Svájc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Svájci Államszövetség
Schweizerische Eidgenossenschaft (német)
Confédération suisse (francia)
Confederazione Svizzera (olasz)
Confederaziun svizra (rétoromán)
Confoederatio Helvetica (latin)
 Svájc zászlaja
Svájc zászlaja
 Svájc címere
Svájc címere
Nemzeti mottó: Unus pro omnibus, omnes pro uno
(magyarul: Egy mindenkiért, mindenki egyért)
Nemzeti himnusz: Svájci zsoltár
Swiss Psalm.ogg
Fővárosa Bern
é. sz. 46° 57′ k. h. 7° 27′
Legnagyobb város Zürich
Államforma közvetlen demokrácia,
szövetségi köztársaság
Vezetők
Elnök Szövetségi Tanács, mint kollektív államfői testület, elnöke 2012-ben Eveline Widmer-Schlumpf, alelnöke Ueli Maurer
Kormány feladatait a Szövetségi Tanács látja el
Hivatalos nyelv francia, német, olasz,
romans (regionálisan)
Alapítás 1291. augusztus 1.
De facto függetlenség 1499. szeptember 22.
Elismerés 1648. október 24.
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 94
Becsült 7 725 500 fő (2009.)
Rangsorban 94
Népsűrűség 186,5 fő/km²
GDP 2008 (forrás: IMF)
Összes 492,595 milliárd USD (21)
PPP: 312,753 milliárd USD
Egy főre jutó 67 384 USD (4)
PPP: 42 783 USD
HDI (2006) 0,955 (10) – magas
Földrajzi adatok
Terület 41 284 km²
Rangsorban 136
Víz 4,2%
Időzóna CET (UTC+1)
CEST (UTC+2)
Egyéb adatok
Pénznem Svájci frank (CHF)
Nemzetközi gépkocsijel CH
Hívószám 41
Internet TLD .ch

A Svájci Államszövetség (nem hivatalos fordításban néha Svájci Konföderáció, tükörfordításban Svájci Esküszövetség) tengeri kijárattal nem rendelkező, kantonokból (tartományokból) álló szövetségi köztársaság Közép-Európában. Szomszédai Németország, Franciaország, Olaszország, Ausztria és Liechtenstein. Erős hagyományai vannak a politikai és katonai semlegesség terén, de a nemzetközi együttműködés terén is, mivel számos nemzetközi szervezet székhelye.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Földrajz

[szerkesztés] Domborzat

Az ország domborzatilag tagolt. Három nagyobb tájegységre osztható:

  • Tájképét az ország délkeleti részén emelkedő és területének mintegy 60%-át elfoglaló Alpok határozza meg. Láncai a Gotthard-masszívumban futnak össze. Legmagasabb pontja a 4634 m-es Monte Rosa-hegyi Dufour-csúcs (a második legmagasabb az ismertebb Dom, ami 4545 m magas). Itt találhatók Európa leghosszabb gleccserei is, mint pl. az Aletsch, amely eléri a 24 km-t.
  • Jura-hegység: a hegyvidék mészkőláncai illetve táblái a francia határ mentén sorakoznak.
  • Svájci-medence: a Jura és az Alpok között kb. 300 km hosszú hullámos dombvidék, az ország gazdasági centruma.

Az ország területe 41 285 négyzetkilométer.

[szerkesztés] Vízrajz

Az Alpokban van a forrása számos európai folyamnak, köztük a Rajna, a Rhône, az Inn, az Aare és a Ticino folyónak, amelyek a Genfi-tó, Zürichi-tó, Boden-tó, Neuchateli-tó vizét is táplálják. Svájcban 1484 tó található.

Lásd még: Svájc tavainak listája, Svájc folyóinak listája

[szerkesztés] Éghajlat

A Riffelseeben tükröződő Matterhorn

Az északi, sűrűbben lakott országrész nyitottabb, de még így is meglehetősen hegyes-völgyes, az északnyugaton elterülő Jura-hegység mészkővonulataival. Svájc klímája általában mérsékelt, helyenként nagy ingadozásokat mutatva, a magashegységi zord klímától a Svájc déli csücskénél előforduló kellemes mediterrán éghajlatig.

