Afganisztán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

جمهوری اسلامی افغانستان
Jamhūrī-ye Islāmī-ye Afġānistān (perzsa)
د افغانستان اسلامي جمهوریت
De Afġānistān Islāmī Jomhoriyat (pastu)

Afganisztán zászlaja Afganisztán címere
Himnusz: Sououd-e-Melli
Főváros	Kabul é. sz. 34°30′ k. h. 69°10′Hiba a kifejezésben: nem várt / operátor, Hiba a kifejezésben: nem várt / operátor
Államforma	elnöki köztársaság
- Elnök	Hamid Karzai
Hivatalos nyelv	pastu, perzsa
Beszélt nyelvek	arab
függetlenség	Egyesült Királyságtól
- kikiáltása	1919. augusztus 8.
- elismerése	1919. augusztus 19.
Terület
- Összes	647 500 km² (37.)
Népesség
- 2002 évi becslés	28 717 213  (38.)
- Népsűrűség	43 fő/km²
GDP
- Összes	32,4 milliárd USD (92.)
- Egy főre jutó	1490 USD (58.)
HDI (1993)	0,229 (.) –
Pénznem	Afgán afgáni (AFN)
Időzóna	(UTC+4:30)
Internet TLD	.af
Nemzetközi gépkocsijel	AFG
Hívószám	+93
Kína Kirg. Türkmenisztán Üzbegisztán Tádzsikisztán I r á n Pakisztán In. India KABUL Shīr Khān Kondoz Mazari-Sarif Bagram Herat Dzsalalabad Towraghondī Shīndand Ghazni Kandahar Zaranj Indus Amu Darja Nowshak Hindukus térkép szerkesztése

Afganisztán (hivatalos nevén Afgán Iszlám Köztársaság) (pastu nyelven افغانستان اسلامي جمهوریت, perzsául اسلامی افغانستان) Ázsia szívében fekvő, szárazfölddel határolt ország. Egyes besorolások szerint Közép-, más besorolások szerint Dél-Ázsiában, egy harmadik rendszerezés szerint pedig a Nyugat-Ázsiában van. Vallási, etnikai-nyelvi és földrajzi értelemben legtöbb szomszédjához hasonlít. Délen és keleten legnagyobb részén Pakisztán, nyugaton Irán, északon Türkmenisztán, Üzbegisztán és Tádzsikisztán, északkeleten Kína határolja. Az ország nevének jelentése: az afgánok földje.

Afganisztán etnikai csoportok színes mozaikja, és találkozási pont Nyugat és Kelet között. A vándorlás és a kereskedelem egyik fókuszpontja volt a régi időkben. Ezt a területet már többször többen meghódították: a Perzsa Birodalom, Nagy Sándor, az Arab Birodalom, a törökök, a mongol nomádok, a Brit Birodalom és a Szovjetunió.

Tartalomjegyzék 1 Nevének eredete 2 Földrajz 2.1 Domborzat 2.2 Vízrajz 2.3 Éghajlat 2.4 Élővilág, természetvédelem 2.4.1 Nemzeti parkjai 2.4.2 Természeti világörökségei 3 Történelem 3.1 Az iszlám előtti kor 3.2 Iszlám hódítás 3.3 Hotaki-dinasztia 3.4 A modern afgán állam megalakulása 3.5 Európai befolyás 3.6 Szovjet beavatkozás és polgárháború 3.7 2001 óta tart a jelenkori háború Afganisztánban 4 Államszervezet és közigazgatás 4.1 Alkotmány, államforma 4.2 Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás 4.3 Politikai pártok 4.4 Közigazgatási felosztás 4.5 Védelmi rendszer 5 Népesség 5.1 Általános adatok 5.2 Legnépesebb települések 5.3 Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás 5.4 Szociális rendszer 6 Gazdaság 6.1 Általános adatok 6.2 Gazdasági ágazatok 6.2.1 Mezőgazdaság 6.2.2 Ipar 6.2.3 Kereskedelem 6.2.4 Az országra jellemző egyéb ágazatok 7 Közlekedés 8 Kultúra 8.1 Oktatási rendszer 8.2 Kulturális intézmények 8.3 Tudomány 8.4 Művészet 8.5 Hagyományok, néprajz 8.6 Gasztronómia 9 Turizmus 10 Sport 11 Ünnepek 12 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve az afgán népnévből ered, melynek forrása tisztázatlan, valószínűleg személynévre vezethető vissza.

