Berlin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Berlin
Berlin Montage 4.jpg
Föntről, balról jobbra: a Schloss Charlottenburg palota, a Berlini tévétorony, a Régi Nemzeti Galéria, a Potsdamer Platz, a Berlini dóm, a Brandenburgi kapu, és a Reichstag épülete
Berlin címere
Berlin címere
Berlin zászlaja
Berlin zászlaja
Közigazgatás
Ország  Németország
Tartomány Berlin
Alapítás éve 1237
Polgármester Klaus Wowereit (SPD)
Irányítószám 10001–14199
Rendszám B
Népesség
Teljes népesség 3 401 147 fő (2013. augusztus 31.)
3 419 623 fő (2013. november 30.)[1]
Népsűrűség 3869 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 118 m
Terület 891,85 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Berlin  (Németország)
Berlin
Berlin
Pozíció Németország térképén
é. sz. 52° 31′, k. h. 13° 24′Koordináták: é. sz. 52° 31′, k. h. 13° 24′
Berlin weboldala

Berlin Németország fővárosa, egyben Németország egyik tartománya (szövetségi állama) és a Berlin/Brandenburg Régió centruma. 3,5 millió lakosával Németország legnépesebb és kiterjedésében is legnagyobb városa.

Története során Berlin többször volt német államok fővárosa (Brandenburg, Poroszország). 18711918 között a Német Császárság, 19181933 között a Weimari köztársaság, 19331945 között a Harmadik Birodalom, 19451989 között az NDK, majd 1990-től az egyesült Németország fővárosa.

Berlin a politika, média, kultúra és tudomány egyik fontos európai központja.[2] A város fontos közlekedési csomópont és egyike Európa leglátogatottabb nagyvárosainak. Mindezekben szerepet játszanak nemzetközileg elismert egyetemei, kutatóintézetei, operái, színházai és múzeumai. Berlin a világ minden tájáról vonzza a művészeket és a kulturális területen dolgozókat.[3]

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város központja a Spree folyó partján fekszik, az ún. Varsó-Berlin-ősfolyamvölgyben. A folyó kelet-nyugati irányban folyik át a városon, a belvárosban két ágra oszlik és szigetet képez (Múzeum-sziget). Ezenkívül átszeli a várost a Landwehr-, a Lujza- és a berlin-spandaui hajózási csatorna, amelyeken 50-nél több híd ível át. E hidak közül a legszebb a Schlossbrücke (48 m hosszú), amelyet 18221824 között Schinkel tervei szerint építettek; széleit négy-négy, a katonai életet ábrázoló márvány szoborcsoport ékesíti. Jelentősebb hidak még: a Kurfürst híd, a nagy választófejedelem ércből öntött lovasszobrával; a Vilmos császár hídja, a 4 márvány szoborcsoporttal ékesített Belle-Alliance híd és a Herkules híd.

Berlin a Spree folyóval. A háttérben a 368 m magas tévétorony, Németország legmagasabb épülete

A város nyugati részén, a Spandau nevű városrészben a Spree a Havel folyóba torkollik, mely a város nyugati részét észak-déli irányban szeli át és Szász-Anhalt tartomány területén végül az Elbába ömlik. A folyók mentén Berlin területén nagy tavak találhatók, melyek egyrészt a Havelből (például Großer Wannsee, Tegeler See), másrészt a Spree-ből (Großer Müggelsee) táplálkoznak. A nagy tavakon kívül Berlinben számos kisebb tó fekszik, melyek a nagyobb tavak mellett nyáron népszerű kirándulóhelyek (például Krumme Lanke, Schlachtensee).

A város legmagasabb pontjai a Großer Müggelberg (115,4 m) Treptow-Köpenick városrészben, a Teufelsberg (114,7 m) Charlottenburg-Wilmersdorf városrészben és az Ahrensfeldi hegyek (112,1 m) Marzahn-Hellersdorfban. A Teufelsberg nem természetes domb, hanem a II. világháborús törmelékek összehordásával keletkezett. Az ilyen „törmelékhegyek” (németül Trümmerberg) minden német városban megtalálhatók, melyek komolyabb háborús károkat szenvedtek el (Berlinben több is van).

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Berlinben az évi átlaghőmérséklet 8,9 °C, és átlagosan 581 mm csapadék esik, ami Németországban nem számít soknak. A legmelegebb hónap a július és augusztus 18,5 °C, illetve 17,7 °C-kal. A leghidegebb hónap a január, -0,6 °C és -0,3 °C közötti értékkel. A legcsapadékosabb hónap nagy átlagban a július, 70 mm-nyi csapadékkal. A legszárazabb hónap a február, 33 mm-nyi összeggel.


Berlin éghajlati jellemzői
Hónap Jan. Feb. Már. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec. Év
Rekord max. hőmérséklet (°C) 15,0 17,0 23,0 27,0 33,0 36,0 37,8 35,0 32,0 25,0 18,0 15,0 37,8
Átlagos max. hőmérséklet (°C) 2,9 4,2 8,5 13,2 18,9 21,6 23,7 23,6 18,8 13,4 7,1 4,4 13,4
Átlaghőmérséklet (°C) 0,5 1,3 4,9 8,7 14,0 17,0 19,0 18,9 14,7 9,9 4,7 2,0 9,6
Átlagos min. hőmérséklet (°C) −1,9 −1,6 1,3 4,2 9,0 12,3 14,3 14,1 10,6 6,4 2,2 −0,4 5,9
Rekord min. hőmérséklet (°C) −21,0 −14,0 −13,0 −4,0 −1,0 4,0 7,0 7,0 0,0 −7,0 −9,0 −17,0 −21,0
Átl. csapadékmennyiség (mm) 42 33 41 37 54 69 56 58 45 37 44 55 571
Havi napsütéses órák száma 47 74 121 159 220 222 217 211 156 112 51 37 1626
Forrás: World Meteorological Organization (angolul)


Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdetektől a középkorig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. e. 3. évezredben a mai Berlin helyén már földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. I. e. 6. században érkeztek a vidékre a germánok. A 4. és 5. században a germánok a Felső-Rajnához vándoroltak, amelyet később Svábföldnek neveztek el. A 6. században érkeztek ide a szlávok. A szláv időszaknak 1157-ben vége lett, mikor megalapították Brandenburgot. Az első falut a Teltow területen építették fel.

