Svájc
| Svájci Államszövetség | |||
| Schweizerische Eidgenossenschaft (német) Confédération suisse (francia) Confederazione Svizzera (olasz) Confederaziun svizra (rétoromán) Confoederatio Helvetica (latin) |
|||
|
|||
| Nemzeti mottó: Unus pro omnibus, omnes pro uno (magyarul: Egy mindenkiért, mindenki egyért) Nemzeti himnusz: Svájci zsoltár |
|||
| Fővárosa | Bern | ||
| é. sz. 46° 57′, k. h. 7° 27′ | |||
| Legnagyobb város | Zürich | ||
| Államforma | közvetlen demokrácia, szövetségi köztársaság |
||
| Vezetők | |||
| Elnök | Szövetségi Tanács, mint kollektív államfői testület, elnöke 2013-ben Ueli Maurer, alelnöke Didier Burkhalter | ||
| Kormány | feladatait a Szövetségi Tanács látja el | ||
| Hivatalos nyelv | francia, német, olasz, romans (regionálisan) |
||
| Alapítás | 1291. augusztus 1. | ||
| De facto függetlenség | 1499. szeptember 22. | ||
| Elismerés | 1648. október 24. | ||
| Népesség | |||
| Népszámlálás szerint | ismeretlen +/- | ||
| Rangsorban | 94 | ||
| Becsült | 7 725 500 fő (2009.) | ||
| Rangsorban | 94 | ||
| Népsűrűség | 186,5 fő/km² | ||
| GDP | 2008 (forrás: IMF) | ||
| Összes | 492,595 milliárd USD (21) PPP: 312,753 milliárd USD |
||
| Egy főre jutó | 67 384 USD (4) PPP: 42 783 USD |
||
| HDI (2006) | 0,955 (10) – magas | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 41 284 km² | ||
| Rangsorban | 136 | ||
| Víz | 4,2% | ||
| Időzóna | CET (UTC+1) CEST (UTC+2) |
||
| Egyéb adatok | |||
| Pénznem | Svájci frank (CHF) |
||
| Nemzetközi gépkocsijel | CH | ||
| Hívószám | 41 | ||
| Internet TLD | .ch | ||
|
|
|||
A Svájci Államszövetség (nem hivatalos fordításban néha Svájci Konföderáció, tükörfordításban Svájci Esküszövetség) tengeri kijárattal nem rendelkező, kantonokból (tartományokból) álló szövetségi köztársaság Közép-Európában. Szomszédai Németország, Franciaország, Olaszország, Ausztria és Liechtenstein. Erős hagyományai vannak a politikai és katonai semlegesség terén, de a nemzetközi együttműködés terén is, mivel számos nemzetközi szervezet székhelye. Gazdasági kapcsolatban áll Liechtensteinnel, továbbá közös valutát (svájci frank) is használ vele.
Tartalomjegyzék |
Földrajz [szerkesztés]
Domborzat [szerkesztés]
Az ország domborzatilag tagolt. Három nagyobb tájegységre osztható:
- Tájképét az ország déli felén, kelet felé egyre nagyobb sávban emelkedő és területének mintegy 60%-át elfoglaló Alpok határozza meg. Láncai a Gotthard-masszívumban futnak össze. Legmagasabb pontja a 4635 m-es Monte Rosa-hegyi Dufour-csúcs (a második legmagasabb az ismertebb Dom, ami 4545 m magas). Itt találhatók Európa leghosszabb gleccserei is, mint pl. az Aletsch, amely eléri a 24 km-t.
- Jura-hegység: a hegyvidék mészkőláncai illetve táblái a francia határ mentén sorakoznak.
- Svájci-medence: a Jura és az Alpok között kb. 300 km hosszú hullámos dombvidék, az ország gazdasági centruma.
Az ország területe 41 285 négyzetkilométer.
Vízrajz [szerkesztés]
Az Alpokban van a forrása számos európai folyamnak, köztük a Rajna, a Rhône, az Inn, az Aare és a Ticino folyónak, amelyek a Genfi-tó, Zürichi-tó, Boden-tó, Neuchateli-tó vizét is táplálják. Svájcban 1484 tó található.
Éghajlat [szerkesztés]
Az északi, sűrűbben lakott országrész nyitottabb, de még így is meglehetősen hegyes-völgyes, az északnyugaton elterülő Jura-hegység mészkővonulataival. Svájc klímája általában mérsékelt, helyenként nagy ingadozásokat mutatva, a magashegységi zord klímától a Svájc déli csücskénél előforduló kellemes mediterrán éghajlatig.
