Max Theiler

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Max Theiler
Max Theiler nobel.jpg
Életrajzi adatok
Született 1899. január 30.
Dél-afrikai Köztársaság Pretoria, Dél-afrikai Köztársaság
Elhunyt 1972. augusztus 11. (73 évesen)
amerikai New Haven, Connecticut, Amerikai Egyesült Államok

Max Theiler (Pretoria, 1899. január 30.New Haven, 1972. augusztus 11.) dél-afrikai származású, amerikai Nobel-díj-as virológus.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Max Theiler 1899-ben született a jól ismert állatorvos, Sir Arnold Theiler és Emma Theiler négy gyerekének egyikeként.

Tanulmányait 1916-1918 a fokvárosi orvosi egyetemen, majd az angliai St. Thomas' Hospitalban és a londoni Trópusi Intézetben folytatta, 1922-ben szerezve meg orvosi diplomátját. Ugyanebben az évben már az Amerikai Egyesült Államokban, a Harvard Egyetem bostoni intézetében dolgozott. 1930-tól a Rockefeller Intézet nemzetközi egészségügyi osztályára került, ahol végül a víruskutató laboratórium igazgatója lett. 1964-től a Yale Egyetem mikrobiológia- és járványtanprofesszora. Sárgalázzal kapcsolatos kutatásait 1920-ban kezdte el, majd 1951-ben a Rockefeller Alapítvány kutatójaként dolgozta ki ennek a betegség ellenszerét, az ún. D17 vakcinát. Eredményeit 1951-ben a Yellow Fever című könyvében publikálta és ezirányú munkásságáért még abban az évben fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat kapott.

1928-ban feleségül vette Lillian Grahamet, akivel egy lánygyermekük született.

1979-óta a Hold egyyik krátere viseli a nevét. [1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Gazetteer of Planetary Nomenclature. (Hozzáférés: 2012. augusztus 12.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]