Luxemburg
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
|
|||||
| Nemzeti mottó: Mir wëlle bleiwe wat mir sin (Azok akarunk maradni, akik vagyunk) |
|||||
| Himnusz: Ons Hémécht | |||||
 |
|||||
| Főváros | Luxembourg | ||||
| Államforma | |||||
| - Nagyherceg | Henrik luxemburgi nagyherceg | ||||
| - Miniszterelnök | Jean-Claude Juncker
|
||||
| Hivatalos nyelv | francia, német, luxemburgi | ||||
| Függetlenség | |||||
| - kikiáltása | 1835 | ||||
| - elismerése | 1867. május 11. | ||||
| Terület | |||||
| - Összes | 2 586 km² (166.) | ||||
| Népesség | |||||
| - évi becslés | 476 200 (168.) | ||||
| - Népsűrűség | 184,1 fő/km² | ||||
| GDP | |||||
| - Összes | |||||
| - Egy főre jutó | |||||
| HDI () | (.) – | ||||
| Pénznem | Euró (EUR) |
||||
| Időzóna | (UTC+1) | ||||
| Internet TLD | .lu |
||||
| Nemzetközi gépkocsijel | L | ||||
| Hívószám | +352 |
||||
|
|||||
A Luxemburgi Nagyhercegség (vagy Luxemburg) minden oldaláról szárazföld által határolt ország Északnyugat-Európában. Szomszédai: Franciaország, Németország és Belgium. Belgium, Hollandia és Luxemburg szoros regionális együttműködését általában Benelux államokként említik. Luxemburg hivatalosan a Római Birodalom utódállama.
Az állam nevét magyarul Luxemburgnak, fővárosáét pedig Luxembourgnak írjuk.[forrás?]
A legnagyobb európai miniállam függetlenségét 1815-ben nyerte el. Felszínét az Ardennek és az Eifel-hegység uralja, déli része lankás lépcsővidék. Az óceáni éghajlat kedvez a mezőgazdaságnak. A Mosel folyó menti lejtőkön borszőlőt termesztenek. Fő ásványkincse a vasérc, melyre kohászat települ. Fővárosa Európa egyik pénzügyi központja.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajz
[szerkesztés] Domborzat
Két fő természetes tájegységre oszlik, északon az Oesling nevű vidéket az Ardennek és az Eifel-hegység meredek falú, völgyekkel szabdalt, erdős fennsíkja alkotja, déli része (Guttland, szószerint jó föld) lankás vidék a Mosel és Sauer széles völgyeivel. Legmagasabb pontja: Mount de Holdingen 565 m.
[szerkesztés] Vízrajz
Jelentősebb folyók: Mosel (Moselle), Sauer (Süle), Our és Alzette.
[szerkesztés] Éghajlat
Éghajlata főleg óceáni jellegű, kisebb mértékű kontinentális hatásokkal. Az évi átlaghőmérséklet 9 °C (január 0. °C, július 17. °C), az évi átlagos csapadékmennyiség 782 mm, a napos órák száma 1430.
[szerkesztés] Élővilág, természetvédelem
Növényvilága a szomszédos belga és német erdős hegyvidékekhez, illetve a franciaországi kultúrtájakhoz hasonló. A jellemző fafajták a bükk, a tölgy, a lucfenyő; a tisztásokon hanga és magyal él. A déli részeken mediterrán vidékekre jellemző ajakosvirágúak is előfordulnak. Állatvilága is közép-európai jellegű, szarvasok és vaddisznók, ragadozómadarak élnek főleg az erdős vidékeken.
Vizei halban gazdagok, pisztráng, csuka, süllő, angolna, ponty és sok más halfajta él bennük.
[szerkesztés] Nemzeti parkjai
Nincs nemzeti parknak nevezett nemzeti park. Hasonló szerepet betöltő természetvédelmi terület: Parc Naturel Haute-Sûre Forêt d’Anlier. Ez a természetvédelmi terület közös Belgiummal, az Ardennek hegységben található.[1]
[szerkesztés] Természeti világörökségei
Luxemburgban az UNESCO nem tart számon természeti világörökséget.
