Orvos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Orvos a betegágynál (Samuel Luke Fildes festménye)

Az orvos a beteg emberek gyógyításával, a betegségek megelőzésével hivatásszerűen foglalkozó szakember, aki az orvostudományi egyetemet sikeresen elvégezte, ott diplomát szerzett.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyógyítás, orvoslás története egyidős az emberiség történetével. Orvosi feladatokat már a varázslók is elláttak az őskori emberek közösségeiben.

Az ókori társadalomban a papok vették át a gyógyítók szerepét, tevékenységüket a templomokban, kegyhelyeken végezték. Ugyanakkor már az ókorban elkezdett kialakulni a világi orvoslás is. Kínában már az i. e. 2. évezredben állami fizetéssel rendelkező – ezért a lakosságot ingyen gyógyító –, a papoktól teljesen független orvosi kar működött. Egyiptomban a fáraóknak saját orvosaik voltak.

Az ókori Görögországban is világi orvoslás alakult ki. Csak a megfelelő iskolát végzett világi személyek gyógyíthattak. Így nem csoda, hogy Görögországból került ki az orvostörténet egyik máig legnagyobb alakja, Hippokratész. Ő volt az az orvos, aki rendszerbe foglalta és leírta az orvostudomány elméleti és gyakorlati alapjait, tudnivalóit. Ezek egy része – az orvostudomány fejlődésének ellenére – még ma is érvényes.

A hippokratészi eskü:

Esküszöm a gyógyító Apollóra, Aszklepioszra és Hügieiára és Panakeiára és valamennyi istenre és istennőre, akiket ezennel tanúkul hívok, hogy minden erőmmel és tehetségemmel megtartom következő kötelességeimet: tanáromat, akitől e tudományt tanultam , úgy fogom tisztelni, mint szüleimet, vagyonomat megosztom vele, s ha rászorul, tartozásomat leróvom; utódait testvéremnek tekintem, oktatom őket ebben a tudományban, ha erre szentelik magukat, mégpedig díjtalanul; továbbá az orvosi tudományt áthagyományozom fiaimra és mesterem fiaira és azokra, akik az orvosi esküt leteszik, másokra azonban nem. Tehetségemhez és tudásomhoz mérten fogom megszabni a betegek életmódját az ő javukra, és mindent elhárítok, ami ártana nekik. Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kérik, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához. Tisztán és szentül megőrzöm életemet és tudományomat. Sohasem fogok hólyagkövet operálni, hanem átengedem ezt azoknak, akiknek ez a mesterségük. Minden házba a beteg javára lépek be, s őrizkedni fogok minden szándékos károkozástól, különösen férfiak és nők szerelmi élvezetre használatától, akár szabadok, akár rabszolgák. Amit kezelés közben látok vagy hallok – akár kezelésen kívül is a társadalmi érintkezésben – nem fogom kifecsegni, hanem titokként megőrzöm. Ha ezt az esküt megtartom és nem szegem meg , örvendhessek életem fogytáig tudományomnak, s az életnek, de ha esküszegő leszek, történjék ennek ellenkezője.

Az orvoslás a rómaiaknál és az arab világban is tovább fejlődött. A középkor azonban Európában megtorpanást, sőt visszaesést hozott[forrás?]. A sebész és az orvos sokáig nem volt azonos fogalom. Így volt ez Magyarországon is, ahol csupán a 19. század óta követelik meg a sebészektől, hogy diplomával rendelkezzenek. Ezt megelőzően, képzetlen személyek, úgynevezett felcserek, valamint borbélyok látták el a sebészeti teendőket.

A tevékenység szabályozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon orvosi gyakorlatot csak az folytathat, aki felvetette magát az orvosok országos nyilvántartásába, és az erről szóló igazoló okmánnyal rendelkezik. Az a személy, aki külföldön szerzett diplomát, csak akkor vehető fel a nyilvántartásba, ha a diplomáját a magyarországi orvostudományi egyetemek elfogadják, vagy ha azt honosítás (nosztrifikáció) útján érvényesítteti.

Orvosi rendtartás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Orvosi etika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az orvosi eskü szövege Magyarországon:

Én …………….. esküszöm, hogy orvosi hivatásomhoz mindenkor méltó magatartást tanúsítok. Orvosi tudásomat a betegségek megelőzésére, a betegek testi-lelki javára, betegségük gyógyítására fordítom. A hozzám fordulók bizalmával, kiszolgáltatott helyzetével visszaélni nem fogok, titkaikat fel nem fedem. Egyenlő figyelemmel és gondossággal gyógyítok minden embert. Tudásomat és gyakorlati ismereteimet állandó képzéssel magas szinten tartom, de ismereteim és képességeim korlátait is tudomásul veszem. Az orvosi működésemmel kapcsolatos etikai követelményeket tiszteletben tartom. Arra törekszem, hogy az orvostudomány, valamint a …………. Orvostudományi Egyetem jó hírnevét öregbítsem és megbecsülését előmozdítsam.

