Archibald Hill

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Archibald Vivian Hill

Archibald Vivian Hill (Bristol, Gloucestershire, 1886. szeptember 26.Cambridge, 1977. június 3.) fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjas angol fiziológus, biofizikus.

Életpálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Cambridge-i Egyetemen szerzett matematika diplomát, majd kutatási témájával (izmok és a hőtermelés) fokozatosan a biofizika felé fordult. Hermann Ludwig von Helmholtz és Hill tekinthető a biofizikai tudományág egyik alapítójának. Az első világháború kitörését követően csatlakozott a hadsereghez, kialakított egy kutató csoportot amely segítette a hadsereg munkáját. 1919-ben tért vissza Cambridgebe. A manchesteri egyetemen 1920 és 1923 között, a londoni University Collegeban 1923 és 1925 között volt professzor. 1926-tól 1951-ig a Királyi Természettudományos Akadémia Foulerton-kutató professzora volt. 1940 -s 1945 között független országgyűlési képviselő volt. Közszolgálati dolgozóként a második világháború idején közel 900 tudósnak segített megmenekülni a náci üldözéstől (közülük később 18-an Nobel-díjat kaptak).

Kutatási területei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1911 és 1914 között a cambridgei egyetemen az izomszövet és az idegszövet élettani termodinamikáját vizsgálta. Készített egy matematikai összefüggést (Hill-egyenlet) a hemoglobin oxigénfelvételének leírására.

Írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kutatási eredményeiről folyamatos publikációval adott hírt. Több szakmai könyv szerzője, társszerzője. 1909-ben jelent meg az első könyve.

Szakmai sikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Több magas kitüntetés tulajdonosa.
  • 1922-ben Otto Meyerhoffal megosztva megkapta az élettani-orvosi Nobel-díjat az izmok hőtermelésével kapcsolatos felfedezéseiért, melyekkel hozzájárult az izmokban oxigén hiányában, tejsav képződése mellett, szénhidrogének lebontása nyomán keletkező erő eredetének tisztázásához.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]