egy évvel idősebb Lajos Ágost királyi herceghez, a dauphinhez (trónörököshöz). A politikai házasság fő célja az évszázados osztrák-francia ellentétek megszüntetése volt. Esküvőjüket még érkezésének napján megtartották. Az osztrák főhercegnőből dauphine (azaz a trónörökös felesége) lett. Nehezen barátkozott meg a versailles-i etikettel, amelyet később királynéként gyakran kijátszott. A házasságot csak Mária Antónia 22 éves korában hálták el.

Mária Antónia főhercegnő tizennégy évesen

Lajos feleségét ezután sem sűrűn látogatta, a magány évei alatt Mária Antónia a szórakozásban próbált feledést keresni. Késő éjszakákig táncolt, kártyázott arisztokrata barátnőinél, mígnem férje megelégelte a dolgot, és bezáratta a palota kapuit, így hajnalig kellett hintójában dideregnie.[forrás?]

Francia királynéként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1774. május 10-én XV. Lajos király elhunyt. Trónját unokája, Lajos Ágost herceg örökölte, XVI. Lajos néven. Reimsben koronázták meg. Mária Antónia francia királyné lett. Az emberek nagy örömmel fogadták a hírt, ekkor még feltétlen bizalom övezte az uralkodói párt. Érdekelte a divat, a kártya, a pazarlás. Soha előtte (és valószínűleg utána sem) költött királyné annyit ruhára. Becsvágya volt, hogy a legelegánsabb francia nőként csodálják. (Ezt ugyan nem érte el, de kiérdemelte a Franciaország legszebben lépkedő asszonya címet.) Szenvedélyesen és csillagászati összegekben kártyázott, ezért ragadt rá a „Madame Déficit” gúnynév. Bár kiadásai korántsem voltak olyan hatalmasak, a bezárkózó, népével soha nem találkozó királynével szemben lassan nőtt a köznép neheztelése. Gondtalanul, fényűzően élt, léha udvari szórakozásokba vetette bele magát. Rengeteget áldozott ünnepségekre, amelyekre barátait, az udvari arisztokratákat és külföldi nemeseket hívta meg. Kegyencei társaságában esztelen költekezésekbe kezdett, olyannyira, hogy leveleiben még anyja, Mária Terézia is mértéktartóbb életre intette.

Legszűkebb baráti körét a király öccsei, Provence grófja (a későbbi XVIII. Lajos) és Artois grófja (a későbbi X. Károly), Polignac hercegné (született Yolande de Polastron, 1749–1793), valamint a forradalomban utóbb barbár módon legyilkolt Lamballe hercegné (született Savoyai Mária Lujza carignanói hercegnő, 1749–1792) alkották. Szerette a szerencsejátékot és a párizsi színházi életet, emiatt gúnyiratok, pamfletek kezdtek róla keringeni az udvarban.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Marie Antoinette és gyermekei, Élisabeth Vigée Le Brun festménye

Mária Antóniának és XVI. Lajosnak hét éven át nem született gyermeke. Mária Antónia anyja, Mária Terézia császárné intő levelei ellenére leánya és XVI. Lajos házassága meddő maradt. 1777-ben Mária Antónia bátyja, József Benedek főherceg, a későbbi II. József császár látogatott Versailles-ba. Sikerült rávennie az uralkodót a fitymaszűkülete megszüntetését célzó műtét elvégzésére.[1] 1778. december 8-án megszületett első gyermekük, Mária Terézia Sarolta hercegnő (Marie Thérèse Charlotte). A franciák a dauphin, a trónörökös születését várták, de Mária Antónia örült a leánynak is. „A barátnőm leszel. A fiú az országhoz tartozik, de a leány hozzám.” A kis hercegnőt a Madame Royale cím illette meg.

Három évvel később, 1781. október 12-én végre megszületett Lajos József herceg, a várva várt trónörökös, de ő 1789. június 4-én meghalt tuberkulózisban. 1785 márciusában született Lajos Károly herceg (Louis-Charles), aki bátyjának halálával trónörökössé lépett elő. Szülei nagyon elkényeztették. 1786 nyarán megszületett negyedik gyermekük, Zsófia Heléna Beatrix hercegnő (Sophie-Béatrice), de ő 11 hónapos korában meghalt.