Berlin a 13. század elején kereskedővárosként jött létre, több fontos kereskedelmi út haladt át rajta. Berlin neve 1244-ben fordul elő legelőször oklevelekben, egy, a Spree szomszédos szigetére épült másik telep neve (Colonia = Cölln) már 1238-ban.1225 és 1233 között mindkét település megkapta a brandenburgi jogot. Berlinben épült fel a két település közös városháza1307-ben és ekkor egyesült a két település. Berlin név a szláv berl (mocsár, láp) szóból származik.

Térkép Berlinről 1688-ban

1307-től a Hanza-szövetség tagja. 1380-ban a városban tűzvész pusztított, a városháza és több templom is a tűz martaléka lett. 1391-ben Berlin megkapta az önálló bíráskodás jogát, de a 15. században sokat szenvedett a junkerektől, elsősorban a Quitzow családtól. Hohenzollern Frigyes, az új fejedelmi család megalapítója (1415) véget vetett az ököljog korának; II. Frigyes választófejedelem pedig Cölln helyén új kastélyt épített. A 14. század közepétől a brandenburgi választófejedelmek (1440-től a Hohenzollernek) székvárosa. 1448-ban fellázadtak a berliniek, de II. Frigyes választófejedelem több szabadságot biztosított a városnak, így a polgárok letették a fegyvert. 1451-ben a város ismét főváros lett, azonban le kellett mondania a szabad hanzavárosi címéről.

1544-ben a város pénzzel váltotta vissza II. Frigyestől a korábban elvett bíráskodási jogot. Joakim meghonosította a protestáns istentiszteletet (1539). 1613-ban János Zsigmond református hitre tért, ez zendülésre szolgáltatott okot.

A 17-19. században[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A harmincéves háborúban a gyenge falakkal körülvett városnak pénzen kellett magát a svédek támadásaitól megváltania. Lakossága akkor 10 000 főre rúgott. Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem Berlin felvirágzása idején komoly érdemeket szerzett. Csökkentette az adót, megerősítette, átalakította a Friedrichswerder és Dorothea-városrészeket, és menedékhelyet nyitott a szárnyai alá menekülő valdenseknek, hugenottáknak és németalföldi reformátusoknak. 1671-ben 50 ausztriai zsidó családnak engedélyezte a letelepedést. 1685-ben kb. 6000 hugenotta telepedett le a városban. 1700-ra a város mintegy 20%-a volt francia. A Spree-hajózáson is lendített és különösen Spandau városrész telt meg uralkodása alatt hajós néppel. 1701-től, a Porosz Királyság megalakulásától Poroszország fővárosa. A harmincéves háborúban, majd a hétéves háborúban több ízben megszállták az orosz, illetve az osztrák csapatok, 1807-ben pedig Bonaparte Napóleon francia katonái.

Berlin vidékén egykor vendek laktak, helyüket később német telepesek vették át. Az ikervárosok csak 1709-ben egyesültek egymással. A bajor, de különösen a luxemburgi házból való fejedelmek alatt a város fejlődése lendületet kapott. I. Frigyes porosz király 1709-ben azután a négy városrészt egy egésszé egyesítette. Ő alapította továbbá a Friedrich-városrészt, a Zeughaust, és számos tudóst, művészt hívott meg udvarába. 1699-ben és 1700-ban elindította a szépművészetek és tudományok akadémiájának építését. I. Frigyes Vilmos leromboltatta a városfalakat, az őrség létszámát ellenben 14 265 főre emelte, míg a lakosság fennmaradó része 58 800 fő volt.

II. (Nagy) Frigyes számos külföldi iparost telepített Berlinbe, az állatkertet gyönyörű parkká alakította át, a katonaság számára pedig kaszárnyákat épített. A városi közigazgatást az 1747. évi rendelettel rendezte. A hétéves háború elején, 1757-ben Hadik András vezérlete alatt magyar huszárok sarcolták meg a várost; 1760-ban pedig az oroszok, akik nagy összegű hadisarcot követeltek. A század vége felé a kereskedelmi és iparos osztály tért kezdett foglalni a tisztviselői és katonai elemekkel szemben. Míg 1707-ben csak 55 000 lakosa volt a városnak, 1800-ban számuk már 172 132-re nőtt. 1806 októberében Napóleon francia csapatai szállták meg Berlint, e sarcolással egybekapcsolt megszállás 1808. decemberig tartott.

Berlin az 1871-es a Német Birodalom fővárosának választása után páratlan gyorsasággal fejlődött (kép a Viktória Hotelről 1900-ból)

A napóleoni háborúk lezajlása után Berlin a haladás és jólét útjára lépett. A város a porosz királyság és a német birodalom fővárosa, a porosz király és a német császár székvárosa, valamint a német birodalmi hatóságok legnagyobb részének székhelye volt. III. Frigyes Vilmos király megalapította az egyetemet (1809), amelyhez elsőrangú tudósokat nevezett ki és az ő parancsára építette Karl Friedrich Schinkel az Altes Museumot. IV. Frigyes Vilmos a Neues Museumot létesítette. 1838-ban épült az első vasút. 1848. március 18-án vette kezdetét a szabadságharc, melyet azonban itt is rövid idő alatt levertek. 1860 óta az északi külvárosokban nagy gyárak épültek, 1871-ben pedig Berlin a Német Császárság fő- és székvárosa lett, és azóta páratlan gyorsasággal növekedett világvárossá. Tisztaságra és példás rendre nézve egyetlen város sem múlta felül.

Noha több, nagyobb és központibb helyen fekvő riválisa is pályázhatott volna a német főváros címére (Frankfurt, München, Bécs), miután 1870-ben a német egység porosz vezetéssel jött létre, az új birodalmi főváros Berlin lett, majd az maradt a császárság bukása, és a Weimari köztársaság megalakulása után is. 1934-ben a nemzetiszocialisták átalakították a közigazgatást, ekkor megszűnt Poroszország, és létrejött Berlin gau (körzet). A háború előtt és alatt Adolf Hitler és építésze, Albert Speer elkészítették a Berlin helyén felépülő új főváros, Germania terveit.

A 20. században[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháború alatt összesen 450 000 tonna bombát dobtak le a városra, mely súlyos károkat szenvedett. Mivel a szövetségesek Jaltában (1945. február) találkozási vonalukat az Elba folyó mentén határozták meg, a város a szovjet hadsereg hadműveleti övezetébe esett. Ennek ellenére 1945 tavaszán valóságos versenyfutás alakult ki a szovjetek és a nyugati szövetségesek (főleg Bradley és Montgomery) között a város elfoglalásáért. 1945-ben Zsukov és Konyev marsall csapatai (I. Belorusz front és I. Ukrán front) bekerítő hadművelettel körülzárták a várost – döntően azért, hogy a szövetségesek ne férhessenek hozzá, majd több hetes ostrom után május 2-án elfoglalták. A harcok alatt a város jelentős része megsemmisült, 1,5 millió lakos vált hajléktalanná, az ellátás katasztrofális volt.

