Charles Richet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Charles Richet
Charles Robert Richet 5.jpg
Életrajzi adatok
Született 1850. augusztus 26.
Párizs
Elhunyt 1935. december 4. (85 évesen)
Párizs
Állampolgárság Franciaország Franciaország
Pályafutása
Szakterület élettan
Munkahelyek
Párizsi Egyetem professzor
Szakmai kitüntetések
orvosi Nobel-díj (1913)
Akadémiai tagság Francia Tudományos Akadémia, 1914

Charles Richet (Párizs, 1850. augusztus 26. - Párizs, 1935. december 4.) francia fiziológus, pszichológus, parapszichológus. Az anafilaxia kutatásában elért eredményeiért 1913-ban fiziológiai Nobel-díjban részesült.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudományos pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Charles Richet 1850. augusztus 26-án született Párizsban. Apja, Alfred Richet a Sorbonne orvostudományi tanszékének sebészprofesszora volt, anyja Eugenie Richet (lánykori nevén Renouard). Charles is orvosnak tanult Párizsban, de unta az anatómiát és a sebészetet és szívesebben írt verseket és színdarabokat. 1869-ben megkapta orvosi diplomáját. 1872-ben tanúja volt egy hipnózisos kísérletnek és a későbbiekben ő is többször megpróbálkozott betegei hipnotikus gyógyításával. Foglalkozott a szövettannal és tanulmányozta a halak emésztési folyamatait. 1878-ban a tudományok doktora lett és tanársegédi állást kapott az egyetemen. A következő években elsősorban neurológiával, a testhőmérséklet idegi szabályozásával foglalkozott. 1887-ban a Sorbonne fiziológiaprofesszorává nevezték ki, ezt az állását egészen 1927-ig betöltötte. 1914-ben tagja lett a Francia Tudományos Akadémiának, 1926-ban pedig megkapta a Becsületrendet.

24 éven keresztül (1878-1902 között) a Revue Scientifique főszerkesztője, 1917-től pedig a Journal de Physiologie et de Pathologie Générale társszerkesztője volt. Tudományos cikkeit élettan, élettani kémia, patológia és pszichológia témakörökben közölte.

Az 1880-as évek végén vakcinációs kísérleteket végzett és 1890-ben ő volt az első aki emberen próbálkozott szeroterápiával a tuberkulózis ellen. 1900-ban nyers hús és tej (zomoterápia) etetésével sikeresen kezelt tuberkulózissal megfertőzött kutyákat.

Az anafilaxia iránt 1888-ban kezdett érdeklődni, amikor egy kutya epiteliális daganatából új típusú Staphylococcus baktériumot izolált. A baktériummal beoltott nyulak elpusztultak, de a kísérleti kutyákon csak tályogokat okozott. Évek munkája után Richet 1902-ben közölte a jelenséget és vezette be az anafilaxia kifejezést. 1907-re kidolgozta a túlérzékenységi reakció általános elméletét is és 1913-ban eredményeit fiziológiai Nobel-díjjal jutalmazták.

Családja és személyisége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1877-ben feleségül vette Amélie Aubryt, akitől öt fia és két lánya született. Érdeklődése sokrétű volt, foglakozott aviációs kísérletekkel, először a madarak röptét tanulmányozta, az 1890-es években együtt dolgozott a repülés úttörőjével, Victor Tatinnal. Az 1900-as években Louis Charles Bréguet helikopterkísérleteit finanszírozta. Richet meggyőződéses pacifista volt és több történelemkönyvet írt (néhányat álnéven) hogy bemutassa a háború pusztításait. Az első világháború idején sok időt töltött a front közelében és a vérplazma transzfúzióját próbálta tökéletesíteni. Charles Richet 1935. december 4-én halt meg Párizsban.

Parapszichológiai érdeklődése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Richet érdeklődött a parapszichológia, főleg a hipnózis és a hatodik érzék iránt. Rendszeresen részt vett spiritiszta szeánszokon és látogatta a kor híres (és mint utóbb kimutatták, csaló) médiumait, Eusapia Palladinot és Eva Carrière-t. 1891-ben megalapította Annales des sciences psychiques folyóiratot. Kapcsolatban állt olyan neves okkultistákkal és spiritisztákkal, mint Albert von Schrenck-Notzing, Frederic William Henry Myers vagy Gabriel Delanne.

1905 Charles Richet lett a brit Society for Psychical Research társulat elnöke. 1919 tiszteletbeli, 1929-ben pedig tényleges elnökévé választották a párizsi Nemzetközi Metafizikai Intézetnek (Institut Métapsychique International). Természettudósként racionális magyarázatot keresett az általa is megtapasztalt jelenségekre, elképzelése szerint az emberek egyfajta hatodik érzékkel képesek fogni a tárgyak és élőlények által kibocsátott rezgéseket, amit ő nevezett el ektoplazmának. A szellemek és kísértetek esetleges szerepét elvetette.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Biography of Charles Richet Nobelprize.org
  • Charles Robert Richet Whonamedit? A dictionary of medical eponyms
  • Richet, C. (1923). Thirty Years of Psychical Research. Translated from the second French edition. New York: Macmillan.
  • Richet, C. (nd, ca 1928). Our Sixth Sense. London: Rider
  • Massimo Polidoro. (2001). Final Séance: The Strange Friendship Between Houdini and Conan Doyle. Prometheus Books. pp. 171-172. ISBN 978-1591020868
  • Joe Nickell. (2007). Adventures in Paranormal Investigation. The University Press of Kentucky. p. 215. ISBN 978-0813124674

Ez a szócikk részben vagy egészben a Charles Richet című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.