Mohs-féle keménységi skála

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Mohs-féle keménységi skála az ásványok karcolási keménységének jellemzésére használatos 10 fokozatú skála. Lényege, hogy minden nagyobb sorszámú ásvány karcolja az előtte álló, nála kisebb sorszámúakat. Két fokozat közé eső keménységet törtszámmal jelölik. Összeállítója Carl Friedrich Christian Mohs, 1773 és 1839 között élt osztrák mineralógus és fizikus.

A skála az ásványok előzetes, terepi határozásához ad kiváló segítséget, különösen, ha tűt, zsebkést és egy kisebb üvegdarabot is magunknál tartunk.

A skála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1. talk (zsírkő) körömmel könnyen karcolható
2. gipsz körömmel nehezen karcolható
3. kalcit körömmel nem karcolható, tűvel igen
4. fluorit tűvel nehezen, késsel könnyen karcolható
5. apatit tűvel nem, késsel nehezen karcolható
6. földpát késsel nem karcolható, reszelő fogja
7. kvarc üveget karcolja, acéllal szikrázik
8. topáz üveget karcolja
9. korund üveget karcolja
10. gyémánt üveget karcolja

Az ásványok keménysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ásványok keménysége különféle módszerekkel határozható meg, aminek alapján a keménységnek különböző változatai ismeretesek: karcolási, csiszolási, nyomási és fúrási keménység. A keménység egyébként vektoriális sajátság és nagyban függ a hasadástól: a keménység mindig a hasadási lapon a legkisebb, erre merőlegesen a legnagyobb. A metamorf keletkezésű disztén (kianit) esetében például 4 és 7 közötti keménységi értékek mérhetők a különféle orientációjú kristálylapokon. Erre utal régebbi elnevezése is: disz=kettős, sztenosz=erősség (görög).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]