Willem Einthoven

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Willem Einthoven
Willem Einthoven.jpg
Született 1860. május 21.
Semarang
Elhunyt 1927. szeptember 29. (67 évesen)
Leiden
Nemzetisége Hollandia Hollandia
Foglalkozása orvos, fiziológus
Iskolái Utrechti Egyetem
Díjak orvosi Nobel-díj (1924)

Willem Einthoven (Semarang,1860. május 21. - Leiden, 1927. szeptember 29.) holland orvos, fiziológus. 1924-ben elnyerte a fiziológiai Nobel-díjat "az elektrokardiogram mechanizmusának" felfedezéséért.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Willem Einthoven 1860. május 21-én született Semarang városában, az akkor holland gyarmat Jáván. Apja az orvos Jacob Einthoven, anyja Louise de Vogel, a Holland Kelet-Indiák pénzügyi direktorának lánya volt. Családjának zsidó ősei a 15. században menekültek Hollandiába a spanyol inkvizíció elől. Mikor Willem hatéves volt, apja meghalt. Négy évvel később anyja mind a hat gyermekével visszaköltözött Hollandiába és Utrechtben telepedtek le.

A középiskola befejezése után 1878-ban apja nyomdokaiba lépve az Utrechti Egyetemen tanult orvostudományt. Már diákkorában is írt két figyelemfelkeltő tanulmányt a könyökízületről és sztereoszkópiáról. Kiváló képességeit mutatja, hogy még azelőtt kinevezték A. Heynsius, a Leideni Egyetem élettanprofesszorának utódjául, mielőtt 1886 januárjában megkapta volna diplomáját. Egészen 1927-ig, élete végéig az egyetem tanára maradt.

Első fontosabb kutatási eredményét 1892-ben közölte a hörgők izmainak új módszerrel való vizsgálatáról és az asthma nervosumról. Érdeklődött az optika és a szem élettana, elektromos jelenségei iránt.

Az elektrokardiográf feltalálása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korai EKG-készülék

Legfontosabb felfedezését akkor tette, amikor 1908-ban a szívzörejeket szerette volna minél pontosabban regisztrálni egy Lippman-elektrométer segítségével. Hogy tökéletesíthesse méréseit, kifejlesztett egy húros galvanométert és alapos analízis alá vette az Augustus Waller által már korábban felfedezett elektrokardiogramot. A szív elektromos jelenségeit már korábban is képesek voltak mérni, de a pontos vizsgálatokhoz közvetlenül a szívre kellett helyezni az elektródákat. Műszerének tökéletesítése és továbbfejlesztése három évébe telt, de mikor készen lett, készülékével nemcsak a szív elektromos aktivitását, hanem a test egyéb elektromos jelenségeit, a szemideg, a periferiális és szimpatikus idegeket is képes volt tanulmányozni. Einthoven elektrokardiográfja nagy előrelépést jelentett, de a mai fogalmak szerint meglehetősen kényelmetlen volt használni; a páciens lábát sóoldatba merítették és a 270 kilós készülék működtetéséhez öt személyre volt szükség. Mindenesetre Einthoven az elektrokardiográfiát hosszas munkával a klinikumban is használható diagnosztikus eszközzé tette, és ezért 1924-ben elnyerte az orvosi Nobel-díjat.

Eredményeit megpróbálta továbbfejleszteni az akusztika területén és 1923-ban megalkotta a húros fonográfot.

Családja és személyisége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lelkes híve volt a 19. század második felében kibontakozó testedzési mozgalomnak. Kollégáit is igyekezett bevonni ebbe a tevékenységébe, maga elnöke volt a torna- és vívóegyletnek és egyik alapítója az utrechti evezősklubnak. Első, könyökízülettel foglalkozó munkáját is egy sportsérülése inspirálta.

1886-ban feleségül vette unokatestvérét, Frédérique Jeanne Louise de Vogelt. Négy gyermekük született, fiából, Willemből kiváló elektromérnök lett, aki továbbfejlesztette apja húros galvanométerét.

Willem Einthoven hosszas betegség után 1927.szeptember 27-én gyomorrákban halt meg Leidenben.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]