[szerkesztés] Földrajz

A Magyarországnál hétszer nagyobb Afganisztán nagy részét mély völgyekkel szabdalt, magas hegyvidék borítja. A legmagasabb pontja a Hindukusban található Nowshak (7485 méter). Délnyugaton az Afgán-medence lefolyástalan félsivatagi területe található.

[szerkesztés] Domborzat

[szerkesztés] Vízrajz

[szerkesztés] Éghajlat

Éghajlata száraz kontinentális.

[szerkesztés] Élővilág, természetvédelem

[szerkesztés] Nemzeti parkjai

[szerkesztés] Természeti világörökségei

[szerkesztés] Történelem

Bár a modern afgán államot 1747-ben alapította Ahmad Sah Durrani, az ország története a régmúltba nyúlik vissza. Ásatások azt mutatják, hogy a mai Afganisztán területén már 50.000 évvel ezelőtt emberek éltek, és a terület földművelő közösségei valószínűleg a legrégebbiek a világon.

Afganisztán egyedülálló találkozási pontja a különböző indo-európai civilizációknak, akik itt érintkezésbe kerültek és gyakran harcoltak egymással. Emiatt fontos helye a korai történelemnek. Az idők során a területen számos nép fordult meg, köztük árja (indo-iráni) törzsek. Számos nép hódította meg, köztük a médek és a Perzsa Birodalom, Nagy Sándor, kusánok, heftaliták, arabok, török és mongol népek. A jelenkorban sikertelenül próbálták meg leigázni a britek és a szovjetek, legújabban az amerikaiak és szövetségeseik. Másrészt az itteni népek többször meghódították az iráni fennsíkot és az indiai szubkontinenst és birodalmakat alapítottak ott.

[szerkesztés] Az iszlám előtti kor

I. e. 2000 és 1200 között indoeurópai nyelvű árják hatoltak át a mai Észak-Afganisztánon. Nem bizonyított, hogy ezek az árják innen erednének. De innen haladtak tovább dél felé Indiába és nyugatra Perzsiába és onnan Európába. Közülük kerültek a Média és az achaimenida Perzsia uralkodói olyan nevekkel, mint Aryānām Xšaθra és Airyānem Vāejah. Az árják őshazájaként szóba jön még Anatólia, Délkelet-Ázsia, Irán, Észak-India, attól függően, hogyan állapítják meg a vándorlás irányát. Később a szaszanida és a még későbbi uralmak idején a területet "Erānshahr"-nak (perzsa Īrānšahr) hívták, ami szószerint "az árják birtoka".

Bizonyos meggondolások szerint a zoroasztrizmus is a mai Afganisztánban alakult ki i. e. 1800 és 800 között, mert Zoroaszter Balkhban élt és halt meg. Balkh városa ma Afganisztánban van. Ebben a régióban beszélték az avesztaiként emlegetett keleti perzsa nyelvet a zoroasztriánizmus elterjedése idején. Az i. e. VI. század közepén a Médiát az Achaimenidák átalakították Perzsiává, ennek a határai között volt a mai Afganisztán i. e. 330-ig, amikor Nagy Sándor meghódította a vidéket. Nagy Sándor rövid megszállása után hellenisztikus utódállamok, a Szeleukidák és a hellenizált Baktria ellenőrizték a térséget addig, amíg délnyugati részét India felől el nem foglalta egy időre a Maurja Birodalom, elterjesztette a buddhizmust errefelé, majd visszakerült a régió baktriai uralom alá.

