Svájc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Svájci Államszövetség
Schweizerische Eidgenossenschaft (német)
Confédération suisse (francia)
Confederazione Svizzera (olasz)
Confederaziun svizra (rétoromán)
Confoederatio Helvetica (latin)
Svájci Államszövetség zászlaja
Svájci Államszövetség zászlaja
Svájci Államszövetség címere
Svájci Államszövetség címere
Nemzeti mottó: Unus pro omnibus, omnes pro uno
(magyarul: Egy mindenkiért, mindenki egyért)
Nemzeti himnusz: Svájci zsoltár
Fővárosa Bern
é. sz. 46° 57′, k. h. 7° 27′
Legnagyobb város Zürich
Államforma közvetlen demokrácia,
szövetségi köztársaság
Vezetők
Elnök Szövetségi Tanács, mint kollektív államfői testület, elnöke 2013-ban Ueli Maurer, alelnöke Didier Burkhalter
Kormány feladatait a Szövetségi Tanács látja el
Hivatalos nyelv francia, német, olasz,
romans (regionálisan)
Alapítás 1291. augusztus 1.
De facto függetlenség 1499. szeptember 22.
Elismerés 1648. október 24.
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 97
Becsült 8 160 900 fő (2014. március)
Rangsorban 97
Népsűrűség 186,5 fő/km²
GDP 2008 (forrás: IMF)
Összes 492,595 milliárd USD (21)
PPP: 312,753 milliárd USD
Egy főre jutó 67 384 USD (4)
PPP: 42 783 USD
HDI (2006) 0,955 (10) – magas
Földrajzi adatok
Terület 41 284 km²
Rangsorban 136
Víz 4,2%
Időzóna CET (UTC+1)
CEST (UTC+2)
Egyéb adatok
Pénznem Svájci frank (CHF)
Nemzetközi gépkocsijel CH
Hívószám 41
Internet TLD .ch

A Svájci Államszövetség (nem hivatalos fordításban néha Svájci Konföderáció, tükörfordításban Svájci Esküszövetség) tengeri kijárattal nem rendelkező, kantonokból (tartományokból) álló szövetségi köztársaság Közép-Európában. Szomszédai Németország, Franciaország, Olaszország, Ausztria és Liechtenstein. Erős hagyományai vannak a politikai és katonai semlegesség terén, de a nemzetközi együttműködés terén is, mivel számos nemzetközi szervezet székhelye. Gazdasági kapcsolatban áll Liechtensteinnel, továbbá közös valutát (svájci frank) is használ vele.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Svájc domborzati térképe
Matterhorn, az Alpok egyik legmagasabb hegycsúcsa

Az ország domborzatilag tagolt. Három nagyobb tájegységre osztható:

  • Tájképét az ország déli felén, kelet felé egyre nagyobb sávban emelkedő és területének mintegy 60%-át elfoglaló Alpok határozza meg. Láncai a Gotthard-masszívumban futnak össze. Legmagasabb pontja a 4635 m-es Monte Rosa-hegyi Dufour-csúcs (a második legmagasabb az ismertebb Dom, ami 4545 m magas). Itt találhatók Európa leghosszabb gleccserei is, mint pl. az Aletsch, amely eléri a 24 km-t.
  • Jura-hegység: a hegyvidék mészkőláncai illetve táblái a francia határ mentén sorakoznak.
  • Svájci-medence: a Jura és az Alpok között kb. 300 km hosszú hullámos dombvidék, az ország gazdasági centruma.

Az ország területe 41 285 négyzetkilométer.

Searchtool right.svg Lásd még: Svájc hágóinak listája

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Alpokban van a forrása számos európai folyamnak, köztük a Rajna, a Rhône, az Inn, az Aare és a Ticino folyónak, amelyek a Genfi-tó, Zürichi-tó, Boden-tó, Neuchateli-tó vizét is táplálják. Svájcban 1484 tó található.

Searchtool right.svg Lásd még: Svájc tavainak listája

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az északi, sűrűbben lakott országrész nyitottabb, de még így is meglehetősen hegyes-völgyes, az északnyugaton elterülő Jura-hegység mészkővonulataival. Svájc klímája általában mérsékelt, helyenként nagy ingadozásokat mutatva, a magashegységi zord klímától a Svájc déli csücskénél előforduló kellemes mediterrán éghajlatig.

Az évi átlaghőmérséklet 9 °C. Az évi csapadék mennyisége erősen területfüggő, a Rhone-völgyben például 530 mm, míg Luganónál 1700 mm. Általában véve az Alpoktól nyugatra, északra eső területnek hideg, esős klímája van, ahol a téli középhőmérséklet nulla fok körül (vagy az alatt) van, és nyáron ritkán van 21 fok fölötti meleg. Az ország déli csücskében, Ticino kantonban, az Alpoktól fő vonulatától délre a völgyekben melegebb, nedves, jelleg uralkodik, ahol a fagy ritkán fordul elő. Az Alpok és a Jura felső vidékének klímája esős vagy havas, 1800 méter fölötti fagyhatárral.

Növény- és állatvilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legismertebb növénye, ami védett is, a havasi gyopár. Ez egy kis, fehér szirmú virág, ami alpesi területeken fordul elő. Legismertebb kutyafajtái a bernáthegyi (németül: Bernhardiener) és a berni pásztorkutya. Mindkettő főleg mentőkutyaként ismert. Az ország területének közel egyharmadát erdőségek, főleg fenyőfélék borítják. Az erdőhatár felett a gazdag havasi rétek és a legelők világa található, széles körben elterjedt a szarvasmarhatartás. 3000  méter felett a növényzet igen gyér, az örök hó birodalma, amelyre fontos turisztikai ágazat, a síturizmus épül.

