Indium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
49 kadmiumindiumón
Ga

In

Tl
   
               
               
                                   
                                 
                                                               
                                                               
   
49
In
Általános
Név, vegyjel, rendszám indium, In, 49
Latin megnevezés indium
Elemi sorozat másodfajú fémek
Csoport, periódus, mező 13, 5, p
Megjelenés ezüstszürke fénylő
Atomtömeg 114,818(1) g/mol[1]
Elektronszerkezet [Kr] 4d10 5s2 5p1
Elektronok héjanként 2, 8, 18, 18, 3
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapot szilárd
Sűrűség (szobahőm.) 7,31 g/cm³
Sűrűség (folyadék) az o.p.-on 7,02 g/cm³
Olvadáspont 429,75 K
(156,60 °C, 313,88 °F)
Forráspont 2345 K
(2072 °C, 3762 °F)
Olvadáshő 3,281 kJ/mol
Párolgáshő 231,8 kJ/mol
Moláris hőkapacitás (25 °C) 26,74 J/(mol·K)
Gőznyomás
P/Pa 1 10 100 1 k 10 k 100 k
T/K 1196 1325 1485 1690 1962 2340
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezet tetragonális
Oxidációs szám 3
(amfoter oxid)
Elektronegativitás 1,78 (Pauling-skála)
Ionizációs energia 1.: 558,3 kJ/mol
2.: 1820,7 kJ/mol
3.: 2704 kJ/mol
Atomsugár 155 pm
Atomsugár (számított) 156 pm
Kovalens sugár 144 pm
Van der Waals-sugár 193 pm
Egyebek
Mágnesség diamágneses[2]
Fajlagos ellenállás (20 °C) 83,7 nΩ·m
Hőmérséklet-vezetési tényező (300 K) 81,8 W/(m·K)
Hőtágulási együttható (25 °C) 32,1 µm/(m·K)
Hangsebesség (vékony rúd) (20 °C) 1215 m/s
Young-modulus 11 GPa
Mohs-keménység 1,2
Brinell-keménység 8,83 HB
CAS-szám 7440-74-6
Fontosabb izotópok
Fő cikk: Az indium izotópjai
izotóp természetes előfordulás felezési idő bomlás
mód energia (MeV) termék
113In 4,3% In stabil 64 neutronnal
115In 95,7% 4,41·1014 év β 0,495 115Sn
Hivatkozások

Az indium egy kémiai elem, amelynek rendszáma 49 és a vegyjele In. A p mező fémeinek egyike. Szürke színű fém. Lágy, késsel vágható, hajlításakor hallható az ún. ónzörej. Vegyületeiben általában +3 oxidációs számú.

1863-ban fedezte fel Ferdinand Reich(en) és Hieronymous Theodor Richter(en) színképelemzéssel. Kék lángfestése alapján az indigóról nevezték el.[3]

Kémiai tulajdonságai[szerkesztés]

Magas hőmérsékleten reakcióba lép oxigénnel, illetve vízgőzzel. Feloldódik nemoxidáló savakban és lúgoldatokban is.

Előfordulása[szerkesztés]

Az indium nagyon ritka elem. Csak nagyon kevés indiumtartalmú ásvány létezik. Megtalálható egyes cinkércekben (szfalerit).

Előállítása[szerkesztés]

A cinkércek kohászati maradékaiból nyerik ki.

Felhasználása[szerkesztés]

Főként a korrózió ellen védő fémbevonatok, illetve korrózióálló, nagy keménységű ötvözetek készítésére alkalmazzák. Az ólommal, cinkkel, illetve kadmiummal alkotott ötvözeteit alacsony olvadáspontjuk miatt forrasztásra használják. Optikai tükrök készítésére is alkalmas, mert viszonylag egyenletesen veri vissza a különböző hullámhosszú sugarakat. Fontos szerepet játszik a félvezetőtechnikában. Germániummal ötvözve annak félvezető tulajdonságait javítja. A modern LCD-monitor és televízió képernyők továbbá az érintőképernyők készítésének egyik kulcsfontosságú anyaga.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Current Table of Standard Atomic Weights in Order of Atomic Number. Commission on Isotopic Abundances and Atomic Weights – Commission II.I of the International Union of Pure and Applied Chemistry, 2013. (Hozzáférés: 2013. október 13.)
  2. Magnetic susceptibility of the elements and inorganic compounds Archiválva 2012. január 12-i dátummal a Wayback Machine-ben, Handbook of Chemistry and Physics 81st edition, CRC press.
  3. Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 66. o. ISBN 963 8334 96 7  

Források[szerkesztés]

  • Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
  • Nyilasi János: Szervetlen kémia
  • Bodor Endre: Szervetlen kémia I.

További információk[szerkesztés]