Az évi átlaghőmérséklet 9 °C. Az évi csapadék mennyisége erősen területfüggő, a Rhone-völgyben például 530 mm, míg Luganónál 1700 mm. Általában véve az Alpoktól nyugatra, északra eső területnek hideg, esős klímája van, ahol a téli középhőmérséklet nulla fok körül (vagy az alatt) van, és nyáron ritkán van 21 fok fölötti meleg. Az ország déli csücskében, Ticino kantonban, az Alpoktól fő vonulatától délre a völgyekben melegebb, nedves, jelleg uralkodik, ahol a fagy ritkán fordul elő. Az Alpok és a Jura felső vidékének klímája esős vagy havas, 1800 méter fölötti fagyhatárral.
Növény- és állatvilág [szerkesztés]
Legismertebb növénye, ami védett is, a havasi gyopár. Ez egy kis, fehér szirmú virág, ami alpesi területeken fordul elő. Legismertebb kutyafajtái a bernáthegyi (németül: Bernhardiener) és a berni pásztorkutya. Mindkettő főleg mentőkutyaként ismert. Az ország területének közel egyharmadát erdőségek, főleg fenyőfélék borítják. Az erdőhatár felett a gazdag havasi rétek és a legelők világa található, széles körben elterjedt a szarvasmarhatartás. 3000 méter felett a növényzet igen gyér, az örök hó birodalma, amelyre fontos turisztikai ágazat, a síturizmus épül.
Környezetvédelem [szerkesztés]
Svájc hosszú ideje óvja környezetét és természeti erőforrásait. 1876-ban fogadták el az erdővédelmi törvényt, amivel Svájc az elsők között volt a környezetvédelmet előtérbe helyező országok között. 1953 óta a környezet óvása az alkotmányban is szerepel.
A hulladékgyűjtést és a saját környezetének rendben tartását a lakosság nagy része fontos személyes kötelességnek tekinti.
Svájcban környezetvédelmi szempontból a légszennyezés jelent elsődleges problémát, amit nagyrészt a járművek okoznak. 2000-ben az évi kibocsátott szén-dioxid mennyisége 39 millió tonna volt. Szigorú előírások vonatkoznak az 1987 után gyártott gépjárművek megengedett légszennyezésére.
Hasonló problémát jelent a vízszennyezés, amit a folyókba kerülő foszfát, műtrágya és rovarirtók okoznak. Az ország rendelkezésére álló vízmennyiség 73%-át az ipar használja fel. A városok évente 3 millió m³ szilárd halmazállapotú szemetet állítanak elő.
A Svájci Erdőgazdálkodási Iroda 1986-os évi jelentése szerint az erdők 36%-a elpusztult vagy súlyosan károsodott a savas esők vagy más légszennyezés következtében.[1]
Nemzeti park [szerkesztés]
Svájcban egyetlen nemzeti park van, az viszont 1914 óta.[2] Neve Svájci Nemzeti Park, Graubünden kantonban található. A látogatók előtt nyitva áll, de tilos letérni a jelölt turistautakról. Nemcsak a természeti környezet védett, hanem a park területére eső települések is.
Természeti világörökség [szerkesztés]
A természeti világörökség része Svájcban:
- Jungfrau – Aletsch – Bietschhorn hegyvidék az Alpokban;
- Monte San Giorgio közép-triász kori fosszília lelőhely;
- A svájci tektonikus terület Sardonában.
Történelem [szerkesztés]
A mai Svájc területét a legkorábban a kelta eredetű helvétek népesítették be. I. e. 58-ban azonban Iulius Caesar vezetésével leigázták a római légiók, és több helyen virágzó városokat alapítottak. A hágók már ekkor fontos szerepet játszottak: a Spülgen- és a Szent Bernát-hágókon át megindult a kereskedelem a Római Birodalommal.
A népvándorlás elől Svájc sem menekülhetett: a 3. században Észak-, Kelet- és Közép-Svájcba a germán alemannok, Nyugat-Svájcba a frankok és a burgundok érkeztek. A romanizált őslakók – a rétoromán néptöredéket kivéve, amelynek tagjai a Graubünden zárt völgyeiben éltek – eltűntek. Különböző italikus törzsek is betelepültek, ez a mai nyelvi megoszlás eredete.
Nagy Károly idején Svájc területének nagy része a frank birodalomhoz tartozott (6–9. század). Ekkor terjedt el a lakosság körében a keresztény vallás.