Searchtool right.svg Lásd még: Kategória:Svájc állatvilága

Környezetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Svájc hosszú ideje óvja környezetét és természeti erőforrásait. 1876-ban fogadták el az erdővédelmi törvényt, amivel Svájc az elsők között volt a környezetvédelmet előtérbe helyező országok között. 1953 óta a környezet óvása az alkotmányban is szerepel.

A hulladékgyűjtést és a saját környezetének rendben tartását a lakosság nagy része fontos személyes kötelességnek tekinti.

Svájcban környezetvédelmi szempontból a légszennyezés jelent elsődleges problémát, amit nagyrészt a járművek okoznak. 2000-ben az évi kibocsátott szén-dioxid mennyisége 39 millió tonna volt. Szigorú előírások vonatkoznak az 1987 után gyártott gépjárművek megengedett légszennyezésére.

Hasonló problémát jelent a vízszennyezés, amit a folyókba kerülő foszfát, műtrágya és rovarirtók okoznak. Az ország rendelkezésére álló vízmennyiség 73%-át az ipar használja fel. A városok évente 3 millió m³ szilárd halmazállapotú szemetet állítanak elő.

A Svájci Erdőgazdálkodási Iroda 1986-os évi jelentése szerint az erdők 36%-a elpusztult vagy súlyosan károsodott a savas esők vagy más légszennyezés következtében.[1]

Nemzeti park[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Svájcban egyetlen nemzeti park van, az viszont 1914 óta.[2] Neve Svájci Nemzeti Park, Graubünden kantonban található. A látogatók előtt nyitva áll, de tilos letérni a jelölt turistautakról. Nemcsak a természeti környezet védett, hanem a park területére eső települések is.

Természeti világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Jungfrau egy része

A természeti világörökség része Svájcban:

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ókor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai Svájc területét a vaskor óta kelta törzsek népesítették be. A mai Neuchâtel kantonban fekvő La Tène mellett tárták a La-Tène-kultúra névadó leleteit.

Római provinciák az Alpokban 150 körül

A rómaiak i. e. 58 (Iulius Caesar gall háborúi) és Augustus uralkodásának vége (i. sz. 14) között fokozatosan uralmuk alá hajtották a területet, amelynek keleti részét Raetia, nyugati részét kezdetben Gallia, később nagyrészt Germania Superior provinciákba tagoztak be; Ticino a Pón túli Gallia, majd Itália része lett. Több helyen virágzó városokat alapítottak, emellett régi kelta települések is felvirágoztak. Előbbiek közé tartoztak Julia Equestris (Nyon) és Forum Claudii Vallensium (Martigny), utóbbiak közé a korábbi helvét főváros, Aventicum (Avenches) és Lousonna (Lausanne). A hágók már ekkor fontos szerepet játszottak: a Splügen- és a Szent Bernát-hágókon haladt át az Itália és Nyugat-Germánia közötti kereskedelem jelentős része.

A népvándorlás korában Svájc területére is új népek érkeztek: a 3. században Észak-, Kelet- és Közép-Svájcba a germán alemannok, Nyugat-Svájcba a frankok és a burgundok érkeztek. A romanizált őslakók – a rétoromán néptöredéket kivéve, amelynek tagjai a Graubünden zárt völgyeiben élnek – Észak-, Közép- és Kelet-Svájcban átvették a bevándorlók nyelvét. Nyugaton, csakúgy, mint Galliában, a lakosság nem vette át a germán bevándorlók nyelvét, helyette fokozatosan a latin nyelvből francia dialektusok alakultak ki. Ticino területének lakossága a kora középkor során fenntartotta szoros kapcsolatát Itáliával és így itt is az olasz nyelv használata vált általánossá.

Középkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy Károly idején Svájc területének nagy része a frank birodalomhoz tartozott (69. század). Ekkor terjedt el a lakosság körében a keresztény vallás. A frank birodalom felbomlása után a mai Svájc területének keleti, németül beszélő része a Német-Római Birodalomhoz, a nyugati része Burgundiához került. A későbbi svájci állam magva a német nyelvű területen alakult ki.

Stein am Rhein középkori házai

A Hohenstauf császárok az invesztitúraháborúk idején egyrészt a gazdag kereskedővárosok (Bern, Zürich, Solothurn stb.) támogatását szerették volna elnyerni széles körű autonómia fejében, másrészt az Itáliába vezető alpesi átjárók (főként a Szent Gotthárd-hágó) feletti ellenőrzés biztosítása végett egyes közösségeknek is birodalmi tartományi jogot és szabadságlevelet adtak. A hágók feletti ellenőrzés az Itáliáért folytatott háború miatt volt fontos.

Bundesbrief/Szövetségi levél

A 13. századtól a központi hatalom gyengülésével helyi nemes családok, többek között a Habsburgok (akik ekkor főleg ezen a területen rendelkeztek birtokokkal), megpróbálták korlátozni ezeket a kiváltságokat. A völgyek és a városok változó összetételű átmeneti szövetségeket kötöttek érdekeik védelmére. Ezen szövetségek egyikéről tanúskodik a keltezése szerint[3] 1291. augusztus elején írt szövetségi levél (Bundesbrief), amelyet három völgyközösség, (Uri, Schwyz, és Unterwalden, a három „őskanton”) írt alá.[4] Bár a levél szövege utal egy korábbi szövetségre, amit az aláírók megújítanak, a svájci hagyományban az ország alapításának dokumentumaként tekintenek a levélre, és a nemzeti ünnepet a szövetség tiszteletére tartják augusztus 1-jén.

