Politikai ideológia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Politikai eszmék (ideológiák) célja az (érvényes vagy a mindenkori) az emberi társadalom működtetésének a megismerése, és ennek alapján, irányelveket állapít meg. Legtöbbször valamely társadalmi struktúrán belüli csoport (rend, osztály, réteg, politikai csoport) érdekét tükrözi, s egyben sajátos szemléletmódját, valamint a végső célját hirdeti.

Társadalmi szerepe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A modern társadalmak sokszínű politikai tagozódása érdekviszonyok alapján történik, melynek létjogosultságát politikai ideológiákkal támasztják alá. A politika tevékeny szereplői politikai ideológia segítségével teszik elfogadhatóvá közéleti szerepüket és indokolják az érvényes társadalmi berendezkedés és közösség fenntartását, módosítását, átalakítását, illetve megdöntését. A politikai ideológia általában foglalkozik a társadalom közösségeinek és tagjaik gondjának, bajának, felemelkedésének a megoldásával, a társadalmi viszonyokkal, esetleg hirdeti a hívei elsődlegességét, vagy éppenséggel határozottan elutasíthat másokat vagy azok politikai ideológiáját.

A politika ideológiák osztályozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A változtatásra való nyitottságuk szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az átalakításokra való hajlandóság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Konzervativizmus a kialakult társadalmi rendszer tisztelete a fennálló bajok ellenére, ami a gyökeres átalakítások (felforgatás) kockázatainak a megelőzése. A status quo fenntartását jelenti.
  • Progresszívizmus fejlődéspárti a korral haladást támogatja.
    • Konzervatív liberalizmus a liberális elveket lassan akarja érvényesíteni.
    • Korporativizmus az egyes politikai érdekcsoportok (korporációk) a munkabért és a munkafeltételeket békés egyetértésben rendezik.
    • Reformkommunizmus folyamatos igény, hogy újítsanak a kommunista elméleten. Az egyik legjelentősebb ilyen reformkommunista áramlat az eurokommunizmus.
  • Radikalizmus eszmerendszer, amely a fennálló társadalmi rendszer vagy annak valamelyik szegmensének gyökeres, következetes akár a szélsőségekig elmenő átalakításának az elve.
    • Leninizmus meghatározza a kommunizmushoz vezető forradalmi utat.
    • Trockizmus A kapitalizmus világméretű megdöntése nélkül nem lehetséges létrehozni a kommunista társadalmat.

Az egyesülésre való hajlandóság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Konnacionalizmus a nacionalizmusok és a nemzetek összefogását szorgalmazza.
  • Imperializmus birodalomszervező képesség, a kapitalista fejlődés egy új szakasza
  • Internacionalizmus
    • nemzetközi osztályegysége és szolidaritása a burzsoázia uralmának megdöntéséért;
    • a népek együttműködésének és barátságának, a nemzetek önkéntes egyesülésének védelmezése.
    • Luxemburgizmus az internacionalizmusra, a kommunizmus és a szociáldemokrácia nemzetközi összefogására helyezte a hangsúlyt.
  • Szinkretizmus a vallástudományban, vagy a politikában az eltérő vagy ellentmondó nézetek összeegyeztetésére irányuló törekvés neve.
  • Új Jobboldal az európai nemzetek megbékélését és összefogását hirdeti.


A gondoskodási módjuk szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Baloldal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Baloldali ideológia a közösség szerepvállalását jelenti a kiszolgáltatottak boldogulásában, vagyis az újraelosztás a társadalmi szolidaritás fontossága.

  • Anarchizmus célja a szociális igazságtalanságok kiküszöbölése az egyenlő lehetőségek megteremtésével.
  • Kommunizmus az osztálynélküli társadalom olyan társadalom, ahol a megtermelt javakból mindenki szükségletei szerint részesedik.
  • Paternalizmus hogy nem kellett komolyan gondolkodni saját életünkről, jövőnkről, mert a gondoskodó állami intézményeink mindezt megteszik helyettünk. A "gazdag" államtól kell mindent kérni, hiszen ez a feladata és megvannak hozzá a lehetőségei.
  • Szocializmus közös elemük az individualizmusnak, a magánérdek elsődlegességének elvetése, a kollektivizmus, a társadalmi egyenlőség, a szolidaritás előtérbe helyezése.

Jobboldal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jobboldali ideológia az öngondoskodás szerepének megerősítése.

