Topáz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Topáz
Topaze Brésil.jpg
Általános adatok
Kémiai név Alumínium-szilikát
Képlet Al2SiO4(OH,F)2
Kristályrendszer rombos
Ásványrendszertani besorolás
Osztály Szilikátásványok
Alosztály Nezoszilikátok
Azonosítás
Megjelenés zömök, oszlopos, táblás, szemcsés
Szín víztiszta, de leggyakrabban sárga, ritkán kék, ibolya vagy piros színű
Porszín színtelen
Fény erős üvegfényű vagy gyöngyházfényű
Átlátszóság átlátszó, áttetsző vagy átlátszatlan
Keménység 8
Hasadás egy irányban tökéletes
Törés kagylós
Sűrűség 3,5 g/cm³

A topáz a szilikátásványok közé tartozó ásvány. Kémiai összetétele Al2SiO4(OH,F)2, Kristályszerkezet: (orto)rombos rendszerben kristályosodik. A tiszta topáz átlátszó színtelen, de gyakran tartalmaz impuritásokat, melyek elszíneződését okozzák.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A topáz szó az ókorból származik, de a görögök valószínűleg nem a topázt, hanem a krizolitot nevezték így. Agatharkidész i. e. 130 évvel feljegyzéseiben azt írja, hogy a Vörös-tengernek egyik szigetén szép aranyszínű követ lehet találni. A szigetet Topasosnak, az ásványt pedig topáznak nevezték. 1900-ban Egyiptom partja közelében, Seberget szigetén peridotit üregek falán gyönyörű krizolit kristályokat fedeztek fel, ebből arra következtettek, hogy ez lehetett az Agatharkidész által említett Topasos sziget.

Változatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A berillhez hasonlóan a topázok között is vannak átlátszatlan, drágakőnek nem alkalmas fajták:

  • piknit – tömött, szálas-rudas kifejlődésű változat
  • pirofizálitföldpátszerű, vaskos változat

Ásványtani jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Topáz

vegyi szempontból a topáz egy alumínium-szilikát, amelyben különböző arányban fluor és hidroxil-gyök van. A topáz fajsúlya, törésmutatója a fluor és hidroxil-gyök aránya szerint változik. A topáz általános összetétele az Al2((OH,F)2SiO4) képlettel írható le. Egész kis mennyiségben jelen lehet még króm és vas, melyek az ásvány elszíneződését okozzák.

A topáz a rombos rendszerben kristályosodik. A kristályok néha egész egyszerű kifejlődésűek: két függőleges prizma és egy piramis kombinációi, de igen sokszor a kristályok lapokból épülnek fel. Legtöbb esetben a kristályoknak csak a felső részük fejlődik ki, mert alsó részükkel az anyakőzethez nőttek.

A topáznak igen jellemző tulajdonsága, hogy kitűnően hasad a bázislap szerint, úgyhogy a kristályok az alapkőzetről való eltávolítás közben rendesen lehasadnak e lap irányában. A kitűnő hasadás miatt a nagyobb kristályoknak kisebbekre való szétosztása rendkívül könnyű feladat, de annál nagyobb elővigyázatosság szükséges a csiszoláshoz. A topáz törése kagylós és egyenetlen. Keménysége a Mohs-féle skálában 8. Fajsúlya a változó összetételnek megfelelőlen 3,4-3,6. A topáz a kristálylapokon élénk üveg fényű, a hasadási lapokon gyöngyházfényű.

A topáz optikailag kéttengelyű, pozitív. A törésmutató és kettőstörés értéke a fluor és hidroxil-gyök arányától függ, a hidroxilban gazdagabbaknak nagyobb törésmutatójuk és kisebb kettőstörésük van. A három fő törésmutató napfényben: α = 1,6116, β = 1,6138, λ = 1.6241. A kettőstörés és diszperzió kicsi. A színesek pleokroizmusa gyenge.

A topáz a Röntgen-sugarakat csak félig engedi át.

Igen jellemző a topázra, hogy dörzsöléssel könnyen elektromos lesz s apró papírdarabkákat magához vonz. E tulajdonsága szintén alkalmas hozzá hasonló más ásványoktól való megkülönböztetésére. Jellemző még az is, hogy a felhevített topáz lassan lehűtve, szintén elektromos lesz.

A topázkristályokban igen gyakran vannak folyadékzárványok, amelyek legtöbbnyire csak mikroszkopikusak.

A savak közül a topázt csak a forró kénsav támadja meg; fluorsav nem hat rá.

