Afganisztán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Afganisztáni Iszlám Köztársaság
جمهوری اسلامی افغانستان
Jamhūrī-ye Islāmī-ye Afġānistān
(perzsa)
د افغانستان اسلامي جمهوریت
De Afġānistān Islāmī Jomhoriyat
(pastu)
Afganisztáni Iszlám Köztársaság zászlaja
Afganisztáni Iszlám Köztársaság zászlaja
Afganisztáni Iszlám Köztársaság címere
Afganisztáni Iszlám Köztársaság címere
Nemzeti himnusz: Sououd-e-Melli
Afghanistan in its region.svg

Fővárosa Kabul
é. sz. 34° 30′, k. h. 69° 10′
Államforma elnöki köztársaság
Vezetők
Elnök Hamid Karzai
Hivatalos nyelv pastu (afgán), perzsa (dari)
Beszélt nyelvek arab, üzbég, hazara
függetlenség Egyesült Királyságtól
kikiáltása 1919. augusztus 8.
elismerése 1919. augusztus 19.
Népesség
Népszámlálás szerint 31 108 077 fő (2013)[1]
15 500 000 fő (1979)
Rangsorban 47
Becsült 26 023 100[2] fő (2013. január)
Rangsorban 47
Népsűrűség 44 fő/km²
GDP 2007 (becsült értékek)
Összes 35 milliárd USD (113)
Egy főre jutó 1490 USD (58)
PPP: 1000 USD
HDI (1993) 0,229
Földrajzi adatok
Terület 647 500 km²
Rangsorban 41[3]
Egyéb adatok
Pénznem Afgán afgáni (AFN)
Nemzetközi gépkocsijel AFG
Hívószám 93
Internet TLD .af

térkép szerkesztése

Afganisztán (hivatalos nevén Afganisztáni Iszlám Köztársaság)[4][5] (pastu nyelven افغانستان اسلامي جمهوریت, perzsául اسلامی افغانستان) Ázsia szívében fekvő, szárazfölddel határolt ország. Egyes besorolások szerint Közép-, más besorolások szerint Dél-Ázsiában, egy harmadik rendszerezés szerint pedig a Nyugat-Ázsiában van. Vallási, etnikai-nyelvi és földrajzi értelemben legtöbb szomszédjához hasonlít. Délen és keleten legnagyobb részén Pakisztán, nyugaton Irán, északon Türkmenisztán, Üzbegisztán és Tádzsikisztán, északkeleten Kína határolja. Az ország nevének jelentése: „az afgánok földje”.

Afganisztán etnikai csoportok színes mozaikja, és találkozási pont Nyugat és Kelet között. A vándorlás és a kereskedelem egyik fókuszpontja volt a régi időkben. Története során ezt a területet már többször elfoglalták: a Perzsa Birodalom, Nagy Sándor, az Arab Birodalom, a törökök, a mongol nomádok, a Brit Birodalom és a Szovjetunió.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve az afgán népnévből ered, melynek forrása tisztázatlan, valószínűleg személynévre vezethető vissza.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Afganisztán domborzati térképe

A Magyarországnál hétszer nagyobb Afganisztán alakja rendkívül sajátos: a Hindukus hegyeiben húzódó, hosszú, keskeny keleti nyúlványa választja el egymástól a tőle északra fekvő Tádzsikisztánt Pakisztántól és Indiától. Északon még Üzbegisztánnal és Türkmenisztánnal, keleten Kínával, nyugaton Iránnal határos; tengerpartja nincs. Területének legnagyobb, központi része mély völgyekkel szabdalt, magas hegyvidék. Legmagasabb pontja a Hindukusban található Novsak (7485 méter).

Ásványkincsekben gazdag. Délkeleten arany, ezüst, réz, ón, vasérc lelőhelyek vannak; északkeleten drágakövek és féldrágakövek (lazurit, smaragd, azurit) találhatók, északon pedig jelentőssé válhat a kőolaj- és földgázkészlet. Az országban ezen kívül található urán, szén, króm, talkum, barit, kén, grafit és kősó. Ez a jelentős ásványkincs lényegében kihasználatlan a szovjet megszállás és az azt követő polgárháború hatására. A közeli jövőre tervezik a kitermelés megindítását.

