Emil von Behring

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Emil Adolf von Behring
EmilVonBehring.jpg
Életrajzi adatok
Született
1854. március 15.
Hansdorf
Elhunyt
1917. március 31.
Marburg
Ismeretes mint bakteriológus
Nemzetiség német
Házastárs Else Spinola
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Kaiser-Wilhelm-Akademie für das militärärztliche Bildungswesen, Berlin
Pályafutása
Szakterület bakteriológia
Kutatási terület szérumkutatás
Szakmai kitüntetések
Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj

Emil Adolf von Behring (Hansdorf, 1854. március 15.Marburg, 1917. március 31.) német bakteriológus, őt tekintik az immunológia megalapítójának; 1901-ben az első fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat kapta a szérumterápia kidolgozásában, különösen a diftéria leküzdésében játszott szerepéért.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előbb katonaorvosként szolgált, majd a berlini Robert Koch Intézetben lett asszisztens (1889). Itt a japán Kitasato Shibasaburóval együtt kimutatta, hogy passzív immunizálás érhető el egy állatban, ha abba a betegséggel fertőzött másik állat vérszérumát fecskendezik be. Behring később ezt a technikát alkalmazta a diftéria megelőzésére. A diftéria-antitoxin alkalmazása 1892-ben vált gyakorlati módszerré a betegség kezelésében.

Behring Halléban (1894) majd Marburgban (1895) tanított. Anyagi érdekeltséget szerzett a színezékgyártó Farbwerke Meister, Lucius und Brüning cégnél (Höchst), ahol a tuberkulózissal is kapcsolatos kutatásaihoz laboratóriumot kapott. Vakcinát dolgozott ki a szarvasmarha-tuberkulózis ellen.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Die praktischen Ziele der Blutserumtherapie (A szérumterápia gyakorlati céljai; 1892) és
  • Atiologie und atiologische Therapie des Tetanus (A tetanusz kóroktana és etiológiai terápiája; 1904).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Emil von Behring témájú médiaállományokat.