Adenozin-trifoszfát

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Adenozin-trifoszfát
ATP chemical structure.png
ATP-xtal-3D-sticks.png
IUPAC-név 5-(6-aminopurin-9-yl)-3,4-dihydroxy-oxolan-2-yl
methoxy-hydroxy-phosphoryl
oxy-hydroxy-phosphoryl oxyphosphonic acid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 56-65-5
PubChem 5957
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C10H16N5O13P3
Moláris tömeg 507,181 g mol-1
Olvadáspont 176 °C (bomlik)[1]
Savasság (pKa) 6,5
Veszélyek
EU osztályozás nincsenek veszélyességi szimbólumok[1]
R mondatok nincs[1]
S mondatok nincs[1]
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

Az adenozin-5'-trifoszfát (ATP) egy többfunkciós nukleotid, amely a sejten belüli energiaátvitel legkisebb „molekuláris pénzegysége”.

Az ATP kémiai energiát szállít a sejten belül az anyagcsere folyamataiban. Emberi szervezetben egyszerre csak kb. 250 g van jelen,[2] de fokozott felhasználását jellemzi az adat, hogy naponta a testtömegnek megfelelő mennyiség fogy belőle.[3] Jelentős izommunka esetén ez az érték akár fél kilogramm is lehet – percenként![4]Az energia a foszfátcsoportok közötti kötésekben raktározódik. Egy csoport leszakadásával átlag 30 kJ energia szabadul fel mólonként.

A fotoszintézis és a sejtlégzés folyamataiban energiaforrásként szerepel, és egy sor enzim és sejtfolyamat fogyasztja a bioszintetikus reakciók, a sejtmozgás és a sejtosztódás folyamataiban.

Az ATP-t a nukleinsavakba is beépítik a polimerázok a DNS replikáció folyamatában és a transzkripcióban.

A szignál transzdukciós (jelátviteli) folyamatokban az ATP a kinázok szubsztrátja, (amelyek a proteineket és a lipideket foszforilálják) valamint az adenilát-cikláz enzimé is, amely egy second messenger (másodlagos hírvivő) molekulát, a cAMP-t képzi belőle.

A molekula szerkezete egy purinbázisból áll (adenin), amely egy pentóz (ribóz) 1'-es szénatomjához kötődik.

A három foszfátcsoport a pentózrész 5'-ös szénatomjához kapcsolódik. Amikor az ATP a DNS-szintézisben játszik szerepet, a ribóz cukorrész először dezoxiribózzá alakul a ribonukleotid reduktáz enzim hatására.

Az ATP-t 1929-ben Karl Lohmann fedezte fel, majd 1941-ben Fritz Albert Lipmann feltételezte róla először, hogy ez a fő energiaszállító molekula a sejtekben.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d Biztonsági adatlap (Sigma-Aldrich)
  2. 'Nature's Batteries' May Have Helped Power Early Lifeforms. Science Daily, 2010. május 25. [2010. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 9.) „At any one time, the human body contains just 250g of ATP...”
  3. Törnroth-Horsefield S, Neutze R (2008. december 1.). „Opening and closing the metabolite gate”. Proc. Natl. Acad. Sci. U.S.A. 105 (50), 19565–6. o. DOI:10.1073/pnas.0810654106. PMID 19073922. Hozzáférés ideje: 2014. március 9.  
  4. Ádám Veronika, Dux László et al., Orvosi Biokémia. Szerk. Ádám Veronika. Budapest: Medicina Könyvkiadó, 2004. 60.


A citromsavciklus anyagcsere-útvonala
oxálacetát malát fumarát szukcinát szukcinil-CoA
Oxalacetat.svg L-Malat.svg Fumarat.svg Succinat.svg Succinyl-CoA.svg
Biochem reaction arrow reverse NNYY horiz med.png Biochem reaction arrow reverse NNYN horiz med.png Biochem reaction arrow reverse NNYY horiz med.png Biochem reaction arrow reverse NNYY horiz med.png
acetil-CoA NADH + H+ NAD+ H2O FADH2 FAD CoA + ATP
(GTP)
Pi + ADP
(GDP)
Acetyl-CoA.svg + H2O Biochem reaction arrow special 1.png Biochem reaction arrow special 2.png NADH + H+ + CO2
CoA NAD+
Citrat.svg H2O Cis-Aconitat.svg H2O Threo-Ds-isocitrate wpmp.png NAD(P)+ NAD(P)H + H+ Oxalsuccinat.svg CO2 2-oxoglutarate wpmp.svg
Biochem reaction arrow forward NYNN horiz med.png Biochem reaction arrow forward YNNN horiz med.png Biochem reaction arrow forward YYNN horiz med.png Biochem reaction arrow forward NYNN horiz med.png
citrát cisz-akonitát izocitrát oxálszukcinát α-ketoglutarát