Az évi átlaghőmérséklet 9 °C. Az évi csapadék mennyisége erősen területfüggő, a Rhone-völgyben például 530 mm, míg Luganónál 1700 mm. Általában véve az Alpoktól nyugatra, északra eső területnek hideg, esős klímája van, ahol a téli középhőmérséklet nulla fok körül (vagy az alatt) van, és nyáron ritkán van 21 fok fölötti meleg. Az Alpoktól délre a meleg, nedves, mediterrán jelleg uralkodik, ahol a fagy ritkán fordul elő. Az Alpok és a Jura felső vidékének klímája esős vagy havas, 1800 méter fölötti fagyhatárral.

[szerkesztés] Növény- és állatvilág

Legismertebb növénye, ami védett is, a havasi gyopár. Ez egy kis, fehér szirmú virág, ami alpesi területeken fordul elő. Legismertebb kutyafajtái a bernáthegyi (németül: Bernhardiener) és a berni pásztorkutya. Mindkettő főleg mentőkutyaként ismert. Az ország területének közel egyharmadát erdőségek, főleg fenyőfélék borítják. Az erdőhatár felett a gazdag havasi rétek és a legelők világa található, széles körben elterjedt a szarvasmarhatartás. 3000  méter felett a növényzet igen gyér, az örök hó birodalma, amelyre fontos turisztikai ágazat, a síturizmus épül.

[szerkesztés] Környezetvédelem

Svájc hosszú ideje óvja környezetét és természeti erőforrásait. 1876-ban fogadták el az erdővédelmi törvényt, amivel Svájc az elsők között volt a környezetvédelmet előtérbe helyező országok között. 1953 óta a környezet óvása az alkotmányban is szerepel.

A hulladékgyűjtést és a saját környezetének rendben tartását a lakosság nagy része fontos személyes kötelességnek tekinti.

Svájcban környezetvédelmi szempontból a légszennyezés jelent elsődleges problémát, amit nagyrészt a járművek okoznak. 2000-ben az évi kibocsátott szén-dioxid mennyisége 39 millió tonna volt. Szigorú előírások vonatkoznak az 1987 után gyártott gépjárművek megengedett légszennyezésére.

Hasonló problémát jelent a vízszennyezés, amit a folyókba kerülő foszfát, műtrágya és rovarirtók okoznak. Az ország rendelkezésére álló vízmennyiség 73%-át az ipar használja fel. A városok évente 3 millió m³ szilárd halmazállapotú szemetet állítanak elő.

A Svájci Erdőgazdálkodási Iroda 1986-os évi jelentése szerint az erdők 36%-a elpusztult vagy súlyosan károsodott a savas esők vagy más légszennyezés következtében.[1]

[szerkesztés] Nemzeti park

Svájcban egyetlen nemzeti park van, az viszont 1912 óta.[2] Neve Svájci Nemzeti Park, Graubünden kantonban található. A látogatók előtt nyitva áll, de tilos letérni a jelölt turistautakról. Nemcsak a természeti környezet védett, hanem a park területére eső települések is.

[szerkesztés] Természeti világörökség

A természeti világörökség része Svájcban:

[szerkesztés] Történelem

A mai Svájc területét a legkorábban a kelta eredetű helvétek népesítették be. I. e. 58-ban azonban Iulius Caesar vezetésével leigázták a római légiók, és több helyen virágzó városokat alapítottak. A hágók már ekkor fontos szerepet játszottak: a Spülgen- és a Szent Bernát-hágókon át megindult a kereskedelem a Római Birodalommal.

A népvándorlás elől Svájc sem menekülhetett: a 3. században Észak-, Kelet- és Közép-Svájcba a germán alemannok, Nyugat-Svájcba a frankok és a burgundok érkeztek. A romanizált őslakók – a rétoromán néptöredéket kivéve, amelynek tagjai a Graubünden zárt völgyeiben éltek – eltűntek. Különböző italikus törzsek is betelepültek, ez a mai nyelvi megoszlás eredete.

Nagy Károly idején Svájc területének nagy része a frank birodalomhoz tartozott (69. század). Ekkor terjedt el a lakosság körében a keresztény vallás.

A Hohenstauf császárok az invesztitúraháborúk idején egyrészt a gazdag kereskedővárosok (Bern, Zürich, Solothurn stb.) támogatását szerették volna elnyerni széles körű autonómia fejében, másrészt az Itáliába vezető alpesi átjárók (főként a Szent Gotthárd-hágó) feletti ellenőrzés biztosítása végett egyes közösségeknek is birodalmi tartományi jogot és szabadságlevelet adtak. A hágók feletti ellenőrzés az Itáliáért folytatott háború miatt volt fontos.

