Karl von Frisch

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Karl Ritter von Frisch (Bécs, 1886. november 20.München, 1982. június 12.) osztrák etológus, aki 1973-ban Nikolaas Tinbergennel és Konrad Lorenzcel megosztva kapta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Richard von Hertwigtől tanult zoológiát, akit később követett is a müncheni egyetem zoológiaprofesszori posztján. A méhek érzékelését tanulmányozta, leírta a méhek kommunikációs mechanizmusait és kimutatta, hogy érzékelik az ultraibolya és polarizált fényt is. Munkásságának középpontjában a háziméh érzékelőképessége állt, és ő volt az első, aki lefordította a méhek táncának jelentését. Az elméletét a tudósok kezdetben nem fogadták el, és szkeptikusak voltak a témával kapcsolatban. Csak nemrég sikerült minden kétséget kizáróan bebizonyítani, hogy az elmélet valóban helytálló.

1973-ban megkapta a fiziológiai vagy orvostudományi Nobel-díjat az összehasonlító viselkedésfiziológiában elért eredményeiért, valamint úttörő munkásságának elismeréseként a rovarok kommunikációja terén. Frisch háziméhekkel folytatott kutatásában írja le, hogy a királynő és „lányai” által kibocsátott feromonok tartják fenn a kaptárban uralkodó társadalmi rendet. A feromonok olyan kémiai illatanyagok, amellyel az egyik organizmus képes kommunikálni a másikkal, ez valószínűleg reprodukciós okokból játszik fontos szerepet. A kaptáron kívül a feromonok vonzódást ébresztenek a hímnemű méhekben vagy más néven herékben a királynő iránt, és megtermékenyítik a királynőt. A kaptáron belül a feromonok nincsenek hatással a herékre.

Méh egy aranyvessző virágzatán

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Karl von Frisch. vlp.mpiwg-berlin.mpg.de. (Hozzáférés: 2011. november 20.)
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Karl von Frisch című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]