Jacques Monod

Jacques Monod
Született	Jacques Lucien Monod 1910. február 9. Párizs
Elhunyt	1976. május 31. (66 évesen) Cannes
Állampolgársága	francia
Gyermekei	Philippe Monod
Foglalkozása	mikrobiológus, genetikus
Tisztsége	igazgató (1971–1976, Pasteur Intézet)
Iskolái	Science Faculty of Paris
Kitüntetései	Orvosi Nobel-díj (1965)
Halál oka	leukémia
A Wikimédia Commons tartalmaz Jacques Monod témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jacques Lucien Monod (Párizs, 1910. február 9. – Cannes, 1976. május 31.) francia mikrobiológus, genetikus. 1965-ben François Jacobbal és André Lwoff-fal közösen elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat „az enzim- és vírustermelés genetikai szabályozásának felfedezéséért”.

Ifjúsága

Apja Lucien Monod arcképfestő, anyja az amerikai Milwaukee-ből származó Charlotte Todd volt. 1917-ben a család Dél-Franciaországba, Cannes-ba költözött és Jacques itt nőtt fel. Gyerekkorában vitorlázott, sziklát mászott, fosszíliákat keresett, macskákat boncolt és megtanult csellón játszani. 16 éves korára elhatározta, hogy biológus lesz.

Miután elvégezte a Lycée de Cannes-t, 1928-tól a párizsi Sorbonne-on tanult biológiát, ahol olyan tanárai voltak, mint a mikrobiológus André Lwoff vagy a genetikus Boris Ephrussi. 1931-ben BSc fokozatot szerzett és elkezdte doktori tanulmányait.

1936-ban Ephrussi magával vitte Amerikába a California Institute of Technology-ba, ahol a génkutatás akkori fellegvára volt. Ephrussi későbbi könyvében úgy írt, hogy Monod csak szégyent hozott rá, mert ellógta a tanulmányait és a tudomány helyett inkább a zenével foglalkozott; helyi milliomosoknak adott koncerteket. Monod egy évvel később visszatért Franciaországba, hogy befejezze doktori disszertációját. André Lwoff tanácsára bakteriológiai témát választott, a baktériumok laboratóriumi tenyésztéséről és 1941-ben megkapta PhD fokozatát.

Időközben kitört a második világháború és Franciaország nagy része német megszállás alá került. Jacques Monod csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz, ahol hamarosan fontos szerephez jutott. A szövetségesek partraszállása előtt megszervezte az ejtőernyővel ledobott fegyverek szétosztását, vasúti robbantásokban és a német levélforgalom átvizsgálásában vett részt. Tevékenységéért a háború után tiszteletbeli őrnaggyá avatták és megkapta a katonai Becsületrendet, a Croix de Guerre-t és az amerikai Bronzcsillagot.

Tudományos munkássága

A háború után Monod visszatért a Pasteur Intézetbe és a tudományos munkához. Folytatta bakteriológiai kutatásait, elsősorban az Escherichia coli cukor-metabolizmusának szabályozása érdekelte. A baktériumok sokféle szénhidrátot képesek feldolgozni, de az ezekhez szükséges enzimeket nem termelik, csak ha szükség van rájuk, vagyis az adott cukor megtalálható a környezetben. 1958-ban kezdte el közös munkáját a szintén a Pasteur Intézetben dolgozó François Jacobbal, aki a baktériumokat megfertőző vírusok génjeinek ki- és bekapcsolódását tanulmányozta. A két kutató felfedezte, hogy létezik egy fehérje, amely a laktóz feldolgozásához szükséges enzimek génjeit egészen addig blokkolja, amíg a laktóz nem áll a sejt rendelkezésére. Ők voltak az elsők, akik génregulátor fehérjét tudtak kimutatni. Ezenfelül közreműködtek annak felismerésében, hogy a cukrokat feldolgozó enzimek nagyobb egységekbe, operonokba szerveződnek.

Monod 1945-től laboratóriumvezető, 1954-től a sejtes biokémia részleg igazgatója volt, 1959-ben pedig a Sorbonne anyagcserekémiai professzora lett. 1967-ben kinevezték a Collège de France professzorává, 1971-ben pedig a Pasteur Intézet igazgatójává.

Nézetei

Földalatti tevékenysége során ismerkedett meg Albert Camus-vel, a híres filozófussal és íróval, akivel életre szóló barátságot kötött. Monod a háború idején kacérkodott a marxista nézetekkel, de 1948-ban Camus kérésére egy cikkben élesen kikelt a liszenkóizmus ellen és "teljességgel abszurdnak" nevezte azt. Később, 1960-ban kémtörténetbe illő módon (láthatatlan tintával írt üzenetekkel kommunikálva, ládában kicsempészve az országból) segített két magyar biológus, Ullmann Ágnes és Erdős Tamás nyugatra szöktetésében.

1970-ben megjelentette nagy feltűnést kiváltó tudományfilozófiai könyvét, a Camus hatását is tükröző "Véletlen és szükségszerűség"-et (Le Hasard et la Nécessité). Ebben az evolúcióelmélet és a molekuláris biológia filozófiai következményeit tárgyalja és a következő konklúziókra jut:

• az ember létrejötte a véletlen műve, nem pedig valamilyen előzetes tervé
• azok a hitrendszerek, amelyek az utóbbit állítják, többé nem tarthatóak
• ennélfogva a hagyományos hitek erkölcseinek és értékrendszerének nincs alapja és tűrhetetlen ellentmondásokat generálnak a modern társadalmakban
• az embereknek maguknak kell eldönteniük hogyan élnek és tevékenykednek. Az ember képességeinek kibontakoztatására a tudást, kreativitást és szabadságot értékelő társadalom alkalmas leginkább

Díjai

Jacques Monod és családja sírja Cannes-ban

Jacques Monod, François Jacob és André Lwoff 1965-ben orvostudományi Nobel-díjban részesült a gének szabályozására vonatkozó felfedezéseikért. Katonai kitüntetésein kívül a következő elismerésekben részesült: a Francia Tudományos Akadémia Montyon-díja (1955), Louis Rapkine-érem (1958), Akadémiai Pálma-rend (1961), Charles-Léopold Mayer-díj (1962), Becsületrend (polgári, 1963)

Családja

Jacques Monod 1938-ban vette feleségül Odette Bruhl régészt és orientalistát. 1939-ben születtek ikerfiaik, Olivier és Philippe. Előbbi geológusi, a másik fizikusi pályát választott.

Jacques Monod 1976. május 31-én halt meg Cannes-ban, leukémia következtében.

Források

• Jacques Monod – Biographical NobelPrize.org
• Jacques Monod Notable Names Database
• Jacques Lucien Monod (1910-1976) DNA from the Beginning
• Camus and Monod, Courage and Genius Spiked online
• Ne mozdulj és ne mondj semmit! – Ullmann Ágnes története a Cinken Archiválva 2014. november 3-i dátummal a Wayback Machine-ben Cink.hu
• Jacques Monod, Nobel Biologist, Dies; Thought Existence Is Based on Chance The New York Times June 1, 1976