A Hohenstauf császárok az invesztitúraháborúk idején egyrészt a gazdag kereskedővárosok (Bern, Zürich, Solothurn stb.) támogatását szerették volna elnyerni széles körű autonómia fejében, másrészt az Itáliába vezető alpesi átjárók (főként a Szent Gotthárd-hágó) feletti ellenőrzés biztosítása végett egyes közösségeknek is birodalmi tartományi jogot és szabadságlevelet adtak. A hágók feletti ellenőrzés az Itáliáért folytatott háború miatt volt fontos.
A 13. század végétől azonban a Habsburgok már figyelmen kívül hagyták ezeket a kiváltságokat. Ezért 1291. augusztus 1-jén három kanton (Uri, Schwyz, és Unterwalden) aláírta a szövetségi levelet, amellyel egyesültek a Habsburgok „idegen” szabályai elleni közös küzdelemre. A Habsburgok ekkor a német birodalom felett uralkodtak, mint német-római császárok. Az 1315-ös morgarteni csatában legyőzték a Habsburg hadsereget, és részleges függetlenséget szereztek mint Svájci Konföderáció.
Az 1648-as vesztfáliai békében az európai államok elismerték Svájc és Hollandia semlegességét és a Habsburg Birodalomtól való függetlenségét. 1798-ban a francia forradalom hadserege leigázta Svájcot és létrehozta a Helvét Köztársaságot. A bécsi kongresszus 1815-ben visszaállította Svájc függetlenségét.
Svájc szövetségi alkotmányát 1848-ban fogadták el, és jelentős mértékben módosították 1874-ben. Szövetségi hatáskörbe utalták a honvédelem, a kereskedelem és a jogi szabályozás kérdéseit. Azóta folytonos politikai, gazdasági és szociális javulás jellemzi Svájcot.
Svájcot külpolitikai semlegességéről ismerjük. Ezt az is mutatja, hogy egyik világháborúban sem vett részt. Az ország 2002-ben lett az ENSZ tagja.
Államszervezet és közigazgatás [szerkesztés]
Alkotmány, államforma [szerkesztés]
Svájc szövetségi köztársaság, vagyis teljes nevével ellentétben ma már föderáció. Kantonok alkotják. Az alkotmány módosítása kizárólagosan csak népszavazás útján történhet meg.
Törvényhozás, népszavazás, végrehajtás, igazságszolgáltatás [szerkesztés]
A svájci félig-közvetlen demokrácia alapelve, hogy a hatalom a néptől származik. Ez azt is jelenti, hogy a nép fenntartja magának a két alapvető jogot, a szavazatit és a választásit. A kormányok, és a törvényhozók feladatát nem a hatalom gyakorlójakén határozza meg, hanem a közügyek működtetőjeként. Ők a közösséget a nép alkalmazottjaiként szolgálják, hogy ezzel is könnyítsék azok minden napi munkáját.
Az 1999. évi alkotmány szerint a kantonokat mindazok a hatáskörök megilletik, amelyeket nem utaltak tételesen a szövetség hatáskörébe. A kétkamarás svájci parlament – a Szövetségi Gyűlés – a legfőbb államhatalmi szerv. Az egyik kamara az Államtanács 46 tagját (minden kantonból 2 tag, minden „fél-kantonból” 1) minden kantonban közvetlenül választják, míg a másik kamarát a 200 tagú Nemzeti Tanácsot arányos képviseleti rendszerben, közvetlenül választják. Mindkét ház képviselőinek mandátuma 4 évre szól. A Parlament mindkét házának, a Svájci Államtanácsnak és a Svájci Nemzeti Tanácsnak azonos jogköre van minden tekintetben, beleértve a jogalkotást.
Népszavazás útján a szövetségi parlament által hozott bármilyen törvényt meg lehet támadni. A polgárok élhetnek vétójogukkal, beadvány formájában, hogy megakadályozzák a törvény hatályba lépését. Szintén élhetnek jogalkotási és alkotmánymódosítási kezdeményezési jogukkal, beadvány formájában. A törvényalkotók és a kérelmezők képviselői kötelesek megtárgyalni az érvényesen beadott folyamodványt, mely tartalmazza a polgárok szükséges számú aláírását. Eredményes tárgyalás esetén a beadványt beépítik a jogszabályokba. Ha nincs köztük egyetértés a témával kapcsolatban, akkor kötelesek népszavazást kiírni. A népszavazás lebonyolítása előtt az ügyet széles körű társadalmi vitára bocsátják, majd minden szavazópolgárt kellő időben, írásban tájékoztatnak a mellette és az ellene szóló érvekről. A népszavazás mindig érvényes és az eredménye kötelező. Nincsenek felesleges részvételi küszöbök és más hatalmi eszközök, amellyel a népszavazást megakadályozhatnák.
