Foszfor
|
|
Ez a szócikk szaklektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi. Ha nincs indoklás a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont! (2007 márciusából) |
|
|||||||||||||||||||||||||
| Általános | |||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Név, vegyjel, rendszám | foszfor, P, 15 | ||||||||||||||||||||||||
| Elemi sorozat | nemfémek | ||||||||||||||||||||||||
| Csoport, periódus, mező | 15, 3, p | ||||||||||||||||||||||||
| Megjelenés | színtelen/vörös/ezüstfehér |
||||||||||||||||||||||||
| Atomtömeg | 30,973761(2) g/mol | ||||||||||||||||||||||||
| Elektronszerkezet | [Ne] 3s² 3p³ | ||||||||||||||||||||||||
| Elektronok héjanként | 2, 8, 5 | ||||||||||||||||||||||||
| Fizikai tulajdonságok | |||||||||||||||||||||||||
| Halmazállapot | szilárd | ||||||||||||||||||||||||
| Sűrűség (szobahőm.) | (fehér) 1,823 g/cm³ | ||||||||||||||||||||||||
| Sűrűség (szobahőm.) | (vörös) 2,34 g/cm³ | ||||||||||||||||||||||||
| Sűrűség (szobahőm.) | (fekete) 2,69 g/cm³ | ||||||||||||||||||||||||
| Olvadáspont | (fehér) 317,3 K (44,2 °C, 111,6 °F) |
||||||||||||||||||||||||
| Forráspont | 550 K (277 °C, 531 °F) |
||||||||||||||||||||||||
Olvadáshő![]() |
(fehér) 0,66 kJ/mol | ||||||||||||||||||||||||
Párolgáshő ![]() |
12,4 kJ/mol | ||||||||||||||||||||||||
| Moláris hőkapacitás | (25 °C) (fehér) 23,824 J/(mol·K) |
||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||
| Atomi tulajdonságok | |||||||||||||||||||||||||
| Kristályszerkezet | monoklin | ||||||||||||||||||||||||
| Oxidációs szám | ±3, 5, 4 (enyhén savas oxid) |
||||||||||||||||||||||||
| Elektronegativitás | 2,19 (Pauling-skála) | ||||||||||||||||||||||||
| Ionizációs energia | 1.: 1011,8 kJ/mol | ||||||||||||||||||||||||
| 2.: 1907 kJ/mol | |||||||||||||||||||||||||
| 3.: 2914,1 kJ/mol | |||||||||||||||||||||||||
| Atomsugár | 100 pm | ||||||||||||||||||||||||
| Atomsugár (számított) | 98 pm | ||||||||||||||||||||||||
| Kovalens sugár | 106 pm | ||||||||||||||||||||||||
| Van der Waals-sugár | 180 pm | ||||||||||||||||||||||||
| Egyebek | |||||||||||||||||||||||||
| Mágnesség | nincs adat | ||||||||||||||||||||||||
| Hőmérséklet-vezetési tényező | (300 K) (fehér) 0,236 W/(m·K) |
||||||||||||||||||||||||
| Kompressziós modulusz | 11 GPa | ||||||||||||||||||||||||
| CAS-szám | 7723-14-0 | ||||||||||||||||||||||||
| Fontosabb izotópok | |||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | |||||||||||||||||||||||||
A foszfor (nyelvújításkori magyar nevén vilany) egy nemfémes, szilárd kémiai elem. A rendszáma 15, vegyjele P. Neve görög eredetű, jelentése „fényhozó”. Az ún. biogén elemek közé tartozik, részt vesz fontos szerves molekulák, például DNS, RNS felépítésében.
Tartalomjegyzék |
Felfedezés[szerkesztés]
Az elemet először Henning Brand alkimista állította elő 1669-ben, úgy hogy először napokig vizeletet desztillált, és a lombikban maradt anyagot vörösizzásig hevítette. A lombik és a belőle távozó gáz sötétben is világított, láng nélkül. A világító anyagot „hideg tűz”-nek nevezte el. A foszfor szó a görög phosphoros, fényt hordozó szóból származik. A foszfor egyedülálló az elemek között azzal, hogy először fedezték fel állati/emberi testnedvben, majd utána a növény- és az ásványvilágban, valamint az első elem, melynek ismerjük felfedezőjét.
Allotróp módosulatai[szerkesztés]
- sárgafoszfor: viasz keménységű, késsel vágható, erősen mérgező anyag, szobahőmérsékleten is hevesen oxidálódik, öngyúlékony. Víz alatt kell tartani, oxigéntől elzárva. Zsírokban, olajokban jól oldódik, ezért nem tanácsos szabad kézzel hozzányúlni, mivel a bőrőn zsír található. Lenyelve már 0,05 g[1] is halálos belőle. Át tud alakulni vörösfoszforrá.
- vörösfoszfor: sötétvörös színű por, nem oldódik semmiben, így nem is mérgező, levegőn tartható
- feketefoszfor: sötétszürke, fémesen csillogó, hőt és villamosságot jól vezeti, egészen extrém körülmények között létezik (2000 °C felett, nagy nyomáson), nem stabil, több kristályrácsa létezik.
Gyulladási hőmérsékletek[szerkesztés]
- sárgafoszfor 60 °C
- vörösfoszfor 400 °C
- feketefoszfor ismeretlen.
Kémiai tulajdonságai[szerkesztés]
A három foszfor kémiailag azonos módon viselkedik. A foszfor égésekor foszfor-pentoxid keletkezik. A foszfor-pentoxid kiváló vízmegkötő anyag, bőrre kerülve égési sebet okoz.
A foszfor-pentoxid vízzel való reakciójának egyenlete:
Ekkor foszforsav keletkezik. A foszforsav nem mérgező, savanyú ízű anyag, ezért ízesítésre használják. A foszforsav sói a foszfátok, savmaradékionja a foszfátion.
Előfordulása[szerkesztés]
- Az emberi szervezetben nagy mennyiségben található (700-800 g/felnőtt). Szükséges a csontok, fogak felépüléséhez, az idegrendszer működéséhez, a fehérje-, szénhidrát-, zsíranyagcseréhez, a fehérjeszintézishez és az enzimek működéséhez.
Előállítása[szerkesztés]
A foszfort kalcium-foszfátból (Ca3(PO4)2) állítják elő. A kalcium-foszfátot kvarchomokkal és szénnel keverik össze, majd a levegőt kizárva hevítik.[2]
Felhasználása[szerkesztés]
Az élelmiszeripar nagyon sok foszfort használ fel, főleg savanyítóanyagként, foszforsav formájában. Irinyi János a vörösfoszfort a mai biztonsági gyufa elődjéhez használta. Növényvédőszerekben és műtrágyagyártáshoz (szuperfoszfát) is felhasználják. Ezen kívül mosószerekbe is kerülnek foszfátok.
Vegyületei[szerkesztés]
A kalcium-foszfátot (Ca3(PO4)2) műtrágyagyártásra használják.
A foszfor-pentoxid, az égetett foszfor:
A foszfor-pentaoxid oldásával kapjuk a foszforsavat, amely nem mérgező, savanyú ízű anyag, üdítőket ízesítenek vele. E 338-as adalékanyag.