1945 júniusától kezdve a rommá lőtt város négyhatalmi megszállás alatt állt. A Német Szövetségi Köztársaság megalakulása (1949) után az amerikai, brit és francia szektorokból alakult meg Nyugat-Berlin. Míg az újonnan alakult Német Szövetségi Köztársaság az ideiglenességet hangsúlyozandó nem egy nagyvárost, hanem egy kis fürdővárost, Bonnt tette fővárosává, a szovjet megszállási szektor a Német Demokratikus Köztársaság fővárosa lett. 1948-ban a szovjetek megszakították Nyugat-Berlin szárazföldi közlekedési kapcsolatait a nyugati országrésszel (berlini blokád), de az angolok és az amerikaiak légihidat szervezve majd egy éven át ellátták a várost (1949. május 11-éig).

A rossz ellátás, a nehezedő munkakörülmények és a fokozódó diktatúra eredményeként a város keleti részében, a szovjet megszállási övezetben, a Karl-Marx-Alleet építő munkások indították útnak a keleti blokk első nagyobb szovjetellenes, illetve antikommunista felkelését 1953. június 17-én. A megmozdulásra válaszul a szovjetek harckocsikat vezényeltek Kelet-Berlin utcáira, majd géppuskákkal lőttek a tömegbe. Az eredmény: 55 halálos áldozat, további 18 ismeretlen okokból hunyt el. Utána még további 34 személy vesztette életét a harcokban, szovjet katonák, demonstrálók, rendőrök vegyesen.[4]

A berlini fal ledöntése 1989-ben

Az NDK által 1961. augusztus 13-ától létesített berlini fal, illetve elválasztó zóna a hidegháború egyik szimbólumává vált. Az NDK szigorú határellenőrzést tartott fenn. A Kelet-Berlinből a nyugati városrészbe való átszökési kísérletek megakadályozása számos halálos áldozatot követelt, a határőröknek az NDK törvényei értelmében tűzparancsuk volt. 1968-tól Nyugat-Berlin a diákfelkelés központja lett. A Szabad Egyetem diákjai felkeltek a kormány ellen. A gyülekezőhely a Kochstraßén volt. A diákok és a rendőrök hamar szembekerültek egymással.

1972-ben a két német állam által is jóváhagyott négyhatalmi szerződésben rögzítették, hogy Nyugat-Berlin nem az NSZK része, bár „különleges kapcsolatok fűzik hozzá”. A városrész közúti és vasúti kapcsolatait az NSZK-val mindvégig biztosították. Az 1970-es évek elejétől terroristák fenyegették a város nyugati részét. 1974. november 10-én a Törvényszék vezetőjét, Günter von Drenkmannt megölték, és 1975-ben a berlini CDU elnökét, Peter Lorenzet elrabolták. A 70-es évek végén megnövekedett Nyugat-Berlinben az illegális házfoglalások száma. 1981 júliusában érte el a tetőpontját, ekkor 165 illegális házfoglalásról tudtak. 1984 novemberéig a legtöbben megvették, bérelték a lakásokat, így legálissá vált tartózkodásuk. 1980 decemberében azonban néhány házfoglalóhoz rendőröket hívtak. A két német állam egyesítésével a megosztottság megszűnt. 1990. december 2-án szabad választásokat tartottak. Berlin 1991 óta Németország fővárosa, az állami hivatalok Bonnból fokozatosan visszatelepültek a városba. 1999. szeptember 7-én a Bundestag, 2000. szeptember 29-én pedig a Bundesrat is visszaköltözött a városba.

Címer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Coat of arms of Berlin.svg
«Berlin címere egy fekete medvét ábrázol ezüst háttérben, egy arany ötágú koronával a fején. Ez a híres „Berlini Medve”. Címerállatként való eredete vitatott, számos feltételezés szerint I. Albert szász herceg, ismertebb nevén „Medve Albert” brandenburgi őrgróftól ered, és első írásos emléke 1280-ból való. A medve évszázadokig a brandenburgi, majd a porosz sas részeként szerepelt, csak a 20. században lett önálló címerállat.»

Önkormányzat és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Reichstag épülete Berlinben
Az egykori Palast der Republik, az NDK államtanácsának volt székhelye

Az újraegyesítés óta Berlin ismét Németország fővárosa. 1991. június 20-án döntött a Bundestag arról, hogy Berlin lesz a kormány és a parlament székhelye. Az átköltözés nem zajlott le zökkenőmentesen, az új Reichstagban az első ülésnap 1999-ben volt, fokozatosan települtek át Bonnból a kormányzati szervek és hivatalok.

Az NDK Kelet-Berlinben saját magának egy monumentális épületet épített, a Palast der Republikot, amely székhelye volt az NSZEP-gyűléseknek, valamint itt ülésezett az NDK Népi Kamarája is. Az épületet 2008-ban lebontották.

Ma a szövetségi kormány, a Bundestag és a Bundesrat is itt székel. Néhány minisztérium azonban továbbra is Bonnban maradt. Minden minisztériumnak van Berlinben és Bonnban is kirendeltsége, attól függően, hogy hol van a székhelye.

Berlin tartományt és várost a Berlini Szenátus irányítja. A szenátust a polgármester és 8 szenátor alkotja. A városháza az egyesítés óta az egykori keleti városrészben álló impozáns Rotes Rathausban, magyarul a Vörös Városházán zajlik. A kettéosztás idején a nyugati városvezetés a schönbergi városházán székelt. Jelenleg (2012) Klaus Wowereit szociáldemokrata polgármester irányítja a várost, a kormányzó erők az SPD és a CDU. A közgyűlésen (Abgeordnetenhaus) a következőképp alakulnak 2011. szeptember óta az erőviszonyok:

Összesen 149 hely.

Polgármesterek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1809 és 1948 között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1948. november 30-án a szovjetek saját polgármestert választottak Kelet-Berlinnek, ezzel elkezdődött a város megosztottsága.

Kelet-Berlin polgármesterei 1948 és 1991 között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyugat-Berlin polgármesterei 1948 és 1991 között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1991 óta[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Berlin lakosságszámának változása 1880 és 2012 között

Berlin 3,4 millió lakosával Németország legnépesebb városa, messze megelőzve a második Hamburgot és harmadik Münchent, melyek együttvéve sem érik el Berlin lakosainak számát. A Berlin-Brandenburg régió 5,9 millió lakost számlál és ezzel a második legnagyobb Németországban a Rajna-Ruhr vidék után.

