Luxemburg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Luxemburgi Nagyhercegség
Grand Duché de Luxembourg
Großherzogtum Luxemburg
Grousherzogdem Lëtzebuerg
Luxemburgi Nagyhercegség zászlaja
Luxemburgi Nagyhercegség zászlaja
Luxemburgi Nagyhercegség címere
Luxemburgi Nagyhercegség címere
Nemzeti mottó: Mir wëlle bleiwe wat mir sin
(Azok akarunk maradni, akik vagyunk)
Nemzeti himnusz: Ons Hémécht
EU-Luxembourg.svg

Fővárosa Luxembourg
é. sz. 49° 46′ 12″, k. h. 6° 07′ 48″
Vezetők
Nagyherceg Henrik luxemburgi nagyherceg
Miniszterelnök Xavier Bettel
Hivatalos nyelv luxemburgi (nemzeti nyelv), francia és német
kikiáltása 1835
elismerése 1867. május 11.

Tagság Az ENSZ, IMF, Frankofónia, ET, NATO, EU
Népesség
Népszámlálás szerint 511 840 fő (2011)[1] +/-
Rangsorban 172
Becsült 537 850 fő (2013)
Rangsorban 172
Népsűrűség 184,1 fő/km²
GDP
Összes 56 738 millió EUR[2]
Egy főre jutó 107 206 EUR[2] (1.[3][4][5])
Földrajzi adatok
Terület 2 586 km²
Rangsorban 166
Egyéb adatok
Pénznem euró (EUR)
Nemzetközi gépkocsijel L
Hívószám 352
Internet TLD .lu
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Luxemburg témájú médiaállományokat.

térkép szerkesztése

Luxemburg, hivatalosan Luxemburgi Nagyhercegség egy minden oldaláról szárazföld által határolt kis ország Északnyugat-Európában. Szomszédai: Franciaország, Németország és Belgium. Belgium, Hollandia és Luxemburg szoros regionális együttműködését általában Benelux államokként említik. Az állam nevét magyarul Luxemburgnak, fővárosáét pedig Luxembourgnak írjuk.[6]

A legnagyobb európai miniállamot 1815-ben, a bécsi konferencia során hozták létre, de a nagyhercegi címet I. Vilmos holland királynak adták. Függetlenségét 1890-ben nyerte el, amikor Adolf nassaui herceg örökölte a nagyhercegi címet és megalapította a mai napig uralkodó Nassau-Weilbourg dinasztiát[7]. Felszínét az Ardennek és az Eifel-hegység uralja, déli része lankás lépcsővidék. Az óceáni éghajlat kedvez a mezőgazdaságnak. A Mosel folyó menti lejtőkön borszőlőt termesztenek. Fő ásványkincse a vasérc, melyre kohászat települ. Fővárosa Európa egyik pénzügyi központja.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Luxemburg domborzati térképe
Tájkép, Aarnescht természetvédelmi terület
Hattyú a Mosel-folyó partján

Két fő természetes tájegységre oszlik.

Oesling

Északon az Oesling nevű vidéket az Ardennek és az Eifel-hegység meredek falú, völgyekkel szabdalt, erdős fennsíkja alkotja. Ez a tájegység az ország területének 32%-át alkotja, jelentős turisztikai célpont. Itt található Luxemburg legmagasabb pontja 560m tengerszint feletti magasságon Wilwerdange település környékén (Mount de Holdingen). A régióban számos természetes és mesterséges tó, folyók, illetve a dombok-völgyekben épített falvak találhatók. A dombokat jórészt tölgy- és fenyőerdők borítják. A régió legjelentősebb települései Wiltz, Clervaux és Vianden.[8]

A Troisvierges-fennsík az Oesling északi részén található térségben a mezőgazdaság dominál, itt már kevés erdő található. Ez Luxemburg leghűvösebb és legcsapadékosabb tájegysége. Wiltz környékén található Ardenneki-fennsík, amelyet folyók szabdalnak meredek falú völgyekké, az Oesling legjellegzetesebb régiója.

Guttland

Az ország déli részén található Guttland, (szó szerint jó föld) lankás vidék a Mosel és Sauer széles völgyeivel, az ország területének 68%-át alkotja. Itt található a főváros, Luxembourg is. A tájegység nagyobb régiói:

  • A Grès de Luxembourg fennsíkon jelentős erdőségek találhatók
  • A márgás talajú völgyek, amelyek a Grès de Luxembourg és Dogger lábánál található, mezőgazdasági művelésre kiválóan alkalmas, területének 2/3-a áll művelés alatt
  • A Mosel völgye az egyik leglátványosabb folyóvölgy Luxemburgban, méretei és változatos tájai révén. Az ország egyik legfontosabb turisztikai célpontja, illetve a luxemburgi szőlő- és bortermesztés központja
  • A Mullerthal vagy Petite Suisse luxemburgoise („Kis-Svájc”) néven ismert régió a Moseltől északra, a német határ mentén található, ahol összesen több mint 100 km hosszúságban építettek ki kiránduló- és bicikliutakat. A régió központja Echternach, az ország egyik legrégebbi települése
  • A Terres rouges vagy „vörös földek” néven ismert régió az ország déli részén található, ahol egykor igen jelentős bányászati és kohászati tevékenység folyik, a vörös föld pedig a bányaművelés meddőhányóira utal. A régió központja Esch-sur-Alzette, Luxemburg második legnagyobb városa.
  • A „hét kastély völgye” (Vallée des sept châteaux) kisrégió 24 km-en egyesíti az ország legszebb állapotban fennmaradt kastélyait: Mersch, Schoenfels, Hollenfels, Septfontaines, a két ansembourg-i kastély és Koerich.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelentősebb folyók: Mosel (Moselle), Sauer (Süle), Our és Alzette.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éghajlata az óceáni jellegű és a kontinentális jellegű között ingadozik. Az évi átlaghőmérséklet 2008-ban 9,7 °C (január 0. °C, július 18. °C), az évi átlagos csapadékmennyiség 782 mm, a napos órák száma 1430.

Az óceáni hatás révén minden évszakban rendszeresen esik az eső, a telek pedig enyhék, csapadékosak. Amikor a kontinentális hatás érvényesül, nyáron jelentős melegre, télen pedig hideg, száraz fagyokra lehet számítani. A legmelegebb hónapok általában július és augusztus, de igen gyakran a napsütéses órák száma májusban és júniusban a legnagyobb. Szeptemberben és októberben is sokat süt a nap.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Növényvilága a szomszédos belga és német erdős hegyvidékekhez, illetve a franciaországi kultúrtájakhoz hasonló. A jellemző fafajták a bükk, a tölgy, a lucfenyő; a tisztásokon hanga és magyal él. A déli részeken mediterrán vidékekre jellemző ajakosvirágúak is előfordulnak. Állatvilága is közép-európai jellegű, szarvasok és vaddisznók, ragadozómadarak élnek főleg az erdős vidékeken.

Vizei halban gazdagok, pisztráng, csuka, süllő, angolna, ponty és sok más halfajta él bennük.

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nincs nemzeti parknak nevezett nemzeti park. Hasonló szerepet betöltő természetvédelmi terület: Parc Naturel Haute-Sûre Forêt d’Anlier. Ez a természetvédelmi terület közös Belgiummal, az Ardennek hegységben található.[9]

Főbb természetvédelmi területek: Bongert Altenhoven, Halbtrockenrasen (félszáraz gyepes rész), Junglinsterben (Jonglënster), Deiwelskopp-i tanösvény, Prënzebierg.

Természeti világörökségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Luxemburgban az UNESCO nem tart számon természeti világörökséget.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Luxembourg erődje (1649).
Luxembourg erődje ma.

963-ban Siegfried, az Ardennek grófja megszerezte a Lucilinburhuc nevű kis erődítményt és ott alakította ki grófi székhelyét. IV. Károly német-római császár Vencel nevű féltestvérét 1354-ben megtette Luxemburg hercegévé. 1443-ban a luxemburgi hercegség Jó Fülöp burgundi herceg kezébe kerül. Négy évszázados külföldi uralom vette kezdetét.

Luxemburg 1506-ban a spanyol Habsburgok tulajdonába került, amikor V. Károly császár apja jogán a burgundiai birtokokat, anyja jogán pedig Spanyolországot örökölte meg.

1659-ben a pireneusi béke nyomán Spanyolország átadta Luxemburg déli részeit (Thionville és tartozékai) XIV. Lajos francia királynak. XIV. Lajos csapatai 25 év múlva, az ún. „egyesítési háború” során Vauban marsall vezetésével, több hónapos ostrommal 1684 júniusában elfoglalták Luxembourg erődjét.

1697-ben a pfalzi örökösödési háborút lezáró rijswijki (ryswicki) békeszerződés részeként megkötött spanyol–francia egyezmény nyomán Spanyolország visszakapta Luxemburg hercegséget, kivéve az 1659-es pireneusi békében átadott területeket. 1713-14 között a spanyol örökösödési háború nyomán az utrechti és rastatti békében a Habsburgok és a Bourbonok felosztották a spanyol örökséget. Luxemburgot VI. (Habsburg) Károly német-római császár kapta meg. A francia forradalom után kirobbant első koalíciós háborúban a francia forradalmi hadsereg ostrom alá vette a luxembourg-i erődítményt. A védők fél évre elegendő készletekkel rendelkeztek, de 7 hónapon át tartó ostrom után 1795. június 6-án-án fel kellett adniuk az erődrendszert, amely a napóleoni háborúk végéig szilárdan francia kézben maradt.

1815-ben a bécsi kongresszus döntése nyomán Luxemburg nagyhercegség formájában önálló állammá vált. Az első nagyherceg I. Vilmos holland király (orániai-nassaui ház) lett, azaz Luxemburg és Hollandia perszonáluniót alkotott. 9 évvel az 1830-as belga forradalom után a londoni egyezményben a nagyhatalmak megerősítették Luxemburg függetlenségét, de nyugati része Belgium részévé lett (a Luxembourg nevű belga tartomány). Kialakult az ország mai határa.

