Irányítószám

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Magyarország irányítószámainak felosztása

Az irányítószám a postai küldemények rendeltetési hely szerinti csoportosítását segítő azonosító szám. Magyarországon négyjegyű, 1973. január 1-jén vezették be. (idegen elnevezései: postal code, postcode, ZIP code)

Bevezetésekor elengedhetetlen követelmény volt a nagyobb feldolgozó helyeken a gépesítés, valamint a szabványméretű borítékok bevezetése. Az irányítószámok alapján történik a „zárlatok”-nak nevezett zsákos egységcsomagok összeállítása is.

Magyarországon az irányítószámok első számjegye által jelölt gócterületek közül az 1-es Budapestet, a 2-es Budapest környékét jelöli, a továbbiak pedig az óramutató járásával megegyező sorrendben körbejárják az országot (3-as: Észak-Magyarország, 4-es: a Tiszántúl északi része, 5-ös: az Alföld középső része, 6-os: Dél-Alföld, 7-es: Dél-Dunántúl, 8-as: a Balaton környéke, 9-es: Nyugat-Magyarország); a harmadik számjegy általában Budapesttől távolodva növekszik (pl. 3000 Hatvan, 3300 Eger, 3400 Mezőkövesd, 3500 Miskolc).

A teljes irányítószám meghatározza a postai kézbesítési körzetet, ahol a cím található. Budapest és a nagyobb vidéki városok több körzetre oszlanak, Budapesten a második és harmadik számjegy megjelöli a közigazgatási kerületet is. A kisebb települések általában önálló irányítószámmal rendelkeznek, de esetenként előfordul, hogy önálló postahivatal nélküli településeknek közös irányítószámuk van.

Irányítószáma nem csak fizikai címeknek van, a nagyobb postahivatalokban a postafiókoknak vagy egyes nagyobb forgalmú intézményeknek, vállalkozásoknak is saját irányítószámuk lehet.

Nem minden országban használnak irányítószámot (például Írországban 2009-ben még nincs, de dolgoznak a bevezetésén^[1]).