A lakosság többek között azért is ugrott meg jelentősen, mert a 18. és a 19. században több települést is Berlinhez csatoltak.

Berlin lakossága 1870 után kezdett rohamosan növekedni: 1871-ben 824 580 fő, 1892 elején 1 624 313 fő volt. Az 1920-as években a növekedés felgyorsult, ami nagy mértékben az 1920-as Nagy-Berlin-Törvénynek köszönhető, melynek során több községet Berlinhez csatoltak és a város határai kiterjedtek. A lakosságszám a második világháború kitörése előtt érte el a maximumot, a majdnem 4,5 millió főt. A háború alatt a lakosság száma 3 millió alá zuhant, majd az 1950-es évektől kezdve folyamatosan 3,1 és 3,5 millió fő között ingadozik (lásd ábra). A város lakosainak összetételére jellemző, hogy az újraegyesítés (1990) óta a várost 1,7 millió lakos hagyta el és 1,8 millió új lakos költözött be. 2004-ben például 115 267 ember költözött Berlinbe, köztük 42 063 külföldről. Ugyanebben az évben 113 581 berlini lakos hagyta el a várost, közülük 31 244 költözött külföldre.[5]

Berlin történelme során mindig vonzotta a bevándorlókat, és nyitott volt irányukban. A legelső csoportos bevándorlás a 17. század végén történt Franciaországból, amikor Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem mintegy 20 000 hugenotta menekült letelepedését engedélyezte. A „réfugiés” (menekültek) azonnal polgárjogot kaptak, szabad vallásgyakorlást biztosítottak számukra és szabadon használhatták a francia nyelvet. A legtöbb hugenotta a Friedrichstadtban telepedett le, a mai Gendarmenmarkt környékén. Első templomuk, a Francia Dóm is a Gendarmenmarkton található és fontos turisztikai látványosság. Habár a hugenották azóta teljes mértékben integrálódtak, a hugenotta, azaz francia kulturális befolyás hatása mindmáig érezhető a város életében. A 19. század második felétől egyre fontosabb a szláv bevándorlás is. A második világháború után egyre több „vendégmunkás” érkezett Nyugat-Berlinbe, többek között Dél-Európából és Törökországból, és szerződéses dolgozó Kelet-Berlinbe Vietnamból. Berlinben található, a világ legnagyobb Törökországon kívüli török közössége, 200 000 fővel. 1990 után újabb bevándorlási hullám jelent meg legfőképpen Oroszországból, ahonnan egykori német kisebbségiek, illetve leszármazottjaik, valamint zsidók telepedhettek le Berlinben.

Berlin a második világháború óta különleges politikai helyzete és a szabad kulturális élete miatt fontos célvárosnak számított és számít ma is Németországon belül. Mivel Nyugat-Berlin nem tartozott a legbiztonságosabb tartományok közé (minden oldalról a fallal volt körülvéve), a bevándorlást a nyugat-német kormány folyamatosan szubvencionálta, többek között azzal, hogy a nyugat-berlini férfiaknak eltörölte a sorkatonai kötelezettséget. Ennek következtében a 60-as, 70-es évektől egyre több alternatív (68-as) fiatal költözött Nyugat-Berlinbe, ahol Európa egyik legszabadabb alternatív szubkultúrája alakult ki.

Vallás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Berlin lakosainak 59%-a vallja magát ateistának, 22%-a evangélikus (lutheránus), 9%-a katolikus, 2,7%-a tartozik más keresztény egyházhoz. A lakosság 6,2%-a tekinti magát iszlám vallásúnak, 0,35%-a zsidó vallásúnak és 0,2%-a buddhistának.[6]

Dialektus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Berlinisch vagy Berlinerisch egy dialektus, melyet Berlinben illetve Berlin környékén beszélnek. Nyelvészetileg a Berlinerisch ún. metrolektnek számít, azaz egy nagyvárosi nyelv, mely nem a helyi gyökerekből fejlődött ki, hanem különböző dialektusok egyvelegéből, melyet a Németország különböző részéről érkezett bevándorlók hoztak magukkal. Ennek során a Berlinerisch számtalan szót és kifejezést vett át más német dialektusokból valamint nyelvekből (például flamand, jiddis, francia). A Berlinerisch a történelem során inkább az egyszerű emberek nyelve volt, a műveltebb rétegek igyekeztek mindig Hochdeutschot beszélni. Az NDK idején ez megváltozott, az NDK fővárosának nyelve elterjedt a műveltebb rétegek körében is. Ma is megfigyelhető, hogy a város keleti felében a Berlinerisch elterjedtebb mint a nyugati városrészekben. A nem-berliniek vagy az újonnan érkezettek jellemzően átvesznek szavakat és kifejezéseket a Berlinerischből, de a dialektus folyamatos használatát továbbra sem tekintik választékosnak. Berlín - a berliniek tehát hosszú í-vel ejtik - a hangsúly a második szótagra esik.

Városrészek, utcák, terek és parkok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A beépített és a zöld területek Berlin kerületeiben

Berlin legrégibb, egykoron sáncokkal körülfogott része a Spree és az azóta feltöltött Königsgraben között feküdt; részei: Alt- és Neu-Cölln és Friedrichswerder. Körülöttük a 7 városrészből (Dorotheenstadt, Friedrichstadt, Friedrich-Wilhelmstadt, Spandauer Viertel, Königsstadt, Stralauer Viertel, Luisenstadt) álló belső öv terül el. A belső övet északnyugat és dél felől környékezik: Wedding, Moabit, az Oranienburgi-, a Rosenthali-külváros, a Tiergarten, a Friedrichsvorstadt, a Schönebergi és Tempelhofi negyed. A 700-nál több utca közül a leghosszabb (3 km) az észak-déli irányban húzódó Friedrichstraße, ezt keresztben metszi az Unter den Linden nevet viselő, 1 km hosszú 60 méter széles, négy akácfasorral beültetett út, amely Berlinnek legfényesebb része; a Behrenstraße, a pénzarisztokrácia lakóhelye; a rendkívül élénk Leipziger Straße.

