Honoré-Gabriel Riquetti de Mirabeau

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Honoré-Gabriel Riquetti de Mirabeau
Honoré-Gabriel Riqueti, marquis de Mirabeau.PNG
Született 1749. március 9.
Bignon-Mirabeau (Centre)
Elhunyt 1791. április 2. (42 évesen)
Párizs
Nemzetisége francia
Foglalkozása politikus, író, diplomata, újságíró

Honoré-Gabriel Riquetti de Mirabeau (közismert nevén Mirabeau), (Bignon-Mirabeau (Centre), 1749. március 9.Párizs, 1791. április 2.) francia politikus és forradalmár, szabadkőműves, író, diplomata, újságíró.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja Victor Riquetti de Mirabeau gróf közgazdász volt, anyja provence-i nemesi családból származott. Mirabeau túl nagy fejjel született, három éves korában fekete himlőn esett át, amely arcán mély nyomokat hagyott. Apja nem szerette a fiát. 15 éves koráig otthon taníttatták, majd elküldték Párizsba Choquard abbé iskolájába, ahol két évet töltött. Aix-en-Provence egyetemén tanult jogot. 1767-ben a Berry lovasezred tisztjeként szolgált, 1769-ben részt vett a korzikai hadjáratban. Paroncsnokával összetűzött, ezért hat hónap börtönre ítélték. 1770-ben már kapitány volt a lorraine-i dragonyosoknál. Azután elhagyta a hadsereget, birtokára húzódott vissza és megnősült. Egy év után hatalmas adósságot csinált, fizetésképtelen lett, börtönbe zárták. 1776-ban sikerült Hollandiába szöknie, ahonnan 1777-ben kitoloncolták. Újra börtönbe csukták, de 1780 decemberében apja közbenjárására szabadon engedték. Felesége elvált tőle 1783-ban. Anyagi nehézségekkel küszködött, kalandor életbe kezdett, a titkosszolgálat ügynöke lett. Londonban egykori párizsi iskolatársa bevezette a legbefolyásosabb whig körökbe, 1786-ban pedig Berlinbe küldték megbízatással. 1788-ban Mirabeau is alapító tagja volt Étienne Clavière, Nicolas de Condorcet mellett a Négerek barátai társaságának, amely a rabszolgakereskedelem és a gyarmatok rabszolgatartása ellen küzdött.

Politikai pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1789. március 6-án Aix-en-Provence-ban a harmadik rend képviselője lett rendi gyűlésben (A nemesek megvetették őt kalandor, botrányos élete miatt, ezért nem választották képviselőjükké). Kitűnt szónoki tehetségével. Június 17-én Emmanuel Joseph Sieyès-nek segédkezett a rendi gyűlés alkotmányozó nemzetgyűléssé alakításában. S amikor június 23-án a király fel akarta oszlatni a nemzetgyűlést, Mirabeau ezekkel a szavakkal támadt a parancsot hozó tisztre: „Rabszolga, mondd meg uradnak, hogy a nép akaratából vagyunk itt, és csak szuronyokkal lehet minket elűzni”. Sieyès a szabadság Herkulesének nevezte Mirabeau-t, aki ezzel a kijelentésével lépett a történelem színpadára. Részt vett az Emberi és polgári jogok nyilatkozatának megszövegezésében, szabadkőművesként követelte a sajtószabadságot.

1789 őszén XVI. Lajos és a királyné, közvetítőkön keresztül, felkérték Mirabeau-t, hogy legyen titkos tanácsosuk. Mirabeau örömmel fogadta el az ajánlatot, miniszteri posztot és anyagi előnyöket várt. Riválisa, La Fayette márki intrikái miatt azonban király nem hallgatott tanácsaira. 1790-ben megválasztották a Jakobinus klub elnökének, ahol beszédeivel nagy hatást gyakorolt klubtársaira. 1791. január 29. és február 13. között a törvényhozó nemzetgyűlés elnöke volt. Támogatta az egyházi javak elkobzását. De 1791 tavaszán a jakobinus Alexandre de Lameth azzal vádolta, hogy összeesküvést sző az arisztokratákkal.