A fő végrehajtó testület a Szövetségi Tanács, mely hét tagot számlál. Bár az alkotmány szerint a Szövetségi Gyűlés választja és felügyeli a Tanács tagjait, fokozatosan a Tanácshoz került a törvényhozói folyamat irányítása, illetve a szövetségi törvények végrehajtása. A Svájci Konföderáció elnökét a Tanács tagjai közül választják. Megbízása egy évre szól, reprezentatív funkciót lát el.
A Szövetségi Legfelsőbb Bíróságok feladata a kantonok bíróságai által hozott ítéletek és a szövetségi közigazgatási szervek igazgatási rendelkezéseinek felülvizsgálata. A bírákat a Szövetségi Gyűlés választja 6 évre.
Közigazgatási felosztás [szerkesztés]
A Svájci Konföderációnak 26 kantonja van:
A párban csillag(ok)kal jelölt kantonokat Svájci Államtanácsban csak egy képviselő képviseli.
A kantonok összesen 2 636 helyhatósági területre vannak osztva.
Politikai pártok [szerkesztés]
1959 óta a négy nagy párt a „mágikus formula” szerint képviselteti magát a Szövetségi Tanácsban: 2 főt adnak a kereszténydemokraták (CVP/PDC, Christliche Volkspartei), 2 főt a szociáldemokraták (SPS/PSS, Sozialdemokratische Partei der Schweiz), 2 főt a szabad demokraták (FDP/PRD, Freisinnig-Demokratische Partei), egyet pedig a néppártiak (SVP/UDC, Schweizerische Volkspartei). Ezt a hagyományos elosztást azonban semmilyen törvény nem írja elő, és a 2003-as svájci választásokon a CVP/PDC egyik tanácsbeli helyét át kellett adja az SVP/UDC-nek. A pártok első rövidítése a német, a második a francia.
Védelmi rendszer [szerkesztés]
Népesség [szerkesztés]
Legnépesebb települések [szerkesztés]
Svájc fővárosa Bern.
- A gyógyszergyártás központja: Bázel
- A gépgyártás székhelye: Zürich
- Nemzetközi szervezetek székhelye: Genf
Nyelvi összetétel, vallási összetétel [szerkesztés]
Az országban letelepedett külföldiek és időszaki vendégmunkások a lakosság mintegy 20%-át teszik ki.
Svájc több nagy európai hatalom közötti ütközőállam szerepét töltötte be, ami nagyban befolyásolta az ország nyelvét és kultúráját. Svájcnak négy hivatalos nyelve van: a német (64%; sárga) északon és az ország közepén, a francia (19%; lila) nyugaton, az olasz (8%; zöld) délen, és végül a latin nyelvcsaládhoz tartozó romans (rétoromán), amit egy apró kisebbség beszél (<1%; vörös) a délkeleti Graubünden kantonban. Az országban beszélt német nyelv a Schwitzerdütsch. Ez nem egységes nyelv, hanem egy sor különböző svájci dialektus. Ennek nincs elfogadott írott formája, az újságok és a folyóiratok a svájci Hochdeutschot (irodalmi német nyelv) használják, ami jelentősen eltér a németországi és az osztrák irodalmi nyelvtől. A rádió- illetve TV-adásokban mind a dialektusok, mind a Hochdeutsch svájci változata, ritkán a németországi Hochdeutsch is előfordul. A Svájcban beszélt francia nyelv némileg különbözik a hivatalos franciaországi francia nyelvtől, azonban megegyezik a francia Felső-Szavoja (Haute-Savoie) kerület egyes részein beszélttel. Ticino-kantonban a nyugat-lombard dialektus ticinói- illetve comói verzióját beszélik, bár itt a hivatalos az irodalmi olasz nyelv. Ezt beszéli minden művelt - akár más kanton-beli - svájci is, persze a saját nyelvi sajátosságaik érződnek rajta. Számos svájci beszél több mint egy nyelvet.
A legnagyobb vallási felekezet a római katolikus a lakosság mintegy 42%-a. Különböző protestáns felekezetekhez tartozik a lakosság mintegy 33%-a (lásd még: Református egyházak, Kálvin, kálvinizmus, Ulrich Zwingli). A bevándorlók meghonosították az iszlám (4,5%) és az ortodox felekezeteket (2%) mint számottevő kisebbségi vallásokat. Jelen vannak zsidó, buddhista, hindi és keresztény egyházak egyéb vallási közösségei is, egyenként 1%-nál kisebb részaránnyal. A lakosság fennmaradó része (kb. 11%) még kisebb vallási kisebbségekhez tartozik ,vagy nem híve egyetlen felekezetnek sem.