Jelentős utca még a Wilhelmstraße, amely a Friedrichstraßeval egyközűen húzódik el, ami hajdanán a nemzetiszocialista Németország hatalmi központja volt. Továbbá fontos utcák még Köpenicker Straße délkeleten, a széles Jägerstraße stb. A legelőkelőbb utcák (Tiergarten-, Bellevue-, Victoriastraße stb.) nyugaton a Tiergarten-, Potsdamerstraße és az állatkert között vannak. A 72 nyilvános tér között, amelyek csaknem kivétel nélkül parkosítottak, a jelentősebbek: az Operatér a Linden keleti végében, a Párizsi-tér (Pariser-Platz); ettől északnyugatra a Königsplatz; az Opera-tér; mellette a Schlossplatz; a Friedrichstraße déli végében a Belle-Alliance-tér; továbbá a Vilmos-tér és a Leipziger-Platz. Különleges arculata van a Potsdamer Platznak, amely a város kettéosztása idején pont határon feküdt, így pusztaság volt. A 90-es évek elején teljesen új negyed nőtt ki a földből, számos magasházzal, olyan nagy cégek központjaként, mint például a Sony és a Deutsche Bahn.

A keleti részen a legnevezetesebb, legfontosabb tér az Alexanderplatz, amely remek, központi helyzete miatt nagyon fontos forgalmi csomópont. A parkok közül a legjelentékenyebb a 225 hektár területet elfoglaló Tiergarten a Brandenburgi kapu és Charlottenburg közt, ami eredetileg vadaskert volt, III. Frigyes Vilmos uralma alatt kapta mostani alakját és adták át a közönségnek; pompás utak és szép, öreg fákból álló fasorok szelik keresztül-kasul; kellemes sétálóhelyek, gyepmezőkkel, virágágyakkal szobrokkal és gyermekeknek játszóhelyekkel váltakoznak benne. Jelentősebb park még az 1845-ben alapított Friedrichshain (53 ha) északkeleten, az 1876-ban megnyitott Humboldthain, az állatkert (Zoologischer Garten, 30 ha), a botanikus kert és messzebb délkeleten a treptowi park. A hidak száma 53.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Berlin a 19. század végén már Európa egyik jelentős ipari központja volt. A város nevéhez kötődő cégek például a Siemens (alapítva 1847), a Borsig (alapítva 1837), az AEG (alapítva 1883) és a 1864-ban alapított Schering AG. A II. világháborúban Berlin gépgyártása és elektrotechnikai ipara a fegyvergyártás szolgálatába állt. Már a gyakori bombázások alatt jellemző volt, hogy cégek a kutatás-fejlesztés ágazatot, majd később a központot is kevésbé veszélyeztetett vidéki területekre helyezték (leggyakrabban az akkor még igencsak szegénynek számító Bajorországba). A város bombázása és a berlini harcok az ipari termelést teljesen tönkretették.

A Treptowers a Spree partján

Az infrastruktúra és az ipar újjáépítése a háború után sok helyen szó szerint a nulláról indult. A város politikai kettéosztottsága és Nyugat-Berlin blokádja nem kedvezett a gazdaság újjáéledésének. Fontos segítséget jelentett Nyugat-Berlin számára a Marshall-terv. Mivel a város nyugati fele a blokád óta nem számított biztonságos helynek, a cégek nem szívesen települtek Nyugat-Berlinbe, amit a nyugat-német politika szubvenciókkal próbált ellensúlyozni. A Berlin-szubvenciók fontos szerepet játszottak a város gazdasági életében és részesei annak, hogy közvetlenül a rendszerváltozás után a város gazdasága nem indult akkora fejlődésnek, amekkorát az elemzők vártak. A támogatásokhoz szokott gazdaság nem igazán tudott hozzászokni a szabad piacgazdasághoz.

Kelet-Berlin az NDK gazdaságának a központja volt. Ennek ellenére a merev, centralizált és ugyancsak agyontámogatott kelet-berlini tervgazdálkodás soha nem tudott a nemzetközi gazdasági vérkeringésbe bekerülni; leginkább az elavult műszerek és a nyersanyag- valamint devizahiány akadályozta ebben. A rendszerváltozás után a Vasfüggöny mögötti politikai rendszerek összeomlásával omlott össze a kelet-berlini gazdaság is. A nyugat-német gazdaság – érthetően - nem vásárolta az elavult és versenyképtelen kelet-német termékeket, inkább abban volt érdekelt, hogy a saját termékeit keleten el tudja adni. Évekig tartott, amíg kelet-berlini boltokban helyi termékek is megjelentek.

Kelet-Berlin újjáépítése 1990 óta rohamléptekkel haladt és óriási sikernek számít. A kelet-berlini infrastruktúra és lakásállomány felújítása sok millió euró közpénzbe került. Ennek eredményeképpen elmondható, hogy az életszínvonal a város valaha keleti felében elérte, sok helyen meg is haladja, az egykori nyugati városrészek életszínvonalát.

A mai Berlin gazdaságának húzóágazatai a következők: biotechnológia, gyógyszeripar, megújuló energiaipar (ezen belül leginkább a napenergia hasznosítása), média, turizmus. A gazdaságra egyre inkább jellemző a kutatás-fejlesztés valamint a média (filmgyártás, elektronikus és írott sajtó) ágazat fejlődése, ami főként a város hagyományosan kiemelkedő és nemzetközileg elismert egyetemeinek valamint a kreatív munkavállalók magas koncentrációjának eredménye.

Adlershof: a BESSY és a Számítástechnikai és Softwaretechnikai Fraunhofer-Institut (FIRST) épülete

Tipikus berlini sikertörténet Adlershof tudományváros (Wissenschafts- und Wirtschaftsstandort Adlershof, WISTA). Az azóta megszűnt NDK Tudományos Akadémiájának épületeiben (ahol egykor Angela Merkel is kutatott) kutatók ezrei maradtak a rendszerváltás után munka nélkül. Nagy részük a 90-es évek elején cégeket alapított, melyekben szellemi tőkéjüket tovább tudták hasznosítani. A sikeresebb vállalkozásokat Berlin a 90-es években támogatni kezdte. Ma (2008 eleje) 13.400-an dolgoznak a közben megalakult vagy odatelepedett 793 cégben és a 6 egyetemi és 12 egyetemektől független kutatóintézetben Adlershof területén, az állami támogatás már csak 3,4%-a a forgalomnak (1,4 milliárd euró 2007-ben).[7]

Az alábbi nagyobb cégek központja található Berlinben: Springer, Bayer Schering Pharma, Berlin-Chemie, Deutsche Bahn, KPMG, MTV Central, VIVA, Siemens, Universal Music Group, Vattenfall Europe.

Berlin bruttó hazai terméke 2006-ban 80,3 milliárd €, az éves növekedés 1,5% volt.