Időszámításunk első századaiban a kusánok hatalmas birodalmának központja volt a mai Afganisztánban, akik támogatták a buddhista kultúrát. A kusánok a szasszanidáktól szenvedtek döntő vereséget a harmadik században. Különböző helyi uralkodók címeikben továbbra is kusánoknak hívták magukat (ezeket hívják általában kusano-szasszanidáknak), de ezek többé-kevésbé a szaszanidáktól függtek. Az utolsó kusánokat a hunok követték, akik megalakították a rövid életű, de hatalmas heftalita birodalmat, akik a régió urai voltak az ötödik század első felében. A heftalitákat I. Khoszrau szaszanida király verte le 557-ben, és helyreállította a szaszanida uralmat Perzsia felett. A kusánok és a heftaliták maradványai alapították Kabulisztán kis dinasztiáját, akiket kusano-heftalitáknak vagy Kabul-sahoknak hívnak és később a muszlim seregek verték le őket.

[szerkesztés] Iszlám hódítás

A középkorban, a tizenkilencedik századig, Khoraszánnak hívták a vidéket. Khoraszán számos fontos központja a mai Afganisztánban van, mint Balkh, Herat, Ghazni, Kabul. Ebben az időszakban terjedt el az iszlám a térségben.

Az afgán régió több fontos birodalom központja volt, ilyen a számánidák (875-999), a gaznavidák (977-1187), a szeldzsuk törökök (1037-1194), a guridák (1149-1212) és a timuridák (1370-1506) birodalma. A gaznavidák időszaka Ghazni, a timuridák ideje Herat számára a fénykor volt.

1219-ben Dzsingisz kán elpusztította az országot. Uralmát az Ilkánok örökölték, az ő uralmuk eltartott Timur Lenk (Tamerlán) hódításáig, aki egész Közép-Ázsia ura volt. 1504-ben Babur, Timur Lenk és Dzsingisz kán leszármazottja, megalapította a Mogul Birodalmat, Kabul fővárossal. Az 1700-as évek elején Afganisztánt különböző csoportok ellenőrizték: az üzbégek északon, a szafavidák nyugaton és a maradék legnagyobb részén a mogulok vagy önkormányzó helyi afgán törzsek.

[szerkesztés] Hotaki-dinasztia

1709-ben Mir Wais Hotak, egy afgán a Ghilzai törzsből, megdöntötte és megölte Kandahar szafavida kormányzóját, Gurgin kánt. Mir Wais legyőzte a perzsákat, akik megpróbálták Kandahár népét az iszlám szunnita irányzatáról a síitára téríteni. Mir Wais Kandahár vidékének ura maradt 1715-ös haláláig. Utódja fia, Mir Mahmud Hotaki lett. 1722-ben Mir Mahmud afgán sereget vezetett Iszfahán ellen (ma Iránban van), kirabolta a várost és önmagát perzsa királlyá nyilvánította. A lakosság nagy többsége elutasította az afgán uralmat és fellázadt. Az afgánok helyiek ezreit ölték meg - beleértve több mint 3000 vallástudóst, nemest, meg a Szafavida-dinasztia tagjait - míg végül Perzsia új uralkodója, Nadir sah megdöntötte a Hotaki-dinasztia hatalmát.

[szerkesztés] A modern afgán állam megalakulása

1738-ban Nadir sah és hadserege, benne négyezer afgánnal az Abdali törzsből, elfoglalta Kandahar körzetét; ugyanebben az évben megszállták Ghazni, Kabul és Lahore városokat. 1747. június 19-én Nadir saht meggyilkolták, valószínűleg unokaöccse, Ali Qoli tervei szerint. Ugyanebben az évben Nadir sah egyik katonai parancsnoka és személyes testőre, Ahmad Sah Abdali, egy afgán az Abdali törzsből, összehívta az afgán törzsfőnökök tanácsát az előállt helyzet megvitatására. Az afgánok Kandaharban gyűltek össze és elismerték Ahmad saht királyuknak. Azóta gyakorta ezt az eseményt tekintik a modern Afganisztán megszületésének. Beiktatása után megváltoztatta saját törzsi nevét Durranira, ami a gyöngy jelentésű perzsa durr szóból származik.