1842-ben Luxemburg vámunióra lépett Poroszországgal. 1866-ban a porosz–osztrák–olasz háború nyomán feloszlott a Német Szövetség, amelynek Luxemburg is tagja volt 1815 óta. A Porosz Királyság vezetésével újjáalakult Észak-német Szövetségnek Luxemburg már nem lett a tagja, csak laza kapcsolatot tartott fenn vele. Egy évvel később III. Napóleon vételi ajánlatot tett III. Vilmos holland királynak és luxemburgi nagyhercegnek Luxemburgra. Bismarck ellenezte a tervet. A nemzetközi feszültséget okozó „luxemburgi kérdést” egy új londoni egyezmény oldotta meg, amely kimondta Luxemburg örökös semlegességét és demilitarizált státusát. A porosz csapatok kivonásának előfeltételeként le kellett rombolni Luxembourg erődítményeinek nagy részét, csak azok a kazamaták maradhattak meg (és láthatók ma is), amelyeknek felrobbantása a város beépített negyedeinek pusztulásával járt volna.

1890-ben III. Vilmos holland király férfi örökös nélkül halt meg, utódja a holland trónon Vilhelmina királynő lett. A perszonálunió feltételei szerint a nagyherceg csak férfi lehetett, ezért a nagyhercegi cím Adolf nassaui hercegre szállt. Ez jelentette a jelenlegi nagyhercegi dinasztia kezdetét. 1914. augusztus 2-án a német csapatok megszállták Luxemburgot. 1918–ban Luxemburg felmondta a Német Birodalommal addig fennállott vámuniót. 3 év múlva a nagyhercegség gazdasági unióra lépett Belgiummal.

1940. május 10-én a német hadsereg újra elfoglalta Luxemburgot; a nagyhercegi család száműzetésbe vonult. 1947–ben megalakult a Benelux vámunió. 2 évvel később Luxemburg a NATO alapító tagja lett.

1951-ben a nagyhercegség az Európai Szén- és Acélközösség alapító tagja volt, 1952-től a szervezet székhelye is ide került. Luxemburg 6 év múlva az Európai Gazdasági Közösség alapító tagja lett. Az EU több fontos intézménye jelenleg is az ország fővárosában található.

2002-ben az euró lett az ország hivatalos valutája.

Államiságának története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az önálló luxemburgi állam létrejöttét és fennmaradását nagyrészt az európai nemzetközi erőviszonyok alakulása tette lehetővé. A napóleoni háborúkat lezáró 1815-ös bécsi kongresszus a korábban Franciaország által annektált luxemburgi hercegséget – amelyhez akkor hozzátartozott a mai Belgium Luxembourg tartományának területe is – független nagyhercegség rangjára emelte és nagyhercegének I. Vilmos holland királyt tette meg, mintegy kárpótlásul a holland király által a Rajna-vidéken elszenvedett területi veszteségekért. Az ekkor kialakult Nagy-Hollandiához tartozott egyébként az Egyesült Tartományok (a mai Hollandia), a volt Osztrák Németalföld (kb. a mai Belgium) valamint az utóbbitól addig külön álló Liège fejedelemsége.

A luxemburgi nagyhercegség egyúttal része lett a Német Konföderációnak, ennek a mintegy 40 államból álló szövetségnek, amelynek feladata Franciaország féken tartása volt; Luxembourg városában pedig ennek jegyében porosz helyőrség rendezkedett be.

Az így létrejött Luxemburg Nagyhercegség nyugati része (a mai belga tartomány) francia nyelvű volt (azaz a helyi vallon nyelvjárást beszélték), keleti részében pedig a német, illetve konkrétabban annak helyi nyelvjárása, a luxemburgi volt a beszélt nyelv.

A helyi lakosság passzívan fogadta a nagypolitikai fejleményeket. A holland király gyakorlatilag országa közönséges tartományaként kezelte a nagyhercegséget.

1830-ban a mai Belgium lakossága felkelt a holland uralom ellen és kikiáltotta függetlenségét. Luxemburg lakossága a belga felkelőket támogatta.

Ezúttal is a nagyhatalmak beavatkozására volt szükség: az 1831-es londoni szerződés („A XXIV. cikk Szerződése”) elválasztotta egymástól Belgiumot és Hollandiát. Luxemburgot mindkét fél magának követelte, végül a hosszan vajúdó „luxemburgi kérdést” ugyancsak Londonban oldották meg 1839-ben a nagyhercegség két részre osztásával: a nyugati részt Belgium kapta, a keleti, a lakosság tiltakozása ellenére, mint nagyhercegség, a holland királyság része maradt.

Luxemburg számára igen nehéz korszak következett. Életképességét sokan – saját lakosságának nagy része is – kétségbe vonták. Minden szomszéda igényt támasztott területére, annak ellenére, hogy ebben az időszakban az ország kimondottan szegény vidék volt.

1842-ben Luxemburg a német vámunió része lett, ami ugyan további veszélyeket jelentett függetlenségére, de az időközben felfedezett nagy vasérckészletek kiaknázásának beindulásával megnyitotta a komoly gazdasági fejlődés útját.