A 20 legnagyobb foglalkoztató a városban (foglalkoztatottak száma): [8]

  1. Deutsche Bahn AG (18 900)
  2. Charité (14 400)
  3. Vivantes Netzwerk für Gesundheit GmbH (13 500)
  4. Siemens AG (12 200)
  5. Berliner Verkehrsbetriebe (BVG) (11 300)
  6. Deutsche Telekom AG (9000)
    Deutsche Post World Net (9000)
  7. Metro AG (6 650)
  8. Daimler AG (6 500)
  9. Landesbank Berlin Holding AG (6 330)
  10. Unternehmensgruppe Gegenbauer (6 020)
  11. Vattenfall Europe (5 650)
  12. Berliner Stadtreinigungsbetriebe (BSR) (5 600)
  13. Berliner Wasserbetriebe (5 500)
    Dussmann (5 500)
  14. Deutsche Lufthansa AG 4 910
  15. Edeka-Gruppe 4 700
  16. Bayer Schering Pharma AG 4 340
  17. Karstadt Warenhaus GmbH 4 300
  18. Kaiser's Tengelmann AG 4 280
  19. Helios Kliniken GmbH 3 900
  20. Piepenbrock Service GmbH 3 800

Energiaellátás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháború idején tervezték, hogy egy földalatti kábelen keresztül fog érkezni az áram a Dessau-i erőműből. Azonban a projekt (Elba-projekt) meghiúsult.

A háború után Nyugat-Berlint a Reuter-West hőerőmű és a Wilmersdorf hőerőmű látta el energiával.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közösségi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A berlini főpályaudvar (Hauptbahnhof)

Berlin közösségi közlekedése a német viszonyokhoz képest is fejlettnek mondható. Berlin és Brandenburg tartományok, valamint a járások és járási jogú városok közlekedési szövetséget hoztak létre Verkehrsverbund Berlin-Brandenburg (VBB) néven.[9] A VBB révén többek között egységes tarifarendszer jött létre, amely mindkét tartomány területét lefedi, és a közösségi közlekedés minden ágazatára kiterjed.

Berlin központi pályaudvara a Berlin Hauptbahnhof. Nagy forgalmú és központi fekvésű a Berlin - Zoologischer Garten (Zoo) vasútállomás is, ahol számos metró- és autóbuszvonal találkozik. Ez a végállomása a 100-as és 200-as „városnéző” buszjáratoknak is. A regionális vonatok a várost 20-30 perc alatt átszelik, illetve elmennek a közeli településekre.

A városban 15 S-Bahn, 11 U-Bahn, 22 villamos, kb. 150 autóbuszvonal üzemel. Az S-Bahnt a Deutsche Bahn, a helyi közösségi közlekedést a városi tulajdonú BVG üzemelteti.

Közúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város körül fut az A10-es autópálya (berlini körgyűrű). Az A111-es autópálya északnyugat felé halad Hamburg és Rostock irányába. Az A113-as délkeletre Drezdába és Cottbusba, azonban ez még nem készült el teljes mértékben. Az A115-ös autópálya Hannoverrel és Lipcsével köti össze Berlint.

Az A100-as autópálya a városon belül vezet. Budapesttől eltérően a legnagyobb kereszteződésekben is lehet balra kanyarodni, amely a szembejövő forgalom és a város keleti felén a villamosforgalom ellenére működik.

Kerékpáros közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelentős a város biciklistársadalma is, többek között a kiépített kerékpársávoknak és a villamos-, U- és S-Bahn vonalakon engedélyezett kerékpárszállításnak köszönhetően.

A városból indul ki a Berlin-Koppenhága kerékpárút.

Repülőterek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Berlin repterei

Berlinben három reptér található: a Tegel-reptér (TXL), a Tempelhof-reptér (THF) és a Schönefeld-reptér (SXF). A 2007-es évben a három reptéren közel 20 millió ember fordult meg.

2011-re kibővítik a Schönefeld-repteret és a belvárosban fekvő másik két repteret bezárják. Ez év október 30-áig megnyílik a Berlin-Brandenburg nemzetközi repülőtér. Schönefeldről vonattal vagy S-Bahnnal könnyen be lehet jutni a városközpontba, illetve busszal a környékre.

Belvízi hajózás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Berlin a szövetségi hajózási útvonal keleti központja. A városban három vízi útvonal van. Négy kikötő található Berlinben: az Osthafen, a Neukölln, a Südhafen és a Westhafen.

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Berlin az egyik nagyváros, ahol világviszonylatban is sok turista jár. 2001-ben 11 millió éjszakát töltöttek el a német fővárosban. 2006-ban ez a szám 15,7 millió éjszaka volt.[10] 2010-re 20 millió éjszaka várható. London után Berlin Európa leglátogatottabb városa.[11] A külföldi turisták teszik ki a látogatók egyharmadát. Ők főleg az Egyesült Királyságból, az Egyesült Államokból, Hollandiából és Olaszországból érkeznek.

A Havel partja Berlinben
Az Anhalter Bahnhof

Leglátogatottabb kirándulási helyek: a Charlottenburgi park; a Jungfernheide, a Plötzensee a Spreetől északra; a Tegeli erdő, a hasonló nevű tóval; a város északnyugati határán a Spandaui erdő terül el, Charlottenburgtól délnyugatra pedig a Grunewald, számos mulatóhellyel, délre van továbbá a Hasenheide, szintén gazdag mulatóhelyekben, a város délkeleti részén található a Treptow park.