[szerkesztés] Történelem
963-ban Siegfried, az Ardennek grófja megszerezte a "Lucilinburhuc" nevű kis erődítményt és ott alakította ki grófi székhelyét. IV. Károly német-római császár Vencel nevű féltestvérét 1354-ben megtette Luxemburg hercegévé. 1443–ban a luxemburgi hercegség Burgundiai (Jó) Fülöp kezébe kerül. Négy évszázados külföldi uralom vette kezdetét.
Luxemburg 1506-ban a spanyol Habsburgok tulajdonába került, amikor V. Károly örökölte a burgundiai tulajdonokat apjától és Spanyolországot az anyjától. 1659–ben a pireneusi béke nyomán Spanyolország átadta Luxemburg déli részeit (Thionville és tartozékai) XIV. Lajosnak. XIV. Lajos csapatai 25 év múlva Vauban marsall vezetésével több hónapos ostrom útján elfoglalták Luxembourg várát.
1697–ben a ryswicki spanyol–francia egyezmény nyomán Spanyolország visszakapta Luxemburg hercegséget – kivéve a pireneusi békében átadott területeket. 1713-14 között a spanyol örökösödési háború nyomán az utrechti és rastatti békében felosztották a spanyol örökséget. VI. (Habsburg) Károly német-római császár kapja Luxemburgot. 1795–ben a francia forradalom után a francia csapatok 6 hónapos ostrom után elfoglalták Luxembourg erődítményét.
1815 – A bécsi kongresszus döntése nyomán Luxemburg nagyhercegség formájában önálló állammá vált. Az első nagyherceg I. Vilmos holland király (orániai-nassaui ház) lett, azaz Luxemburg és Hollandia perszonáluniót alkotott. 9 évvel az 1830-as belga forradalom után a londoni szerződésben a nagyhatalmak megerősítették Luxemburg függetlenségét, de nyugati része Belgium része lett (Luxembourg nevű belga tartomány). Kialakult az ország mai határa.
1842–ben Luxemburg vámunióra lépett Poroszországgal. 1866–ban feloszlott a Német Konföderáció, amelynek Luxemburg is tagja volt 1815 óta. 1 évvel később III. Napóleon vételi ajánlatot tett III. Vilmos holland királynak és luxemburgi nagyhercegnek Luxemburgra. Bismarck ellenezte a tervet. A nemzetközi feszültséget okozó „luxemburgi kérdést” egy új londoni szerződés oldotta meg, amely kimondta Luxemburg örökös semlegességét és demilitarizált státusát.
1890–ben III. Vilmos holland király férfi örökös nélkül halt meg, utódja a holland trónon Vilhelmina királynő lett. A perszonálunió feltételei szerint a nagyherceg csak férfi lehetett, ezért a nagyhercegi cím Adolf nassaui hercegre szállt. Ez jelentette a jelenlegi nagyhercegi dinasztia kezdetét. 1914. augusztus 2-án a német csapatok megszállták Luxemburgot. 1918–ban Luxemburg felmondta a Németországgal addig fennállott vámuniót. 3 év múlva a nagyhercegség gazdasági unióra lépett Belgiummal.
1940. május 10-én a német hadsereg újra elfoglalta Luxemburgot; a nagyhercegi család száműzetésbe vonult. 1947–ben megalakult a Benelux vámunió. 2 évvel később Luxemburg a NATO alapító tagja lett.
1951–ben a nagyhercegség az Európa Szén- és Acélközösség alapító tagja volt, 1952-től a szervezet székhelye is ide került. Luxemburg 6 év múlva az Európai Gazdasági Közösség alapító tagja lett. Az EU több fontos intézménye jelenleg is az ország fővárosában található.
2002–ben az euró lett az ország hivatalos valutája.
