Diszprózium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
66 terbiumdiszpróziumholmium
-

Dy

Cf
Általános
Név, vegyjel, rendszám diszprózium, Dy, 66
Elemi sorozat lantanoidák
Csoport, periódus, mező ?, 6, f
Megjelenés ezüstfehér
Dy,66.jpg
Atomtömeg 162,500(1)  g/mol
Elektronszerkezet [Xe] 4f10 6s2
Elektronok héjanként 2, 8, 18, 28, 8, 2
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapot szilárd
Sűrűség (szobahőm.) 8,540 g/cm³
Sűrűség (folyadék) az o.p.-on 8,37 g/cm³
Olvadáspont 1680 K
(1407 °C, 2565 °F)
Forráspont 2840 K
(2567 °C, 4653 °F)
Olvadáshő\Delta_{fus}{H}^\ominus 11,06 kJ/mol
Párolgáshő \Delta_{vap}{H}^\ominus 280 kJ/mol
Moláris hőkapacitás (25 °C) 27,7 J/(mol·K)
Gőznyomás
P/Pa 1 10 100 1 k 10 k 100 k
T/K 1378 1523 (1704) (1954) (2304) (2831)
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezet hexagonális
Oxidációs szám 3
(gyengén bázikus oxid)
Elektronegativitás 1,22 (Pauling-skála)
Ionizációs energia 1.: 573,0 kJ/mol
2.: 1130 kJ/mol
3.: 2200 kJ/mol
Atomsugár 175 pm
Atomsugár (számított) 228 pm
Egyebek
Mágnesség 300K-en paramágneses,
ferromágneses
folyékony nitrogénben
Elektromos ellenállás (sz.h.) (α-módosulat) 926 nΩ·m
Hőmérséklet-vezetési tényező (300 K) 10,7 W/(m·K)
Hőtágulási tényező (sz.h.) (α-módosulat)
9,9 µm/(m·K)
Hangsebesség (vékony rúd) (20 °C) 2710 m/s
Young-modulus (α-módosulat) 61,4 GPa
Nyírási modulus (α-módosulat) 24,7 GPa
Kompressziós modulus (α-módosulat) 40,5 GPa
Poisson-tényező (α-módosulat) 0,247
Vickers-keménység 540 MPa
Brinell-keménység 500 HB
CAS-szám 7429-91-6
Fontosabb izotópok
Fő cikk: A diszprózium izotópjai
Izotóp t.e. felezési idő B.m. B.e. (MeV) B.t.
154Dy mest. 3,0·106 év α 2,947 150Gd
156Dy 0,06% Dy stabil 90 neutronnal
158Dy 0,10% Dy stabil 92 neutronnal
160Dy 2,34% Dy stabil 94 neutronnal
161Dy 18,91% Dy stabil 95 neutronnal
162Dy 25,51% Dy stabil 96 neutronnal
163Dy 24,90% Dy stabil 97 neutronnal
164Dy 28,18% Dy stabil 98 neutronnal
Hivatkozások

A diszprózium a 66-os rendszámú kémiai elem, vegyjele Dy. Ezüstszürke, fémesen csillogó ritkaföldfém. A természetben szabad állapotban nem található meg, de előfordul különböző ásványokban, például a xenotimban. A természetben található diszpróziumnak 7 izotópja van, ezek közül a leggyakoribb a 164Dy.

A diszpróziumot elsőként Paul Émile Lecoq de Boisbaudran azonosította 1886-ban, de nem izolálták az ioncserélő módszerek 1950-es években bekövetkezett fejlődéséig. Jó neutronelnyelő hatáskeresztmetszete miatt atomerőművek szabályozórúdjainak készítésére alkalmazzák. Nagy mágneses szuszceptibilitása miatt mágneseződés hatására adattároló eszközök készítésére és a Terfenol-D összetevőjeként használják. A vízben oldódó diszpróziumsók enyhén mérgezőek, a vízben oldhatatlanokat nem tekintik mérgezőnek.

Felhasználás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Diszpróziummal helyettesíthető a hibridautók villanymotorjának mágnesében a neodímium 0–6%-a. Ezt hőkezeléssel kombinálva növelhető a mágnes koercivitása.[1] Egy hibridautó körülbelül 100 g diszpróziumot tartalmaz. Jelenleg e ritkaföldfém zömét a többi ritkaföldfémhez hasonlóan Kínában bányásszák.[2] Egyes elemzők szerint 2012-re annyira felfut Kína elektronikai ipara, hogy a kínai ritkaföldfém-bányászat csak a belföldi igényeket tudja kielégíteni.[3][4][5] Van ugyan egy-egy próbálkozás az USA-ban, Kanadában és Ausztráliában, de nem valószínű, hogy 2012-re ezek át tudnák venni a kínai bányák helyét.[6][7]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]