Harmadik utas irányzatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A harmadik utas ideológiák elvetik a bal-jobb megkülönböztetést, és egyéb, heterogén szempontok alapján helyezik el magukat a politikai térben.

Nemzetpolitika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nacionalizmus a nemzeti azonosság (nemzeti identitás) az emberi élet alapvető értéke.
  • Nemzetiszocializmus a jellegzetesen német, hagyományos kulturális értékek védelme.
  • Nemzeti-anarchizmus az anarchizmus, a nacionalizmus, illetve a „nemzetiségi szeparatizmus” egyes elemeit egyesíti magában.
  • Primordializmus érvrendszere szerint a nemzetek ősi, természetes képződmények.

Zöldpolitika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Társadalmi viszonyok szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állam és az egyén viszonya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Anarchokommunizmus elutasított mindennemű állami szervet, és az állam “elhalása” helyett annak azonnali eltörlését, forradalmi harcot követeltek.
  • Fasizmusra jellemző az etatizmus (az állam mindenek felett).
  • Iszlamizmus az iszlám jog (saría) érvényesítésének szükségességét a társadalom minden szegmensében.
  • Klasszikus liberalizmus az alkotmányosan korlátozott állam és az egyéni szabadságjogok hirdetője.
  • Kemalizmus hat vezérelv, mely meghatározza a Török Köztársaság ideológiai irányvonalát.
  • Liberalizmus az egyén szabadságát jelölik meg, mint a legfontosabb politikai célt.
    • Kulturális liberalizmus az egyéni jogokra összpontosít, a lelkiismeret és az életmód szabadságára, köztük olyanokra, mint a nemi szabadság, vallásszabadság, megismerés szabadsága, az államnak az egyén magánéletébe való behatolása elleni szabadság.
    • Neoliberalizmus nem is feltétlenül liberálisak például az egyéni jogok tekintetében.
    • Politikai liberalizmus a korábbi isteneredetű felfogással szemben szerinte a társadalom és a törvények kiindulópontja az egyén, akinek jogai a természetjogon alapulnak.
  • Libertarianizmus az egyén minden tekintetben megelőzi az államot, vagy emberek bármilyen csoportját.
  • Piaci anarchizmus összeegyezteti az állam eltüntetésének igényét a szabad piaccal, az állami monopóliumokat versenyszellemű magánintézményekkel helyettesíti a rendőri védelem, igazságszolgáltatás és egyéb védelem területén.
  • Royalizmus a fennálló rendszerrel szemben a királyság államformájának támogatása, illetve a létező királyságban annak támogatása.
  • Tradicionalizmus szerint a hagyomány és a vallás irányítja a társadalmat (A zöld könyv).
A tulajdonviszonyok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Anarcho-szindikalisták a bérrendszer és a termelőeszközök magántulajdonának eltörléséért küzdenek.
  • Baloldali libertarianizmus a természeti erőforrások elosztását tekintve egalitárius elv, miszerint senki sem igényelhet magántulajdont ezek felett mások hátrányára.
  • Gazdasági liberalizmus alapja a magántulajdon és a magánszerződések. Előnyben részesíti ugyan a kormányzati beavatkozástól mentes szabadpiacot, de bizonyos közjavak esetén meghagyja az állam szerepét.
  • Geolibertarianizmus minden föld közös tulajdon, amihez mindenkinek egyenlő joga van, ezért annak használatáért az egyéneknek adót kell fizetniük a közösség javára.
  • Kapitalizmus a termelési tényezők többségében magántulajdonúak.
  • Libertárius szocializmus Az egyenlőséget úgy érik el, hogy megszüntetik a magántulajdonhoz való jogot, a termelési módot a munkásosztály és a társadalom, mint egész ellenőrzi.
  • Marxizmus–leninizmus célja a kapitalista társadalom erőszakos megdöntése.
  • Mutualizmus (politika) baloldali, szabadpiaci, libertariánus, anarchista elmélet.
  • Populizmus egy antielitista politikai ideológia, legfőbb nézete szerint a népet egy, kizárólag a saját érdekeit szemei előtt tartó (szűk) hatalmi elit elnyomásban tartja, megfosztja a hatalomba való beleszólástól, ennél fogva a populisták elsőszámú célja a gazdasági, politikai és egyéb (köz)intézmények „visszahódítása” az „elittől” a „népnek”.
  • Paleolibertarianizmus elutasítják az állami beavatkozást az egyén tulajdonjogaiba.