A 13. század végétől azonban a Habsburgok már figyelmen kívül hagyták ezeket a kiváltságokat. Ezért 1291-ben három kanton (Uri, Schwyz, és Unterwalden) aláírta a szövetségi levelet, amellyel egyesültek a Habsburgok „idegen” szabályai elleni közös küzdelemre. A Habsburgok ekkor a német birodalom felett uralkodtak, mint német-római császárok. Az 1315-ös morgarteni csatában legyőzték a Habsburg hadsereget, és részleges függetlenséget szereztek mint Svájci Konföderáció.

Az 1648-as vesztfáliai békében az európai államok elismerték Svájc és Hollandia semlegességét és a Habsburg Birodalomtól való függetlenségét. 1798-ban a francia forradalom hadserege leigázta Svájcot és létrehozta a Helvét Köztársaságot. A bécsi kongresszus 1815-ben visszaállította Svájc függetlenségét.

Svájc szövetségi alkotmányát 1848-ban fogadták el, és jelentős mértékben módosították 1874-ben. Szövetségi hatáskörbe utalták a honvédelem, a kereskedelem és a jogi szabályozás kérdéseit. Azóta folytonos politikai, gazdasági és szociális javulás jellemzi Svájcot.

Svájcot külpolitikai semlegességéről ismerjük. Ezt az is mutatja, hogy egyik világháborúban sem vett részt. Az ország 2002-ben lett az ENSZ tagja.

[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás

[szerkesztés] Alkotmány, államforma

Svájc szövetségi köztársaság, vagyis teljes nevével ellentétben ma már föderáció. Kantonok alkotják.

[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

Az 1999. évi alkotmány szerint a kantonokat mindazok a hatáskörök megilletik, amelyeket nem utaltak tételesen a szövetség hatáskörébe. A kétkamarás svájci parlament – a Szövetségi Gyűlés – a legfőbb államhatalmi szerv. A Parlament mindkét házának, a Svájci Államtanácsnak és a Svájci Nemzeti Tanácsnak azonos jogköre van minden tekintetben, beleértve a jogalkotást.

Az Államtanács 46 tagját (minden kantonból 2 tag, minden „fél-kantonból” 1) minden kantonban közvetlenül választják, míg a 200 tagú Nemzeti Tanácsot arányos képviseleti rendszerben, közvetlenül választják. Mindkét ház képviselőinek mandátuma 4 évre szól. Népszavazás útján a szövetségi parlament által hozott bármilyen törvényt meg lehet támadni, és népszavazási kezdeményezés által a szövetségi alkotmányt is lehet módosítani – Svájc ezért félig-közvetlen demokráciának tekinthető.

A fő végrehajtó testület a Szövetségi Tanács, mely hét tagot számlál. Bár az alkotmány szerint a Szövetségi Gyűlés választja és felügyeli a Tanács tagjait, fokozatosan a Tanácshoz került a törvényhozói folyamat irányítása, illetve a szövetségi törvények végrehajtása. A Svájci Konföderáció elnökét a Tanács tagjai közül választják. Megbízása egy évre szól, reprezentatív funkciót lát el.

A Szövetségi Legfelsőbb Bíróságok feladata a kantonok bíróságai által hozott ítéletek és a szövetségi közigazgatási szervek igazgatási rendelkezéseinek felülvizsgálata. A bírákat a Szövetségi Gyűlés választja 6 évre.

[szerkesztés] Közigazgatási felosztás

A Svájci Konföderációnak 26 kantonja van:

A párban csillag(ok)kal jelölt kantonokat Svájci Államtanácsban csak egy képviselő képviseli.

A kantonok összesen 2 636 helyhatósági területre vannak osztva.

[szerkesztés] Politikai pártok

1959 óta a négy nagy párt a „mágikus formula” szerint képviselteti magát a Szövetségi Tanácsban: 2 főt adnak a kereszténydemokraták (CVP/PDC, Christliche Volkspartei), 2 főt a szociáldemokraták (SPS/PSS, Sozialdemokratische Partei der Schweiz), 2 főt a szabad demokraták (FDP/PRD, Freisinnig-Demokratische Partei), egyet pedig a néppártiak (SVP/UDC, Schweizerische Volkspartei). Ezt a hagyományos elosztást azonban semmilyen törvény nem írja elő, és a 2003-as svájci választásokon a CVP/PDC egyik tanácsbeli helyét át kellett adja az SVP/UDC-nek. A pártok első rövidítése a német, a második a francia.