Épületek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1788 és 1791 között épült a Brandenburgi kapu, amely ma Berlin egyik jelképe. Ez a kapu egy oszlopos előcsarnok, amely az athéni Akropolisz mintájára épült 12 dór oszlopból áll. A tetején egy fogat van, amelyen Viktória van, a győzelem istennője. A kapu az Unter den Linden nyugati végében található, a Múzeum-sziget és a berlini dóm szomszédságában. A Múzeum-sziget 1999 óta a világörökség része.
  • Ezen a területen 1743-ban épült fel rokokó stílusban a Német Állami Opera, 1774 és 1780 között az Állami Könyvtár, 1747 és 1773 között a Szent Hedvig katedrális, Berlin érseki székesegyháza. A francia dóm a Gendarmenmarkton a 17. században épült.
  • A Potsdamer Platz egy kereskedelmi csomópont a város szívében. 1741-ben I. Frigyes Vilmos porosz király rendelete miatt tervezték. A tér 1940-ig Európa legforgalmasabb közlekedési csomópontja volt.
  • A Brandenburgi kapu közelében található az 1884 és 1984 között épült Reichstag. 1933. február 27-én egy tűzvész elpusztította az épületet. 1999 óta a Bundestag székhelye ez az épület. A Reichstag a második leglátogatottabb hely, amit a turisták megtekintenek, a Kölni dóm után.[12]
  • Berlin legismertebb bevásárlósétánya a Kurfürstendamm, ahol számos üzlet, hotel és étterem található. A második világháborúban megsemmisült Vilmos császár-emléktemplom is itt van, amely 1891 és 1895 között épült.
  • A Checkpoint Charlie a leghíresebb katonai ellenőrzőpont volt a Vasfüggöny berlini szakaszán. A Berlin szovjet szektorába eső Mitte, és az amerikai szektorba eső Kreuzberg kerületeket összekötő Friedrichstraße és az azt metsző, a szektorhatáron futó Zimmerstraße kereszteződésétől pár méterre délre, az amerikai szektor területén áll.
  • A Kurfürstendamm keleti meghosszabbítása a Tauentzienstraße. Itt található a KaDeWe (Kaufhaus des Westens), az egyik legnagyobb áruház az európai kontinensen. Az Europa-Center Mercedes-csillaggal koronázott toronyépülete 22 emeletes, benne számos étterem, iroda és bolt található. Az utcától északkeletre található a Tiergarten.
  • A Spree-sziget mellett található az Alexanderplatz. Itt áll Berlin egyik nevezetessége, a Világóra. A közelében található a 368 méter magas tévétorony, a gótikus Mária-templom és a Vörös Városháza. Két szobor áll itt, az egyik egy nőt és egy férfit ábrázol. Ezzel emlékeznek arra, hogy sokan segédkeztek a romok eltávolításában a második világháború után. A városközpont keleti végében található a Prenzlauer városrész és a bevásárlóutcák, a Schönhauser Allee és a Kastanienallee.
  • Az Oranienburger Straße volt a második világháború előtt a zsidó negyed központja. A világégést követően újjáépítették az 1866-ban épült zsinagógát. 1995-ben nyitották meg újra, ma az épületet tanításra használják. Északra található a régi zsidótemető. Sokkal ismertebb azonban a Berlin-Weißensee-ben található zsidótemető, amely Európa legnagyobbika.
  • Charlottenburgban található az Olimpiai Stadion, amelyet az 1936. évi nyári olimpiai játékokra építettek. További látnivaló még az 1695-ben épült Charlottenburg-kastély, a Spandau citadella és a Glienicke-kastély.
  • A második világháború után a megosztott Berlinben nagyravágyó tervekkel álltak elő. Kelet-Berlinben, a mai Karl-Marx-Allee-n (korábban Stalinallee) a szocialista klasszicizmus szellemében kezdtek építkezni. A város nyugati felében a modern építészet jegyei figyelhetőek meg. Új felhőkarcolókat, magasházakat építettek, ugyanakkor a Hanzaváros korábbi épületeit helyreállították.
  • Berlin megalapításának 750. évfordulójára újjáépítették a Nikolai-negyedet, amely a város legrégebben épült része.
  • A város modern látnivalói közé tartozik a 2005-ben átadott török Şehitlik-mecset.

Múzeumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pergamonmuseum, Istár-kapu
A Buddy Bear Berlin egyik népszerű figurája, a tolerancia és a szabadság jelképe

1904-ben a Bode Múzeum megnyitásával teret kapott az iszlám kultúra művészete is, amely a Pergamonmuseum 1930-as megnyitásával (mivel ez egy önálló múzeum lett) az új múzeumba költözött. A 8.-tól a 19. századig terjedő, Spanyolország és India között élő iszlám népek művészete mellett a fő vonzó erő a Mschatta-Fassade, amely egy iszlám sivatagi kastélyból származik, és II. Abdul-Hamid oszmán szultán ajándékozta II. Vilmos császárnak. Még ma is megtalálhatóak a kastély romjai a jordániai Ammán repülőtér közelében.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt születtek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt haltak meg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt éltek vagy dolgoztak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oktatás, kutatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Humboldt Egyetem főépülete

Egyetemi város, legnagyobb múltra a Humboldt Egyetem tekint vissza, a kettéosztottság nyomán a nyugati városrészben alakult meg a Freie Universität (Szabad Egyetem), majd a külön műszaki egyetem (Technische Universität Berlin). A Humboldt Egyetemen közel 38 000 diák tanul, míg a Freie Universitäten ennél 3000-rel kevesebben. A Freie Universität 2007. október 19-én elnyerte az elitegyetem státuszt és így a kutatás támogatásáért többletfinanszírozást kap az államtól. A Humboldt Egyetem és a Freie Universität közös orvosi kara a Charité, mely egyben Európa legnagyobb egyetemi klinikája is. Az egyetemek mellett 70 kutatóintézet található a városban, melyekben összesen 50 000 kutató dolgozik.

Felsőoktatási intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyetemek:

  • Szabad Egyetem (FU)
  • Humboldt Egyetem (HU)
  • Műszaki Egyetem (TU) www.tu-berlin.de
  • Művészeti Egyetem (UdK)

Szakiskolák:

  • Alice Salomon Szociális munkás és Szociálpedagógus Szakiskola (ASFH)
  • Evangélikus Szakiskola (EFB)
  • Technikai és Gazdasági Szakiskola (FHTW)
  • Közigazgatási és Jogi Szakiskola (FHVR)
  • Gazdasági Szakiskola (FHW)
  • Szociális Katolikus Főiskola (KHSB)
  • Technikai Szakiskola (TFH)

Művészeti főiskolák:

  • Német Film- és Televíziós főiskola (dffb)
  • Hans Eisler Zenei főiskola (HfM)
  • „Ernst Busch“ Színészképző főiskola (HfS)
  • Berlin-Weißensee-i Művészeti Főiskola (KHB)

Magánfőiskolák:

  • bbw-hochschule (bbw)
  • Technikai Művészeti főiskola (BTK)
  • European College of Liberal Arts (ECLA)
  • ESCP-EAP Európai Gazdasági Főiskola
  • European School of Management and Technology (esmt)
  • Oekonomie & Management Főiskola (FOM)
  • Hertie School of Governance (HSoG)
  • International Business School (IBS)
  • OTA Főiskola
  • Touro College Berlin

Egyéb:

  • Berlini Szakakadémia
  • Csillágaszati Konzervatórium
  • Német Politikai Főiskola (DHfP)

Iskolarendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Berlinben egy hatéves alapiskolát és egy háromtagú felsőiskolarendszert kell a diákoknak elvégezni. A felsőiskolarendszer a fő- és reáliskolát, a gimnáziumot illetve a gyűjtőiskolát takarja.