Az 1315-ös morgarteni csatában az őskantonok, amelyek a Wittelsbachok oldalára álltak a német királyi címért folytatott harcban, legyőzték a Habsburgok hadseregét, megújították és szorosabbra fűzték szövetségüket. A 14. század során további völgyközösségek és városok is csatlakoztak, részben szabad akaratukból, részben meghódításuk után (Zug). A század közepére létrejött a nyolctagú „Régi Szövetség”, majd 1513-ig több lépésben 13 tagúvá bővült. A korabeli svájci szövetséget szokás Esküszövetségnek (Eidgenosszenschaft) is nevezni. Ekkortól 16. század elejéig, amíg a reformáció meg nem osztotta a szövetséget, az intenzív katonai, diplomáciai[5] és kereskedelmi expanzió korszaka következett. Északon és keleten elsősorban Zürich, Luzern és Schwyz terjesztette ki befolyási övezetét, nyugaton főként Bern, kisebb részben Fribourg és a társult (a szövetségbe be nem lépett, de együttműködő) Wallis hódított meg újabb területeket. Dél felé, a Milánói Hercegség ellenében Uri és Obwalden terjeszkedett, meghódítva a mai Ticino területét. A 15. századtól a meghódított területek nem váltak a szövetség tagjává, hanem a hódító kanton(ok) alávetett területeivé váltak, a kantonok száma évszázadokig nem változott.

A szövetség gazdasága az Alpokon áthaladó észak-déli kereskedelmen, a városok iparán, valamint elsősorban a belső területeken állattenyésztésen alapult. Ehhez járult hozzá a zsoldosok közvetítéséből befolyó pénz, ami a kantonok vezetőit gazdagította és számos belső konfliktus forrásává vált. A 14-16. században a svájci gyalogság Európa-szerte a legkiválóbb egységek közé számított, és elősegítette a lendületes expanziót. Az Alpok túlnépesedett völgyeiben a katonáskodás volt sokaknak az egyetlen lehetőség a megélhetésre, és őket külföldi uralkodók szívesen állították szolgálatukba. Ez ahhoz vezetett, hogy egyre gyakrabban álltak szemben egymással svájciak az európai csatákban. A 15. század végén fellángoló itáliai háborúkban egyaránt szolgáltak svájciak a pápa, a milánói herceg és a francia király seregében.

A szövetség korántsem működött egységes államként. A 14. századi „Régi Szövetség” 2-5 kantont tömörítő szövetségek hálóját jelentette, az első állandó központi szervezet, a Tagsatzung, a közösen birtokolt alávetett területek igazgatására jött létre, és minden kanton egyenlő szavazattal rendelkezett benne. A szorosan vett tagok, a kantonok mellett társult államok is együttműködtek a szövetséggel. Ezek közé tartozott többek között a Sankt-Galleni apátság, Wallis és Graubünden völgyeinek közösségei, valamint több más város mellett Biel, Mulhouse és Genf is.

Újkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ulrich Zwingli színre lépését követően a szövetség belső rivalizálás és város–vidék ellentétek miatt amúgy is törékeny egysége felbomlott, és egy katolikus és egy református frakcióra szakadt. Bár a gazdaságilag erősebb városok a reformáció mellé álltak a katolikus kantonok katonailag még évszázadokig győztesen kerültek ki az időről-időre fellángoló belső konfliktusokból és a közösen meghódított területek igazgatásában így jelentős kedvezményeket tudtak kiharcolni. A belső ellentétek és az ekkor elterjedő tűzfegyverek miatt lecsökkent harci előny a svájci terjeszkedés leállásához vezetett. Svájc innentől a semlegességre törekedett és nem lépett be a körülötte folyó háborúkba.

A svájci reformáció Zwingli fellépésével kezdődött az 1520-as években. Ő Luther Márton tanai alapján, de azoktól eltérve dolgozta ki saját tanítását, és egyházi reformok mellett a svájci esküszövetség megreformálására is törekedett. A laza szövetség helyett a két erős város, Zürich és Bern, vezetésével egy erősebben központosított államot képzelt el, ami a közép-svájci vidéki kantonoknak és több kisebb városnak nem tetszett – befolyásuk és önállóságuk elvesztésétől tartva tömörültek már 1524-ben, mielőtt akár Zürich, akár Bern Zwingli mellé állt volna, szövetségbe az új tanok terjedésének megakadályozására. Zwingli 1531-es halálát követően Heinrich Bullinger vette át a svájci reformáció vezetését, ő szervezte meg a svájci református egyházat.
1536-ban Genfbe költözött Kálvin János, és a francia nyelvű reformáció központjává tette a várost. A két teológiai irányzat megegyezett az 1562-ban született Confessio Helvetica posterior tanaiban, így a svájci reformáció ekkortól egységesen a kálvini reformációval azonos hitelveket hirdetett – különbözött viszont a lutheri evangélikus kereszténység tanításaitól.

Az 1648-as vesztfáliai békében az európai államok elismerték Svájc és Hollandia semlegességét és a Habsburg Birodalomtól való függetlenségét. 1798-ban a francia forradalom hadserege leigázta Svájcot és létrehozta a Helvét Köztársaságot. A bécsi kongresszus 1815-ben visszaállította Svájc függetlenségét.

