Rádium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
88 franciumrádiumaktínium
Ba

Ra

(Ubn)
Általános
Név, vegyjel, rendszám rádium, Ra, 88
Elemi sorozat alkáliföldfémek
Csoport, periódus, mező 2, 7, s
Megjelenés ezüstfehér fémes
Atomtömeg (226)  g/mol
Elektronszerkezet [Rn] 7s²
Elektronok héjanként 2, 8, 18, 32, 18, 8, 2
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapot szilárd
Sűrűség (szobahőm.) 5,5 g/cm³
Olvadáspont 973 K
(700 °C, 1292 °F)
Forráspont 2010 K
(1737 °C, 3159 °F)
Olvadáshő\Delta_{fus}{H}^\ominus 8,5 kJ/mol
Párolgáshő \Delta_{vap}{H}^\ominus 113 kJ/mol
Gőznyomás
P/Pa 1 10 100 1 k 10 k 100 k
T/K 819 906 1037 1209 1446 1799
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezet köbös tércentrált
Oxidációs szám 2
(erősen bázikus oxid)
Elektronegativitás 0,9 (Pauling-skála)
Ionizációs energia 1.: 509,3 kJ/mol
2.: 979,0 kJ/mol
Atomsugár 215 pm
Egyebek
Mágnesség nem mágneses
Fajlagos ellenállás (20 °C) 1 µΩ·m
Hőmérséklet-vezetési tényező (300 K) 18,6 W/(m·K)
CAS-szám 7440-14-4
Fontosabb izotópok
Fő cikk: A rádium izotópjai
Izotóp t.e. felezési idő B.m. B.e. (MeV) B.t.
226Ra nyomokban 1602 y α 4,871 222Rn
228Ra mest. 6,7 y β- 0,046 228Ac
Hivatkozások
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rádium témájú médiaállományokat.

A rádium (vegyjele Ra, rendszáma 88) egy radioaktív kémiai elem, az alkáliföldfémek csoportjának utolsó, 6. eleme.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pierre és Marie Curie fedezte fel az uránszurokércben 1898. december 21-én. Elemi állapotban először 1902-ben állította elő Marie Curie és ő nevezte el rádiumnak (radius = sugár lat.), utalva a radioaktivitásra.

Tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fehér, radioaktív nehézfém.
  • Mind a 28 ismert Ra-izotóp radioaktív; felezési idejük 1600 év (226Ra) és 0,18 µs (216Ra) között van.
  • 1 g 226Ra-izotópban másodpercenként 3,7·1010 mag bomlik el; ez egyúttal az aktivitás elavult definíciója is: 1 curie (Ci) = 3,7·1010 bomlás·s−1 Az aktivitás SI-egysége a becquerel (jele: Bq). 1 Bq = 1 s−1.
  • A rádium sötétben világít, felületén levegő jelenlétében nagyon gyorsan fekete nitridréteg képződik.
  • A szervezetbe került rádium a csontokba beépül.
  • Higanyban oldódik (ötvözödik). A higany elpárlásával visszamarad a fémrádium.

Kimutatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rádium minőségi és mennyiségi meghatározása kibocsátott sugárzása alapján történik.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rádium rendkívül ritka elem; részaránya a földkéregben mindössze 9,5·10−11 tömegszázalékra tehető. A természetes radioaktív bomlási sorok közbülső terméke, ezért urán- és tóriumásványok mellett fordul elő. Legfontosabb ásványai: uránszurokérc, karnotit. Hét tonna uránszurokérc körülbelül 1 g rádiumot tartalmaz. A világ fémrádium-készlete körülbelül 5,5 kg.

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ásványait savakban vagy lúgokban oldják,majd klórt adnak hozzá,ekkor rádium-klorid keletkezik,aminek oldatából/olvadékából elektrolízissel.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rádiumot a sugárterápiából más olcsóbb sugárforrások már szinte teljesen kiszorították. Berilliummal együtt kényelmesen kezelhető, nagyenergiájú neutronforrás. A rádium bomlásakor keletkező radioaktív gázt, a radont felfogják és belégzéses gyógykezelésre (inhalációs terápia) alkalmazzák.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hans Breuer: SH Atlasz Kémia, Springer Hungarica Kiadó Kft. Bp. 1995.