[szerkesztés] Védelmi rendszer

[szerkesztés] Népesség

Svájc népsűrűségi térképe

[szerkesztés] Legnépesebb települések

Svájc fővárosa Bern.

  • A gyógyszergyártás központja: Bázel
  • A gépgyártás székhelye: Zürich
  • Nemzetközi szervezetek székhelye: Genf

[szerkesztés] Nyelvi összetétel, vallási összetétel

Nyelvek Svájcban

██ német (64%)

██ francia (19%)

██ olasz (8%)

██ rétoromán (1%-nál kevesebb)

Az országban letelepedett külföldiek és időszaki vendégmunkások a lakosság mintegy 20%-át teszik ki.

Svájc több nagy európai hatalom közötti ütközőállam szerepét töltötte be, ami nagyban befolyásolta az ország nyelvét és kultúráját. Svájcnak négy hivatalos nyelve van: a német (64%; sárga) északon és az ország közepén, a francia (19%; lila) nyugaton, az olasz (8%; zöld) délen, és végül a latin nyelvcsaládhoz tartozó romans (rétoromán), amit egy apró kisebbség beszél (<1%; vörös) a délkeleti Graubünden kantonban. Az országban beszélt német nyelv a Schwitzerdütsch. Ez nem egységes nyelv, hanem egy sor különböző svájci dialektus. Ennek nincs elfogadott írott formája, az újságok és a folyóiratok a svájci Hochdeutschot (irodalmi német nyelv) használják, ami jelentősen eltér a németországi és az osztrák irodalmi nyelvtől. A rádió- illetve TV-adásokban mind a dialektusok, mind a Hochdeutsch svájci változata, ritkán a németországi Hochdeutsch is előfordul. A Svájcban beszélt francia nyelv némileg különbözik a hivatalos franciaországi francia nyelvtől, azonban megegyezik a francia Felső-Szavoja (Haute-Savoie) kerület egyes részein beszélttel. Ticino-kantonban a nyugat-lombard dialektus ticinói- illetve comói verzióját beszélik, bár itt a hivatalos az irodalmi olasz nyelv. Ezt beszéli minden művelt - akár más kanton-beli - svájci is, persze a saját nyelvi sajátosságaik érződnek rajta. Számos svájci beszél több mint egy nyelvet.

A főváros, Bern

A legnagyobb vallási felekezet a római katolikus a lakosság mintegy 42%-a. Különböző protestáns felekezetekhez tartozik a lakosság mintegy 33%-a (lásd még: Református egyházak, Kálvin, kálvinizmus, Ulrich Zwingli). A bevándorlók meghonosították az iszlám (4,5%) és az ortodox felekezeteket (2%) mint számottevő kisebbségi vallásokat. Jelen vannak zsidó, buddhista, hindi és keresztény egyházak egyéb vallási közösségei is, egyenként 1%-nál kisebb részaránnyal. A lakosság fennmaradó része (kb. 11%) még kisebb vallási kisebbségekhez tartozik ,vagy nem híve egyetlen felekezetnek sem.

[szerkesztés] Szociális rendszer

[szerkesztés] Gazdaság

[szerkesztés] Általános adatok

Svájc virágzó és stabil modern piacgazdaság, az egy főre eső GDP meghaladja a nagy nyugat-európai gazdaságokét. A svájci gazdaság egyike Európa legfejlettebb és legstabilabb gazdaságainak. A Világgazdasági Fórum 2009-2010-es listája szerint a világ legversenyképesebb országa.[3] Az egy főre jutó bruttó nemzeti össztermék (vásárlóerő-paritáson számolva) 2005-ben 32 300 dollár volt. A GDP növekedési üteme 2001-ben 1,6%-ra esett vissza, 2002-ben tovább lassult, 1,3%-ra.

[szerkesztés] Gazdasági ágazatok

[szerkesztés] Bankrendszer

Svájcnak ma is jelentős jövedelmet hoz a több évszázados hagyományokra alapuló bankrendszere, amely a biztosítási üzletágban is jelentős eredményekkel dicsekedhet. A banktitok szentsége éltette egészen a legutóbbi időkig, amikor is kénytelen volt az EU és az USA nyomására ezen lazítani. Nemritkán háborúban egymással szemben álló államok is itt tudták biztonságban értékeiket. Sokáig a kisemberek és a nagyiparosok adó elől eltitkolt jövedelmei is itt kötöttek ki. Svájc továbbra is „menedékhely” a befektetők számára, a banktitok viszonylag szigorú védelme és a svájci frank hosszútávú értékállósága miatt.

