Citozin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Citozin
Kémiai név 4-aminopirimidin-2(1H)-on
Összegképlet C4H5N3O
Moláris tömeg 111,10 g/mol
Olvadáspont 320–325 °C (bomlik)
CAS-szám 71-30-7
SMILES NC1=NC(NC=C1)=O
A citozin kémiai szerkezete A citozinmolekula háromdimenziós modellje

A citozin a DNS-ben és RNS-ben található nukleobázisok egyike, mely pirimidinszármazék és guaninnal alkot bázispárt három hidrogénkötéssel. Heterociklikus aromás vegyület, mely két szubsztituenst tartalmaz, egy amin csoportot a 4-es, illetve egy keto csoportot a 2-es pozícióban. A citozin nukleozid a citidin.

A citozin először 1894-ben izolálták borjú csecsemőmirigyből (thymus). A szerkezetét 1903-ban írták le, és ugyanabban az évben már szintetizálták is.

A citozint használták az első kvantum számításokra. Amikor a kvantumszámítógép működési elméletei kezdtek kibontakozni 1998-ban Oxford-ban, az első David Deutsch által készített algoritmusokat a citozinra alapozták.

A citozin nukleotidja, a citidin-trifoszfát (CTP) enzimek kofaktora, és foszfátcsoportját az ADP-ből ATP-re történő cserére tudja felhasználni.

DNS-ben és RNS-ben a citozin guaninnal alkot bázispárt, azonban spontán deaminációval uracillá alakulhat át, amely pontmutációkhoz vezethet, ha a DNS javító enzimek nem lépnek működésbe.

A citozin metilálható 5-metil-citozinná a DNS-metil-transzferáz enzim segítségével.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]