Szociális rendszer [szerkesztés]
Gazdaság [szerkesztés]
Általános adatok [szerkesztés]
Svájc virágzó és stabil modern piacgazdaság, az egy főre eső GDP meghaladja a nagy nyugat-európai gazdaságokét. A svájci gazdaság egyike Európa legfejlettebb és legstabilabb gazdaságainak. A Világgazdasági Fórum 2009-2010-es listája szerint a világ legversenyképesebb országa.[3] Az egy főre jutó bruttó nemzeti össztermék (vásárlóerő-paritáson számolva) 2005-ben 32 300 dollár volt. A GDP növekedési üteme 2001-ben 1,6%-ra esett vissza, 2002-ben tovább lassult, 1,3%-ra.
Gazdasági ágazatok [szerkesztés]
Bankrendszer [szerkesztés]
Svájcnak ma is jelentős jövedelmet hoz a több évszázados hagyományokon alapuló bankrendszere, amely a biztosítási üzletágban is jelentős eredményekkel dicsekedhet. A banktitok szentsége éltette egészen a legutóbbi időkig, amikor is kénytelen volt az EU és az USA nyomására ezen lazítani. Nemritkán háborúban egymással szemben álló államok is itt tudták biztonságban értékeiket. Sokáig a kisemberek és a nagyiparosok adó elől eltitkolt jövedelmei is itt kötöttek ki. Svájc továbbra is „menedékhely” a befektetők számára, a banktitok viszonylag szigorú védelme és a svájci frank hosszútávú értékállósága miatt.
Mezőgazdaság [szerkesztés]
Az ország mezőgazdaságában az állattenyésztés vezet. A szarvasmarhát elsősorban tejéért tartják. Az állatokat télen istállókban - a hegyi réteken nyáron lekaszált és megszárított - szénával, száraz takarmánnyal etetik. Tavasszal felhajtják őket a havasi legelőkre, ahol a friss hegyi füvet legelik. Ősszel visszatérnek az istállókba. Az állattenyésztésnek ezt a módját havasi pásztorkodásnak vagy más néven alpesi tehenészetnek is nevezik. A szarvasmarhacsordák nagyságát nem a havasi rétek mérete, hanem a kaszálókon összegyűjthető takarmány mennyisége szabja meg. A szénát ezért a legmeredekebb hegyi lejtőkről is begyűjtik. Az állattartás gazdasági nehézségei miatt egyre több parasztgazdaság szűnik meg. Ez nem csak gazdasági hanem természeti veszélyekkel is jár. Ha nem kaszálják, legeltetik a fűtakarót, akkor megnő a lavinaveszély, s pusztul a talaj is. Ugyanakkor a legelők, a pásztorkunyhók látványa hozzátartozik az alpesi táj képéhez. A természetvédelem és az idegenforgalom közös érdeke a havasi pásztorkodás fenntartása. Az európai államok között Svájc a gyümölcstermesztésben tűnik ki.
Ipar [szerkesztés]
A legfontosabb ipari szektor az óragyártás, a gépgyártás és a textilipar. Jelentős az orvosi műszerek gyártása, és nagyon fontos a gyógyszeripar. A két legnagyobb gyógyszergyártással foglalkozó cég a Novartis és a Roche.
Kereskedelem [szerkesztés]
Svájcban fontos bevételi forrást jelent a turizmus, a legkiemelkedőbb és leglátogatottabb vidékei a Genfi-tó környéke illetve az Alpok, települései Interlaken, Locarno, Lugano, Bázel, Zürich, Genf, Lausanne, Luzern. A bevétel főleg a téli időszakban növekszik.
Az utóbbi években Svájc piaci gyakorlatát az Európai Unióban elfogadott normákhoz igazította, hogy növelje nemzetközi versenyképességét. Bár Svájc a közeljövőben nem tervezi a teljes jogú EU-tagságot, 1999-ben Bern és Brüsszel a kereskedelem további liberalizálásáról szóló egyezményt írt alá. Tárgyalások folynak a további együttműködés lehetőségeiről. Svájc az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagja.