Svájc szövetségi alkotmányát 1848-ban fogadták el, és jelentős mértékben módosították 1874-ben. Szövetségi hatáskörbe utalták a honvédelem, a kereskedelem és a jogi szabályozás kérdéseit. Azóta folytonos politikai, gazdasági és szociális javulás jellemzi Svájcot.

Svájcot külpolitikai semlegességéről ismerjük. Ezt az is mutatja, hogy egyik világháborúban sem vett részt. Az ország 2002-ben lett az ENSZ tagja.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Svájc szövetségi köztársaság, vagyis teljes nevével ellentétben ma már föderáció. Kantonok alkotják. Az alkotmány módosítása kizárólagosan csak népszavazás útján történhet meg.

Törvényhozás, népszavazás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szövetségi gyűlés (parlament) épülete Bernben
A Szövetségi gyűlés ülésterme

A svájci félig-közvetlen demokrácia alapelve, hogy a hatalom a néptől származik. Ez azt is jelenti, hogy a nép fenntartja magának a két alapvető jogot, a szavazatit és a választásit. A kormányok, és a törvényhozók feladatát nem a hatalom gyakorlójaként határozza meg, hanem a közügyek működtetőjeként. Ők a közösséget a nép alkalmazottjaiként szolgálják, hogy ezzel is könnyítsék azok minden napi munkáját.

Az 1999. évi alkotmány szerint a kantonokat mindazok a hatáskörök megilletik, amelyeket nem utaltak tételesen a szövetség hatáskörébe. A kétkamarás svájci parlament – a Szövetségi Gyűlés – a legfőbb államhatalmi szerv. Az egyik kamara az Államtanács 46 tagját (minden kantonból 2 tag, minden „fél-kantonból” 1) minden kantonban közvetlenül választják, míg a másik kamarát a 200 tagú Nemzeti Tanácsot arányos képviseleti rendszerben, közvetlenül választják. Így érvényesülnek a konszociális demokrácia térségi és nemzeti (etnikai) alapelvei. Mindkét ház képviselőinek mandátuma 4 évre szól. A Parlament mindkét házának, a Svájci Államtanácsnak és a Svájci Nemzeti Tanácsnak azonos jogköre van minden tekintetben, beleértve a jogalkotást.

Svájcban a népszavazás a félig közvetlen demokrácia alapintézménye a főhatalom gyakran alkalmazott eszköze. Svájc szövetségi állam, ám Németországgal ellentétben a népszavazás az alpesi országban szövetségi szinten is nagyobb szerepet kap. 1848. és 2006. év között szövetségi szinten összesen 543 népszavazás volt. A nagy gyakorisággal bekövetkező voksolások, parlament által hozott bármilyet törvényt felülbírálatának a lehetősége, valamint felesleges részvételi küszöbök és más hatalmi eszközök hiánya, amellyel a népszavazást a politikai hatalom megakadályozhatnák, élénkítik a pártok és a közvélemény kapcsolatát. Ugyanakkor arra készteti a parlamenti erőket, hogy a reformokat közösen, mindenki által elfogadható kompromisszumokkal dolgozzák ki. A népszavazás erős mivolta teszi Svájcot az ún. kompromisszumos (konszenzusos) demokrácia mintaországává. A népszavazások több mint fele az utolsó 35 évben valósult meg és egyre népszerűbbek. A népszavazás lebonyolítása előtt az ügyet széles körű társadalmi vitára bocsátják, majd minden szavazópolgárt kellő időben, írásban tájékoztatnak a mellette és az ellene szóló érvekről. A népszavazás mindig érvényes és az eredménye kötelező. Némelyik kantonban a népszavazás intézménye kiterjed például a költségvetés kérdéseire, beleértve az adókat és a kiadásokat. Svájcban a népszavazások kezdeményezésének három útja ismert:

  • Kötelező népszavazás: Az alkotmány legcsekélyebb változását a parlament mellett a polgároknak és a kantonok többségének is jóvá kell hagynia. Ugyanez vonatkozik a nemzetközi szervezetekbe való belépésre és az egy évnél hosszabb időre tervezett és az alkotmányból nem levezethető szövetségi törvényekre.[6]
  • Kezdeményezhető (fakultatív) népszavazás esetén a törvényalkotók és a kérelmezők képviselői kötelesek megtárgyalni az érvényesen beadott folyamodványt, mely tartalmazza a polgárok szükséges számú aláírását. Eredményes tárgyalás esetén a beadványt beépítik a jogszabályokba. Ha nincs köztük egyetértés a témával kapcsolatban, akkor kötelesek népszavazást kiírni.
    • Határidőhöz kötött felülbíráló népszavazás kezdeményezése a nem végrehajtott politikai döntésekre. A polgárok képviseleti szerveinek (pártok, egyesületek) lehetőségük van bármely még nem hatályos szövetségi vagy kantonális törvény népszavazás útján történő megerősítésére vagy elvetésére. Legalább nyolc kanton által kezdeményezhető a szövetségi parlament által már elfogadott törvényekről. Ehhez legalább 50 000 támogató aláírásra van szükség.[6] Ez a választópolgárok kb. 1%-ának felel meg. Eddig egyetlen alkalommal, 2003-ban alkalmazták, akkor egy adótörvény változása váltotta ki 11 kanton ellenállását.
    • Kezdeményező félig-közvetlen népszavazás esetében a helyi, kantonális vagy a szövetségi kormányzat és/vagy a törvényhozás még a népszavazás kiírása előtt tárgyalja a javaslatot. A politikai döntéshozók javaslatát és a kezdeményezés szövegét bocsátják népszavazásra. Szövetségi szinten legalább 100 ezer a kezdeményezést támogató aláírás kell. Ez a választópolgárok kb. 2%-ának felel meg.

