Avicenna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Avicenna Ibn Szína
Abu Ali al-Huszajn bin Abdallah ibn Szína
ابوعلى سينا
Abu Ali Szína
أبو علي الحسين بن عبد الله بن سينا

Ibn Szína, teljes nevén Abu Ali al-Huszajn bin Abdallah ibn Szína (perzsául ابوعلى سينا Abu Ali Szína, arabul: أبو علي الحسين بن عبد الله بن سينا; latinosított neve Avicenna), (980. augusztus 7., Afsana1037 júniusa, Hamadán) perzsa származású orvos, filozófus és tudós, a középkori muszlim gondolkodás egyik legnagyobb alakja. Egyike volt a leghíresebb muszlim orvosoknak.

Élete és munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Avicenna: Canon Medicinae
Avicenna szobra Ankarában

Az iszlám naptár szerint 370-ben született (a Gergely-naptár szerint 980) jómódú családban, Afsanában, Buhara közelében (Buhara ma Üzbegisztán területén van). 1037 júniusában Hamadánban (a mai Irán területén) halt meg. Apja a fejedelem adótisztviselője volt.

Ibn Szína kora gyermekkorában kitűnt átlagon felüli tehetségével: tízéves korában kívülről tudta a Koránt és néhány filozófiai értekezés tartalmát.

Tanulmányait Buharában kezdte.

Tizenhat éves korában Bin Manszúr szultán gyógykezelésében vett részt. Ezt követően még évekig maradt az udvarnál, ami nagy lehetőség volt számára az ottani könyvtár tanulmányozására.

Apja Avicenna huszonkét éves korában meghalt, ezt követően elhagyta szülővárosát. Élete többi részét állandó vándorlással töltötte: megfordult különböző uralkodók udvarában, politikai és katonai megbízatásokat vállalt. Életének utolsó 14 évét egy arab emír orvosaként és tisztviselőjeként Eszfahánban (=Iszfahán) töltötte. Halála előtt minden földi javát a szegényekre hagyta, rabszolgáit pedig felszabadította.

450, különböző témájú könyvnek volt a szerzője. A legtöbb könyv orvoslással vagy filozófiával foglalkozott. Híresebb könyvei: A gyógyítás könyve, Canon Medicinae.

Filozófiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Filozófiája főleg al-Fárábi, Arisztotelész és Platón bölcseletére épült.

Avicenna különbséget tett azon lét között, ami szükségszerűen magában létezik (Isten), és azon lét között, amely szükségszerűen más által létezik.

Isten szükségszerűen „Egy”, ezért nincs meg benne a „sokaság”, és az „Egy” természetéből kifolyólag csak egyet tud alkotni, ebből az következik, hogy Isten szubsztanciája és a világ szubsztanciája egy. Aki önmagát ismeri meg, az Istent ismeri meg.

Avicenna szerint Isten először az első intelligenciát alkotta meg. Minden más lét a teremtő első intelligencia szellemi tevékenységéből ered. A hierarchikus világteremtés elmélete szerint ez az intelligencia a különböző szférákon és mozgató lelkeken keresztül egészen az emberi lélekig hatol. A legalacsonyabb fokon a tevékeny intellektus jön létre, amelynek az a feladata, hogy az ember receptív intellektusát megvilágíthassa és a földi anyagnak formákat adjon. Az élet célja a tevékeny intellektussal való egyesülés.

Orvoslás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Avicenna

Avicenna legismertebb orvosi könyve a Kánon volt (al-Kánún fí Tíb = Az orvoslás törvénye). Öt könyvből állt, minden könyv több fejezetre oszlott.

Avicenna bemutatja és elemzi az akkori tudományos orvosláshoz nélkülözhetetlen élettani és kórtani alapfogalmakat.

Avicenna szerint az emberi szervezet egészséges, beteg vagy e kettő közötti állapotban lehet.

Az egészség alakulását Avicenna szerint két ok befolyásolhatja: a „res naturales” (szervek és testrészek) és a „res non naturales” (levegő, alvás, étel, ital, lelkiállapot stb.). Különös figyelmet szentelt a nem természetes dolgoknak, ugyanis ezek az ember által kontrollálhatóak. De foglalkozik az időjárás és az évszakok emberre való hatásával is.

Többféle pulzusfajtát különböztet meg: „hullámzó”, „gazella futására emlékeztető”, „féreg”, valamint „hangya-mozgású”. Ezeket különböző betegségek diagnosztizálására használja.

Orvosi írásaiban fontos szerepet kapnak az egészségvédelmi útmutatások; étrendeket, tornagyakorlatokat ír elő, és pihenésre vonatkozó javaslatokat ad. Felhívja a lélektani állapotokra is a figyelmet, amelyek különbözőképpen hatnak az egészségre.

A fájdalom csillapításáról ís ír, például egy testrész érzékenysége megszüntethető hűtéssel vagy megfelelő vegyi hatással. Erre Avicenna szerint a kamilla, a lenolajmag, a keserű mandula, a tojásfehérje a legalkalmasabb. Minden ismert betegségre ajánl valamilyen gyógyszert és ír azok mellékhatásairól is, hisz van, ami eleinte serkentő, de később bénító lehet. Betűrendben felsorolva több mint 800 gyógyító hatású anyagot ír le, amelyek között egyaránt találhatók állati, növényi és ásványi eredetűek.

A gennyes sebek kezelésére gombatenyészetet használt, ami a ma ismert antibiotikum orvosságok elődje volt.

Avicenna a belső szervekről és azok működéséről is ír, különösen nagy figyelmet szentelt a szem betegségeinek. A betegségek tüneteiről részletes leírásokat ad.

Foglalkozott az alvászavarokkal, az epilepsziával, az emlékezetzavarokkal, az agytályog és az apoplexia cerebri kórformákkal is. Kitűnőek az elmekórtani leírásai. Továbbá foglalkozott szülészeti, csecsemőgondozási (köldöklekötés, fürdetés, a testnyílások tisztítása, pólyázás stb.), nőgyógyászati problámákkal, sebészettel, égési sérülésekkel, csontbetegségekkel, fertőzésekkel, ellenmérgekkel is.

Avicenna Kánonját az európai középkorban orvosi tankönyvént használták, és őt magát az orvosok fejedelmének nevezték. Több mint 30 kiadásban jelent meg, egyik legjobb latin fordítása 1652-ben készült.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Avicenna témájú médiaállományokat.