1867-ben újabb londoni szerződés erősítette meg az ország függetlenségét. Az 1870-es évektől a vasércbányászat és kohászat alapján felgyorsult az ipari fejlődés. 1913-ban már 2,5 millió tonna öntöttvasat és 1,4 millió tonna acélt termelt a kis ország, lépést tartva a német ipari fejlődéssel. A munkaerő-szükségletet bevándorlásból kellett fedezni: 1875-1930 között Németországból, 1890-1960 között Olaszországból, 1960 után Portugáliából volt jelentős betelepedés.

A 19. század minden nyugat-európai válsága során veszélyben forgott az ország függetlensége, Németország pedig a 20. század mindkét világháborúja során be is kebelezte. A megszállások azonban tovább erősítették a luxemburgi nemzeti érzést, és a nagy háborúk után újra meg újra megszilárdult az ország függetlensége szomszédaival szemben. Az ország helyzetének folyamatos veszélyeztetettsége is hozzájárult ahhoz, hogy Luxemburg az egyenrangú európai egységesülés élharcosa lett és mindvégig aktív szerepet játszott az Európai Unió létrejöttéhez vezető európai integrációs folyamatban.

A gazdaság alapja a 20. század hatvanas-hetvenes éveiig az acéltermelés volt, annak fellendüléseit és visszaeséseit követte az ország jóléte. 1930-tól gyakorlatilag a teljes nyersvastermelést feldolgozták acéllá. 1974-ben 6,45 milliót tonna acélt termelt a luxemburgi kohászat, amikor az ország lakossága mindössze 375 ezer fő volt.

Az 1960-as évektől a kormányzat nagy erőfeszítéseket tett a gazdaság diverzifikálására. Ösztönözték más iparágak, így a vegyipar és a fémfeldolgozás fejlesztését.

A döntő változást a pénzügyi szolgáltatásoknak ugyancsak az 1960-as évektől megindult fellendülése hozta. Az országban működő bankok és más pénzügyi intézmények száma az 1966-os 17-ről 1999-re 220 darabra emelkedett. A bankszektor foglalkoztatásának növekedése ellensúlyozta az ipari foglalkoztatás csökkenését, a munkanélküliséget sikerült igen alacsony, 2–4%-os szinten tartani.

Államiságának összes szimbólumát csak fokozatosan, már az európai integráció keretein belül alkotta meg, illetve véglegesítette a nagyhercegség. A címer mai formáját 1972-ben határozták meg V. Henry, Luxemburg grófja (1235-1239) címerének alapján. A címernek van kis, közepes és nagy változata.

A nemzeti ünnep a 18. század óta érvényes szokás szerint az uralkodó születésnapja. Charlotte nagyhercegnő hosszú uralkodása (1919–1964) alatt ez január 23-ra esett. 1961-ben gyakorlati, klimatikus okokból áthelyezték az ünnepet június 23-ra, ettől kezdve ezen a napon ünneplik minden uralkodó jelképes születésnapját.

A luxemburgi parlament 1984-ben emelte a nemzeti nyelv rangjára a luxemburgi nyelvet, a német helyi dialektusát.

A luxemburgi zászló színeit a nagyherceg határozta meg az 1993. július 27-i a törvénynek megfelelően. A hagyományos piros-fehér-kék színeket az azonos holland zászlótól való megkülönböztetés érdekében úgy módosították, hogy világoskék árnyalatot (színkódja Pantone 299C) választottak. A piros színkódja Pantone 032C.

Ugyancsak az 1993. július 17-i törvény véglegesítette a luxemburgi himnuszt, az Ons Hémécht-et.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A parlament épülete

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szervezeti és működési kereteit biztosító alkotmánya 1868. október 17-én lépett hatályba, azóta többször jelentősen módosították. Alkotmánya szerint Luxemburg örökletes alkotmányos monarchia.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A törvényhozó hatalmat a 60 tagú, öt évre választott egykamarás parlament, a Képviselőház (Chambre de Députés) gyakorolja. Néhány törvényhozási funkciót a nagyherceg által kinevezett 21 tagú tanácsadó Államtanácsra ruháztak, amelynek döntéseitől a törvényhozás eltérhet.

A végrehajtó hatalom a nagyherceg kezében van, ő nevezi ki a parlamentnek felelős Minisztertanács tagjait.

Bírósági szervezeti rendszere élén álló Legfelsőbb Bírósága két fellebbezési bíróságból és egy semmítőszékből áll.