[szerkesztés] Mezőgazdaság

Az ország mezőgazdaságában az állattenyésztés vezet. A szarvasmarhát elsősorban tejéért tartják. Az állatokat télen istállókban - a hegyi réteken nyáron lekaszált és megszárított - szénával, száraz takarmánnyal etetik. Tavasszal felhajtják őket a havasi legelőkre, ahol a friss hegyi füvet legelik. Ősszel visszatérnek az istállókba. Az állattenyésztésnek ezt a módját havasi pásztorkodásnak vagy más néven alpesi tehenészetnek is nevezik. A szarvasmarhacsordák nagyságát nem a havasi rétek mérete, hanem a kaszálókon összegyűjthető takarmány mennyisége szabja meg. A szénát ezért a legmeredekebb hegyi lejtőkről is begyűjtik. Az állattartás gazdasági nehézségei miatt egyre több parasztgazdaság szűnik meg. Ez nem csak gazdasági hanem természeti veszélyekkel is jár. Ha nem kaszálják, legeltetik a fűtakarót, akkor megnő a lavinaveszély, s pusztul a talaj is. Ugyanakkor a legelők, a pásztorkunyhók látványa hozzátartozik az alpesi táj képéhez. A természetvédelem és az idegenforgalom közös érdeke a havasi pásztorkodás fenntartása. Az európai államok között Svájc a gyümölcstermesztésben tűnik ki.

[szerkesztés] Ipar

A legfontosabb ipari szektor az óragyártás, a gépgyártás és a textilipar. Jelentős az orvosi műszerek gyártása, és nagyon fontos a gyógyszeripar. A két legnagyobb gyógyszergyártással foglalkozó cég a Novartis és a Roche.

[szerkesztés] Kereskedelem

Svájcban fontos bevételi forrást jelent a turizmus, a legkiemelkedőbb és leglátogatottabb vidékei a Genfi-tó környéke illetve az Alpok, települései Interlaken, Locarno, Lugano, Bázel, Zürich, Genf, Lausanne, Luzern. A bevétel főleg a téli időszakban növekszik.

Az utóbbi években Svájc piaci gyakorlatát az Európai Unióban elfogadott normákhoz igazította, hogy növelje nemzetközi versenyképességét. Bár Svájc a közeljövőben nem tervezi a teljes jogú EU-tagságot, 1999-ben Bern és Brüsszel a kereskedelem további liberalizálásáról szóló egyezményt írt alá. Tárgyalások folynak a további együttműködés lehetőségeiről. Svájc az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagja.

[szerkesztés] Külkereskedelem

Svájc sikeres kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkezik a világ számos országával. Az ország GDP-jének több mint fele a külkereskedelemből származik.

  • Legfontosabb exportcikkek: Gépek, gyógyszerészeti termékek, órák, ékszerek, mezőgazdasági termékek
  • Legjelentősebb importőr partnerei (2004): Németország 20%, Egyesült Államok és Franciaország 9,1%, Olaszország 8,8%, Egyesült Királyság 4,9%
  • Legfontosabb importtermékek: Gépek, vegyipari termékek, járművek, mezőgazdasági termékek, textília
  • Legjelentősebb exportőr partnerei (2004): Németország 29%, Olaszország 11,8%, Franciaország 11,1%, Egyesült Államok 7,6%, Ausztria 4,5%, Egyesült Királyság 4,5%, Hollandia 4,3%

[szerkesztés] Közlekedés

Közút hálózata: 71 298 km, ebből 1 758 km autópálya.

Svájc közúti hálózata az egyik legfejlettebb a világon. A lakosság nagy része kevesebb, mint 10 km-re lakik valamelyik autópályához.

Vasúthálózata kb. 4500 km 100%-ban villamosított. Itt található Európa legmagasabban fekvő vasútállomása, amely lakott településhez tartozik (Jungfraujoch, 3454 méter).[4]

Légi közlekedés: 63 repülőtér található Svájcban, ebből 3 nemzetközi légikikötő, 11 regionális reptér, 44 magánreptér, ezenkívül van még 5 repülőtér, amit a hadsereg a civilférával közösen üzemeltet. A legnagyobb repülőterek Kloten (Zürich) és Cointrin (Genf).