Domborzata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hindukus hegyei

Az ország területének háromnegyed része hegyvidék. A Hindukus csúcsai 4000–7000 méterig emelkednek; az ország legmagasabb pontja a Novsak (7485 m). Legalacsonyabb pontja az Amu-darja folyó mentén van, 258 m. Az ország középső részén a hegyek alacsonyabbak; a hegyvidék több ágra szakad. A hegyvidéket nagy szerkezeti vonalak mentén mélyen bevágódott völgyek szabdalják fel.

A Hindukusból Indiába a Hajbár-hágón át vezet az út. Ezt a stratégiai pontot a környék minden, magára valamit is adó birodalma, illetve uralkodója megpróbálta ellenőrzése alá vonni. A Hindukusnak a hágó és az ország központi része közötti, keskeny szakasza a Vāhān-hegység. Kabultól nyugatra a Bāmijān és a Kuhe Bābā hegyláncai húzódnak. A hegyvidék legnyugatibb gerince (északnyugaton) a Szaféd-Kāh, Az ország középső részéből délnyugatra nyúló gerincvonulat a Hazardzsát.

Az északi határvidék lösszel borított síkság, illetve alacsony dombvidék. Kelet felé a hegyek az Indus medencéje felé lejtenek. Délen és délnyugaton az Afgán-medence lefolyástalan félsivatag; ennek a Helmand nagy kanyarjában elterülő része a Dasti-Margo.

Vízrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország vízrajzát alapvetően a központi hegyvidék határozza meg: jelentősebb vízfolyásai – az ettől északra folyó, a Hindukusban eredő Amu-darja kivételével – ezen a hegyvidéken erednek és innen folynak szét a szélrózsa valamennyi irányába. Az Amu-darja 960 km hossza az ország északi határa.

További, fontosabb folyók:

  • Kabul (az azonos nevű fővároson át kelet felé; az Indus egyik legfontosabb mellékvize),
  • Helmand (délnyugatra, az Afgán-medencébe) – a Hazardzsáttól délre ömlik belé legnagyobb mellékvize, az Arghandah;
  • Faräh (délnyugatra, az Afgán-medencébe),
  • Itari-rud (nyugatra, az iráni-afgán határ egy lefolyástalan területébe).

A Helmand a Föld 37. legnagyobb vízgyűjtő folyója,[6] vízgyűjtőjű területe mintegy 500 ezer km².

Éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország legnagyobb részének éghajlata száraz kontinentális, mivel a Hindukus hegylánca elzárja az országot az Indiai-óceán felől érkező monszuntól. Ezeken a részeken mind az évszakos, mind a napi hőingás igen nagy. Eső jóformán csak márciustól májusig hullik. A déli-délnyugati rész félsivatag, illetve sivatag; a Kabul folyó völgye és az északi határvidék mediterrán éghajlatú. A hegységekben az éghajlat értelemszerűen hegyvidéki; az ország területének jelentős része a hóhatár (4700–5200 m) fölött fekszik.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyetlen afgán kutyafajta az afgán agár.

Lásd még: Afgán gímszarvas

Lásd még: Afgán róka

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár a modern afgán államot 1747-ben alapította Ahmad Sah Durrani, az ország története a régmúltba nyúlik vissza. Ásatások azt mutatják, hogy a mai Afganisztán területén már 50 000 évvel ezelőtt emberek éltek, és a terület földművelő közösségei valószínűleg a legrégebbiek a világon.

Afganisztán egyedülálló találkozási pontja a különböző indoeurópai civilizációknak, akik itt érintkezésbe kerültek és gyakran harcoltak egymással. Emiatt fontos helye a korai történelemnek. Az idők során a területen számos nép fordult meg, köztük árja (indo-iráni) törzsek. Sokan hódították meg, köztük a médek és a Perzsa Birodalom, Nagy Sándor, kusánok, heftaliták, arabok, török és mongol népek. A jelenkorban sikertelenül próbálták meg leigázni a britek és a szovjetek, legújabban az amerikaiak és szövetségeseik. Másrészt az itteni népek többször meghódították az iráni fennsíkot és az indiai szubkontinenst és birodalmakat alapítottak ott.