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Név Ideológia Parlamenti képviselők száma EP képviselők Helyi képviselők
Alternatív Demokratikus Reform Párt


Alternativ Demokratesch Reformpartei
Parti réformiste d'alternative démocratique

ADR Jobboldali, populista 4 0 5
Keresztény Szociális Néppárt


Chrëschtlech Sozial Vollekspartei
Parti populaire chrétien social

CSV Kereszténydemokrácia 26 3 151
Polgári Lista


Biergerlëscht
Liste des citoyens

Jobboldali, populista,
Single-issue
0 0 1
Luxemburgi Kommunista Párt


Kommunistesch Partei Lëtzebuerg
Parti communiste luxembourgeois

KPL Kommunizmus 0 0 0
Demokrata Párt


Demokratesch Partei
Parti démocratique

DP Konzervatív-liberális 9 1 100
A Zöldek


Déi Gréng
Les verts

Környezetvédő 7 1 41
A Baloldal[10]


Déi Lénk
La gauche

Szocialista 1 0 1
Luxemburgi Szocialista Munkáspárt


Lëtzebuerger Sozialistesch Arbechterpartei
Parti ouvrier socialiste luxembourgeois

LSAP Szociáldemokrácia 13 1 165
Luxemburgi Kalóz Párt


Piratepartei Lëtzebuerg
Parti pirate du Luxembourg

Kalózpárt 0 0 0

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Luxemburg 3 körzetre oszlik, amelyek további 12 kantonra és 116 önkormányzatra vannak osztva. Az önkormányzatok közül 12 rendelkezik városi ranggal, köztük a legnagyobb Luxembourg, az ország fővárosa. Az ország területén négy szavazókörzetet alakítottak ki.

Luxemburg körzetei
A körzetek és kantonok neve:
1. Diekirch
  • Diekirch
  • Clervaux
  • Redange-sur-Attert
  • Vianden
  • Wiltz
2. Grevenmacher
  • Grevenmacher
  • Echternach
  • Remich
3. Luxembourg
  • Luxembourg
  • Capellen
  • Esch-sur-Alzette
  • Mersch

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A luxemburgi hadsereg főparancsnoka a mindenkori nagyherceg. 1967. június 29-én eltörölték a hadkötelezettséget, jelenleg a luxemburgi hadsereg csak önkéntesekből áll, a következő összetételben[11]:

  • 430 önkéntes sorkatona (további 70 tartalék)
  • 100 hivatásos tiszthelyettes (további 10 tartalékos)
  • 30 hivatásos tiszt, beleértve 1 orvost és egy fogorvost, két katonai ügyészt, két tábori lelkészt (további 10 tartalékos tiszt)
  • 60 fős katonazenekar
  • kb 100 közalkalmazott.

Mint szárazföldi országnak, Luxemburgnak nincsen haditengerészete, sem légiereje. A NATO alárendeltségébe tartozó 17 légtérellenőrző repülőgépet (AWACS) azonban Luxemburgban jegyezték be.[12]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A főváros, Luxembourg városközpontjának egy része

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Luxemburg lakossága 2011. január 1-jei adat szerint 511 840 fő, 9 774 fővel több, mint 2010-ben. Népsűrűség: 197 fő/km2/. Népességnövekedési ráta: 1,9%. Várható átlagos élettartam 2010-ben férfiaknál 77,6 év, nőknél 82,7 év volt[2]. Átlag életkor 38,51 év. Csecsemőhalandósági ráta 2009-ben 3‰ volt[2].

Legnépesebb városok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Luxemburg legnagyobb városa a főváros, Luxembourg, ahol a 2010-ben 90 800 fő lakott. Ezután következik Esch-sur-Alzette (30 100 fő), Differdange (21 500 fő), Dudelange (18 500 fő), Pétange (15 600 fő), Sanem (14 400 fő) és Hesperange (13 200 fő). A többi luxemburgi település lakossága 10 000 fő alatt van.[13][2]

Etnikai, nyelvi, vallási összetétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Notre-Dame katedrális belső tere, Luxembourg

2010-ben a lakosság 43,1%-a külföldi volt (összesen 216 400 fő). A külföldiek közül a legnagyobb arányban a portugálok (79 800 fő, 15,9%), franciák (29 700 fő, 6%), olaszok (18 200 fő, 3,6%), belgák (16 700, 3,3%) és németek (12 000 fő, 2,4%) vannak jelen az országban.[2].

Nemzetiségre való tekintet nélkül a lakosság 77%-a beszéli a luxemburgit anyanyelvi szinten, 13% pedig második nyelvként. A francia nyelv esetében ez 6% és 90%, a német esetében 4% és 88%, az angol esetében 1% és 60%.[14]

Vallás: római katolikus (95%), protestáns (1%), egyéb (4%)

Kor szerinti összetétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2010-ben a lakosság 17,47%-a volt 15 év alatti, 68,3%-a 15 és 64 év közötti, 14%-a pedig 65 év feletti. A férfiak és a nők között a legnagyobb csoportot a 40-44 év közöttiek képviselik (mindkét esetben a lakosságnak több mint 4%-a).[2]

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A luxemburgi szociális berendezkedés már mintegy fél évszázada sikeresnek bizonyul a nagyobb társadalmi konfliktusok elhárításában.

A társadalmi párbeszéd első szintje a munkahelyi kollektív szerződések rendszere, amely egy 1965-ös törvényen alapul. Ezt a törvényt 2004-ben tovább finomították, kiterjesztve a kollektív szerződéseket megkötni jogosult szakszervezetek körét a nemzeti szinten reprezentáns szövetségekről azokra is, amelyek egy-egy szektorban jelentősek, illetve azokra, amelyek az adott kollektív szerződés által érintett területen dolgozók legalább 50%-át képviselik.

