Paul Lauterbur

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Paul Christian Lauterbur a jobb szélen áll

Paul Christian Lauterbur (1929. május 6.2007. március 27.) amerikai kémikus. Peter Mansfielddel megosztva kapta 2003. évi fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat az MRI (mágneses magrezonanciás képalkotás) terén tett felfedezéseiért.

A Case Institue of Technology-n szerzett BSc fokozatot kémiából, majd a Dow Corning támogatásával a Mellon Intézetben vállalt munkát: szerves szilíciumvegyületekkel foglalkozott, amihez abból a kérdésből merítette az inspirációt, hogy vajon létezhet-e élet szilíciumalapon vagy legalább a szilícium részvételével. Már ezalatt számos alkalommal találkozott a mágneses rezonancia (elektronspinrezonancia, ESR és mágneses magrezonancia, NMR) jelenségével.

A koreai háború alatt besorozták, katonai szolgálatát a Hadsereg Vegyi Központjában töltötte, ahol a vegyi fegyverek kutatásához frissen vásárolt NMR-készülék beüzemelésén dolgozott, itt ismerte meg az NMR-spektroszkópia gyakorlati alapjait, és első NMR-témájú közleményeit is itt írta.

PhD fokozatát a Pittsburgh Egyetemen szerezte (saját bevallása szerint azért ott, mert ott nem kellett tandíjat fizetni), továbbra is a Mellon Intézet alkalmazottjaként, de miután a lehetőségek szűkké váltak a számára (például az intézet vonakodott megvásárolni egy NMR-spektrométert), elfogadta a New York Állami Egyetem állásajánlatát Stony Brook-ban.

1969–70-ben sabbatical évét a Stanford Egyetemen töltötte, ahol egyidejűleg dolgozott egy kémikus csoporttal, az Orvosi Központ egyik laboratóriumával és egy magáncéggel fehérjék izotópjelölési problémáin. Ezalatt elkészítették az első fehérjéről készült 13C NMR spektrumot, lefektették az alapjait a Nemzeti Egészségügyi Intézet (NIH) Stony Brook-ba telepítendő egyik kutatólaboratóriuma kutatási profiljának és Lauterbur voltaképpen ekkor fertőződött meg végleg a biológiai problémák iránti vonzalommal.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]