Lásd még: Afganisztán uralkodóinak listája

Herat erődje Nagy Sándor koráig eredeztethető, amely többször megsemmisült, majd mindannyiszor újraépítették

Az iszlám előtti kor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. e. 2000 és 1200 között indoeurópai nyelvű árják hatoltak át a mai Észak-Afganisztánon. Nem bizonyított, hogy ezek az árják innen erednének. De innen haladtak tovább dél felé Indiába és nyugatra Perzsiába és onnan Európába. Közülük kerültek a Média és az akhaimenida Perzsia uralkodói olyan nevekkel, mint Aryānām Xšaθra és Airyānem Vāejah. Az árják őshazájaként szóba jön még Anatólia, Délkelet-Ázsia, Irán, Észak-India, attól függően, hogyan állapítják meg a vándorlás irányát. Később a szászánida és a még későbbi uralmak idején a területet "Erānshahr"-nak (perzsa Īrānšahr) hívták, ami szó szerint "az árják birtoka".

Bizonyos meggondolások szerint a zoroasztrizmus is a mai Afganisztánban alakult ki i. e. 1800 és 800 között, mert Zarathustra Balkhban élt és halt meg. Balkh városa ma Afganisztánban van. Ebben a régióban beszélték az avesztaiként emlegetett keleti perzsa nyelvet a zoroasztriánizmus elterjedése idején. Az i. e. 6. század közepén a Médiát az Achaimenidák átalakították Perzsiává, ennek a határai között volt a mai Afganisztán i. e. 330-ig, amikor Nagy Sándor meghódította a vidéket. Nagy Sándor rövid megszállása után hellenisztikus utódállamok, a Szeleukidák és a hellenizált Baktria ellenőrizték a térséget addig, amíg délnyugati részét India felől el nem foglalta egy időre a Maurja Birodalom, elterjesztette a buddhizmust errefelé, majd visszakerült a régió baktriai uralom alá.

Bala Hissar középkori erődje, Kabul (1879-es fotó)

Időszámításunk első 3 századában a kusánok hatalmas birodalmának központja volt a mai Afganisztánban, akik támogatták a buddhista kultúrát. A kusánok a szászánidáktól szenvedtek döntő vereséget a harmadik században. Különböző helyi uralkodók címeikben továbbra is kusánoknak hívták magukat (ezeket hívják általában kusano-szászánidáknak), de ezek többé-kevésbé a szászánidáktól függtek. Az utolsó kusánokat, a velük részben rokon műveltségű, fehér hunok követték, akik 425-557 között heftalita birodalmat e területre is kiterjesztették. A heftalitákat I. Huszrau verte le 557-ben, és visszaállította a szászánida uralmat Perzsia felett. A kusánok és a heftaliták maradványai alapították Kabulisztán kis dinasztiáját, akiket kusano-heftalitáknak vagy Kabul-sahoknak hívnak és később a muszlim seregek verték le őket.

Iszlám hódítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középkorban, a tizenkilencedik századig, Horászánnak hívták a vidéket. Horászán számos fontos központja a mai Afganisztánban van, mint Balkh, Herát, Gazni, Kabul. Ebben az időszakban terjedt el az iszlám a térségben.

Az afgán régió több fontos birodalom központja volt, ilyen a számánidák (875-999), a gaznavidák (977-1187), a szeldzsuk törökök (1037-1194), a guridák (1149-1212) és a timuridák (1370-1506) birodalma. A gaznavidák időszaka Gazni, a timuridák ideje Herat számára a fénykor volt.

1219-ben Dzsingisz kán elpusztította az országot. Uralmát az Ilhánok örökölték, az ő uralmuk eltartott Timur Lenk (Tamerlán) hódításáig, aki egész Közép-Ázsia ura volt. 1504-ben Bábur, Timur Lenk és Dzsingisz kán leszármazottja, megalapította a Mogul Birodalmat, Kabul fővárossal. Az 1700-as évek elején Afganisztánt különböző csoportok ellenőrizték: az üzbégek északon, a szafavidák nyugaton és a maradék legnagyobb részén a mogulok vagy önkormányzó helyi afgán törzsek.