Vízi közlekedés: Egyetlen nemzetközi kikötő a Rajnán található Baselban.

[szerkesztés] Kultúra

[szerkesztés] Oktatási rendszer

Svájcban az oktatási rendszer más mint Magyarországon és kantononként is változó. Az óvoda („Kindergarten”) a gyermekek képességeitől függően 2 vagy 3 évig tart. Ezt követi az általános iskola („Primarschule”), ahol 6 évig tanulnak a gyerekek. Az általános iskola után a „Sekundarschulé”-ba kerülnek a gyerekek, ami 3 év (7. 8. 9.). Utána jön vagy a szakmai képzés („Lehre”, ami 3 vagy 4 évig tart) vagy a 2. évtől a gimnázium, ami ebben az esetben csak 4 éves, de lehet 6 éves is, ha közvetlen a „Primarschulé”-ból megy oda a gyerek. Nincs minden városban gimnázium, általában csak nagyobb városokban, ahová összegyűjtik a környező települések tanulóit. Aki szakmát akar tanulni és még nem tudott választani, vagy nem sikerült a felvételije, a „Sekundarschule” után van egy úgynevezett 10. iskolaév (áthidaló év). Itt is van több lehetőség, például gimnáziumba előkészítés, külföldieknek integrációs kurzus stb.

6 jeggyel osztályoznak, a hatos a legjobb, de használnak féljegyeket is. Egy héten kb. 30 órájuk van a diákoknak. Az ebédszünetük egy órás, majd délután is vannak óráik. Az ebédszünet változó, kinek milyen órarendje van, általában 2x45 perc. A diákok általában otthon étkeznek, kivétel aki „Hort”-ban (napközi) vagy a gimnáziumi menzán ebédel.

A tanév hosszú, nyáron csak 5 hét a szünet, de van őszi, téli és tavaszi szünet is, amik 2-2 hétig tartanak. Az iskolák eléggé konzervatívak, ragaszkodnak a szabályaikhoz, de sok lehetőség van a szabadon választható tantárgyak terén. Különbség van az állami és fizetős iskolák között is. Ez utóbbiak akkor jók, ha az ún. „Staatlich anerkannt” (államilag elismert) címet viselik.

[szerkesztés] Kulturális intézmények

[szerkesztés] Kulturális világörökség

Az UNESCO kulturális világörökséggé nyilvánította Svájcban a következő helyszíneket:

[szerkesztés] Művészetek

[szerkesztés] Építészet

[szerkesztés] Képzőművészetek

[szerkesztés] Irodalom

  • Filmművészet
  • Zene

[szerkesztés] Hagyományok

Lásd még: Locarnói Nemzetközi Filmfesztivál, Bázeli farsang, Fasnacht

[szerkesztés] Sport

Svájc több sportágban is jeleskedik, a téli sportoktól kezdve a teniszig vagy a vitorlázásig. Számos svájci sportoló a világ élvonalába tartozik: ilyen például a többszörös Grand Slam-győztes, volt illetve jelenlegi világelső teniszező Martina Hingis és Roger Federer; a világbajnok műkorcsolyázó Stéphane Lambiel, vagy az olimpiai bajnok síugró Simon Ammann. Svájcban található a Nemzetközi Jégkorongszövetség (IIHF) központja, és az ország jégkorongbajnoksága egyike az európai top-ligáknak, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA), amelynek központja Zürich és az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA), amely Nyonban székel.