A fő végrehajtó testület a Szövetségi Tanács, mely hét tagot számlál. Tagjait a jelentősebb politikai pártok adják, ami megfelel a politikai ideológián alapuló konszociális demokrácia alapelvének. Bár az alkotmány szerint a Szövetségi Gyűlés választja és felügyeli a Tanács tagjait, fokozatosan a Tanácshoz került a törvényhozói folyamat irányítása, illetve a szövetségi törvények végrehajtása. A Svájci Konföderáció elnökét a Tanács tagjai közül választják. Megbízása egy évre szól, reprezentatív funkciót lát el.

A Szövetségi Legfelsőbb Bíróságok feladata a kantonok bíróságai által hozott ítéletek és a szövetségi közigazgatási szervek igazgatási rendelkezéseinek felülvizsgálata. A bírákat a Szövetségi Gyűlés választja 6 évre.

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Svájci Konföderációnak 26 kantonja van:

A párban csillag(ok)kal jelölt kantonokat Svájci Államtanácsban csak egy képviselő képviseli.

A kantonok összesen 2 636 helyhatósági területre vannak osztva.

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1959 óta a négy nagy párt a „mágikus formula” szerint képviselteti magát a Szövetségi Tanácsban: 2 főt adnak a kereszténydemokraták (CVP/PDC, Christliche Volkspartei), 2 főt a szociáldemokraták (SPS/PSS, Sozialdemokratische Partei der Schweiz), 2 főt a szabad demokraták (FDP/PRD, Freisinnig-Demokratische Partei), egyet pedig a néppártiak (SVP/UDC, Schweizerische Volkspartei). Ezt a hagyományos elosztást azonban semmilyen törvény nem írja elő, és a 2003-as svájci választásokon a CVP/PDC egyik tanácsbeli helyét át kellett adja az SVP/UDC-nek. A pártok első rövidítése a német, a második a francia.

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Svájc népsűrűségi térképe

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A főváros, Bern

Svájc fővárosa Bern.

  • A gyógyszergyártás központja: Bázel
  • A gépgyártás székhelye: Zürich
  • Nemzetközi szervezetek székhelye: Genf

Nyelvi összetétel, vallási összetétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyelvek Svájcban

██ német (64%)

██ francia (19%)

██ olasz (8%)

██ rétoromán (1%-nál kevesebb)

Az országban letelepedett külföldiek és időszaki vendégmunkások a lakosság mintegy 20%-át teszik ki.

Svájc több nagy európai hatalom közötti ütközőállam szerepét töltötte be, ami nagyban befolyásolta az ország nyelvét és kultúráját. Svájcnak négy hivatalos nyelve van: a német (64%; sárga) északon és az ország közepén, a francia (19%; lila) nyugaton, az olasz (8%; zöld) délen, és végül a latin nyelvcsaládhoz tartozó romans (rétoromán), amit egy apró kisebbség beszél (<1%; vörös) a délkeleti Graubünden kantonban. Az országban beszélt német nyelv a Schwitzerdütsch. Ez nem egységes nyelv, hanem egy sor különböző svájci dialektus. Ennek nincs elfogadott írott formája, az újságok és a folyóiratok a svájci Hochdeutschot (irodalmi német nyelv) használják, ami jelentősen eltér a németországi és az osztrák irodalmi nyelvtől. A rádió- illetve TV-adásokban mind a dialektusok, mind a Hochdeutsch svájci változata, ritkán a németországi Hochdeutsch is előfordul. A Svájcban beszélt francia nyelv némileg különbözik a hivatalos franciaországi francia nyelvtől, azonban megegyezik a francia Felső-Szavoja (Haute-Savoie) kerület egyes részein beszélttel. Ticino-kantonban a nyugat-lombard dialektus ticinói- illetve comói verzióját beszélik, bár itt a hivatalos az irodalmi olasz nyelv. Ezt beszéli minden művelt - akár más kanton-beli - svájci is, persze a saját nyelvi sajátosságaik érződnek rajta. Számos svájci beszél több mint egy nyelvet.

A legnagyobb vallási felekezet a római katolikus a lakosság mintegy 42%-a. Különböző protestáns felekezetekhez tartozik a lakosság mintegy 33%-a (lásd még: Református egyházak, Kálvin, kálvinizmus, Ulrich Zwingli). A bevándorlók meghonosították az iszlám (4,5%) és az ortodox felekezeteket (2%) mint számottevő kisebbségi vallásokat. Jelen vannak zsidó, buddhista, hindi és keresztény egyházak egyéb vallási közösségei is, egyenként 1%-nál kisebb részaránnyal. A lakosság fennmaradó része (kb. 11%) még kisebb vallási kisebbségekhez tartozik, vagy nem híve egyetlen felekezetnek sem.

Searchtool right.svg Lásd még: Minaretépítési tilalom Svájcban

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zürich városa, ahol az egyik legmagasabb az életmínőség szintje a világon
Szőlőskertek Montreux mellett
A Nestlé cég központja (az előtérben)

Svájc virágzó és stabil modern piacgazdaság, az egy főre eső GDP meghaladja a nagy nyugat-európai gazdaságokét. A svájci gazdaság egyike Európa legfejlettebb és legstabilabb gazdaságainak. A Világgazdasági Fórum 2009-2010-es listája szerint a világ legversenyképesebb országa.[7] Az egy főre jutó bruttó nemzeti össztermék (vásárlóerő-paritáson számolva) 2005-ben 32 300 dollár volt. A GDP növekedési üteme 2001-ben 1,6%-ra esett vissza, 2002-ben tovább lassult, 1,3%-ra.