Hotaki-dinasztia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1709-ben Mir Wais Hotak, egy afgán a Ghilzai törzsből, megdöntötte és megölte Kandahar szafavida kormányzóját, Gurgin kánt. Mir Wais legyőzte a perzsákat, akik megpróbálták Kandahár népét az iszlám szunnita irányzatáról a síitára téríteni. Mir Wais Kandahár vidékének ura maradt 1715-ös haláláig. Utódja fia, Mir Mahmud Hotaki lett. 1722-ben Mir Mahmud afgán sereget vezetett Iszfahán ellen (ma Iránban van), kirabolta a várost és önmagát perzsa királlyá nyilvánította. A lakosság nagy többsége elutasította az afgán uralmat és fellázadt. Az afgánok helyiek ezreit ölték meg - beleértve több mint 3000 vallástudóst, nemest, meg a Szafavida-dinasztia tagjait - míg végül Perzsia új uralkodója, Nadir sah megdöntötte a Hotaki-dinasztia hatalmát.

A modern afgán állam megalakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1738-ban Nadir sah és hadserege, benne négyezer afgánnal az Abdali törzsből, elfoglalta Kandahar körzetét; ugyanebben az évben megszállták Ghazni, Kabul és Lahor városokat. 1747. június 19-én Nadir saht meggyilkolták, valószínűleg unokaöccse, Ali Qoli tervei szerint. Ugyanebben az évben Nadir sah egyik katonai parancsnoka és személyes testőre, Ahmad Sah Abdali, egy afgán az Abdali törzsből, összehívta az afgán törzsfőnökök tanácsát az előállt helyzet megvitatására. Az afgánok Kandaharban gyűltek össze és elismerték Ahmad saht királyuknak. Azóta gyakorta ezt az eseményt tekintik a modern Afganisztán megszületésének. Beiktatása után megváltoztatta saját törzsi nevét Durranira, ami a gyöngy jelentésű perzsa durr szóból származik.

1751-ben Ahmad Sah Durrani és afgán hadserege meghódította a mai Afganisztánt, Pakisztánt, Irán Khoraszán és Kohisztán tartományait és elérte Delhit Indiában. 1772 októberében Ahmad sah lemondott és visszavonult Kandahár melletti otthonába, Marufba, ahol békében meghalt. Utódja a fia, Timur Sah Durrani lett, aki a fővárost Kandahárból Kabulba telepítette át. Timur 1793-ban halt meg és fia, Zaman Sah Durrani követte az uralomban.

Európai befolyás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tizenkilencedik században az egymást követő angol-afgán háborúkban (1839-42, 1878-80, 1919), a Barakzai-dinasztia uralma alatt Afganisztán elvesztette területének nagyobb részét és autonómiáját az Egyesült Királyság javára. Amanullah kán 1919-es trónra lépéséig a brit befolyás erős volt, ekkor azonban Afganisztán visszanyerte teljes függetlenségét külügyeiben. Az Afganisztán elleni brit intervenció idején az afgánok által lakott területet megosztották a Durand-vonal mentén. Ez a brit befolyás határa volt és ez lett később Afganisztán államhatára Brit-India, később Pakisztán felé. Így az afgánok (pastuk) lakta terület ma megosztott Afganisztán és Pakisztán között.

A stabilitás leghosszabb időszaka Afganisztánban 1933 és 1973 között volt, Zahir sah király uralma alatt.

1973-ban Zahir sah mostohatestvére, Daud kán miniszterelnök vértelen államcsínyt hajtott végre. Daud kánt és egész családját meggyilkolták 1978-ban, amikor a kommunista Afgán Demokratikus Néppárt puccsot hajtott végre és eltávolította a kormányzatot.

Szovjet beavatkozás és polgárháború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szovjet csapatok kivonulása Afganisztánból 1988-ban

A hidegháborús stratégiának megfelelően 1979-ben az Egyesült Államok kormánya (Jimmy Carter elnök és Zbigniew Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadó idején) titokban megkezdte a kormányellenes mudzsahedek felszerelését és kiképzését a pakisztáni titkosszolgálatot (Inter Services Intelligence - ISI) használva eszközként. A helyi kommunista erők megsegítésére a Szovjetunió - hivatkozva a két ország között 1978-ban aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésre - 1979. december 24-én bevonult Afganisztánba. Százezernél több szovjet katona vett részt az invázióban, akiket támogatott Afganisztán kommunista erőinek százezernél jóval több katonája. A szovjet megszállás 600 000 - 2 000 000 (különböző becslések szerint) afgán civil halálához vezetett. Ötmilliónál több afgán menekült Pakisztánba, Iránba és a világ többi részére. A nemzetközi nyomás és a mindkét oldal által elszenvedett nagy veszteségek hatására a Szovjetunió kivonult 1989-ben.