1751-ben Ahmad Sah Durrani és afgán hadserege meghódította a mai Afganisztánt, Pakisztánt, Irán Khoraszán és Kohisztán tartományait és elérte Delhit Indiában. 1772 októberében Ahmad sah lemondott és visszavonult Kandahár melletti otthonába, Marufba, ahol békében meghalt. Utódja a fia, Timur Sah Durrani lett, aki a fővárost Kandahárból Kabulba telepítette át. Timur 1793-ban halt meg és fia, Zaman Sah Durrani követte az uralomban.

[szerkesztés] Európai befolyás

A tizenkilencedik században az egymást követő angol-afgán háborúkban (1839-42, 1878-80, 1919), a Barakzai-dinasztia uralma alatt Afganisztán elvesztette területének nagyobb részét és autonómiáját az Egyesült Királyság javára. Amanullah kán 1919-es trónra lépéséig a brit befolyás erős volt, ekkor azonban Afganisztán visszanyerte teljes függetlenségét külügyeiben. Az Afganisztán elleni brit intervenció idején az afgánok által lakott területet megosztották a Durand-vonal mentén. Ez a brit befolyás határa volt és ez lett később Afganisztán államhatára Brit-India, később Pakisztán felé. Így az afgánok (pastuk) lakta terület ma megosztott Afganisztán és Pakisztán között.

A stabilitás leghosszabb időszaka Afganisztánban 1933 és 1973 között volt, Zahir sah király uralma alatt.

1973-ban Zahir sah mostohatestvére, Daud kán miniszterelnök vértelen államcsínyt hajtott végre. Daud kánt és egész családját meggyilkolták 1978-ban, amikor a kommunista Afgán Demokratikus Néppárt puccsot hajtott végre és eltávolította a kormányzatot.

[szerkesztés] Szovjet beavatkozás és polgárháború

A hidegháborús stratégiának megfelelően 1979-ben az Egyesült Államok kormánya (Jimmy Carter elnök és Zbigniew Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadó idején) titokban megkezdte a kormányellenes mudzsahedek felszerelését és kiképzését a pakisztáni titkosszolgálatot (Inter Services Intelligence - ISI) használva eszközként. A helyi kommunista erők megsegítésére a Szovjetunió - hivatkozva a két ország között 1978-ban aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésre - 1979. december 24-én bevonult Afganisztánba. Százezernél több szovjet katona vett részt az invázióban, akiket támogatott Afganisztán kommunista erőinak százezernél jóval több katonája. A szovjet megszállás 600 000 - 2 000 000 (különböző becslések szerint) afgán civil halálához vezetett. Ötmilliónál több afgán menekült Pakisztánba, Iránba és a világ többi részére. A nemzetközi nyomás és a mindkét oldal által elszenvedett nagy veszteségek hatására a Szovjetunió kivonult 1989-ben.

Az Afgán Demokratikus Köztársaságból való szovjet kivonulás az Egyesült Államok ideológiai győzelme volt, amely három elnöki perióduson át támogatta a mudzsahedeket, hogy megóvja a szovjet befolyástól az olajban gazdag Perzsa-öblöt.

A szovjet erők kivonulása után az Egyesült Államok és szövetségesei elvesztették érdeklődésüket Afganisztán iránt és csekély segítséget nyújtottak a háborúban elpusztult országnak. A Szovjetunió folytatta Nadzsibullah elnök (az afgán titkosszolgálat korábbi főnöke) támogatását 1992-ig, amikor az új orosz kormány megtagadta, hogy olajtermékeket adjon el a Nadzsibullah-rezsimnek. A harcok eredményeként az elit és az értelmiség nagy többsége elmenekült az országból. A mudzsahedinek győzelme után is folytatódtak a harcok, átmenetileg a hadurak szerezték meg az államhatalmat. A sorozatos harcok csúcspontja 1994-ben volt, amikor egyedül Kabulban 10.000 embert öltek meg. Káosz és korrupció uralkodott a szovjetek utáni Afganisztánban, míg végül kiemelkedett belőle a Talibán. A Talibánt vallási-politikai erők alapították és végül 1996-ban elfoglalta Kabult. 2000 végére a tálibok elfoglalták az ország területének 95%-át, az ellenzék (az Északi Szövetség) csak az északkeleti csücsköt, Badahsán tartományt tudta megtartani. A Talibán az iszlám jog nagyon szigorú interpretációjáról ismert.

