Azurit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kristályos azurit.

Az azurit (hidro-rézkarbonát) réztartalmú, monoklin kristályrendszerű ásvány, a karbonátok kalcitcsoportjai ásványegyüttese közé tartozik. Rostos, sugaras, vesés halmazok, kéregszerű bevonatok. Zömök oszlopos vagy táblás apró kristályokban, de előfordulnak szépen fejlett kristályai is.

Kémiai és fizikai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ásványosztály: VII. Karbonátok és rokon vegyületek
  • Képlete: Cu3(CO3)2(OH)2
  • Szimmetriája: monoklin kristályrendszerben, minden kristálylap önálló.
  • Sűrűsége: 3,8 g/cm³.
  • Keménysége: 3,5–4,0 (a Mohs-féle keménységi skálán).
  • Hasadása: jól hasad a kristálylapok mentén
  • Színe: sötét azúrkék színűek, tömött szemcsés halmazai világosabbak.
  • Fénye: kristályai üvegfényűek.
  • Átlátszósága: áttetsző.
  • Pora: világoskék.
  • Elméleti réztartalma: 55,5%.
  • Oldhatósága: sósavban pezsegve oldódik.

Keletkezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Másodlagosan keletkezik rézérctelepek oxidációs zónájában. Az érctelepek felszínre kibúvó részében az oxigénben dúsabb beszivárgó csapadékvíz kilúgozza, majd az áramló talajvíz átitatja a kőzeteket. Az oxidáció fokozatosan mélyebbre húzódva átcementálja a telérek anyagát. Hosszabb időn át az azurit malachittá alakul. Hasonló ásványok: lazurit, vivianit.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kérges azurit.

Gyakran előforduló rézércfajta. Telepszerű előfordulásai találhatók Franciaországban Lyon környékén, Görögországban, Románia erdélyi területein, Ausztráliában Új Dél-Wales tartományban, Chillében, Kínában, Oroszországban szibériai területeken, Iránban, az Egyesült Államokban Arizonában, Mexikóban. Jelentős bányászata volt a Szardinia-szigetén.

Előfordulásai Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apró kristályok halmazaként Balatonfüreden, Martonyiban, Nagybörzsönyben, Szabadbattyánban, Pécs környékén, Recsken, Velemben és a Velencei-hegységben. Tömeges előfordulása Rudabányán volt található, melynek nagy részét lefejtették.

Kísérő ásványok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kuprit, malachit, kalkopirit, enargit, kalkozin .

Különleges tulajdonsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felhasználták festékalapanyagnak, de idővel bezöldül.

Külső források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat Kiadó. 1987.
  • Koch Sándor: Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó. 1985.
  • J.Arem: Rock and Minerals. Toronto. 1974
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Azurit témájú médiaállományokat.