A hippokratészi eskü antik szövege

Orvosi titoktartás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Munkakörök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Addiktológus: az addiktológia szakorvosa és kutatója, a szenvedélybetegségekkel foglalkozik
  • Allergológus: az allergológia szakorvosa és kutatója
  • Andrológus: az andrológia szakorvosa, a férfiak nemi életének problémáival foglalkozik
  • Aneszteziológus: altatóorvos, az anesztézia szakorvosa, altat és érzéstelenít
  • Angiológus: az angiológia szakorvosa, az erek betegségeit gyógyítja
  • Audiológus: a hallás javításával foglalkozó szakorvos
  • Bakteriológus: a bakteriológia területén tevékenykedő kutató
  • Citológus: a citológia területén tevékenykedő kutató
  • Dermatológus: a bőrgyógyászat szakorvosa
  • Embriológus: az embriológia területén tevékenykedő kutató
  • Endokrinológus: az endokrinológia szakorvosa, a belső elválasztású szervek betegségeit gyógyítja
  • Enzimológus: az enzimológia területén tevékenykedő kutató
  • Epidemológus: az epidemiológia területén tevékenykedő kutató
  • Farmakológus: gyógyszerészeti kutató, a gyógyszerek élő szervezetekre gyakorolt hatását vizsgálja, kísérletez, gyógyszereket fejleszt ki
  • Gasztroenterológus: a gasztroenterológia szakorvosa, a gyomor és a belek betegségeit gyógyítja
  • Gerontológus: a gerontológia területén tevékenykedő kutató
  • Ginekológus: a nőgyógyászat szakorvosa
  • Hematológus: a hematológia szakorvosa, a vér betegségeit gyógyítja
  • Hisztológus: a hisztológia szakorvosa, a szövetek betegségeit gyógyítja
  • Immunológus: az immunológia szakorvosa, azokkal a folyamatokkal foglalkozik, ahogyan a szervezet a biológiai értelemben vett integritását megőrzi és az idegennek felismert anyagok ellen védekezik
  • Kardiológus: a kardiológia szakorvosa, a szív és az erek betegségeivel foglalkozik
  • Kineziológus: a kinezológia szakorvosa, a mozgásszervekkel és azok betegségeivel foglalkozik
  • Kraniológus: a kraniológia kutatója, az emberi koponya rendszeres tudományos vizsgálatával foglalkozik
  • Laringológus: a gégészet szakorvosa
  • Lipidológus: a zsíranyagcsere kutatója, szakorvosa
  • Mikológus: a gombákkal, ill. a gombásodás problémáival foglalkozó szakember
  • Miológus: az izmok betegségeit gyógyító szakorvos
  • Narkológus: a pszichoaktív szerek hatását kutató, ill. a drogfüggőség megszüntetésével foglalkozó szakember
  • Nefrológus: a vese betegségeit gyógyító szakorvos
  • Neurológus: Ideggyógyász
  • Obezitológus: az obezitológia területén tevékenykedő szakember, aki a kóros elhízás okait, gyógymódjait kutatja
  • Odontológus: Fogász
  • Oftalmológus: Szemész
  • Onkológus: a rákbetegséget gyógyító szakorvos
  • Ortopédus: a mozgásszervek betegségeinek szakorvosa
  • Oszteológus: a csontok betegségeit kutató szakorvos
  • Otológus: Fülész
  • Parazitológus: a parazitológia területén tevékenykedő kutató
  • Patológus: a beteg sejtek, szövetek és szervek szerkezeti és funkcionális változásaival foglalkozik, szakterülete a patológia
  • Podológus: a láb betegségeit gyógyító szakorvos
  • Proktológus: a végbél betegségeit gyógyító szakorvos
  • Pszichiáter: elmegyógyász, a pszichiátria szakorvosa
  • Pulmológus: Tüdőgyógyász
  • Radiológus: a radiológia területén tevékenykedő kutató
  • Reflexológus: Természetgyógyász, a reflexológia szakértője, aki masszázzsal, egyes pontok nyomásával próbál gyógyítani
  • Reumatológus: egyes ízületi betegségeket gyógyító szakorvos, a reumatológia szakértője
  • Rinológus: az orr betegségeit gyógyító szakorvos
  • Röntgenológus: a röntgenfelvételekkel foglalkozó szakorvos
  • Szerológus: a szerológia kutatója
  • Szexológus: a nemi élet problémáival foglalkozó szakorvos
  • Sztomatológus: Szájsebész
  • Teratológus: a teratológia területén tevékenykedő kutató
  • Toxikológus: vegyszerekkel és azoknak az élő szervezetre gyakorolt hatásával, mérgezésekkel foglalkozik, szakterülete a toxikológia
  • Trichológus : a haj és a hajas fejbőr betegségeivel foglalkozik
  • Urológus: a húgyútak betegségeit gyógyító szakorvos
  • Virológus: a virológia területén tevékenykedő kutató

Gyakorlati[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oktatási[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az oktatás hagyományosan az orvosi egyetemek feladata. A középkorban viszonylag korán elkülönült az orvoslás más tudományoktól, gyakorlati fontossága miatt. A sebészet a középkor elején sok esetben nem képezte az orvosi tananyag részét . Magyarországon a mai Semmelweis Egyetem jogelődjét 1769-ben alapították Kolozsvárott. Jelenleg négy Orvostudományi Egyetem működik az országban: a budapesti, a debreceni, a szegedi és a pécsi. Eredetileg tanszékekre oszlottak az egyetemek, később elkülönültek a fogászati, gyógyszerészi, védőnői, szűkebb értelemben vett orvosi és egészségtudományi karok. A curriculum négy blokkra oszlik:

  1. az alapozó tárgyak az első két évben: biokémia, anatómia, élettan stb.
  2. preklinikai tárgyak: például a patológia a harmadik évben.
  3. klinikai tárgyak a negyedik és az ötödik évben.
  4. szigorlói szakasz a hatodik évben.

Kutatóintézeti[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közegészségügyi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szervezési[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Orvosi bizonyítvány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Orvosi felelősség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Orvosi műhiba[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Orvosképzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]