Aix-en-Provence

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aix-en-Provence
Aix - cloître St Sauveur.JPG
Aix-en-Provence címere
Aix-en-Provence címere
Közigazgatás
Ország  Franciaország
Régió Provence-Alpes-Côte d’Azur
Megye Bouches-du-Rhône
Kerület Aix-en-Provence
Kanton 3 kanton
Településtársulás Communauté du Pays d’Aix
Polgármester Maryse Joissains-Masini (2014)
INSEE-kód 13001
Irányítószám 13090 és 13100
Népesség
Teljes népesség 140 684 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 756 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 186,08 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Aix-en-Provence (Franciaország)
Aix-en-Provence
Aix-en-Provence
Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 43° 31′ 53″, k. h. 5° 25′ 24″Koordináták: é. sz. 43° 31′ 53″, k. h. 5° 25′ 24″

Aix-en-Provence (ejtsd:eksz-an-provansz) a kb. 1000 m magas Saint Victoire-hegy által védett helyen, Marseille-től 30 km-re északra fekszik. Provence egykori fővárosa ma gyógyfürdőhely, a művészetek, a kutak és a platánok városa.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kr. e. 123-ban a közeli kelta-ligur települést, Entremont-t Caius Sextius Calvinus római konzul csapataival elfoglalta, leromboltatta és a hőforrások mellett katonai telepet alapított, melyet Aquae Sextiae-nek („Sextius vize") nevezett el. Innen származik a város mai neve is. A település az első századokban gyorsan fejlődött, néhány évtizedig a Gallia Narbonensis secundum provincia székhelye is volt. A kereszténység térnyerésével az 5. sz.-ban a városban érsekség létesült.

Az antik kort követő „barbár" századokban a várost többször is feldúlták, 731-ben a szaracénok szinte teljesen elpusztították. A Frank Birodalom felosztását kimondó verduni szerződést (843) követően kezdett kialakulni a provanszál arisztokrácia és a provanszál nemzeti érzés. 1125-ben megalakult az önálló Provence-i grófság, melynek székhelye kezdetben Arles, majd 1182-től Aix lett. Ekkor kezdődött a grófi palota, a városfalak és a kereskedőnegyed kiépülése. A 13. sz.-tól Provence az Anjou-dinasztia birtoka: Aix az udvari élet és a művészetek központja volt, 1409-ben alapították egyetemét. Fénykorát a 15. sz. második felében Anjou René, a művelt és bőkezű mecénás, a „derék René király" idejében érte el.

Provence 1481-ben örökségként a francia király, XI. Lajos birtoka, tehát a Francia királyság része lett, bár önállóságának egy részét megtarthatta. Aix grófsági főváros helyett tartományi székhely, de központi szerepe – az itt ülésező parlamenttel – a francia forradalomig megmaradt. 1539-ben a hivatalos iratoknál kötelezővé tették a francia nyelv használatát. A 17-18. sz.-ban épült meg a város több elegáns negyede, mintegy 100–150, ma már műemléki védettségű magánpalotája, középülete, valamint híres főútja, a Cours Mirabeau. Végül lebontásra ítélték a grófi palota épületeit, hogy helyet adjanak további építkezéseknek. 1790-ben a francia forradalom megszüntette Provence maradék önállóságát, feloszlatta az aixi parlamentet és az egyetemet (utóbbit később újra megnyitják), a város elvesztette korábbi kiváltságos helyzetét.

A 19. sz. közepén a helyi polgárság részvételével elkezdődött Aix restaurációja, közigazgatási és oktatási pozíciói egy részének visszaszerzése. A fejlődés fontos részeként, több jelentős csatorna megépítésével sikerült megoldani a lakosság ivóvíz-ellátását.