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bankrendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Svájcnak ma is jelentős jövedelmet hoz a több évszázados hagyományokon alapuló bankrendszere, amely a biztosítási üzletágban is jelentős eredményekkel dicsekedhet. A banktitok szentsége éltette egészen a legutóbbi időkig, amikor is kénytelen volt az EU és az USA nyomására ezen lazítani. Nemritkán háborúban egymással szemben álló államok is itt tudták biztonságban értékeiket. Sokáig a kisemberek és a nagyiparosok adó elől eltitkolt jövedelmei is itt kötöttek ki. Svájc továbbra is „menedékhely” a befektetők számára, a banktitok viszonylag szigorú védelme és a svájci frank hosszútávú értékállósága miatt.

Searchtool right.svg Lásd még: Svájci bankok listája

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország mezőgazdaságában az állattenyésztés vezet. A szarvasmarhát elsősorban tejéért tartják. Az állatokat télen istállókban - a hegyi réteken nyáron lekaszált és megszárított - szénával, száraz takarmánnyal etetik. Tavasszal felhajtják őket a havasi legelőkre, ahol a friss hegyi füvet legelik. Ősszel visszatérnek az istállókba. Az állattenyésztésnek ezt a módját havasi pásztorkodásnak vagy más néven alpesi tehenészetnek is nevezik. A szarvasmarhacsordák nagyságát nem a havasi rétek mérete, hanem a kaszálókon összegyűjthető takarmány mennyisége szabja meg. A szénát ezért a legmeredekebb hegyi lejtőkről is begyűjtik. Az állattartás gazdasági nehézségei miatt egyre több parasztgazdaság szűnik meg. Ez nem csak gazdasági hanem természeti veszélyekkel is jár. Ha nem kaszálják, legeltetik a fűtakarót, akkor megnő a lavinaveszély, s pusztul a talaj is. Ugyanakkor a legelők, a pásztorkunyhók látványa hozzátartozik az alpesi táj képéhez. A természetvédelem és az idegenforgalom közös érdeke a havasi pásztorkodás fenntartása. Az európai államok között Svájc a gyümölcstermesztésben tűnik ki.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legfontosabb ipari szektor az óragyártás, a gépgyártás és a textilipar. Jelentős az orvosi műszerek gyártása, és nagyon fontos a gyógyszeripar. A két legnagyobb gyógyszergyártással foglalkozó cég a Novartis és a Roche.

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Svájcban fontos bevételi forrást jelent a turizmus, a legkiemelkedőbb és leglátogatottabb vidékei a Genfi-tó környéke illetve az Alpok, települései Interlaken, Locarno, Lugano, Bázel, Zürich, Genf, Lausanne, Luzern. A bevétel főleg a téli időszakban növekszik.

Az utóbbi években Svájc piaci gyakorlatát az Európai Unióban elfogadott normákhoz igazította, hogy növelje nemzetközi versenyképességét. Bár Svájc a közeljövőben nem tervezi a teljes jogú EU-tagságot, 1999-ben Bern és Brüsszel a kereskedelem további liberalizálásáról szóló egyezményt írt alá. Tárgyalások folynak a további együttműködés lehetőségeiről. Svájc az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagja.

Svájc a saját termékeivel is teret nyert a nemcsak az európai, hanem a világkereskedelemben is. A leghíresebb svájci termékek:

Searchtool right.svg Lásd még: Kategória:Svájci vállalatok
Külkereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Svájc sikeres kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkezik a világ számos országával. Az ország GDP-jének több mint fele a külkereskedelemből származik.

  • Legfontosabb exportcikkek: Gépek, gyógyszerészeti termékek, órák, ékszerek, mezőgazdasági termékek
  • Legjelentősebb importőr partnerei (2004): Németország 20%, Egyesült Államok és Franciaország 9,1%, Olaszország 8,8%, Egyesült Királyság 4,9%
  • Legfontosabb importtermékek: Gépek, vegyipari termékek, járművek, mezőgazdasági termékek, textília
  • Legjelentősebb exportőr partnerei (2004): Németország 29%, Olaszország 11,8%, Franciaország 11,1%, Egyesült Államok 7,6%, Ausztria 4,5%, Egyesült Királyság 4,5%, Hollandia 4,3%

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vonat halad át egy viadukton (Landwasser)

Közút hálózata: 71 298 km, ebből 1 758 km autópálya.

Svájc közúti hálózata az egyik legfejlettebb a világon. A lakosság nagy része kevesebb, mint 10 km-re lakik valamelyik autópályához.

Searchtool right.svg Lásd még: Svájc autópályái
Searchtool right.svg Lásd még: Svájc vasúti közlekedése

Vasúthálózata kb. 4500 km 100%-ban villamosított. Itt található Európa legmagasabban fekvő vasútállomása, amely lakott településhez tartozik (Jungfraujoch, 3454 méter).[8]

Légi közlekedés: 63 repülőtér található Svájcban, ebből 3 nemzetközi légikikötő, 11 regionális reptér, 44 magánreptér, ezenkívül van még 5 repülőtér, amit a hadsereg a civilférával közösen üzemeltet. A legnagyobb repülőterek Kloten (Zürich) és Cointrin (Genf).