A tálibok hétéves uralma idején súlyosan korlátozták a lakosság a szabadságát és az emberi jogokat. A nőket eltiltották a pénzkeresettől, a lányokat kitiltották az iskolákból és az egyetemekről. Az ellenszegülőket azonnal megbüntették. A kommunistákat szisztematikusan felkutatták és kézfejük vagy karjuk levágásával büntették őket. Említésre méltó, hogy 2001-re majdnem megszüntették az ópiumtermelést.

[szerkesztés] 2001 óta tart a jelenkori háború Afganisztánban

A 2001. szeptember 11-i támadás után az Egyesült Államok hadjáratot indított az al-Káida terrorista szervezet kiképző táborainak elpusztítására Afganisztánban. Az Egyesült Államok katonái azt is feladatul kapták, hogy kényszerítsék a Talibán kormányát, adja ki Oszama bin Ladent és számos más al-Káida tagot. Az Egyesült Államok emiatt felvette a kapcsolatot korábbi afgán mudzsahedinekkel. Ugyanennek az évnek decemberében korábbi afgán mudzsahedinek és a diaszpóra vezetői találkoztak Németországban és tervet fogadtak el az új afgán demokratikus kormány megalakítására, ennek eredménye volt Hamid Karzai kinevezése az afgán átmeneti hatóság élére. Hamid Karzai pastu, az Afganisztán déli részén fekvő Kandahárból származik.

A 2002-ben megtartott törzsfőnöki tanácskozás, a Loja Dzsirga Karzait elismerte Afganisztán ideiglenes elnökének. A NATO 2003 augusztusában átvette az Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erők (ISAF) főparancsnokságát. A 2003-ban megtartott Loja Dzsirga új alkotmányt fogadott el, amely 2004 januárjában lépett hatályba. A 2004 októberében megtartott választásokon Hamid Karzai győzött és az Afgánisztáni Iszlám Köztársaság elnöke lett. Képviselőválasztást 2005 szeptemberében tartottak. A Nemzetgyűlés - az első szabadon választott törvényhozás Afganisztánban 1973 óta - 2005 decemberében ült össze, soraiban nőkkel. Az országban folytatódik az újjáépítés, harc a szegénységgel, a rossz infrastruktúrával, az aknákkal és más fel nem robbant harci anyagokkal, és a nagyméretű máktermesztéssel és ópiumkereskedelemmel. Afganisztán továbbra is heves politikai harcok színtere. Folytatódnak a tálib felkelők akciói, veszélyt jelentenek az al-Káida csekély maradványainak támadásai. 2007 elején a tálibok növekvő jelenlétére válaszul az Egyesült Államok növelte csapatai létszámát. 2007. január 16-án számolt be az Associated Press riportere, Robert Burns arról, hogy „Az Egyesült Államok tisztjei szerint a pakisztáni katonákkal való tálibellenes együttműködésben vak vezet világtalant.” Továbbá: „A felkelők támadásainak száma 300 százalékkal nőtt 2006 szeptembere óta, ami annak a következménye, hogy a pakisztáni kormány békeszerződést kötött az északi Vazirisztán terület törzsi vezetőivel Afganisztán keleti határai mentén. Erről amerikai hírszerző tisztek számoltak be.”

Magyar katonák szinte a kezdetektől részt vesznek a NATO-hadműveletekben: először csak egy orvosi kontingens, majd 2003 óta egy lövészszázad is kiutazott. (Lásd: MH Tartományi Újjáépítési Csoport) Munkájuk főleg járőrözésből, kísérési és szociális feladatokból áll.

[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás

[szerkesztés] Alkotmány, államforma

Afganisztán a katonai diktatúra kivételével a 20. században volt monarchia, kommunista köztársaság, teokratikus állam.