A kollektív szerződések betartását a munkaügyi minisztérium ellenőrzi. A jogvitákat egy nemzeti békéltetési hivatal, illetve egy döntőbíróság kezeli.

A második szintet az egész országot, minden ágazatot átfogó intézményrendszer alkotja. Ennek részei (2004-ben) a Gazdasági és Szociális Bizottság, a Gazdasági Ciklusok Bizottsága, a Nemzeti Foglalkoztatási Bizottság, a Nemzeti Háromoldalú Egyeztető Bizottság, a Nők Munkaügyi Bizottsága, a Foglalkoztatási Állandó Bizottság, valamint az Ipari Kapcsolatok és Foglalkoztatás Kutatóintézete.

Mindezen intézmények a háromoldalú (kormányzat-munkaadók-munkavállalók) monitoring, konzultáció és együttműködés elve alapján tevékenykednek.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Belval

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdasági fejlettsége kimagasló, a GNP/fő értéke már Svájc hasonló értékét is meghaladja. A banki és biztosítási tevékenységek nemzetközi szinten meghatározóak, amelyből a GDP-jének több mint 20%-a származik. A túlnyomórészt külföldi tulajdonú bankok által előállított profit az 1990-es évektől napjainkig több mint 20%-kal nőtt évi átlagban. A kedvező pénzügyi szabályozásoknak és adózási feltételeknek köszönhetően Európa vezető off-shore területe. A munkavállalók 1/3-a külföldi napi ingázó, naponta utazik ki az országból és tér haza. Nemzeti valutája: euró, korábban luxemburgi frank volt. GNP: 18, 76 USD. GDP/fő: 113 043 USD. A GDP szektorális megoszlása: mezőgazdaság: 1%, ipar: 30%, szolgáltatások: 69%. A világ vezető szolgáltatásexportőre. Áruimportjában az ásványi anyagok, nyersanyagok és energiahordozók vezetnek. Külkereskedelmi kapcsolatainak közel 90%-át az Európai Unión belül bonyolítja le.

Betzdorfban székel az Astra telekommunikációs cég, amely Európa legkiterjedtebb műholdhálózatát üzemelteti.[15]

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szalmabálák egy földön

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Luxemburg területének kb. 86%-át vonták be a mezőgazdasági vagy erdőgazdasági művelésbe.[8] Ennek ellenére a mezőgazdaság csak igen kis hányadát teszi ki a nemzeti összterméknek. A mezőgazdaságban dolgozik 5400 fő, a népesség alig több mint 1%-a.[2]

Növénytermesztés

2009-ben összesen 2242 farm üzemelt az országban, ebből 2012 gazdálkodott 2 hektárnál nagyobb területen. A farmok átlagos nagysága 64,9 hektár. A mezőgazdasági művelésbe bevont terület nagysága 130 762 hektár volt 2010-ben, amelyen gabonaféleségeket (az összes terület 23,3%-a) és állati takarmányt (18,4%) termeltek. Az összes mezőgazdasági terület 44,6%-a legelő. 2009-ben közel 98000 tonna gabonát, 18000 tonna répcét, 20000 tonna burgonyát, 110000 tonna állati takarmányt, 219000 tonna kukoricát termeltek, illetve 554000 tonna takarmányt takarítottak be a legelőkről.

Állattenyésztés

Az állatállományt tekintve első helyen állnak a szarvasmarhák (196470 db), utána következnek a sertések (80217 db), birkák (8824 db) és a lovak (4562 db) (2009-es adatok). Az állati eredetű élelmiszerek tekintetében a termelés 28000 tonna hús és 284 000 tonna tej és tejtermék volt 2009-ben.[2]

Szőlőgazdaság és bortermelés

A 2009/2010 szezonban 134 000 hektoliter bort termeltek Luxemburgban. A legjelentősebb fajták a Rivaner (47,2e hl), az Auxerrois (19,5e hl), Elbling (16,1e hl), Riesling (14,5e hl) és a Pinot blanc (14,0e hl) voltak. A bortermelés azonban folyamatosan csökken - 1999/2000-ben 184 000 hektoliter bort termeltek. A helyi bortermelés jelentős hányada (kb. 50e hl) kerül külföldi piacokra.

Erdőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyilvános és magánerdők területe közel 90000 hektár volt 2009-ben.[2] A lombhullató erdőkből 128 500, a tűlevelű erdőből 124 200 m³ fát termeltek ki ebben az időszakban.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ArcelorMittal egy üzeme

A luxemburgi iparosodás kezdetei a 19. századra tehetők, elsősorban az 1840-es években feltárt vasérckincsnek köszönhetően. Az ipar legjelentősebb ágazatai ezután a bányászat, a kohászat és a fémfeldolgozás lettek. A nehézipar dominanciája egészen 1973-ig, az első olajárrobbanásig tartott, amikor is az ipar elvesztette vezető helyét és a szolgáltatási szektor indult fejlődésnek.

