Foszfor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
15 szilíciumfoszforkén
N

P

As
Általános
Név, vegyjel, rendszám foszfor, P, 15
Elemi sorozat nemfémek
Csoport, periódus, mező 15, 3, p
Megjelenés színtelen/vörös/ezüstfehér
P,15.jpg
Atomtömeg 30,973761(2) g/mol
Elektronszerkezet [Ne] 3s² 3p³
Elektronok héjanként 2, 8, 5
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapot szilárd
Sűrűség (szobahőm.) (fehér) 1,823 g/cm³
Sűrűség (szobahőm.) (vörös) 2,34 g/cm³
Sűrűség (szobahőm.) (fekete) 2,69 g/cm³
Olvadáspont (fehér) 317,3 K
(44,2 °C, 111,6 °F)
Forráspont 550 K
(277 °C, 531 °F)
Olvadáshő\Delta_{fus}{H}^\ominus (fehér) 0,66 kJ/mol
Párolgáshő \Delta_{vap}{H}^\ominus 12,4 kJ/mol
Moláris hőkapacitás (25 °C) (fehér)
23,824 J/(mol·K)
Gőznyomás (fehér)
P/Pa 1 10 100 1 k 10 k 100 k
T/K 279 307 342 388 453 549
Gőznyomás (vörös)
P/Pa 1 10 100 1 k 10 k 100 k
T/K 455 489 529 576 635 704
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezet monoklin
Oxidációs szám ±3, 5, 4
(enyhén savas oxid)
Elektronegativitás 2,19 (Pauling-skála)
Ionizációs energia 1.: 1011,8 kJ/mol
2.: 1907 kJ/mol
3.: 2914,1 kJ/mol
Atomsugár 100 pm
Atomsugár (számított) 98 pm
Kovalens sugár 106 pm
Van der Waals-sugár 180 pm
Egyebek
Mágnesség nincs adat
Hőmérséklet-vezetési tényező (300 K) (fehér)
0,236 W/(m·K)
Kompressziós modulusz 11 GPa
CAS-szám 7723-14-0
Fontosabb izotópok
Fő cikk: A foszfor izotópjai
Izotóp t.e. felezési idő B.m. B.e. (MeV) B.t.
31P 100% P stabil 16 neutronnal
32P mest. 14,28 d β- 1,709 32S
33P mest. 25,3 d β- 0,249 33S
Hivatkozások

A foszfor (nyelvújításkori magyar nevén vilany) egy nemfémes, szilárd kémiai elem. A rendszáma 15, vegyjele P. Neve görög eredetű, jelentése „fényhozó”. Az ún. biogén elemek közé tartozik, részt vesz fontos szerves molekulák, például DNS, RNS felépítésében.

Tartalomjegyzék

Felfedezés[szerkesztés]

Az elemet először Henning Brand alkimista állította elő 1669-ben, úgy hogy először napokig vizeletet desztillált, és a lombikban maradt anyagot vörösizzásig hevítette. A lombik és a belőle távozó gáz sötétben is világított, láng nélkül. A világító anyagot „hideg tűz”-nek nevezte el. A foszfor szó a görög phosphoros, fényt hordozó szóból származik. A foszfor egyedülálló az elemek között azzal, hogy először fedezték fel állati/emberi testnedvben, majd utána a növény- és az ásványvilágban, valamint az első elem, melynek ismerjük felfedezőjét.

Allotróp módosulatai[szerkesztés]

A foszfor módosulatai
  • sárgafoszfor: viasz keménységű, késsel vágható, erősen mérgező anyag, szobahőmérsékleten is hevesen oxidálódik, öngyúlékony. Víz alatt kell tartani, oxigéntől elzárva. Zsírokban, olajokban jól oldódik, ezért nem tanácsos szabad kézzel hozzányúlni, mivel a bőrőn zsír található. Lenyelve már 0,05 g[1] is halálos belőle. Át tud alakulni vörösfoszforrá.
  • vörösfoszfor: sötétvörös színű por, nem oldódik semmiben, így nem is mérgező, levegőn tartható
  • feketefoszfor: sötétszürke, fémesen csillogó, hőt és villamosságot jól vezeti, egészen extrém körülmények között létezik (2000 °C felett, nagy nyomáson), nem stabil, több kristályrácsa létezik.

Gyulladási hőmérsékletek[szerkesztés]

  • sárgafoszfor 60 °C
  • vörösfoszfor 400 °C
  • feketefoszfor ismeretlen.

Kémiai tulajdonságai[szerkesztés]

A három foszfor kémiailag azonos módon viselkedik. A foszfor égésekor foszfor-pentoxid keletkezik. A foszfor-pentoxid kiváló vízmegkötő anyag, bőrre kerülve égési sebet okoz.

\mathrm{4 \ P + 5 \ O_2 \rightarrow 2 \ P_2O_5}

A foszfor-pentoxid vízzel való reakciójának egyenlete:

\mathrm{ P_2O_5 + 3 \ H_2O \rightarrow 2 \ H_3PO_4}

Ekkor foszforsav keletkezik. A foszforsav nem mérgező, savanyú ízű anyag, ezért ízesítésre használják. A foszforsav sói a foszfátok, savmaradékionja a foszfátion.

Előfordulása[szerkesztés]

  • Az emberi szervezetben nagy mennyiségben található (700-800 g/felnőtt). Szükséges a csontok, fogak felépüléséhez, az idegrendszer működéséhez, a fehérje-, szénhidrát-, zsíranyagcseréhez, a fehérjeszintézishez és az enzimek működéséhez.

Előállítása[szerkesztés]

A foszfort kalcium-foszfátból (Ca3(PO4)2) állítják elő. A kalcium-foszfátot kvarchomokkal és szénnel keverik össze, majd a levegőt kizárva hevítik.[2]

\mathrm{Ca_3(PO_4)_2 + 3 \ SiO_2 \rightarrow 3 \ CaSiO_3 + P_2O_5}
\mathrm{2 \ P_2O_5 + 10 \ C \rightarrow P_4 + 10 \ CO}

Felhasználása[szerkesztés]

Az élelmiszeripar nagyon sok foszfort használ fel, főleg savanyítóanyagként, foszforsav formájában. Irinyi János a vörösfoszfort a mai biztonsági gyufa elődjéhez használta. Növényvédőszerekben és műtrágyagyártáshoz (szuperfoszfát) is felhasználják. Ezen kívül mosószerekbe is kerülnek foszfátok.

Vegyületei[szerkesztés]

A foszfor-pentoxid molekulájának modellje

A kalcium-foszfátot (Ca3(PO4)2) műtrágyagyártásra használják.

A foszfor-pentoxid, az égetett foszfor:

\mathrm{4 \ P + 5 \ O_2 \rightarrow 2 \ P_2O_5}

A foszfor-pentaoxid oldásával kapjuk a foszforsavat, amely nem mérgező, savanyú ízű anyag, üdítőket ízesítenek vele. E 338-as adalékanyag.

\mathrm{ P_2O_5 + 3 \ H_2O \rightarrow 2 \ H_3PO_4}

Források[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Foszfor témájú médiaállományokat.
  1. Albert Attila – Albert Viktor – Paulovits Ferenc: Kémia 8. Műszaki Kiadó, Budapest, 2003
  2. Nyilasi János: Szervetlen kémia. Gondolat kiadó, 1975. 51. oldal

Lásd még[szerkesztés]