[szerkesztés] Ünnepek

  • Január 1. Újév napja
  • Január 2. Szent Berchtold napja (elsősorban a gyerekek körében számít ünnepnek, Jura kantonban hivatalos munkaszüneti nap)
  • Január 6. A Háromkirályok ünnepe – Vízkereszt (Schwyz, Ticino, Uri kantonokban és Graubünden egyes részein)
  • Karnevál (Fasnacht) – általában a húshagyókeddet megelőző vagy az azt követő hétfő (elsősorban Basel városában, valamint Luzern, Glarus, Schwyz, Solothurn és Zürich kantonokban)
  • Március 19. Szent József napja (Luzern, Nidwalden, Schwyz, Ticino, Uri, Valais kantonokban, valamint Graubünden és Solothurn egyes részein)
  • Nagypéntek – mindenütt munkaszüneti nap, kivéve Ticino és Valais kantonokat
  • Húsvétvasárnap
  • Húsvéthétfő – mindenütt, kivéve Valais kantont és Aargau egyes részeit
  • Sächseleuten (április 3. hétfője) – télbúcsúztató ünnep, 3 napos utcai felvonulással, vendég-kantonnal, hétfő este „das Böög” (éghető anyagból készült hóember, benne kis petárdák) felgyújtásával ér véget. Minél rövidebb idő alatt robban fel, annál hamarabb jön a nyár. Csak Zürich kantonban munkaszüneti nap.
  • Május 1. A munka ünnepe – Majális (Basel-Landschaft, Basel-Stadt, Fribourg, Jura, Schaffhausen, Ticino, Thurgau, Zürich)
  • ÁldozócsütörtökJézus mennybemenetelének ünnepe
  • Pünkösdvasárnap
  • Pünkösdhétfő – mindenütt, kivéve Valais kantont és Aargau egyes részeit
  • Úrnapja (2008-ban május 25.) – a katolikus többségű kantonokban (Jura, Luzern, Nidwalden, Obwalden, Schwyz, Solothurn, Ticino, Uri, Valais, Zug), valamint Aargau, Appenzell, Basel-Landschaft, Fribourg és Graubünden egyes részein
  • Június 29. Szent Péter és Pál apostol napja (Ticino kanton, valamint Graubünden és Luzern egyes települései)
  • Augusztus 1. Az Örök Szövetség (Rütlischwur) napja, a Svájci Államszövetség megalapításának ünnepe (1291), Nemzeti Ünnep
  • Augusztus 15. Szűz Mária mennybemenetele (Nagyboldogasszony) – a katolikus többségű kantonokban (Jura, Luzern, Nidwalden, Obwalden, Schwyz, Solothurn, Ticino, Uri, Valais, Zug), valamint Aargau, Appenzell, Basel-Landschaft, Fribourg és Graubünden egyes részein
  • Bűnbánat és hálaadás napja (Dank-, Buß- und Bettag) (szeptember harmadik vasárnapja, az egész országban ünnep)
  • „Bűnbánó hétfő” (Bettagsmontag) – általában szeptember harmadik hétfője (Neuchatel, Vaud)
  • Szeptember 22. Szent Móric napja (Appenzell, Luzern és Solothurn egyes részein)
  • November 1. Mindenszentek ünnepe – a katolikus többségű kantonokban (Glarus, Jura, Luzern, Nidwalden, Obwalden, Sankt Gallen, Schwyz, Solothurn, Ticino, Uri, Valais, Zug), valamint Aargau, Appenzell, Basel-Landschaft, Fribourg és Graubünden egyes részein
  • Reformáció vasárnapja (az október 31-ét követő vasárnap, országos ünnep, főként a protestáns többségű kantonokban)
  • November 11. Szent Márton napja (Jura, Luzern, Schwyz és Solothurn bizonyos részein)
  • December 6. Szent Miklós ünnepe (nem hivatalos munkaszüneti nap, Biel városában a december 6-át követő kedden tartják)
  • December 8. Szűz Mária szeplőtelen fogantatása – a katolikus többségű kantonokban (Luzern, Nidwalden, Obwalden, Schwyz, Solothurn, Ticino, Uri, Valais, Zug), valamint Aargau, Appenzell, Fribourg és Graubünden egyes részein
  • December 24. Szenteste
  • December 25. Karácsony napja
  • December 26. Karácsony másnapja, Szent István napja (kivéve Genf, Jura, Vaud, Valais kantonokat, valamint Aargau és Solothurn egyes részeit)
  • December 31. Szilveszter

[szerkesztés] Kapcsolódó cikkek

[szerkesztés] Források

  1. Gale Worldmark Encyclopedia of the Nations, 12Ed, vol. 5.
  2. Der Schweizerischer Nationalpark im Engadin
  3. A világ 58. legversenyképesebb országa vagyunk (magyar nyelven). index.hu, 2009. szeptember 8. (Hozzáférés: 2009. szeptember 9.)
  4. Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776 

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Svájc témájú médiaállományokat.
ENSZ  |  EBESZ

Személyes eszközök
Névterek

Változók
Műveletek
Navigáció
Részvétel
Nyomtatás/exportálás
Eszközök
Más nyelveken