[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

A 2003-as alkotmány a hatalmi ágak szétválasztásával (törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom) egy, az iszlámon alapuló köztársaságot hozott létre. Afganisztán jelenlegi elnöke Hamid Karzai, aki 2004 októberétől tölti be ezt a posztot. A hivatalban lévő parlamentet 2005-ben választották meg (a nők aránya a parlamentben 28%, az alkotmányban előírt 25%-kal szemben).

[szerkesztés] Politikai pártok

[szerkesztés] Közigazgatási felosztás

[szerkesztés] Védelmi rendszer

[szerkesztés] Népesség

[szerkesztés] Általános adatok

[szerkesztés] Legnépesebb települések

Kabul az ország fővárosa és legnagyobb városa is egyben.

[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

[szerkesztés] Szociális rendszer

[szerkesztés] Gazdaság

[szerkesztés] Általános adatok

[szerkesztés] Gazdasági ágazatok

[szerkesztés] Mezőgazdaság

A népesség 12%-a az ország határain túlra nyúló területen nomád, félnomád állattenyésztést folytat (juh, kecske). Az öntözött területeken és a hegyvidéki völgyekben dúsan fejlődnek a gabonafélék, de különösen a gyümölcs- és zöldségfélék.

[szerkesztés] Ipar

Gazdag ásványi nyersanyagkészletei kiaknázatlanok, csak feketekőszén-, földgáz- és kősóbányászata jelentős. Ipara fejletlen, a Föld egyik legszegényebb országa.

[szerkesztés] Kereskedelem

[szerkesztés] Az országra jellemző egyéb ágazatok

[szerkesztés] Közlekedés

[szerkesztés] Kultúra

[szerkesztés] Oktatási rendszer

[szerkesztés] Kulturális intézmények

[szerkesztés] Tudomány

[szerkesztés] Művészet

Afganisztán területén a legrégibb koroktól kezdve egészen az iszlám koráig a művészetet a keletről és nyugatról érkező hatások állandó keveredése jellemezte.

E művészet egyik legrégibb tanúja a mundigaki lelőhely. Az itteni kerámiákon az i. e. 4. évezredtől fogva iráni hatás figyelhető meg. Egy évezreddell később, a fénykorát élő település kerámiáin már az Indus-völgyi kultúra hatása is kimutatható, az iráni mellett.

A baktriai királyság hellenisztikus városa, Ai-Khanúm híven őrzi a görög törzsek nyomát. A kusánokat eklekticizmus (a begrámi kincs, melyben Han-kori lakkozott kínai tárgyak, görög-római bronzok, és Amáratvai elefántcsont faragványai gyűltek össze) és vallásosság jellemezte, ez utóbbi hatására számos kolostor épült, ahol kibontakozhatott a görög-buddhista művészet. A shotoraki kolostor több kőépítményből áll, melyeket, egy nagyobb és négy kisebb sztúpa vesz körül. Haddában stukkóból vagy agyagból vana díszítés, míg a bamijáni monostoregyüttest sziklába vájták. A 13. századi tatár pusztítások ellenére érdekes iszlám kori maradványok találhatók az országban. Jelntős középkori iskolák, (mint pl. ghanzi vidékének 12. században épült minaretjei mozaiktégla díszítésükkel, falfestménytöredékükkel a Lahári Bazár palotáiból)létezéséről is tanúskodnak. A Timurida uralom idején, a híres fsetészeti iskoláknak köszönhetően, melynek mestere a miniatúrafestő Bizhád volt, Herád település élte a fénykorát.

[szerkesztés] Hagyományok, néprajz

[szerkesztés] Gasztronómia

[szerkesztés] Turizmus

[szerkesztés] Sport

[szerkesztés] Ünnepek

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• A hvg.hu afganiszáni melléklete (háttér, cikkek)
• Startlap linkgyűjtemény – Afganisztán
• Afganisztán térképe
• Himnusz letöltése

	Iszlám köztársaságok	-
Afganisztán • Irán • Mauritánia • Pakisztán