Searchtool right.svg Lásd még: Zürichi repülőtér

Vízi közlekedés: Egyetlen nemzetközi kikötő a Rajnán található Baselban.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tinguely Múzeum, Bázel

Svájcban az oktatási rendszer más mint Magyarországon és kantononként is változó. Az óvoda („Kindergarten”) a gyermekek képességeitől függően 2 vagy 3 évig tart. Ezt követi az általános iskola („Primarschule”), ahol 6 évig tanulnak a gyerekek. Az általános iskola után a „Sekundarschulé”-ba kerülnek a gyerekek, ami 3 év (7. 8. 9.). Utána jön vagy a szakmai képzés („Lehre”, ami 3 vagy 4 évig tart) vagy a 2. évtől a gimnázium, ami ebben az esetben csak 4 éves, de lehet 6 éves is, ha közvetlen a „Primarschulé”-ból megy oda a gyerek. Nincs minden városban gimnázium, általában csak nagyobb városokban, ahová összegyűjtik a környező települések tanulóit. Aki szakmát akar tanulni és még nem tudott választani, vagy nem sikerült a felvételije, a „Sekundarschule” után van egy úgynevezett 10. iskolaév (áthidaló év). Itt is van több lehetőség, például gimnáziumba előkészítés, külföldieknek integrációs kurzus stb.

6 jeggyel osztályoznak, a hatos a legjobb, de használnak féljegyeket is. Egy héten kb. 30 órájuk van a diákoknak. Az ebédszünetük egy órás, majd délután is vannak óráik. Az ebédszünet változó, kinek milyen órarendje van, általában 2x45 perc. A diákok általában otthon étkeznek, kivétel aki „Hort”-ban (napközi) vagy a gimnáziumi menzán ebédel.

A tanév hosszú, nyáron csak 5 hét a szünet, de van őszi, téli és tavaszi szünet is, amik 2-2 hétig tartanak. Az iskolák eléggé konzervatívak, ragaszkodnak a szabályaikhoz, de sok lehetőség van a szabadon választható tantárgyak terén. Különbség van az állami és fizetős iskolák között is. Ez utóbbiak akkor jók, ha az ún. „Staatlich anerkannt” (államilag elismert) címet viselik.

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Svájcban több mint 900 múzeum található, amiket 11 millió ember látogat meg évente. Például:

  • Paul Klee Múzeum (Bern)
  • Tinguely-Múzeum (Basel)
  • Dürrenmatt Center (Neuenburg)

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UNESCO kulturális világörökséggé nyilvánította Svájcban a következő helyszíneket:

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Murten óvárosának fala

Építészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 20. század egyik legnagyobb építésze Le Corbusier. (1887-1965) Jacques Herzog és Pierre de Meuron nemcsak a Laban Tánccentrumot tervezték Londonban, hanem az Olimpiai Stadiont is a 2008-as pekingi olimpiai játékokra. Az Egyesült Államokban elismert építész Christian Menn, aki a bostoni Charles folyó hídját tervezte.

Képzőművészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Festészet

A 19-20. század legnagyobb festőművészei:

  • Albert Anker (főképp gyerekportrékat, történelmi témájú képeket festett)
  • Arnold Böcklin (a német szimbolizmus egyik képviselője)
  • Ferdinand Hodler (a tájképeiről híres, 1911-ben két bankjegyre is rányomtatták festményeinek egy-egy motívumát)

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Filmművészet

Híres svájci filmrendezők:

  • Xavier Koller: A remény útja című alkotásáért megkapta a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat 1991-ben.
  • H. R. Giger: Az Alien: Nyolcadik utas a halál karaktereinek megalkotója, 1980-ban Oscar-díjat kapott.
  • Marc Foster: ő rendezte a Szörnyek keringője, és az Én, Pán Péter című filmeket.
  • Zene

Tradicionálisan svájci éneklésmód a jódli. Eredetileg az Alpokban a tehenek összehívására, vagy a nagy távolságok közötti kommunikációra használták. Svájcnak két hagyományos hangszere van: az egyik a Schwyzerörgeli (a harmonikához hasonló hangszer), a másik pedig a Trümpi (doromb).

A svájci könnyűzene képviselői:

  • DJ Bobo
  • Mani Matter

Hagyományok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fesztiválok:

  • Montreaux-i Jazzfesztivál
  • Paléo Fesztivál (Nyon)
  • Utcafesztivál (Zürich)

Lásd még: Locarnói Nemzetközi Filmfesztivál, Bázeli farsang, Fasnacht

A svájci konyha

Svájc egy igazi sajtország, két nemzeti étel is ebből készül:

  • Fondü (kétféle sajt egy speciális fondütálban megolvasztva, kenyér- vagy sajtdarabkákat mártogatnak bele)
  • Raclette (szabadtűzön megolvasztott alpesi sajt borssal és paprikával fűszerezve, főtt krumplival és csemegeuborkával tálalva)

A svájci németek tradicionális étke a röszti (krumpliétel). Svájc német és francia területei közötti határt - a híres burgonyaétel után - Rösztiároknak (Röstigraben) nevezik.

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Svájc több sportágban is jeleskedik, a téli sportoktól kezdve a teniszig vagy a vitorlázásig. Számos svájci sportoló a világ élvonalába tartozik: ilyen például a többszörös Grand Slam-győztes, volt illetve jelenlegi világelső teniszező Martina Hingis és Roger Federer; a világbajnok műkorcsolyázó Stéphane Lambiel, vagy az olimpiai bajnok síugró Simon Ammann. Svájcban található a Nemzetközi Jégkorongszövetség (IIHF) központja, és az ország jégkorongbajnoksága egyike az európai top-ligáknak, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA), amelynek központja Zürich és az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA), amely Nyonban székel.