Mirabeau, aki az alkotmányos monarchia híve volt, igyekezett összehangolni saját politikai elméletét a forradalom eszméivel. 1791. április 2-án meghalt. Váratlan halála mélyen megrázta a párizsi népet. A Sainte Geneviève templomban temették el, amelyet Panthéonná nyilvánítottak.

Felirat: Sirassuk Mirabeau elvesztését (kb. 1791, Musée Carnavalet (Párizs történetét bemutató múzeum)

A Tuileriák palotájának ostroma után François Gamain lakatosmester elárulta Jean Marie Roland girondista belügyminiszernek az általa készített titkos vasszekrény létezését a palotában, amely többek között a király és királyné titkos levelezését is tartalmazta. 1792. november 20-án hozták nyilvánosságra a Konvent előtt a leltározott irattárat. Számos miniszter, diplomata és politikus kompromittálódott. Ekkor derült fény Mirabeau-nak a királyi párhoz fűződő titkos kapcsolatára is. A Jakobinus klubban felállított mellszobrát összetörték, hamvait 1793. szeptember 21-én a hátsó ajtón keresztül távolították el. Helyére Jean-Paul Marat-t temették, akinek a koporsóját a főkapun át vitték be a Panthéonba.

Újságíróként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mirabeau bátor hangon védte a sajtószabadságot (Essai sur le despotisme (1774), De la liberté de la presse (1788)). Meggyőződése volt, hogy Anglia felvirágzásához a szabad sajtó is hozzájárult. Pénzhiány miatt nem tudta elindítani Le Conservateur hetilapot, amelyben az előző generációk legjobb írásait akarta megjelentetni. Rendi gyűlés összehívásakor az Analyse des papiers anglais–ban készítette fel a közvéleményt. Az újság A négerek barátainak társasága szócsöve is volt egyben. 102 száma jelent meg 1786-87-ben. 1789. május 2-án jelentette meg az États généraux első számát, amely a rendi gyűlés hiteles krónikája volt. Az minisztertanács betiltotta az összes, előzetes engedély nélkül kiadott újságot. Mirabeau május 10-én megkerülte a miniszteri rendelkezést új lapjával, a Lettres du Comte de Mirabeau à ses Commettants-nal (Mirabeau gróf levelei választói számára). 1789. július 25-ig 19 száma jelent meg és hatalmas sikert aratott. A 20. szám már a Courrier de Provence néven jelent meg hetente háromszor. A cikkek minősége biztosította, hogy 20 000-nél kevesebb előfizetője sosem volt.

Írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Essai sur le despotisme (1776)
  • Des lettres de cachet et des prisons d'État (1780)
  • Considérations sur l’ordre de Cincinnatus, ou Imitation d’un pamphlet anglo-américain], suivies… d’une Lettre… du général Washington… et d’une Lettre de feu M. Turgot,… au Dr Price sur les législations américaines, London, (1784)
  • Sur les actions de la Compagnie des eaux (1785)
  • Le Rideau levé ou l’éducation de Laure (1786)
  • Histoire sécrète de la cour de Berlin (1786–1787)
  • Sur Moses Mendelssohn, sur la réforme politique des juifs et en particulier sur la Révolution tentée en leur faveur en 1753 dans la Grande-Bretagne, London, (1787)
  • Dénonciation de l'agiotage (1787)
  • De la liberté de la presse (1788)
  • De la monarchie prussienne sous Frédéric le Grand (1788)
  • Lettres à Sophie (1777-1780) (posztumusz)
  • Hic-et-Haec (1798) (posztumusz)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Honoré-Gabriel Riquetti de Mirabeau témájú médiaállományokat.