2002-ben az ARBED (Aciéres réunies du Burbach, Eich, Dudelange) egyesült két másik acélipari vállalkozással, az UNISOR és az ACERALIA vállalatokkal és ARCELOR létrehozták az acélipar egyik legnagyobb vállalatát, amely 2005-ben 46,7 millió tonna acélt állított elő világszerte és 32,6 milliárd dolláros bevételt könyvelt el.[16] 2006 januárjában az indiai eredetű Mittal acélipari vállalat ajánlatott tett a két vállalat összeolvasztására, majd az engedélyezési eljárás után 2006 júniusában létrejött a világ legnagyobb acélipari vállalata, az ArcelorMittal.[16]

A luxemburgi kormány aktívan támogatja a gazdaság diverzifikálódását, új ágazatok megtelepülését, ennek köszönhető pl. az anyagtechnológiában a DuPont vagy a Guardian Glass megtelepedése, illetve számos autóipari beszállító (Goodyear, Delphi) is üzemet létesített Luxemburgban.

Bankszektor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Dexia banképülete a fővárosban

A luxemburgi bankszektor az 1960-as, 1970-es években indult rohamos fejlődésnek, elsősorban az európai közös piac kialakítására tett kísérletek következményeként. Az 1980-as évektől kezdve nagy számban telepedtek meg az országban az európai bankok tőzsdei részlegei, illetve különféle befektetési alapok. Ez részben az ország politikai-jogi stabilitásának, részben a bankszektornak kedvező törvények és szabályozásoknak köszönhető. A bankok és befektetési alapok után számos biztosító társaság, illetve a banki szektornak szolgáltatásokat nyújtó cég is megtelepedett.

Napjainkban a 2008-as pénzügyi válság ellenére is Luxemburg a világon a második legnagyobb központja a befektetési alapoknak (az Egyesült Államok után), a legnagyobb európai viszontbiztosítási központ és az eurozóna legnagyobb privát banki központja.[8]

Bank nemzetisége Bankok száma[2]
Luxemburg, Belgium 15
Németország 44
Franciaország 15
Olaszország 11
Svájc 11
Egyesült Királyság 8
Svédország 7
USA 6
Japán 5
Egyéb 28

Kommunikáció, digitális gazdaság, média[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Luxemburg mindig is jelentős szerepet játszott az európai kommunikációs piacon két óriáscég jelenléte miatt. Az egyik az RTL (Radio Télévision Luxembourg ), amely napjainkban Európa egyik legnagyobb televíziós és rádiós vállalkozása (többek között Magyarországon is jelen van az RTL Klub csatornával).

A másik az SES, a világ egyik legnagyobb műholdüzemeltető vállalata[17], amely az ASTRA és a WORLD SKIES műholdak révén a világ lakosságának 99%-át eléri az általa sugárzott műsorokkal.

A két óriás mellett a telekommunikációs és az informatikai szektor egyéb vállalkozásai is megtelepedtek, többek között a Skype központja is Luxemburgban van bejegyezve.[18]

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Logisztika

Európában egyedülálló, központi fekvésének köszönhetően Luxemburg jelentős logisztikai központ, míg a Cargolux légiközlekedési vállalat Európa legnagyobb, a világon pedig az ötödik légi teherszállítási vállalat.[19] Egy nemrégiben elfogadott törvénynek köszönhetően a Findel repülőtér közelében egy logisztikai központ építését kezdték meg, ahol elsősorban nagy értékű, kis volumenű áruk (pl. értékes borok, órák, ékszerek) tárolását tudják vállalni vámszabadterületen.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

101-es mellékút

Légi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Luxemburg egyetlen nemzetközi repülőtere a Findel, 6 km-re a fővárostól Luxembourgtól és 40 km-re a németországi Triertől. 1945-ben nyílt meg, korábban a helyén egy a 30-as évektől működő kisebb repülőtér volt. A személyi forgalmat lebonyolító luxemburgi légitársaság a Luxair, a teherforgalomé a Cargolux.

2010-ben a luxemburgi reptér 1 551 000 utast fogadott és 628361 tonna áruforgalmat bonyolított le (az egy évvel korábbi adat 788 224 tonna volt, de a gazdasági világválság miatt a teherforgalom is erősen visszaesett).[2]

Úthálózat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országban összesen 2899 km szilárd útburkolattal ellátott út van, ebből 152 km az autópályák hossza (amelyek használata személygépkocsik számára ingyenes).[2]

Gépkocsiállomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2010-ben Luxemburgban összesen 408 000 járművet tartottak nyilván, ebből 331 000 személygépkocsi volt. A legkedveltebb márkának a Volkswagen (13,9%), a BMW (8,6%) és az Audi (7,6%) számít. 2010-ben több mint 52000 új járművet helyeztek forgalomba, ebből 47265 volt az új személygépkocsik száma.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Luxemburgban 12 év a tankötelezettség, 4 éves kortól 16 éves korig. Analfabétizmus az országban nincsen(0%).

Az alapfokú oktatás: Az alapfokú oktatás 3 éves kortól kezdődhet és tart 11 éves korig: 1 ciklus: 3-5 éves kor között. 1999 óta lehetőség van 3 éves kortól részt venni hagyományos óvodai foglalkozásokon (éducation précoce). Ez fakultatív. 4 éves kortól 5 éves korig vannak az iskolaelőkészítő (nagycsoportos) foglalkozások (éducation préscolaire), ezek már kötelezőek.