A hatalom megosztása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Autoritarizmus a kormányzás egy személy, csoport, vagy az állam tekintélyén alapul.
    • Despotizmus az isteni jelleggel felruházott uralkodó akaratán és hatalmán alapul a kormányzati rendszer.
    • Diktatúra az állami főhatalom (a kormányzati hatalom) forrása nem a népakarat.
  • Fasizmus jellemző a vezérelv.
  • Demokratikus centralizmus az érintett tagság legszélesebb körének véleményét tükrözzék, egyúttal azok végrehajtásában a szervezet tagjai egységesen vegyenek részt.
    • Marxizmus–leninizmus a kulcsszerepet a proletárdiktatúra élcsapata, a kommunista párt viszi.
    • Tanácskommunizmus a tanácskommunizmus hívei szerint az államhatalom gyakorlásának módja a munkástanácsok rendszere, nem a kommunista párt által vezetett proletárdiktatúra.
  • Demokratikus liberalizmus a polgárokat folyamatosan bevonni a politikai döntésekbe.
  • Paleolibertarianizmus politikailag decentralizált, hívei általában nem tagjai semmilyen politikai pártnak, a civil szervezeteket támogatják.


Összeütközésessége szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fölérendeltség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lingvicizmus a nyelvi alapon elkülönülő közösségek közötti egyenlőtlen hatalommegosztást segítik elő, illetve reprodukálja.
  • Hungarizmus antiszemita nézeteket.
  • Kommunizmus osztályharc az osztálynélküli társadalomért és az egyházüldözés.
    • Maoizmus az osztályharc folytatása a kommunista hatalomátvétel után is, a munkásság helyett a fő hangsúlyt a parasztságra helyezi.
    • Marxizmus–leninizmus a kapitalista társadalom erőszakos megdöntése és a proletárdiktatúra kialakítása.
    • Leninizmus a bolsevizmus dominanciája.
    • Sztálinizmus az osztályharc folytatódásának elve a kommunista hatalomátvétel után.
  • Nemzetiszocializmus a zsidóság elleni fajgyűlölet és a nemzet fogalmának előtérbe helyezése.
  • Rasszizmus olyan gondolkodásmódot jelent, amely az emberek külsejében megfigyelhető eltéréseket kiemeli, ezekhez morális, társadalmi vagy politikai különbségeket rendel hozzá, és az így létrehozott csoportok között – feltételezett tulajdonságaik vagy értékeik alapján – hierarchiát állít fel.
  • Sovinizmus alatt általában a hazafiság fanatikus megnyilvánulását értik, a haza vagy nemzet elvakult imádatát, kritika nélküli csodálatát tükröző, annak felsőbbrendűségét hirdető nézeteket.

Elutasító álláspont[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Anticionizmust gyakran jellemzik úgy, mint Izrael, mint zsidó állam fennállását ellenző nézet.
  • Antifasizmus a fasizmus elutasítása.
  • Antikommunizmus a kommunizmus elveit helyteleníti, és rendszerüket elveti.
  • Dzsucse egészében arkikus politikai eszme, elutasítja a kereskedelmi kapcsolat a külvilággal, a saját erőforrásaira támaszkodik.
  • Falange fasiszták mozgalma Spanyolországban A falangizmus eredetileg hasonlított az olasz fasizmushoz.
  • Fasizmus a polgári demokrácia tagadása.
  • Internacionalizmus küzdelem a sovinizmus ellen, a nacionalista elzárkózás, szűklátókörűség, elkülönülés ellen.
  • Irredentizmus egy, vagy több más ország fennhatósága alatt álló terület(ek) akár erőszakos annexióját hirdeti egy másik országhoz.
  • Neokonzervativizmus a világot kétfelé osztotta, a jót képviselõ nyugati típusú liberális demokráciákra, s a gonosz tengelyét alkotó, közvetlen fenyegetést jelentő legrosszabbakra. Nem tettek különbséget a fasiszta és a kommunista totalitarizmus között.
  • Nemzetiszocializmus a demokrácia korlátozása, ennek következményeként a nem együttműködő politikai pártok, szakszervezetek, és sajtótermékek megszüntetése.
  • Paleolibertarianizmus Elutasít mindenfajta intervenciót a külpolitikában. Elutasítják más libertáriusok harcát az olyan ún. pozitív jogokért, mint a melegjogok vagy az abortusz joga.


Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]