Radon
|
|
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
|
||||||||||||||||||||||
| Általános | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Név, vegyjel, rendszám | radon, Rn, 86 | |||||||||||||||||||||
| Elemi sorozat | nemesgázok | |||||||||||||||||||||
| Csoport, periódus, mező | 18, 6, p | |||||||||||||||||||||
| Megjelenés | színtelen | |||||||||||||||||||||
| Atomtömeg | (222) g/mol | |||||||||||||||||||||
| Elektronszerkezet | [Xe] 4f14 5d10 6s2 6p6 | |||||||||||||||||||||
| Elektronok héjanként | 2, 8, 18, 32, 18, 8 | |||||||||||||||||||||
| Fizikai tulajdonságok | ||||||||||||||||||||||
| Halmazállapot | gáz | |||||||||||||||||||||
| Olvadáspont | 202 K (-71 °C, -96 °F) |
|||||||||||||||||||||
| Forráspont | 211,3 K (-61,7 °C, -79,1 °F) |
|||||||||||||||||||||
Olvadáshő![]() |
3,247 kJ/mol | |||||||||||||||||||||
Párolgáshő ![]() |
18,10 kJ/mol | |||||||||||||||||||||
| Moláris hőkapacitás | (25 °C) 20,786 J/(mol·K) | |||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||
| Atomi tulajdonságok | ||||||||||||||||||||||
| Kristályszerkezet | köbös lapközéppontos | |||||||||||||||||||||
| Oxidációs szám | 0 | |||||||||||||||||||||
| Elektronegativitás | 2,2 (Pauling-skála) | |||||||||||||||||||||
| Ionizációs energia | 1.: 1037 kJ/mol | |||||||||||||||||||||
| Atomsugár (számított) | 120 pm | |||||||||||||||||||||
| Kovalens sugár | 145 pm | |||||||||||||||||||||
| Egyebek | ||||||||||||||||||||||
| Mágnesség | nem mágneses | |||||||||||||||||||||
| Hőmérséklet-vezetési tényező | (300 K) 3,61 mW/(m·K) | |||||||||||||||||||||
| CAS-szám | 10043-92-2 | |||||||||||||||||||||
| Fontosabb izotópok | ||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
A radon a periódusos rendszer 86. eleme (vegyjele: Rn). Színtelen, szagtalan és radioaktív (egészségre ártalmas) nemesgáz; az egyik legnehezebb gáz. Legstabilabb és egyben leggyakoribb izotópja a 222Rn, az 238U bomlási sorának tagja. A jóval ritkább 220Rn (toron) a 233Th, a 219Rn (aktinon) pedig az 235U bomlási sorának terméke. A radioaktív háttérsugárzás körülbelül 40%-át a radon és rövid felezési idejű bomlástermékei okozzák, melyek mindig jelen vannak a lakóhelyiségek légterében és kisebb koncentrációban a szabad levegőben is: a szabad levegőn mért radon aktivitás-koncentráció mérsékelt égövi világátlaga 5 Bq/m³, a lakóhelyiségekben mért radon-koncentráció világátlaga 50 Bq/m³.
Forrása, keletkezése [szerkesztés]
Természetes környezetünkben a radon forrása a kőzetekben (talajokban) található rádium. A 222Rn az 1622 év felezési idejű 226Ra (rádium) alfa-bomlásából keletkezik, és szintén alfa-részecske kibocsátásával bomlik. Felezési ideje 3,824 nap. A toron anyaeleme a 3,64 nap felezési idejű 224Ra, az aktinoné a 11,4 nap felezési idejű 223Ra. A toron felezési ideje 55,6 s, az aktinoné 3,9 s.
A kőzetszemcsékben lévő rádiumatomokból keletkező radonatomok egy része kiszabadul a pórustérbe. A radonkibocsátási hányados az az arányszám, amely megmutatja, hogy a rádium bomlásából keletkező radon hány százaléka jut ki a légtérbe. Ez az érték a különböző kőzetekben néhánytól 70%-ig változhat aszerint, hogyan helyezkedik el a 226Ra a szemcsékben, illetve felületükön, milyen a kőzet szemcseeloszlása és víztelítettsége (a pórustér vízzel töltött hányada). A hányados értéke talajokban jellemzően 20–50%.
A szilárd halmazállapotra lehűtött radon a sötétben világít mert ionizálja a levegő molekuláit.
Élettani hatásai [szerkesztés]
A radon alfa-sugárzó, bomlástermékei között két további alfa-sugárzó van: a 218Po és a 214Pb.
A belélegzett radont általában ki is lélegezzük; közvetlen élettani szerepe elhanyagolható. Különösen veszélyessé akkor válik, ha bomlástermékei megtapadnak a levegőben található aeroszol részecskéken, majd a tüdő falán. Éppen ezért minél több a légköri aeroszol, annál több bomlástermék juthat szervezetünkbe – tehát a sok aeroszol kibocsátásával járó dohányzás jelentősen növeli a tüdő sugárterhelését. A klinikai és szövettani vizsgálatok szerint a radon okozta rákbetegség kialakulásának helye az esetek zömében a centrális légutak elágazásainak csúcsa, azaz a karina régiója – az a hely, ahol az aeroszolok kiülepedése igen erőteljes. A tüdő falán megtapadt bomlástermékek a hörgők és a tüdő belső felületét borító bronchiális és alveoláris hámsejteket közvetlenül sugározzák be. Mivel az alfa-részecskék hatótávolsága élő szövetben 30 μm körül van, e sugárzás jelentős részét már a bőrt borító, elhalt hámsejtek felfogják – ezért a légköri radon kizárólag a tüdőt veszélyezteti; más szövetek, szervek károsodása szinte teljesen kizárható.
Az Oxfordi Egyetem kutatásai szerint a zárt terekben (például lakásokban) felhalmozódó radon felelős a tüdőrákos esetek 9%-áért és az összes rákos megbetegedés 2%-áért, dohányosoknál pedig a radon 25-szörös kockázatot jelent. [1] A veszély rendszeres szellőztetéssel jelentősen csökkenthető. A tüdőrákot okozó tényezők sorában a radon a cigaretta után a második helyen áll.
A gyógyászatban (radioterápiában) használják.
Források [szerkesztés]
- A háztáji radon (Sulinet)
- A radon veszélyesebb a korábban feltételezettnél (Index.hu)
- Az édes otthon rejtett veszélyei (Népszabadság)
- A radon (a Paksi Atomerőmű honlapján)
- Radon és dohányfüst: halálos páros?
- A tüdőrák jelentős kockázati tényezője a lakóhelyi radon
- A radonról
- Radioaktív anyagok a környezetben
- A sugárzás - muszakiak.hu - a műszaki portál