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Január 1. Újév napja
  • Január 2. Szent Berchtold napja (elsősorban a gyerekek körében számít ünnepnek, Jura kantonban hivatalos munkaszüneti nap)
  • Január 6. A Háromkirályok ünnepe – Vízkereszt (Schwyz, Ticino, Uri kantonokban és Graubünden egyes részein)
  • Karnevál (Fasnacht) – általában a húshagyókeddet megelőző vagy az azt követő hétfő (elsősorban Basel városában, valamint Luzern, Glarus, Schwyz, Solothurn és Zürich kantonokban)
  • Március 19. Szent József napja (Luzern, Nidwalden, Schwyz, Ticino, Uri, Wallis kantonokban, valamint Graubünden és Solothurn egyes részein)
  • Nagypéntek – mindenütt munkaszüneti nap, kivéve Ticino és Wallis kantonokat
  • Húsvétvasárnap
  • Húsvéthétfő – mindenütt, kivéve Wallis kantont és Aargau egyes részeit
  • Sächseleuten (április 3. hétfője) – télbúcsúztató ünnep, 3 napos utcai felvonulással, vendég-kantonnal, hétfő este „das Böög” (éghető anyagból készült hóember, benne kis petárdák) felgyújtásával ér véget. Minél rövidebb idő alatt robban fel, annál hamarabb jön a nyár. Csak Zürich kantonban munkaszüneti nap.
  • Május 1. A munka ünnepe – Majális (Basel-Landschaft, Basel-Stadt, Fribourg, Jura, Schaffhausen, Ticino, Thurgau, Zürich)
  • ÁldozócsütörtökJézus mennybemenetelének ünnepe
  • Pünkösdvasárnap
  • Pünkösdhétfő – mindenütt, kivéve Wallis kantont és Aargau egyes részeit
  • Úrnapja (2008-ban május 25.) – a katolikus többségű kantonokban (Jura, Luzern, Nidwalden, Obwalden, Schwyz, Solothurn, Ticino, Uri, Wallis, Zug), valamint Aargau, Appenzell, Basel-Landschaft, Fribourg és Graubünden egyes részein
  • Június 29. Szent Péter és Pál apostol napja (Ticino kanton, valamint Graubünden és Luzern egyes települései)
  • Augusztus 1. Az Örök Szövetség (Rütlischwur) napja, a Svájci Államszövetség megalapításának ünnepe (1291), Nemzeti Ünnep
  • Augusztus 15. Szűz Mária mennybemenetele (Nagyboldogasszony) – a katolikus többségű kantonokban (Jura, Luzern, Nidwalden, Obwalden, Schwyz, Solothurn, Ticino, Uri, Wallis, Zug), valamint Aargau, Appenzell, Basel-Landschaft, Fribourg és Graubünden egyes részein
  • Bűnbánat és hálaadás napja (Dank-, Buß- und Bettag) (szeptember harmadik vasárnapja, az egész országban ünnep)
  • „Bűnbánó hétfő” (Bettagsmontag) – általában szeptember harmadik hétfője (Neuchatel, Vaud)
  • Szeptember 22. Szent Móric napja (Appenzell, Luzern és Solothurn egyes részein)
  • November 1. Mindenszentek ünnepe – a katolikus többségű kantonokban (Glarus, Jura, Luzern, Nidwalden, Obwalden, Sankt Gallen, Schwyz, Solothurn, Ticino, Uri, Wallis, Zug), valamint Aargau, Appenzell, Basel-Landschaft, Fribourg és Graubünden egyes részein
  • Reformáció vasárnapja (az október 31-ét követő vasárnap, országos ünnep, főként a protestáns többségű kantonokban)
  • November 11. Szent Márton napja (Jura, Luzern, Schwyz és Solothurn bizonyos részein)
  • December 6. Szent Miklós ünnepe (nem hivatalos munkaszüneti nap, Biel városában a december 6-át követő kedden tartják)
  • December 8. Szűz Mária szeplőtelen fogantatása – a katolikus többségű kantonokban (Luzern, Nidwalden, Obwalden, Schwyz, Solothurn, Ticino, Uri, Wallis, Zug), valamint Aargau, Appenzell, Fribourg és Graubünden egyes részein
  • December 24. Szenteste
  • December 25. Karácsony napja
  • December 26. Karácsony másnapja, Szent István napja (kivéve Genf, Jura, Vaud, Wallis kantonokat, valamint Aargau és Solothurn egyes részeit)
  • December 31. Szilveszter

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Gale Worldmark Encyclopedia of the Nations, 12Ed, vol. 5.
  2. Der Schweizerischer Nationalpark im Engadin
  3. A szövetség illetve a dokumentum keletkezésének valós dátuma vitatott, lástd pl. Sablonier, Roger. Gründungszeit ohne Eidgenossen (német nyelven). Baden: hier+jetzt (2008). ISBN 978-3-03919-085-0 .
  4. A levél valószínűleg a (Habsburg házból való) császár meggyilkolására válaszul születhetett.
  5. A diplomácia eszköztárába tartozott nemesek felvétele a polgárok sorába, örökösödési, védelmi és társulási szerződések megkötése, valamint a földek, városok (pl. Winterthur) megvásárlása is..
  6. ^ a b Svájc alkotmánya; Elérés: 2007. december 23.
  7. A világ 58. legversenyképesebb országa vagyunk (magyar nyelven). index.hu, 2009. szeptember 8. (Hozzáférés: 2009. szeptember 9.)
  8. Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Svájc témájú médiaállományokat.
ENSZ  |  EBESZ