Szín[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csiszolt topáz
Topáz

A topáz színe változatos. Legjellemzőbb és legelterjedtebb szín a sárga, de gyakoriak a víztiszta és kékszínű, ritkábbak a rózsaszínű kristályok. A topázkristályok többnyire tiszták és átlátszók. A sárga szín a legvilágosabb sárgától egészen a sötét barnássárgáig terjed s a sárga színben igen sokszor kis vörös árnyalat is van. A sárga szín annyira jellemző a topázra, hogy sok más sárga követ jelzőkkel ellátva, topáznak hívnak. Az orientális vagy indiai, vagy királytopáz nem más, mint sárga zafír, a spanyol, madeira, cseh, occidentális és aranytopáz pedig kvarc. Szép sötét sárga topázok Brazíliában fordulnak elő, de ugyanitt aranysárga, mézsárga, borsárga kristályok is vannak. Halványsárga topázok Schneckensteinben (Szászország) találhatók s ezeket szász-topázoknak hívják. Néha a szász kristályok kissé zöldes árnyalatúak s ezeket helytelenül szász-krizolitnak nevezik. A kékszínű topázok legtöbb esetben világos színűek, sokszor kissé zöldes árnyalatúak. A sötétebb kék szín nagyon ritka; újabban Brazíliában találtak sötét, zafírhoz hasonló színű kristályokat. Szép világoskék topázok találhatók az Urál-hegységben az innen származó kék színű topázokat általában szibériai-topáz-nak szokták nevezni. Kissé zöldes árnyalatú, akvamarinhoz hasonló színű topázok, Szibériában fordulnak elő; ezek igen sokszor akvamarin néven kerülnek forgalomba. A folyókavicsok között talált, legömbölyödött élű, víztiszta kristályokat Brazíliában vízcseppeknek, azaz Pingos d’Agoa-nak nevezik, a drágakőkereskedelemben gouttes d’eau néven vannak forgalomban. A legritkábbak a rózsaszínű topázok, amelyek néha ibolyás árnyalatúak. Brazíliában fordulnak elő s brazíliai-rubinnak is nevezik őket.

A topáz színezőanyagára vonatkozó vizsgálatok szerint a sárga színt króm, a rózsaszínt vanádium idézi elő, az akvamarinszínű topázok színező anyaga pedig a vas.

A topáz hevítve színét megváltoztatja. Gyakorlatilag nagy jelentőségű, hogy a sárga- és barnásszínű kövek hevítve rózsaszínűekké válnak, a rózsaszínű topáz tehát sárgából mesterségesen előállítható. Legmegfelelőbbek a hevítésre az aranysárga és vöröses sárga brazíliai topázok. A szükséges hő 300-400°; erősebb hevítésnek teljes elszíntelenedés a következménye. Az égetett topázok fénytörése nagyobb és pleokroizmusa erősebb, mint a természetes színű kőé. A hevített topázok ibolyántúli sugarak hatására visszanyerik eredeti színüket; e tulajdonságuknál fogva tehát a természetes kőtől megkülönböztethetők. Kék topázokon hevítéskor nem sikerült színváltozást megfigyelni.

A topázkristályokon különböző sugarak hatására is észlelhető némi színváltozás, Megfigyelték, hogy bizonyos sárga kövek, különösen a Szibéria egyes részeiről származók, napfény hatásának kitéve, néhány hónap alatt színüket teljesen elvesztették, egyes halvány kékszínű kövek pedig halványsárgákká váltak. A narancssárga topázok az ibolyántúli sugarak hatására sötétebbek lettek. A Röntgen-sugarak hatása elég feltűnő: a színtelen topáz sárga lesz, a halványsárga brazíliai sötétebb, narancssárga színt ölt, de a schneckensteini alig változik. A katódsugarak jóformán semmi hatással nincsenek, de a rádiumsugárzás elég élénk változást idéz elő. Hatására a színtelen topáz narancssárga vagy világossárga, a fehéressárga és rózsaszínű sötétnarancsszínű, a sárgásbarna sötétebb sárgásbarna lesz; a schneckensteini sárgásszínű, és a brazíliai kéktopáz nem változik, de a többi kékes topáz sárgás színűvé válik.

Ibolyántúli besugárzásra a rózsaszínű topáz halványbarnássárga, a sárga narancssárga színben fénylik. A Röntgen-sugarak hatása gyenge, katódsugarak a színtelen topázon fakókék vagy sárga, a világoskéken világoskék, a sárgán kék lumineszcencia-jelenségeket idéznek elő. A brazíliai színtelen topázokon, 150°-on, igen élénk, különböző színű radiotermolumineszcencia észlelhető.

Csiszolása és értéke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csiszolt topáz

A sárga és kék topázokat gyakran csiszolják táblás és lépcsős köveknek, a színteleneket pedig drágaköveknek. A topáz nagyfokú hasadása a csiszolásban és fényezésben nagy óvatosságot kíván s ezért a táblalapot a bázislapra merőleges vagy ferde irányban kell elhelyezni.

