Kianit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Táblás kianit kristályok.

A kianit a szilikátok osztályába tartozó ásványfaj. Elnevezésének szinonimája: disztén (disz=kettős, sztenosz=erősség, görög).

Kémiai és fizikai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Képlete: Al2SiO5 (csakúgy mint az andalúzité és a szillimanité)
  • Szimmetriája: triklin (véglapos)
  • Sűrűsége: 3,6 g/cm3
  • Keménysége: kristálytani iránytól függően 4-7 (a Mohs-féle keménységi skála alapján)
  • Hasadása:
  • Színe: égkék (cián, melyből neve is származik), szürkésfehér, ritkán sárga, barna, rózsaszín
  • Fénye: gyöngyház-üvegfényű

Megjelenési formái, genetikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Al2SiO5 polimorf módosulatok stabilitási tartománya a nyomás és hőmérséklet függvényében

Főként nyúlt, táblás termetű kristályok formájában fordul elő. A staurolit és a kianit szerkezete nagyon hasonló, ezért gyakori orientált összenövésük. Ellenálló ásvány, aminek következménye, hogy folyami és tengerparti üledékekben is gyakori elegyrész. Egyes torlatokban jelentős dúsulásai vannak.

A metamorf kőzetek elegyrésze, melyekben uralkodóan a nagy nyomású regionális metamorf kőzetekhez kapcsolódik. A trimorf Al2SiO5 vegyület közepes hőmérsékleten és nagy nyomáson stabil módosulata.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Drágakő minőségű, kék színű fajtáját ékkőnek csiszolják.

Rokon ásványfajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]