Emil von Behring

Emil Adolf von Behring
Életrajzi adatok
Ismeretes mint	bakteriológus
Nemzetiség	német
Született	Hansdorf 1854. március 15.
Elhunyt	Marburg 1917. március 31.
Házastárs	Else Spinola
Iskolái
Felsőoktatási intézmény	Kaiser-Wilhelm-Akademie für das militärärztliche Bildungswesen, Berlin
Pályafutása
Szakterület	bakteriológia
Kutatási terület	szérumkutatás
Szakmai kitüntetések
Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj

Emil Adolf von Behring (Hansdorf, 1854. március 15. – Marburg, 1917. március 31.) német bakteriológus, őt tekintik az immunológia megalapítójának; 1901-ben az első fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat kapta a szérumterápia kidolgozásában, különösen a diftéria leküzdésében játszott szerepéért.

Életrajza

Előbb katonaorvosként szolgált, majd a berlini Robert Koch Intézetben lett asszisztens (1889). Itt a japán Kitasato Shibasaburóval együtt kimutatta, hogy passzív immunizálás érhető el egy állatban, ha abba a betegséggel fertőzött másik állat vérszérumát fecskendezik be. Behring később ezt a technikát alkalmazta a diftéria megelőzésére. A diftéria-antitoxin alkalmazása 1892-ben vált gyakorlati módszerré a betegség kezelésében.

Behring Halléban (1894) majd Marburgban (1895) tanított. Anyagi érdekeltséget szerzett a színezékgyártó Farbwerke Meister, Lucius und Brüning cégnél (Höchst), ahol a tuberkulózissal is kapcsolatos kutatásaihoz laboratóriumot kapott. Vakcinát dolgozott ki a szarvasmarha-tuberkulózis ellen.

Főbb művei

• Die praktischen Ziele der Blutserumtherapie (A szérumterápia gyakorlati céljai; 1892) és
• Atiologie und atiologische Therapie des Tetanus (A tetanusz kóroktana és etiológiai terápiája; 1904).

Források

• Erich Bauereisen: Behring, Emil Adolf von. in: Neue Deutsche Biographie 2. 1955. 14-15. On-line elérés
• Életrajza a Nobel-díj hivatalos oldalán

További információk

• Kép