A második világháború idején a város határában (Milles) internálótábor volt, aminek emlékhelye ma is látható. Amikor Franciaország 1961-ben kivonult Algériából, Aixbe is sok hazatelepülő érkezett. Jelentős városfejlesztési programok kezdődtek, új lakónegyedek létesültek. A város napjainkban is terjeszkedik, és folyamatban van egy modern központi negyed kialakítása is.

Gazdaság, közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város nagyobb ipari létesítményekkel nem rendelkezik. Fontosabb ágazatok a mezőgazdasági termékek (gyümölcs, mandula, olajbogyó) feldolgozása, a szolgáltató- és vendéglátóipar, népszerűek hagyományos vásárai. Kiemelkedő jelentőségű az idegenforgalom, s a gyógyturizmus. A turizmusnak az is kedvez, hogy itt vezet az A7-es autópályája, amelyen nemcsak Marseille városa és nemzetközi repülőtere, hanem a francia szuperexpressz, a TGV néhány éve létesített állomása is gyorsan elérhető.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aix-en-Provence, Place des Tanneurs

Az egykori főút, a Cours Mirabeau ma forgalmas sétány, amely kettéosztja a városközpontot. Egyik oldalon a középkori óváros, keskeny, kanyargó utcáival, szűk bejáratú lakóházaival, számtalan üzletével és éttermével; a másik oldalon az arisztokratikus Mazarin-negyed, jórészt 17. sz.-i, főleg barokk stílusú palotáival, díszes homlokzatokkal és árnyas kertekkel. A városkép fontos részei az évszázadokkal ezelőtt kialakított, jórészt ma is működő díszkutak a régi város majd minden terén (számuk lassan fogyóban).

Aix-en-Provence-ban jelenleg az egyetem bölcsészettudományi és jogi kara működik, a többi kart 1968-ban Marseille-be helyezték, amikor az egyesített Aix-Marseille-i Egyetemet alapították. A város ad otthont Európa egyik legrégebbi mérnökképző főiskolájának (École Nationale Supérieure d'Arts et Métiers).

A mintegy 160 000 kötetes, számos kódexéről és ősnyomtatványáról is híres Méjanes-könyvtárat mára korszerű, multimédiás részleggel is rendelkező irodalmi és kulturális központtá alakították (Cité du Livre).

A képzőművészetnek ezen a vidéken jelentős hagyományai vannak. Főbb múzeumok:

  • Granet-múzeum, Dél-Franciaország egyik legjelentősebb képtára. A Máltai lovagrend egykori palotájában, az épület évekig tartó felújítása után, 2006 tavaszán nyitották meg újra.
  • Gobelin múzeum, a korábbi érseki palota épületében
  • Cézanne emlékmúzeum, a festő egykori műtermében
  • A Vasarely-alapítvány központja és kiállítótermei (1975 óta)

Európai rangú az 1948 óta nyaranta megrendezett nemzetközi zenei fesztivál, a város zenei életében fontos szerepet játszik a helyi konzervatórium is.

Főbb nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • az egykori Oppidum Entremont romjai
  • a római kori termákra épült gyógyfürdő
  • a középkori városfal épen maradt egyik tornya
  • a Saint-Sauveur székesegyház: keresztelőkápolnája az 5. sz.-ból, egy kisebb, román stílusú része a 12. sz.-ból való, a gótikus homlokzat a 15. században alakult ki
  • a 17. sz.-i városháza, mellette a jóval korábbi gótikus óratorony
  • a Saint-Jean-de-Malte templom, Provence első jelentős gótikus építménye (13. sz.)
  • Vendome-pavilon (17. sz.)
  • Fondation Vasarely (Vasarely alapítvány és múzeum)

A város híres szülöttei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • François Zola (1630–1706), az író apja, vízépítő mérnök
  • François Granet (1775–1849), festőművész
  • Paul Cézanne (1839–1906), a 20. századi modern festészeti irányzatok egyik elindítója

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Population municipale (francia nyelven). INSEE

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Aix-en-Provence témájú médiaállományokat.