Hírvivő RNS

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A hírvivő RNS vagy mRNS az RNS-molekulák azon csoportjába tartozik, amely a sejtekben a legkisebb arányban fordul elő. Ezek a molekulák a fehérjeszintézisre vonatkozó információkat fordítják le a DNS-ről, majd ezt a fehérjeszintézis helyszínére, a riboszómákhoz szállítják. Az mRNS-en tárolt információ meghatározza, hogy a különböző aminosavak milyen sorrendben épüljenek be a készülő polipeptidláncba, végeredményképpen a fehérjékbe. Az mRNS e hírvivő (messenger) funkciójáról kapta a nevét.

Felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A DNS- és RNS-molekulához hasonlóan a hírvivő RNS is nukleotidokból épül fel. A nukleotidok foszforsavat, öt szénatomos cukrot (pentóz), és nitrogén tartalmú szerves bázist tartalmaznak. Az RNS-ek pentózként ribózt, szerves bázisként pedig adenint, guanint, citozint, valamint a DNS-molekuláktól eltérően timin helyett uracilt tartalmaznak. Minden RNS-molekula egyetlen polinukleotid-szálból épül fel. Térszerkezetük igen változatos lehet.

Az mRNS szerepe a fehérjeszintézis egyes szakaszaiban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Transzkripció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután az eukromatin állományban lévő DNS-t egy speciális enzim felnyitotta, kitekerte és elvágta, egy másik enzim (RNS-polimeráz) a DNS értelmes száláról másolatot hoz létre, a hírvivő RNS-t.

Transzmisszió[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A másolást követően a hírvivő RNS a DNS-ről leválik, ami újra összezárul, majd a sejtmagból a sejtmaghártya kettős membránrétegének nagy méretű pórusain keresztül kijut a riboszómákhoz.

Transzláció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hírvivő RNS az rRNS segítségével a riboszómákhoz kapcsolódik. A riboszóma leolvassa az információt, és a kódnak megfelelő aminosavakat, melyeket a tRNS szállít, a polipeptidláncba építi.

A hírvivő RNS információkódolása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Minden hírvivő RNS egyetlen génre vonatkozó információt kódol és szállít, ami egy darab polipeptidlánc felépítéséhez elegendő. Az mRNS-en az információ kodonok, vagyis bázishármasok formájában található meg. A négyféle szerves bázis miatt 4×4×4, azaz 64 különböző bázishármas lehetséges. Minden egyes bázishármas egy meghatározott aminosavat (vagy STOP-jelet) kódol (l. aminosav-kódszótár). A riboszóma ezt az aminosavat fogja a láncba építeni.
  2. Az mRNS-en a leolvasás egy START-jellel indul. Ez a bázishármas az adenin-uracil-guanin, ami a metionint kódolja. Van három STOP-jel is, amik leállítják a folyamatot. Ezek nem kódolnak aminosavakat.
  3. Az információ „pont-, vessző- és átfedésmentes”. Ez annyit tesz, hogy a START- és STOP-jel között nem állhat meg a leolvasás, egyetlen bázis sem maradhat ki a leolvasásból, és nem lehet bázist kétszer olvasni.
  4. A kód (majdnem) univerzális, mert ugyanazok a bázishármasok ugyanazokat az aminosavakat kódolják minden élőlényben.
  5. A kód degenerált, azaz egy aminosavat több bázishármas is kódolhat.
  6. A kód „lötyög”. Ez azt jelenti, hogy gyakran elég az első kettő bázist leolvasni, mert nem számít, hogy mi a harmadik. (Mindenképp ugyanazt az aminosavat kódolja.)