[szerkesztés] Államiságának története
Az önálló luxemburgi állam létrejöttét és fennmaradását nagyrészt az európai nemzetközi erőviszonyok alakulása tette lehetővé. A napóleoni háborúkat lezáró 1815-ös bécsi kongresszus a korábban Franciaország által annektált luxemburgi hercegséget – amelyhez akkor hozzátartozott a mai Belgium Luxembourg tartományának területe is – független nagyhercegség rangjára emelte és nagyhercegének I. Vilmos holland királyt tette meg, mintegy kárpótlásul a holland király által a Rajna-vidéken elszenvedett területi veszteségekért. Az ekkor kialakult Nagy-Hollandiához tartozott egyébként az Egyesült Tartományok (a mai Hollandia), a volt Osztrák Németalföld (kb. a mai Belgium) valamint az utóbbitól addig külön álló Liège fejedelemsége.
A luxemburgi nagyhercegség egyúttal része lett a Német Konföderációnak, ennek a mintegy 40 államból áló szövetségnek, amelynek feladata Franciaország fékentartása volt; Luxembourg városában pedig ennek jegyében porosz helyőrség rendezkedett be.
Az így létrejött Luxemburg Nagyhercegség keleti része (a mai belga tartomány) francia nyelvű volt (azaz a helyi vallon nyelvjárást beszélték), keleti részében pedig a német, illetve konkrétabban annak helyi nyelvjárása, a luxemburgi volt a beszélt nyelv.
A helyi lakosság passzívan fogadta a nagypolitikai fejleményeket. A holland király gyakorlatilag országa közönséges tartományaként kezelte a nagyhercegséget.
1830-ban a mai Belgium lakossága felkelt a holland uralom ellen és kikiáltotta függetlenségét. Luxemburg lakossága a belga felkelőket támogatta.
Ezúttal is a nagyhatalmak beavatkozására volt szükség: az 1831-es londoni szerződés ("A XXIV cikk Szerződése") elválasztotta egymástól Belgiumot és Hollandiát. Luxemburgot mindkét fél magának követelte, végül a hosszan vajúdó "luxemburgi kérdést" ugyancsak Londonban oldották meg 1839-ben a nagyhercegség két részre osztásával: a nyugati részt Belgium kapta, a keleti, a lakosság tiltakozása ellenére, mint nagyhercegség, a holland királyság része maradt.
Luxemburg számára igen nehéz korszak következett. Életképességét sokan – saját lakosságának nagy része is – kétségbe vonták. Minden szomszéda igényt támasztott területére, annak ellenére, hogy ebben az időszakban az ország kimondottan szegény vidék volt.
1842-ben Luxemburg a német vámunió része lett, ami ugyan további veszélyeket jelentett függetlenségére, de az időközben felfedezett nagy vasérckészletek kiaknázásának beindulásával megnyitotta a komoly gazdasági fejlődés útját.
1867-ben újabb londoni szerződés erősítette meg az ország függetlenségét. Az 1870-es évektől a vasércbányászat és kohászat alapján felgyorsult az ipari fejlődés. 1913-ban már 2,5 millió tonna öntöttvasat és 1,4 millió tonna acélt termelt a kis ország, lépést tartva a német ipari fejlődéssel. A munkaerő-szükségletet bevándorlásból kellett fedezni: 1875-1930 között Németországból, 1890-1960 között Olaszországból, 1960 után Portugáliából volt jelentős betelepedés.
A 19. század minden nyugat-európai válsága során veszélyben a forgott az ország függetlensége, Németország pedig a XX. szd. mindkét világháborúja során be is kebelezte. A megszállások azonban tovább erősítették a luxemburgi nemzeti érzést, és a nagy háborúk után újra meg újra megszilárdult az ország függetlensége szomszédaival szemben. Az ország helyzetének folyamatos veszélyeztetettsége is hozzájárult ahhoz, hogy Luxemburg az egyenrangú európai egységesülés élharcosa lett és mindvégig aktív szerepet játszott az Európai Unió létrejöttéhez vezető európai integrációs folyamatban.
A gazdaság alapja a XX. szd. hatvanas-hetvenes éveiig az acéltermelés volt, annak fellendüléseit és visszaeséseit követte az ország jóléte. 1930-tól gyakorlatilag a teljes nyersvastermelést feldolgozták acéllá. 1974-ben 6,45 milliót tonna acélt termelt a luxemburgi kohászat, amikor az ország lakossága mindössze 375 ezer fő volt.