Az Afgán Demokratikus Köztársaságból való szovjet kivonulás az Egyesült Államok ideológiai győzelme volt, amely három elnöki perióduson át támogatta a mudzsahedeket, hogy megóvja a szovjet befolyástól az olajban gazdag Perzsa-öblöt.

A szovjet erők kivonulása után az Egyesült Államok és szövetségesei elvesztették érdeklődésüket Afganisztán iránt és csekély segítséget nyújtottak a háborúban elpusztult országnak. A Szovjetunió folytatta Nadzsibullah elnök (az afgán titkosszolgálat korábbi főnöke) támogatását 1992-ig, amikor az új orosz kormány megtagadta, hogy olajtermékeket adjon el a Nadzsibullah-rezsimnek. A harcok eredményeként az elit és az értelmiség nagy többsége elmenekült az országból. A mudzsahedinek győzelme után is folytatódtak a harcok, átmenetileg a hadurak szerezték meg az államhatalmat. A sorozatos harcok csúcspontja 1994-ben volt, amikor egyedül Kabulban 10 000 embert öltek meg. Káosz és korrupció uralkodott a szovjetek utáni Afganisztánban, míg végül kiemelkedett belőle a Talibán. A Talibánt vallási-politikai erők alapították és végül 1996-ban elfoglalta Kabult. 2000 végére a tálibok elfoglalták az ország területének 95%-át, az ellenzék (az Északi Szövetség) csak az északkeleti csücsköt, Badahsán tartományt tudta megtartani. A Talibán az saría nagyon szigorú interpretációjáról ismert.

A tálibok hétéves uralma idején súlyosan korlátozták a lakosság szabadságát és az emberi jogokat, például betiltották nem csak a sajtót, hanem még a fényképezést is[7]. A nőket eltiltották a pénzkeresettől, a lányokat kitiltották az iskolákból és az egyetemekről. Az ellenszegülőket azonnal megbüntették. A kommunistákat szisztematikusan felkutatták és kézfejük vagy karjuk levágásával büntették őket. Említésre méltó, hogy 2001-re szinte minden kiadásukat az ópiumtermesztésből fedezték.

A ISAF műveleti felosztásának térképe (2007-es állapot)

2001 óta tart a jelenkori háború Afganisztánban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amerikai és angol katonák Afganisztánban (2007)

A 2001. szeptember 11-ei támadás után az Egyesült Államok hadjáratot indított az al-Káida terrorista szervezet kiképző táborainak elpusztítására Afganisztánban. Az Egyesült Államok katonái azt is feladatul kapták, hogy kényszerítsék a Talibán kormányát, adja ki Oszáma bin Ládent és számos más al-Káida tagot. Az Egyesült Államok emiatt felvette a kapcsolatot korábbi afgán mudzsahedinekkel. Ugyanennek az évnek decemberében korábbi afgán mudzsahedinek és a diaszpóra vezetői találkoztak Németországban és tervet fogadtak el az új afgán demokratikus kormány megalakítására, ennek eredménye volt Hamid Karzai kinevezése az afgán átmeneti hatóság élére. Hamid Karzai pastu, az Afganisztán déli részén fekvő Kandahárból származik.