A színtelen topáz csiszolt állapotban különösen a gyémánttal, fenakittal és színtelen berillel téveszthető össze. A színes kövek akvamarinnal, turmalinnal, citrinnel, égetett ametiszttel cserélhetők könnyen össze.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oroszországban a topáz mindenütt a berillel együtt fordul elő. A legszebb és legértékesebb topázok lelőhelye az Urál-hegységben van. Az átlátszó, többnyire kék, vagy kékeszöld, ritkán színtelen kristályok több centiméter nagyságot érnek el s berillel, füstkvarccal, földpáttal, turmalinnal és lepidolittal a gránitnak agyaggal kitöltött üregeiben találhatók. Jelentős lelőhelyek található a Bajkál-tó környékén is.

Igen gazdagok Brazília topázlelőhelyei is. Itt a sárga és rózsaszínű, valamint a színtelen és világos-kék topázok egymástól szétválasztva, teljesen különböző helyeken és módon fordulnak elő. A sárga topázok lelőhelyeit 1760 körül Ouro Preto (Villa Ricca) közelében, Minas Geraisban fedezték fel, ahol mállott agyagpala üregeiben fehéres és barnás színű, pikkelyes, kő-velőnek nevezett anyagban találják a sárga, barnássárga és rózsaszínű topázkristályokat. Gyakran egy és ugyanazon kristályon a sárga és rózsás szín váltakozik egymással. Igen jellemző a kristályoknak teljesen egyszerű kifejlődése, úgyhogy lapdús kristály csak egészen elvétve akad. A kristályok között a több centiméter nagyságúak sem ritkák. A víztiszta, és világoskékszínű topázok legfontosabb lelőhelyei Minas Gerais északkeleti részén találhatók, csillámpalákat és gnájszokat átjáró pegmatitok üregeiben. A topáz kíséretében berill, krizoberill, zöld- és rózsaszínű turmalin is előfordul. A drágaköveket tartalmazó kőzeterek a föld felszínéhez közel laza, földes kaolinná alakultak s ebből a földes anyagból a kristályok kimállanak és a folyók hordalékába jutnak. A vidék folyóinak hordaléka mind gazdag topázhömpölyökben, amelyeknek nagysága néha igen tekintélyes s az ökölnagyságot is jóval túlhaladja.

Brazíliában a színtelen topázhömpölyöket a vízcsepp elnevezésen kívül rabszolga gyémántoknak is nevezik, mert csiszolva élénk fényük van s a gyémánthoz hasonlítanak. Ilyen víztiszta topáz a portugál állam birtokában lévő, tyúktojásnagyságú, 1680 karátos, Braganzának nevezett, rendkívüli szépségű kő, amelyet sokáig gyémántnak tartottak.

Srí Lanka lelőhelyeiről is sok szép topáz kerül forgalomba. A színtelen topázokat víz-zafírnak, a világos kékeszöldeket helytelenül akvamarinnak hívják. Ezeken kívül különféle árnyalatban sárgaszínű topázok is találhatók, amelyeknek egy szép, sáfránysárga fajtája indiai topáz néven szerepel.

Európa legfontosabb és legérdekesebb topázlelő helye: Schneckenstein, Auerbach mellett, Szászországban: az itt előforduló topáznak azonban ma már, mint drágakőnek, nem nagy a jelentősége. A topázok kőzete turmalintartalmú, kvarcitos agyagpala-breccsa, amelynek a kötőanyaga kvarc és topáz. A legszebb schneckensteini topázok ma a drezdai Grünes Gewölbe gyűjteményében találhatók, részben szabadon, részben ékszerekbe foglalva. A kristályok nagysága az 1–2 cm-es méreten rendesen alul marad, de azért ennél nagyobbak is fordulnak elő. A schneckensteini topáz színe nem olyan élénk és sötét, mint a brazíliaiaké, hanem halványabb, inkább borsárga, de azért sötétebbek és színtelenek is előfordulnak.

Az Amerikai Egyesült Államokban és Mexikóban több helyen is előfordul, de a drágakőnek megfelelő anyag elég kevés.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Topáz témájú médiaállományokat.
  • Dudichné Dr. Vendl Mária, Koch Sándor - A drágakövek, Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, 1935
  • Koch Sándor-Sztrókay Kálmán - Ásványtan, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1994
  • Medenbach, Olaf, Sussieck-Fornefeld, Cornelia - Ásványok, Magyar Könyvklub, Budapest, 1992
  • Oberfrank Ferenc – Rékai Jenő: Drágakövek – Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1993.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]