Tellúr

52 antimon ← tellúr → jód Se ↑ Te ↓ Po 52 Te Periódusos rendszer
Általános
Név, vegyjel, rendszám	tellúr, Te, 52
Elemi sorozat	félfémek
Csoport, periódus, mező	16, 5, p
Megjelenés	ezüstös szürke csillogó
Atomtömeg	127,60(3) g/mol
Elektronszerkezet	[Kr] 4d10 5s² 5p4
Elektronok héjanként	2, 8, 18, 18, 6
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapot	szilárd
Sűrűség (szobahőm.)	6,24 g/cm³
Sűrűség (folyadék) az o.p.-on	5,70 g/cm³
Olvadáspont	722,66 K (449,51 °C, 841,12 °F)
Forráspont	1261 K (988 °C, 1810 °F)
Olvadáshő$\Delta_{fus}{H}^\ominus$	17,49 kJ/mol
Párolgáshő $\Delta_{vap}{H}^\ominus$	114,1 kJ/mol
Moláris hőkapacitás	(25 °C) 25,73 J/(mol·K)
Gőznyomás P/Pa 1 10 100 1 k 10 k 100 k T/K     (775) (888) 1042 1266
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezet	hexagonális
Oxidációs szám	±2, 4, 6 (enyhén savas oxid)
Elektronegativitás	2,1 (Pauling-skála)
Ionizációs energia	1.: 869,3 kJ/mol
	2.: 1790 kJ/mol
	3.: 2698 kJ/mol
Atomsugár	140 pm
Atomsugár (számított)	123 pm
Kovalens sugár	135 pm
Van der Waals-sugár	206 pm
Egyebek
Mágnesség	nem mágneses
Hőmérséklet-vezetési tényező	(300 K) (1,97–3,38) W/(m·K)
Hangsebesség (vékony rúd)	(20 °C) 2610 m/s
Young-modulus	43 GPa
Nyírási modulus	16 GPa
Kompressziós modulusz	65 GPa
Mohs-keménység	2,25
Brinell-keménység	180 HB
CAS-szám	13494-80-9
Fontosabb izotópok
Fő cikk: A tellúr izotópjai Izotóp t.e. felezési idő B.m. B.e. (MeV) B.t. 120Te 0,096% Te stabil 68 neutronnal 122Te 2,603% Te stabil 70 neutronnal 123Te 0,908 >1 E13 y ε 0,051 123Sb 124Te 4,816% Te stabil 72 neutronnal 125Te 7,139% Te stabil 73 neutronnal 126Te 18,952% Te stabil 74 neutronnal 128Te 31,687 2,2 E24 y Beta- 0,867 128Xe 130Te 33,799 7,9 E20 y Beta- 2,528 130Xe
Hivatkozások

Tellúr

A tellúr az oxigéncsoportba tartozó kémiai elem. A rendszáma 52, a vegyjele Te, nyelvújításkori neve irany. Ezüstszürke színű, fémes fényű félfém. Kristályai ridegek, könnyen poríthatóak. Lágy, Mohs-keménysége 2,5. A tellúr kis mértékben vezeti az elektromos áramot. Oldhatatlan vízben és szén-diszulfidban. Az olvadékának a színe sötét, a gőze aranyszínű. A gőzét kétatomos molekulák építik fel.

Az osztrák származású erdélyi bányamérnök, Müller Ferenc József (1742–1825) az erdélyi ércek tanulmányozása során fedezte fel, 1782-ben, 40 évesen.

Kémiai tulajdonságai

Kémiai tulajdonságai a szelénéire emlékeztetnek. Vegyületeiben az oxidációs száma -2 és +6 között változhat. Csak magas hőmérsékleten lép reakcióba hidrogénnel, ekkor tellúr-hidrogén (vagy hidrogén-tellurid, H₂Te) keletkezik. Halogénekkel azonban könnyen reagál. Levegőn meggyújtva tellúr-dioxiddá (TeO₂) ég el, lángja kékes színű. Kénnel, szelénnel, nitrogénnel és foszforral nem lép reakcióba. Közvetlenül egyesül sok fémmel; vegyületeket képez velük. A kénsav vegyileg oldja (hasonlóan a szelénhez), ekkor tellúr-szulfit (TeSO₃) keletkezik.

Előfordulása a természetben

A természetben elemi állapotban is megtalálható. Főként arany- és ezüstércekben fordul elő. Fontosabb ásványai: tellurit (TeO₂), nagyágit (kéntartalmú arany-ólom-tellurit), krennerit ((Au, Ag)₂Te), szilvianit (összetétele ez előbbi ásványéval megegyező), hessit (Ag₂Te). Megtalálható egyes szulfidércekben is. Ritka elem.

Előállítása

Általában nem érceiből, hanem a réz finomításakor keletkező anódiszapból nyerik ki szárítással, majd kénsav jelenlétében pörkölik. Ezután kilúgozzák: kálium-nitrátot és szódát kevernek hozzá, majd ezekkel összeolvasztják. Az ekkor keletkező olvadékot kénsav jelenlétében hevítik, ekkor tellúr-dioxid keletkezik. Ebből redukcióval állítják elő.

Felhasználása

Főként félvezető- és termoelektromos tulajdonságai miatt használják fel, pl. napelemek gyártásához (kadmiummal ötvözve). Emellett ötvözőelemként is alkalmazzák. Javítja az ólom ellenállóságát a kénsavval szemben, illetve az acél-és rézötvözetek forgácsolhatóságát. Emellett katalizátorként, illetve a gumigyártásban a vulkanizálás elősegítésére is felhasználják.

Források

• Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
• Nyilasi János: Szervetlen kémia