A 2002-ben megtartott törzsfőnöki tanácskozás, a Loja Dzsirga Karzait elismerte Afganisztán ideiglenes elnökének. A NATO 2003 augusztusában átvette az Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erő (ISAF) főparancsnokságát. A 2003-ban megtartott Loja Dzsirga új alkotmányt fogadott el, amely 2004 januárjában lépett hatályba. A 2004 októberében megtartott választásokon Hamid Karzai győzött és az Afganisztáni Iszlám Köztársaság elnöke lett. Képviselőválasztást 2005 szeptemberében tartottak. A Nemzetgyűlés - az első szabadon választott törvényhozás Afganisztánban 1973 óta - 2005 decemberében ült össze, soraiban nőkkel. Az országban folytatódik az újjáépítés, harc a szegénységgel, a rossz infrastruktúrával, az aknákkal és más fel nem robbant harci anyagokkal, és a nagyméretű máktermesztéssel és ópiumkereskedelemmel. Afganisztán továbbra is heves politikai harcok színtere. Folytatódnak a tálib felkelők akciói, veszélyt jelentenek az al-Káida csekély maradványainak támadásai. 2007 elején a tálibok növekvő jelenlétére válaszul az Egyesült Államok növelte csapatai létszámát. 2007. január 16-án számolt be az Associated Press riportere, Robert Burns arról, hogy „Az Egyesült Államok tisztjei szerint a pakisztáni katonákkal való tálibellenes együttműködésben vak vezet világtalant.” Továbbá: „A felkelők támadásainak száma 300%-kal nőtt 2006 szeptembere óta, ami annak a következménye, hogy a pakisztáni kormány békeszerződést kötött az északi Vazirisztán terület törzsi vezetőivel Afganisztán keleti határai mentén. Erről amerikai hírszerző tisztek számoltak be.”

Magyar katonák szinte a kezdetektől részt vesznek a NATO-hadműveletekben: először csak egy orvosi kontingens, majd 2003 óta egy lövészszázad is kiutazott. (Lásd: MH Tartományi Újjáépítési Csoport) Munkájuk főleg járőrözésből, kísérési és szociális feladatokból áll.

Az afgán fegyveres erőkben ma már nem csak férfiak szolgálnak. A modern Afganisztán első női pilótája, Niloofar Rhmani 2013 május 14-én vette át kitüntetését.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A parlament ülésterme

Lásd még: Afganisztán címere

Lásd még: Afganisztán zászlaja

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Afganisztán a katonai diktatúra kivételével a 20. században volt monarchia, kommunista köztársaság, teokratikus állam. Jelenleg elnöki köztársaság.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Afgán politikusok tárgyalnak az amerikai elnökkel annak 2006-os látogatása idején, Kabulban

A 2003-as alkotmány a hatalmi ágak szétválasztásával (törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom) egy, az iszlámon alapuló köztársaságot hozott létre. Afganisztán jelenlegi elnöke Hamid Karzai, aki 2004 októberétől tölti be ezt a posztot. A hivatalban lévő parlamentet 2005-ben választották meg (a nők aránya a parlamentben 28%, az alkotmányban előírt 25%-kal szemben).

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Afganisztán 34 tartománya

Az ország közigazgatása harmincnégy tartományra (ولایت – velájat) oszlik, minden tartományban tartományi központ. A tartományok további körzetekre (ولسوالۍ) bomlanak, egy-egy városközponttal.

A tartományi kormányzót az afgán belügyminisztérium rendeli ki, irányítása alá tartoznak a körzeti megbízottak, prefektusok. A tartományi kormányzó képviseli az afganisztáni központi kormányzatot, ő felelős az adminisztrációs és diplomáciai feladatokért egyaránt. A tartományi rendőrfőkapitányt az afgán hadügyminisztérium nevezi ki, aki a kormányzóval működik együtt a tartományi körzetek és településeik feletti igazságszolgáltatás érvényesítésében.

Kabul az ország fővárosa és egyben legnagyobb városa, Kabul tartomány központja is, az afgán központi kormányzás székhelye.

Afganisztán tartományai (a dőlt betűvel írtak pastu nyelvűek, a jelenlegi átírásuk nem pontos; a kurzivitás nélküliek perzsa nyelvűek):

  • 19. Kunduz (pastu: كندز)
  • 20. Laghman (pastu: لغمان)
  • 21. Lugar
  • 22. Nangarhar (pastu: ننګرهار)
  • 23. Nimruz
  • 24. Nuresztán
  • 25. Uruzgán (pastu: اروزګان, vagy روزګان)
  • 26. Paktia (pastu: پکتيا)
  • 27. Paktika (pastu: پکتیکا)

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Afganisztán közbiztonságának és ópiumtermesztési területeinek eloszlása 2007–2008-ban

Afganisztán napjainkban több mint 70 000 fős nemzeti rendőri erővel rendelkezik, amelyet teljes mozgósítás esetén 80 000 főre emelhető. A személyi állományt az Afganisztáni Rendőrség-program (Afghanistan Police Program, ANP) keretében képezi ki és oktatja tovább egy nemzetközi felkészítő csoport. Bár a rendőrség hivatott a polgári rend fenntartására, mégis előfordul, hogy helyi és regionális katonai parancsnokok folytatják a rendfenntartó műveleteket az eldugottabb területeken. Gyakroriak a rendőri túlkapások és a foglyokkal való nem megfelelő bánásmód.

A Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erő (ISAF) mandátumának 2003-as megkezdésekor NATO-parancsnokság alatt kiterjesztették az ellenőrzési területet a Kabulon kívül eső területekre is. Ettől függetlenül több el nem foglalt, illetve nem huzamos idejű állami kontroll alatt álló terület továbbra is a helyi miliciák ellenőrzése alatt maradt. Ezeken az alacsony kontrollú területeken továbbra sem csökkent a bűncselekmények száma, amely a nem kellő számú rendőri erő, illetve a nem megfelelő rendőr-polgár kommunikációnak tudható be. A kérdéses terültetekre rendszerint az újonnan felállított Afgán Nemzeti Hadsereg erői települnek rendfenntartó célokkal, nagyobb tűzerejüknél fogva jobban érvényesülhetnek a félkatonai milíciákkal szemben.

Afgán Nemzeti Hadsereg körülbelül 90 000 fős katonai erőt képvisel, a tervek szerint mozgósítás esetén a létszám 260 000-re emelhető pár éven belül. A nemzetközi erők megfigyelői szerint az afgán hadseregben jóval kisebb a korrupció, mint a nemzeti rendőrségben. Ez részben a külföldi, nemzetközi OMLT-mentorképzésnek is köszönhető (Operational Mentor and Liaison Team, Műveleti Tanácsadó és Összekötő Csoport). 2009 elején a NATO főtitkára, Jaap de Hoop Scheffer bejelentette, hogy egy letéti alapot kellene létrehozni az afgán haderő támogatására.[8]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Afganisztán etnikai térképe (1997)
Kabul egy utcaképe

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Népesség: 26 023 100 (becslés 2013 januárból)
  • A népesség korok szerinti megoszlása:
    • 0-14 év: 44,6% (7 474 394 fiú / 7 121 145 lány)
    • 15-64 év: 53% (8 901 880 férfi / 8 447 983 nő)
    • 64 év felett: 2,4% (383 830 férfi / 409 144 nő)
  • Átlagéletkor: 17,6 év
  • Népességnövekedési ráta: 2,626%
  • Várható átlagos élettartam: 47 év
  • Csecsemőhalandósági ráta: 144,8‰
  • Írástudatlanság: 64%

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Afganisztánt szinte teljesen muzulmánok lakják, 80% hanafita szunnita, 20% imámita síita, egy kis részen hinduk laknak. Két hivatalos nyelv, az afgán perzsa illetve a dari (50%), és a pastu (35%). Ezeken kívül türk nyelvek (elsősorban üzbég és türkmén, kb. 11%), valamint 30 kisebb nyelv (4%). Sokan kétnyelvűek.[9]

Az ország képe etnikai szempontból hihetetlenül sokszínű. Az államnak nevet adó afgán, más néven pastu nép a legnagyobb létszámú. Azonban még ők sem érik el a lakosság felét sem, az ország népességének a 42%-át teszik ki. A szomszédos Tádzsikisztán többségi népcsoportját adó tádzsikok 27%-át adják a lakosságnak. A velük rokon hazarák (akik tádzsikul (perzsául) beszélnek) 9%-ot, míg a türk nyelvcsaládba tartozó üzbégek 9%-os arányt képviselnek. További kisebb népcsoportok: ajmák 4%, türkmének 3%, beludzsok 2%. A fennmaradó 4%-ot a nurisztániak, illetve a szintén török nyelveket beszélő, ám mongoloid, egymással rokonságban álló kazak és kirgiz népek teszik ki.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dolgozók gránátalmát csomagolnak

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság: elmaradott agrárország, a legkevésbé fejlett országok közé tartozik.