Általános iskolai oktatás: (enseignement primaire) A 2. és 4. ciklus alatt folyik az általános iskolai oktatás, ezután következnek a középiskolai tanulmányok (avis d'orientation). 2 ciklus: 6-7 éves kor között, 3 ciklus: 8-9 éves kor között, 4 ciklus: 10-11 éves kor között.

A középfokú oktatás: (enseignement postprimaire) A középfokú oktatás legalább 16 éves korig tart. szakmát adó technikum (enseignement secondaire technique) vagy hagyományos gimnázium (enseignement secondaire classique) irányban. A technikum lehet 5 éves, ami szakmunkásbizonyítvánnyal zárul, vagy 6-8 éve, ami szakközépiskolai bizonyítvánnyal zárul. A gimnáziumban 7 év alatt lehet záróvizsgát tenni. Az utolsó 3 évben szakirányosodnak a diákok a következők szerint: nyelvek, matematika-informatika, természettudományok-matematika, gazdasági ismeretek-matematika, művészetek, zene, humán tárgyak- szociológia.

Egyik képzési formából gyakorlatilag nincs átjárás a másik képzési formába.

Felsőfokú tanulmányok: Luxemburgnak 2003 óta van saját egyeteme. A Luxemburgi Egyetemen (Université du Luxembourg) mind bachelor, mind master képzésen, továbbá doktorandusz képzésen is részt lehet venni.

Luxemburg sokat költ oktatásra, a szociális kiadások 11,5%-a erre megy el. A PISA tesztekben 2009-ben matematikában a 7. helyen (Magyarország a 29. helyen), természettudományokban a 12. helyen (Magyarország a 22. helyen), szövegértésben a 18. helyen végzett (Magyarország a 26. helyen) végzett.

Katonai parádé

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2007-ben a luxemburgi régióban zajlottak az Európa kulturális fővárosa intézményéhez kapcsolódó kulturális programok.

Az UNESCO a világ kulturális öröksége részének tekinti Luxembourg város óvárosát és erődrendszerét.

2003. októberében nyílt meg Luxembourgban a német-francia-luxemburgi kulturális intézet, Institut Pierre Werner néven(Pierre Werner Luxemburg miniszterelnöke volt 1959-1974 és 1979-1984 között).

A Luxemburgi Nagyhercegség kultúráját Magyarországon a Lëtzebuerger Zentrum hivatott bemutatni.

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A luxemburgi tudományos kutatás történetét két nagy név fémjelzi: Henri Owen Tudor, az ólomakkumulátor feltalálója, valamint Gabriel Lippmann, aki 1908-ban fizikai Nobel-díjat kapott a színek fényképészeti reprodukálásaval foglalkozó elméleti és gyakorlati munkásságáért.

1999-ben önálló kutatási minisztériumot hoztak létre az országban. A kutatásra és fejlesztésre fordított összegek az 1999-es 11 millió euróról 2003-ra 34 millióra emelkedtek (a bruttó nemzeti termék, a GDP 0,18%-a). A kormányzati cél az, hogy ezek a ráfordítások 2010-re elérjék a GDP 1%-át.

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Profi országúti kerékpárversenyzők: Andy Schleck, Fränk Schleck, Kim Kirchen, Bob Jungels, Laurent Didier. A Schleck testvérekre épülve 2011 óta hazai bejegyzésű WorldTour csapata is van az országnak jelenleg RadioShack-Leopard néven.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Population: 511 840 habitants au 1er janvier 2011 (franciául). STATEC. (Hozzáférés: 2011. július 15.)
  2. ^ a b c d e f g h i j k l m statec
  3. Ld. az angol wikipédián: http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_countries_by_GDP_(PPP)_per_capita
  4. Ld. IMF World Economic Outlook 2010-re
  5. World Bank GDP for 2010, PPP
  6. Helyesírás (OH). Szerk.: Laczkó Krisztina - Mártonfi Attila. Osiris Kiadó, Bp. 2004.
  7. monarchie.lu - L'histoire
  8. ^ a b c gdl
  9. Home - Prepare your next vacation to Europe - visiteurope.com
  10. Valójában nem párt, csak választási szövetség
  11. mnhm
  12. Luxembourg. Aeroflight.co.uk, 2005. szeptember 8. (Hozzáférés: 2006. július 23.)
  13. 2010. januári becslés
  14. Europeans and their languages (angolul). Eurobarometer, 2005. (Hozzáférés: 2011. július 15.)
  15. Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776 
  16. ^ a b ArcelorMittal - History (angolul). (Hozzáférés: 2011. július 15.) „Arcelor was created in February 2002 by the combination of three steel-making companies: Aceralia Corporación Siderúrgica ("Aceralia"), Arbed and Usinor, to create a global presence in the steel industry. At the time of its acquisition by Mittal Steel in 2006, Arcelor was the second largest steel producer in the world in terms of production, with 2005 production of 46.7 million tonnes of steel and 2005 revenues of €32.6 billion
  17. SES - About us
  18. Welcome to Skype HQ
  19. Cargolux airlines - History

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Luxemburg témájú médiaállományokat.