Svájc a saját termékeivel is teret nyert a nemcsak az európai, hanem a világkereskedelemben is. A leghíresebb svájci termékek:
- Swatch (óra)
- Toblerone (csokoládé)
- Maggi (ételízesítő)
- Logitech (számítógépes egerek)
- Ricola (gyógynövényes cukor)
- Nescafé (kávé)
- Emmentáli sajt
Külkereskedelem [szerkesztés]
Svájc sikeres kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkezik a világ számos országával. Az ország GDP-jének több mint fele a külkereskedelemből származik.
- Legfontosabb exportcikkek: Gépek, gyógyszerészeti termékek, órák, ékszerek, mezőgazdasági termékek
- Legjelentősebb importőr partnerei (2004): Németország 20%, Egyesült Államok és Franciaország 9,1%, Olaszország 8,8%, Egyesült Királyság 4,9%
- Legfontosabb importtermékek: Gépek, vegyipari termékek, járművek, mezőgazdasági termékek, textília
- Legjelentősebb exportőr partnerei (2004): Németország 29%, Olaszország 11,8%, Franciaország 11,1%, Egyesült Államok 7,6%, Ausztria 4,5%, Egyesült Királyság 4,5%, Hollandia 4,3%
Közlekedés [szerkesztés]
Közút hálózata: 71 298 km, ebből 1 758 km autópálya.
Svájc közúti hálózata az egyik legfejlettebb a világon. A lakosság nagy része kevesebb, mint 10 km-re lakik valamelyik autópályához.
Vasúthálózata kb. 4500 km 100%-ban villamosított. Itt található Európa legmagasabban fekvő vasútállomása, amely lakott településhez tartozik (Jungfraujoch, 3454 méter).[4]
Légi közlekedés: 63 repülőtér található Svájcban, ebből 3 nemzetközi légikikötő, 11 regionális reptér, 44 magánreptér, ezenkívül van még 5 repülőtér, amit a hadsereg a civilférával közösen üzemeltet. A legnagyobb repülőterek Kloten (Zürich) és Cointrin (Genf).
Vízi közlekedés: Egyetlen nemzetközi kikötő a Rajnán található Baselban.
Kultúra [szerkesztés]
Oktatási rendszer [szerkesztés]
|
|
Ezt a szócikket egy, a témában jártas személynek vagy szakértőnek át kellene olvasnia, ellenőriznie a szövegét, tartalmát – részletek a cikk vitalapján. |
Svájcban az oktatási rendszer más mint Magyarországon és kantononként is változó. Az óvoda („Kindergarten”) a gyermekek képességeitől függően 2 vagy 3 évig tart. Ezt követi az általános iskola („Primarschule”), ahol 6 évig tanulnak a gyerekek. Az általános iskola után a „Sekundarschulé”-ba kerülnek a gyerekek, ami 3 év (7. 8. 9.). Utána jön vagy a szakmai képzés („Lehre”, ami 3 vagy 4 évig tart) vagy a 2. évtől a gimnázium, ami ebben az esetben csak 4 éves, de lehet 6 éves is, ha közvetlen a „Primarschulé”-ból megy oda a gyerek. Nincs minden városban gimnázium, általában csak nagyobb városokban, ahová összegyűjtik a környező települések tanulóit. Aki szakmát akar tanulni és még nem tudott választani, vagy nem sikerült a felvételije, a „Sekundarschule” után van egy úgynevezett 10. iskolaév (áthidaló év). Itt is van több lehetőség, például gimnáziumba előkészítés, külföldieknek integrációs kurzus stb.
6 jeggyel osztályoznak, a hatos a legjobb, de használnak féljegyeket is. Egy héten kb. 30 órájuk van a diákoknak. Az ebédszünetük egy órás, majd délután is vannak óráik. Az ebédszünet változó, kinek milyen órarendje van, általában 2x45 perc. A diákok általában otthon étkeznek, kivétel aki „Hort”-ban (napközi) vagy a gimnáziumi menzán ebédel.
A tanév hosszú, nyáron csak 5 hét a szünet, de van őszi, téli és tavaszi szünet is, amik 2-2 hétig tartanak. Az iskolák eléggé konzervatívak, ragaszkodnak a szabályaikhoz, de sok lehetőség van a szabadon választható tantárgyak terén. Különbség van az állami és fizetős iskolák között is. Ez utóbbiak akkor jók, ha az ún. „Staatlich anerkannt” (államilag elismert) címet viselik.