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népesség 12%-a az ország határain túlra nyúló területen nomád, félnomád állattenyésztést folytat (juh, kecske). Az öntözött területeken és a hegyvidéki völgyekben dúsan fejlődnek a gabonafélék, de különösen a gyümölcs- és zöldségfélék. Az ország a világ egyik legnagyobb máktermelője, a mákból illegálisan készülő ópium a legfontosabb helyi jövedelemforrás. Az ENSZ 2003-as becslése alapján Afganisztán GDP-jének több mint 50%-át a kábítószer-termelés adja.[10]

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdag ásványi nyersanyagkészletei kiaknázatlanok gyémánt-, feketekőszén-, földgáz- és kősóbányászata jelentős.

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy afgán gyaloghíd
Kamionok az ország északi részén
  • Közutak hossza: 21 000 km
  • Vasútvonalak hossza: 24,6 km
  • Repülőterek száma: 46
  • Folyami kikötők száma: 2

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Burka, muzulmán női viselet
Kabuli rebáb, népi hangszer

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Afganisztán területén a legrégibb koroktól kezdve egészen az iszlám koráig a művészetet a keletről és nyugatról érkező hatások állandó keveredése jellemezte.

E művészet egyik legrégibb tanúja a mundigaki lelőhely. Az itteni kerámiákon az Kr. e. 4. évezredtől fogva iráni hatás figyelhető meg. Egy évezreddell később, a fénykorát élő település kerámiáin már az Indus-völgyi kultúra hatása is kimutatható, az iráni mellett.

A baktriai királyság hellenisztikus városa, Ai-Khanúm híven őrzi a görög törzsek nyomát. A kusánokat eklekticizmus (a begrámi kincs, melyben Han-kori lakkozott kínai tárgyak, görög-római bronzok, és Amáratvai elefántcsont faragványai gyűltek össze) és vallásosság jellemezte, ez utóbbi hatására számos kolostor épült, ahol kibontakozhatott a görög-buddhista művészet. A shotoraki kolostor több kőépítményből áll, melyeket, egy nagyobb és négy kisebb sztúpa vesz körül. Haddában stukkóból vagy agyagból van a díszítés, míg a bámijáni monostoregyüttest sziklába vájták.

A 13. századi tatár pusztítások ellenére érdekes iszlám kori maradványok találhatók az országban. Jelentős középkori iskolák, (mint például ghanzi vidékének 12. században épült minaretjei mozaiktégla díszítésükkel, falfestménytöredékükkel a Lahári Bazár palotáiból)létezéséről is tanúskodnak. A Timurida uralom idején, a híres festészeti iskoláknak köszönhetően, melynek mestere a miniatúrafestő Bizhád volt, Herád település élte a fénykorát.


Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzeti ünnep: Augusztus 18. (a függetlenség napja 1919.)

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Afganisztánba utazó turistáknak erősen javasolt védőoltásai:

A malária nevű betegség megelőzésére tabletta van. (az északnyugati, nyugati, délnyugati és déli országrészeken nagy a kockázata a megbetegedésnek).

Javasolt védőoltások, bizonyos területekre történő utazásokkor:

Kötelező oltás a sárgaláz elleni oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 2012-12-14
  2. https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/af.html
  3. https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/rankorder/2147rank.html?countryName=Afghanistan&countryCode=af&regionCode=sas&rank=41#af
  4. A Földrajzinév-bizottság 1993. június 9.-i 15. ülésén a 15/199. határozatban az Afgán Iszlám Köztársaság nevet fogadták el. Másfél évvel később, az 1994. december 15.-i 18. ülés 18/252. határozatával az Afgán Iszlám Állam formát fogadták el hivatalos alaknak. Azonban az 1997. november 10.-i 29. ülés 29/317. határozatában elfogadják a Külügyminisztérium nemzetközi szerződésekre hivatkozó felkérését, a magyar földrajznevek alkalmazásával kapcsolatban. Az 2003. április 28.-i 45. ülés 45/425. határozatában bizottsági előterjesztés után megszüntették a korábban elfogadott teljes nevet.
  5. Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma
  6. Eberhard Czaya: A Föld folyói. Gondolat Kiadó, Budapest, 1988. p. 48. ISBN 963-282-068-1
  7. The Power Of Photography
  8. Nemzetközi letéti alap Afganisztánért – kisalföld.hu
  9. The World Factbook
  10. International Conference on Afghanistan—1 April 2004 (angol nyelven). UK Parliament, 2004. július 29. (Hozzáférés: 2012. március 14.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Afganisztán témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]