Problémák Franciaországban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mária Antóniának és Lajosnak nem volt érzéke az uralkodáshoz. Ők még mindig a rokokó szépséges palotájában éltek, míg az Udvaron kívül a nép éhezett. Az 1788-as gabonatermés minden addiginál kisebb lett. A király és a királyné nem az országukra, hanem a pazar versailles-i palotáikra (többek között a Kis Trianon átépítésére) fordítottak több százezer livre-t. A királyné a politikával nem törődött, csak arisztokrata barátait tüntette ki magas hivatalok adományozásával, ezzel – tudtán kívül – maga ellen szította a közvéleményt. Az ország folyamatosan szegényedett, mert az amerikai függetlenségi háborúban való részvétel felemésztette az államkasszát. Mária Antónia a francia nép körében népszerűtlenné vált, ellenfelei házasságtöréssel vádolták meg, sokan szemére vetették pazarló életmódját. A nemesség ezután a kormány minden reformjavaslatával szembeszállt. A válság idején Mária Antónia határozottabbnak bizonyult, mint Lajos. A Bastille ostromakor, 1789. július 14-én nem tudta férjét rávenni, hogy keressen menedéket a hadseregnél, de ősszel meggyőzte, szálljon szembe a Nemzetgyűléssel, amely a feudális és királyi kiváltságok eltörlését követelte. Emiatt ő lett a népi agitátorok céltáblája, Madame Vétónak nevezték, s lehet, hogy ők adták a szájába a hírhedt mondást: „Ha nincs kenyere a népnek, egyen kalácsot!” Viszonya a svéd Hans Axel von Fersen gróffal is ismertté vált.

A nyakékügy[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1784-ben Jeanne de la Motte grófné, a Valois királyi ház távoli leszármazottja, saját meggazdagodásához használta fel Mária Antónia nevét: Egy 1 600 000 livre-t érő gyémánt nyakéket – Boehmer és Bassenge udvari ékszerészek alkotását – vásároltatott fel a Mária Antónia kegyeiért harcoló, gyanútlan Rohan hercegérsekkel. A királyné hamisított aláírásával („Marie Antoinette de France”) ellátott fizetési kötelezvény 1785-ben jutott Mária Antónia kezébe, aki értetlenül fogadta. Mivel nem volt, aki kifizesse a drága ékszert, a szélhámosság kitudódott, a király vizsgálatot rendelt el. Jeanne-t és cinkostársait letartóztatták. A hosszúra nyúló bűnper a párizsi Parlament (azaz bíróság) és a király közötti hatalmi játszmává vált. Bár Mária Antóniát végül vétlennek mondták ki a csalásban, az eljárás nyilvánossága tovább fokozta a királyné népszerűtlenségét.

A forradalmárok fogságában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1789 májusában már érezhető volt a forradalom előszele, júliusban a nép fellázadt. A forradalom kitörésekor már a leggyűlöltebb asszony volt Franciaországban, nem is hívták másként, csak mint „l'autre chienne” (francia szójáték: „másik szuka” – az „autrichienne”, azaz „osztrák nő” helyett), vagy „la putaine d'Autriche”, az „osztrák szajha”. Október 6-án, a nők éhségmenete utáni napon az uralkodót családjával Párizsba, a Tuileriák palotájába kényszerítették.

A királyi család letartóztatása Varennes-ben

A király és a királyné szökni próbált megalázó helyzetéből. 1790 végén Mária Antónia titkos tárgyalásokat kezdett Mirabeau gróffal, a Nemzetgyűlés mérsékeltjeinek vezetőjével, a korona tekintélyének helyreállítása céljából, de nemigen bízott benne, s nem követte a gróf tanácsait. Mirabeau 1791 áprilisában meghalt, a királyné ekkor egy emigráns royalista csoporttal talált kapcsolatot, akik megszervezték az uralkodó pár szökését. 1791. június 20-án a királyi család elhagyta Párizst. Megpróbálták elérni a Németalföld határánál fekvő Montmédy erődjét. A rosszul szervezett, feltűnő akció azonban balul sült el. A szökevényeket június 23-án a lotaringiai Varennes-ben felismerték. Elfogták és visszavitték őket Párizsba, és a Temple börtönébe zárták őket.