2004 februárjában egy új iskolatörvényt fogadtak el. A törvény szerint az érettségit 12 év után le lehet tenni a korábbi 13 év helyett. A központi érettségi alá tartozó tárgyak a következők lettek: német nyelv és irodalom, matematika és idegen nyelv.

Média[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Berlinben van több regionális és országos rádió- és televízióvállalat központja. Ilyen a Das Erste, a ZDF és az RTL.

Hivatalos adók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rundfunk Berlin-Brandenburg (RBB)
    • Fritz
    • Inforadio
    • Kulturradio
    • Radio Berlin 88,8
    • Radio Eins
    • RBB Fernsehen
    • OKB
  • Deutsche Welle TV
  • Deutschlandradio Kultur

Magántelevíziók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • MTV
  • Nick
  • VIVA
  • Comedy Central
  • N24
  • Sat.1
  • Fernsehen aus Berlin
  • TV.Berlin
  • Gems TV
  • Astro TV

Magánrádiók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 105'5 Spreeradio
  • 104.6 RTL
  • 94'3 rs2
  • Berliner Rundfunk 91,4
  • BB Radio
  • Kiss FM
  • Jam FM
  • Motor FM
  • Hundert,6
  • Energy Berlin
  • Jazz Radio

Újságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Berlin legnagyobb újságja a Stadt Deutschlands. A legtöbben a Berliner Zeitungra fizetnek elő. A városban ezenkívül több kulturális és politikai lap is megjelenik: Freitag, Junge Freiheit, Jungle World. Ezenkívül több bulvárújság is van a városban: Bild Berlin és a Berliner Kurier. Az újságok mellett hirdetőlapokat is árulnak. Ilyen lap a Zweite Hand, a Berliner Abendblatt, a Berliner Woche és a Tip. Említésre méltó még a die tageszeitung nevű baloldali alternatív-zöld lap jelenléte is, mely nemrég elérte azt, hogy a Kochstrasse az 1968-as német diáklázadások hőséről, Rudi Dutschkéről legyen elnevezve.

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Berlinben számos sportegyesület tevékenykedik. Némely egyesület a profiligában is szerepel. A labdarúgásban a Hertha BSC és az FC Union Berlin, a jéghokiban az Eisbären, a kosárlabdában az Alba és az amerikai futballban a Berlin Thunder. A város csapata a Bundesligában a Hertha BSC, ahol korábban Varga Zoltán, majd Dárdai Pál játszott és a közelmúltig Király Gábor védett. A röplabdában a fővárosnak 3 együttese is van. A legismertebb az SC Charlottenburg. A vízilabda legismertebb csapata a Spandau 04, amely 1979 és 2007 között (kivéve 1993 és 2006) német bajnok volt. Berlin egyik legnagyobb sporteseménye a minden évben megrendezésre kerülő Berlin-maraton.

Klub Sportág Alapítása Liga Találkozóhely Edző
Hertha BSC Berlin labdarúgás 1892 Bundesliga Olimpiai stadion Lucien Favre
ALBA Berlin kosárlabda 1991 BBL Max-Schmeling-Halle Luka Pavičević
Eisbären Berlin Jéghoki 1954 Német jéghoki liga (DEL) O2 World Don Jackson
SCC Berlin röplabda 1911 DVB Sporthalle Charlottenburg Michael Warm
Füchse Berlin Kézilabda 1891 1. Bundesliga Max-Schmeling-Halle Jörn Uwe Lommel

Olimpia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1936-ban Berlinben rendezték meg a nyári olimpiát, amely 1936. augusztus 1-16. között volt. 49 nemzet 3961 sportolója vett részt a játékokon.

A magyar sportolók közül aranyérmet nyertek:

Filmművészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alábbi filmek Berlinben készültek, ill. Berlinről szólnak:

Berlini Nemzetközi Filmfesztivál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (Internationale Filmfestspiele Berlin, röviden Berlinale) évente megrendezésre kerülő „A” kategóriás filmfesztivál.

Testvérvárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Berlin testvérvárosai a következők:[13]

Ezen kívül projektszinten más városokkal is együttműködik, többek között az alábbiakkal:[13]

 

Híres mondatok a városról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

"Berlin ist arm, aber sexy." ("Berlin szegény, de szexi")
(Klaus Wowereit, Polgármester, 2004-ben egy televíziós interjúban)

"Ich bin ein Berliner." ("Én egy berlini vagyok")
(John F. Kennedy, 1963-ban a berlini beszédében)

"Ihr Völker der Welt … schaut auf diese Stadt!" ("Világ polgárai … nézzétek meg ezt a várost!")
(Ernst Reuter, Polgármester, 1948-ban a berlini blokád idején)

"Ich hab noch einen Koffer in Berlin" ("Még egy kofferem van Berlinben")
(Marlene Dietrich)

"Párizs mindig Párizs, de Berlin sohasem Berlin!"
(Jack Lang, francia kultúrminiszter)

Városkép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Panorámakép a városról
Panorámakép a városról

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. https://www.statistik-berlin-brandenburg.de/Publikationen/OTab/2014/OT_A01-10-00_124_201311_BE.pdf
  2. Leading cities in cultural globalisations/Media(angol), GaWC, 2007. június 27.
  3. Berlin's art scene, … (angol), Los Angeles Times, 2007. július 6.
  4. Az 1953. június 17-én történtek
  5. Statistisches Bundesamt: Statistisches Jahrbuch 2005 für die Bundesrepublik Deutschland
  6. Weniger als die Hälfte aller Berliner ist religiös gebunden, Statistisches Landesamt, 2007. június 17.
  7. Boomtown Adlershof (német), Der Tagesspiegel, 2008. április 12.
  8. Die 100 größten Arbeitgeber der Berliner Wirtschaft, 2006
  9. Verbundstruktur (német nyelven). Verkehrsverbund Berlin-Brandenburg, 2011. (Hozzáférés: 2011. november 17.)
  10. Berlin-Tourismus 2006 mit neuem Rekord, PDF95.1Kb, Statistik-Berlin-Brandenburg, 2007. június 10.
  11. Land Berlin stützt Tourismuswerbung, www.rbb-online.de, 2007. június 10.
  12. name="Spiegel 2007"
  13. ^ a b Städteverbindungen Berlins im Ausland (letöltve: 2006. december 18.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]