Kulturális intézmények [szerkesztés]
Svájcban több mint 900 múzeum található, amiket 11 millió ember látogat meg évente. Például:
- Paul Klee Múzeum (Bern)
- Tinguely-Múzeum (Basel)
- Dürrenmatt Center (Neuenburg)
Kulturális világörökség [szerkesztés]
Az UNESCO kulturális világörökséggé nyilvánította Svájcban a következő helyszíneket:
- A Sankt Gallen-i kolostor;
- A müstairi Szent János benedekrendi kolostor;
- Bern óvárosa;
- Bellinzona három kastélya és vásárvárosának védőfala és bástyái;
- Lavaux teraszos szőlőültetvényei;
- A rhaetiai vasútvonal Albulában és a Bernina kultúrtáj (Olaszországgal közös));
- La Chaux-de-Fonds / Le Locle órakészítő városok.
Művészetek [szerkesztés]
|
|||||
Építészet [szerkesztés]
A 20. század egyik legnagyobb építésze Le Corbusier. (1887-1965) Jacques Herzog és Pierre de Meuron nemcsak a Laban Tánccentrumot tervezték Londonban, hanem az Olimpiai Stadiont is a 2008-as pekingi olimpiai játékokra. Az Egyesült Államokban elismert építész Christian Menn, aki a bostoni Charles folyó hídját tervezte.
Képzőművészetek [szerkesztés]
- Festészet
A 19-20. század legnagyobb festőművészei:
- Albert Anker (főképp gyerekportrékat, történelmi témájú képeket festett)
- Arnold Böcklin (a német szimbolizmus egyik képviselője)
- Ferdinand Hodler (a tájképeiről híres, 1911-ben két bankjegyre is rányomtatták festményeinek egy-egy motívumát)
Irodalom [szerkesztés]
- Filmművészet
Híres svájci filmrendezők:
- Xavier Koller: A remény útja című alkotásáért megkapta a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat 1991-ben.
- H. R. Giger: Az Alien: Nyolcadik utas a halál karaktereinek megalkotója, 1980-ban Oscar-díjat kapott.
- Marc Foster: ő rendezte a Szörnyek keringője, és az Én, Pán Péter című filmeket.
- Zene
Tradicionálisan svájci éneklésmód a jódli. Eredetileg az Alpokban a tehenek összehívására, vagy a nagy távolságok közötti kommunikációra használták. Svájcnak két hagyományos hangszere van: az egyik a Schwyzerörgeli (a harmonikához hasonló hangszer), a másik pedig a Trümpi (doromb).
A svájci könnyűzene képviselői:
- DJ Bobo
- Mani Matter
Hagyományok [szerkesztés]
Fesztiválok
- Montreaux-i Jazzfesztivál
- Paléo Fesztivál (Nyon)
- Utcafesztivál (Zürich)
Lásd még: Locarnói Nemzetközi Filmfesztivál, Bázeli farsang, Fasnacht
A svájci konyha
Svájc egy igazi sajtország, két nemzeti étel is ebből készül:
- Fondü (kétféle sajt egy speciális fondütálban megolvasztva, kenyér- vagy sajtdarabkákat mártogatnak bele)
- Raclette (szabadtűzön megolvasztott alpesi sajt borssal és paprikával fűszerezve, főtt krumplival és csemegeuborkával tálalva)
A svájci németek tradicionális étke a röszti (krumpliétel). Svájc német és francia területei közötti határt - a híres burgonyaétel után - Rösztiároknak (Röstigraben) nevezik.
Sport [szerkesztés]
Svájc több sportágban is jeleskedik, a téli sportoktól kezdve a teniszig vagy a vitorlázásig. Számos svájci sportoló a világ élvonalába tartozik: ilyen például a többszörös Grand Slam-győztes, volt illetve jelenlegi világelső teniszező Martina Hingis és Roger Federer; a világbajnok műkorcsolyázó Stéphane Lambiel, vagy az olimpiai bajnok síugró Simon Ammann. Svájcban található a Nemzetközi Jégkorongszövetség (IIHF) központja, és az ország jégkorongbajnoksága egyike az európai top-ligáknak, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA), amelynek központja Zürich és az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA), amely Nyonban székel.