Ekkor Mária Antónia a Nemzetgyűlés monarchista frakciójának vezetőjével, Antoine Barnave-val próbálkozott, aki meggyőzte Lajost, hogy fogadja el az új alkotmányt, amely a felségjogok egy részét a Nemzetgyűlésre ruházta. Mária Antónia azonban lebeszélte erről férjét, s titkos úton arra ösztönözte bátyját, II. Lipót német-római császárt, hogy indítson háborút a forradalmi Franciaország ellen. Lipót kitért húgának kérése elől, 1792 áprilisában azonban már a francia kormány üzent hadat Ausztriának. A királyné folytatta cselszövéseit, titkos levelezésében a francia haditervet is kiadta az ellenségnek, amivel még jobban magára haragította a franciákat.

A halálos ítéletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alphonse François: Mária Antónia a forradalmi bíróság előtt
Mária Antónia királyné kivégzése 1793. október 16-án, a Place de la Révolutionon, a mai Concorde téren

Augusztusban a lázadók kijelentették, hogy Mária Antóniának és XVI. Lajosnak nincs joga uralkodni. A Konvent 1793. január 14-én név szerinti szavazással bűnösnek találta „Capet Lajos polgártársat” a köz szabadsága elleni összeesküvésben és a nemzet biztonsága elleni merényletben. XVI. Lajost 1793. január 21-én guillotine-nal lefejezték.

Mária Antóniát, Franciaország hajdani királynéját ezután csak özvegy Capet-nének nevezték. Férje halála után néhány héttel kisfiát, a 8 éves Lajos Károly herceget elválasztották anyjától. A királynét augusztus 29-én átszállították a város legszigorúbb börtönébe, a Conciergerie-be, ahol igen kegyetlenül bántak vele. Itt, életének börtönben töltött, utolsó heteiben tanult meg pompa és fényűzés nélkül élni. Október 14-én a jakobinusok követelésére bíróság elé állították, és nemzetellenes összeesküvés vádjával halálra ítélték. A per döntő momentumát, a vérfertőzés vádját saját fiának, a sans-culotte átnevelésen átesett Lajos Károly herceg vallomása szolgáltatta. Leánya, Mária Terézia Sarolta és sógornője, Erzsébet hercegnő (Madame Elisabeth) határozottan cáfolták a kisfiú állításait.

Két nappal később, (1793. október 16-án), a párizsiak ujjongása közepette Mária Antónia királynénak fejét vették a Place de la Révolutionon, a mai Concorde téren. Kivégzésekor büszkén, királynéhoz méltón viselkedett.

Holttestét a St. Madeleine temető meszesgödrébe dobták. 1815-ben, a Bourbon-restauráció során maradványait a francia királyok saint-denis-i sírboltjába vitték, és díszes síremléket emeltek fölé, amely ma is látható.

Árváinak későbbi sorsa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mária Antónia királyné négy gyermeke közül csak egy érte meg a felnőttkort. 1793-ig Mária Terézia Sarolta hercegnő és Lajos Károly herceg egy ideig édesanyjukkal éltek a párizsi Temple börtönében. A kis Lajos Károly 1795. június 8-án tuberkulózisban meghalt. Halála után elterjedt, hogy a trónörököst valójában megszöktették börtönéből, és egy másik gyermek holttestét temették el helyette. Nővére, Mária Terézia Sarolta hercegnő pedig unokatestvérének, II. Ferenc német-római császárnak köszönhette későbbi kiszabadulását. A császárnak sikerült megállapodást kötnie a Direktóriummal, és a hercegnőt 1795-ben a bécsi udvarba menekíthette. Mária Terézia Sarolta később feleségül ment unokafivéréhez, Lajos Antal herceghez, Artois grófjához, X. Károly király fiához. 1851-ben gyermektelenül hunyt el.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mária Antónia francia királyné témájú médiaállományokat.
  • Stefan Zweig: Marie Antoinette. Bildnis eines mittleren Charakters, életrajz (1932)
  • Szerb Antal: A királyné nyaklánca, Magvető, 1996 (történelmi-társadalmi korrajz).
  • Antonia Frazer: Marie-Antoinette, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2002
  • Evelyn Lever: A nyakék-ügy, Európa Könyvkiadó, 2007
  • Catharina Habsburg-Lothringen: Marie Antoinette, Ulpius-ház, Budapest, 2007

Filmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]