Az 1960-as évektől a kormányzat nagy erőfeszítéseket tett a gazdaság diverzifikálására. Ösztönözték más iparágak, így a vegyipar és a fémfeldolgozás fejlesztését.
A döntő változást a pénzügyi szolgáltatásoknak ugyancsak a 60-as évektől megindult fellendülése hozta. Az országban működő bankok és más pénzügyi intézmények száma az 1966-os 17-ről 1999-re 220 darabra emelkedett. A bankszektor foglalkoztatásának növekedése ellensúlyozta az ipari foglalkoztatás csökkenését, a munkanélküliséget sikerült igen alacsony, 2-4%-os szinten tartani.
Államiságának összes szimbólumát csak fokozatosan, már az európai integráció keretein belül alkotta meg, illetve véglegesítette a nagyhercegség. A címer mai formáját 1972-ben határozták meg V. Henry, Luxemburg grófja (1235-1239) címerének alapján. A címernek van kis, közepes és nagy változata.
A nemzeti ünnep a XVIII. szd. óta érvényes szokás szerint az uralkodó születésnapja. Charlotte nagyhercegnő hosszú uralkodása (1919-1964) alatt ez január 23-ra esett. 1961-ben gyakorlati, klimatikus okokból áthelyezték az ünnepet június 23-ra, ettől kezdve ezen a napon ünneplik minden uralkodó jelképes születésnapját.
A luxemburgi parlament 1984-ben emelte a nemzeti nyelv rangjára a luxemburgi nyelvet, a német helyi dialektusát.
A luxemburgi zászló színeit a nagyherceg határozta meg az 1993. július 27-i a törvénynek megfelelően. A hagyományos piros-fehér-kék színeket az azonos holland zászlótól való megkülönböztetés érdekében úgy módosították, hogy világoskék árnyalatot (színkódja Pantone 299C) választottak. A piros színkódja Pantone 032C.
Ugyancsak az 1993. július 17-i törvény véglegesítette a luxemburgi himnuszt, az Ons Hémécht-et.
[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás
[szerkesztés] Alkotmány, államforma
[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás
Szervezeti és működési kereteit biztosító alkotmánya 1868. október 17-én lépett hatályba, azóta többször jelentősen módosították. Alkotmánya szerint Luxembourg örökletes alkotmányos monarchia.
A törvényhozó hatalmat a 60 tagú, öt évre választott egykamarás parlament, a Képviselőház (Chambre de Députés) gyakorolja. Néhány törvényhozási funkciót a nagyherceg által kinevezett 21 tagú tanácsadó Államtanácsra ruháztak, amelynek döntéseitől a törvényhozás eltérhet. A végrehajtó hatalom a nagyherceg kezében van, ő nevezi ki a parlamentnek felelős Minisztertanács tagjait.
Bírósági szervezeti rendszere élén álló Legfelsőbb Bírósága két fellebbezési bíróságból és egy semmítőszékből áll.
[szerkesztés] Politikai pártok
[szerkesztés] Közigazgatási felosztás
[szerkesztés] Védelmi rendszer
[szerkesztés] Népesség
[szerkesztés] Általános adatok
Népessége: 468 571 fő. Népsűrűség: 171 fő/km2/.Népességnövekedési ráta: 1,25%. Várható átlagos élettartam: 77 év. Csecsemőhalandósági ráta: 4,7‰.
[szerkesztés] Legnépesebb városok
Bővebben: Luxemburg települései[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási összetétel
Népek: luxemburgi (70%), portugál (10%), olasz (5%), német (3%), francia (3%) belga (3%). Vallás: római katolikus (95%). protestáns (1%), egyéb (4%)
[szerkesztés] Szociális rendszer
A luxemburgi szociális berendezkedés már mintegy fél évszázada sikeresnek bizonyul a nagyobb társadalmi konfliktusok elhárításában.
A társadalmi párbeszéd első szintje a munkahelyi kollektív szerződések rendszere, amely egy 1965-ön törvényen alapul. Ezt a törvényt 2004-ben tovább finomították, kiterjesztve a kollektív szerződéseket megkötni jogosult szakszervezetek körét a nemzeti szinten reprezentáns szövetségekről azokra is, amelyek egy-egy szektorban jelentősek, illetve azokra, amelyek az adott kollektív szerződés által érintett területen dolgozók legalább 50%-át képviselik.