Ünnepek [szerkesztés]
- Január 1. Újév napja
- Január 2. Szent Berchtold napja (elsősorban a gyerekek körében számít ünnepnek, Jura kantonban hivatalos munkaszüneti nap)
- Január 6. A Háromkirályok ünnepe – Vízkereszt (Schwyz, Ticino, Uri kantonokban és Graubünden egyes részein)
- Karnevál (Fasnacht) – általában a húshagyókeddet megelőző vagy az azt követő hétfő (elsősorban Basel városában, valamint Luzern, Glarus, Schwyz, Solothurn és Zürich kantonokban)
- Március 19. Szent József napja (Luzern, Nidwalden, Schwyz, Ticino, Uri, Wallis kantonokban, valamint Graubünden és Solothurn egyes részein)
- Nagypéntek – mindenütt munkaszüneti nap, kivéve Ticino és Wallis kantonokat
- Húsvétvasárnap
- Húsvéthétfő – mindenütt, kivéve Wallis kantont és Aargau egyes részeit
- Sächseleuten (április 3. hétfője) – télbúcsúztató ünnep, 3 napos utcai felvonulással, vendég-kantonnal, hétfő este „das Böög” (éghető anyagból készült hóember, benne kis petárdák) felgyújtásával ér véget. Minél rövidebb idő alatt robban fel, annál hamarabb jön a nyár. Csak Zürich kantonban munkaszüneti nap.
- Május 1. A munka ünnepe – Majális (Basel-Landschaft, Basel-Stadt, Fribourg, Jura, Schaffhausen, Ticino, Thurgau, Zürich)
- Áldozócsütörtök – Jézus mennybemenetelének ünnepe
- Pünkösdvasárnap
- Pünkösdhétfő – mindenütt, kivéve Wallis kantont és Aargau egyes részeit
- Úrnapja (2008-ban május 25.) – a katolikus többségű kantonokban (Jura, Luzern, Nidwalden, Obwalden, Schwyz, Solothurn, Ticino, Uri, Wallis, Zug), valamint Aargau, Appenzell, Basel-Landschaft, Fribourg és Graubünden egyes részein
- Június 29. Szent Péter és Pál apostol napja (Ticino kanton, valamint Graubünden és Luzern egyes települései)
- Augusztus 1. Az Örök Szövetség (Rütlischwur) napja, a Svájci Államszövetség megalapításának ünnepe (1291), Nemzeti Ünnep
- Augusztus 15. Szűz Mária mennybemenetele (Nagyboldogasszony) – a katolikus többségű kantonokban (Jura, Luzern, Nidwalden, Obwalden, Schwyz, Solothurn, Ticino, Uri, Wallis, Zug), valamint Aargau, Appenzell, Basel-Landschaft, Fribourg és Graubünden egyes részein
- Bűnbánat és hálaadás napja (Dank-, Buß- und Bettag) (szeptember harmadik vasárnapja, az egész országban ünnep)
- „Bűnbánó hétfő” (Bettagsmontag) – általában szeptember harmadik hétfője (Neuchatel, Vaud)
- Szeptember 22. Szent Móric napja (Appenzell, Luzern és Solothurn egyes részein)
- November 1. Mindenszentek ünnepe – a katolikus többségű kantonokban (Glarus, Jura, Luzern, Nidwalden, Obwalden, Sankt Gallen, Schwyz, Solothurn, Ticino, Uri, Wallis, Zug), valamint Aargau, Appenzell, Basel-Landschaft, Fribourg és Graubünden egyes részein
- Reformáció vasárnapja (az október 31-ét követő vasárnap, országos ünnep, főként a protestáns többségű kantonokban)
- November 11. Szent Márton napja (Jura, Luzern, Schwyz és Solothurn bizonyos részein)
- December 6. Szent Miklós ünnepe (nem hivatalos munkaszüneti nap, Biel városában a december 6-át követő kedden tartják)
- December 8. Szűz Mária szeplőtelen fogantatása – a katolikus többségű kantonokban (Luzern, Nidwalden, Obwalden, Schwyz, Solothurn, Ticino, Uri, Wallis, Zug), valamint Aargau, Appenzell, Fribourg és Graubünden egyes részein
- December 24. Szenteste
- December 25. Karácsony napja
- December 26. Karácsony másnapja, Szent István napja (kivéve Genf, Jura, Vaud, Wallis kantonokat, valamint Aargau és Solothurn egyes részeit)
- December 31. Szilveszter
Kapcsolódó cikkek [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- ↑ Gale Worldmark Encyclopedia of the Nations, 12Ed, vol. 5.
- ↑ Der Schweizerischer Nationalpark im Engadin
- ↑ A világ 58. legversenyképesebb országa vagyunk (magyar nyelven). index.hu, 2009. szeptember 8. (Hozzáférés: 2009. szeptember 9.)
- ↑ Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776
- feiertagskalender.ch
- Jozef Bielik: Hríbov smrteľný omyl alebo Zvoľ si svojho zlodeja
- http://www.swissworld.org/
- Präsenz Schweiz und Bundeskanzlei (2007): Schweiz in Sicht. Präsenz Schweiz, Bern.
További információk [szerkesztés]
|
|||||
|
|||||||||||||