A kollektív szerződések betartását a munkaügyi minisztérium ellenőrzi. A jogvitákat egy nemzeti békéltetési hivatal, illetrve egy döntőbíróság kezeli.
A második szintet az egész országot, minden ágazatot átfogó intézményrendszer alkotja. Ennek részei (2004-ben) a Gazdasági és Szociális Bizottság, a Gazdasági Ciklusok Bizottsága, a Nemzeti Foglalkoztatási Bizottság, a Nemzeti Háromoldalú Egyeztető Bizottság, a Nők Munkaügyi Bizottsága, a Foglalkoztatási Állandó Bizottság, valamint az Ipari Kapcsolatok és Foglalkoztatás Kutatóintézete.
Mindezen intézmények a háromoldalú (kormányzat-munkaadók-munkavállalók) monitoring, konzultáció és együttműködés elve alapján tevékenykednek.
[szerkesztés] Gazdaság
[szerkesztés] Általános adatok
Gazdasági fejlettsége kimagasló, a GNP/fő értéke már Svájc hasonló értékét is meghaladja. A banki és biztosítási tevékenységek nemzetközi szinten meghatározóak, amelyből a GDP-jének több mint 20%-a származik. A túlnyomórészt külföldi tulajdonú bankok által előállított profit az 1990-es évektől napjainkig több mint 20%-kal nőtt évi átlagban. A kedvező pénzügyi szabályozásoknak és adózási feltételeknek köszönhetően Európa vezető off-shore területe. A munkavállalók 1/3-a külföldi napi ingázó, naponta utazik ki az országból és tér haza. Nemzeti valutája: euró, korábban luxemburgi frank volt. GNP: 18, 76 USD. GDP/fő: 44 000 USD. A GDP szektorális megoszlása: mezőgazdaság: 1%, ipar: 30%, szolgáltatások: 69%. A világ vezető szolgáltatásexportőre. Áruimportjában az ásványi anyagok, nyersanyagok és energiahordozók vezetnek. Külkereskedelmi kapcsolatainak közel 90%-át az Európai Unión belül bonyolítja le.
[szerkesztés] Gazdasági ágazatok
[szerkesztés] Mezőgazdaság
[szerkesztés] Ipar
[szerkesztés] Kereskedelem
[szerkesztés] Az országra jellemző egyéb ágazatok
[szerkesztés] Közlekedés
[szerkesztés] Kultúra
[szerkesztés] Oktatási rendszer
[szerkesztés] Kulturális intézmények
2007-ben a luxemburgi régióban zajlottak az Európa Kulturális Fővárosa intézményéhez kapcsolódó kulturális programok.
Az UNESCO a világ kulturális öröksége részének tekinti Luxembourg város óvárosát és erődrendszerét.
[szerkesztés] Tudomány
A luxemburgi tudományos kutatás történetét két nagy név fémjelzi: Henri Owen Tudor, az ólomakkumulátor feltalálója, valamint Gabriel Lippmann, aki 1908-ban fizikai Nobel-díjat kapott a színek fényképészeti reprodukálásaval foglalkozó elméleti és gyakorlati munkásságáért.
1999-ben önálló kutatási minisztériumot hoztak létre az országban. A kutatásra és fejlesztésre fordított összegek az 1999-es 11 millió euróról 2003-ra 34 millióra emelkedtek (a bruttó nemzeti termék, a GDP 0,18%-a). A kormányzati cél az, hogy ezek a ráfordítások 2010-re elérjék a GDP 1%-át.
[szerkesztés] Művészetek
[szerkesztés] Hagyományok, néprajz
[szerkesztés] Gasztronómia
[szerkesztés] Turizmus
[szerkesztés] Sport
[szerkesztés] Források
[szerkesztés] Külső hivatkozások
Grand Duchy of Luxembourg – 2004, Service information et presse du gouvernement luxembourgeois
|
|||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||
|
|||||
|
|||||
|
||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||
