Fűz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Fűz
Salix x sepulcralis hibrid fűzfa
Salix x sepulcralis hibrid fűzfa
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Malpighiales
Család: Fűzfafélék (Salicaceae)
Nemzetség: Salix
L.
Alnemzetségek, fajcsoportok

A szövegben részletezve

Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fűz témájú kategóriát.

Szomorúfűz
Európai szomorúfűz

A fűz vagy fűzfa (Salix) a fűzfafélék (Salicaceae) család névadó nemzetsége. Mintegy hatszáz faja főképp a Föld északi féltekéjén honos, közülük több a Kárpát-medencében is él.

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szinte mindenütt megtalálható az északi flórabirodalom csapadékosabb vidékein. Néhány faj a száraz klímához is alkalmazkodott, de ezek szinte egytől egyig bokor termetűek. Magyarországon mintegy huszonhárom fajuk honos.

A nemzetség evolúciósan kevéssé stabilizálódott: a fajok gyakran hibridizálnak, ezért elkülönítésük sokszor nehéz. Több változatot mesterségesen, keresztezéssel hoztak létre.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fás szárú, cserje- vagy fa termetű, lombhullató, kétlaki évelő növény. A sok fajnak számos közös tulajdonsága van. A fa alakú füzek előbb karógyökeret növesztenek, majd az ebből dúsan elágazó oldalgyökerek rendszerét. A cserje alakú füzek gyökérzete kezdettől nagyon szerteágazó. A gyökérzet jellegét mindig erősen befolyásolják a talaj tulajdonságai.

Kérge eleinte sima zöld vagy vöröseszöld, később – különösen az alsó néhány méteren – mély, hosszanti barázdákkal felrepedezik.

Szórt állású rügyei a legtöbbször hosszúkásak, keskenyek, ághoz simulóak, kopaszok, fénylők vagy finoman molyhosak. A legtöbb faj hajtásai hosszúak, vékonyak, hajlékonyak, sárgás- vagy vöröseszöldek, gyakran lecsüngők. A porzós füzérek néhány kisebb lomblevél felett a rövid oldalhajtások csúcsán fejlődnek, hosszúságuk általában nem haladja meg az 5 cm-t. A mindössze két porzóból álló porzós virágok a füzérben rövid, kanalas murvalevelek tövében ülnek. A termős füzérek a porzósakhoz hasonló hosszúságúak, a termős virágok mindössze egy hosszú, kúpos termőből állnak, melynek csúcsán jól látható a két karéjú bibe. A virágok murvalevelei zöldes fehérek, csak a tövükön szőrösek, a porzós és a termős virágban egyaránt vannak nektármirigyek. A fűzfák termése két kopáccsal nyíló tok, melyből a repítő szőrös magvak nyár elején messzire szállnak a széllel.

Leveleinek nyele általában rövid, a lemezek keskenyek, hosszúkásak, lándzsásak, vagy tojásdadok, esetleg apró kerekdedek. A szélük finoman fűrészelt, esetleg ép és hullámosak.

Az ép szélű murvalevelek hónaljában növő, egyivarú virágai nagyon egyszerűek: a virágtakaró hiányzik, a porzós virágokban kevés porzó van, a termős virágokban egyetlen termő. Bár a köznyelvben a fűzfák virágzatát barkának nevezik, virágzatuk felálló, ezért helyesen füzér, megporzásukat pedig nem a szél, hanem a rovarok végzik. A virágok tövében nektárt termel. A nőivarú virágok fehérek vagy zöldek, a porzós fűzérek sárgák, esetleg pirosak.

Termése sokmagvú, több kopácsú tokokból álló füzér. A magvak alig 1 mm hosszúak, zöldesbarnák.

Életmódja, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Laza és kötött talajon egyaránt megél. Kétlaki.

A fehér fűz várható élettartama meghaladja a 100 évet. A fűzfák vesszői nedves közegben könnyen gyökeresednek. Vízparton, ahol gyakoriak az áradások még az idősebb törzsek is gyakran fejlesztenek szakállszerű járulékos gyökérkötegeket. Ez a nedves környezethez való alkalmazkodásra vezethető vissza. A fűzfák továbbá jól tűrik az erős metszést.

A legtöbb faj erősen fény- és vízigényes, ezek főleg folyó- és állóvizek partján, ártereken nőnek; az ilyen erdőtársulásokban:

gyakran állományalkotók. Az időszakos vízborítást is jól tűrik. Más fajok a magashegységi sziklacserjésekben nőnek.

Magyarországon február-márciusban virágzik; virágait rovarok porozzák be. Termése május-júniusban érik be. Magról és dugványról is jól szaporodik, kitűnően sarjad. Különösen az első években rendkívül gyorsan nő.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fűz fája szórt likacsú, színes gesztű, könnyű, lágy, jól faragható. Szíjácsa sárgásfehér, gesztje vörösesbarna. A fa puha és nincsenek benne tartósító anyagok – csersav, gyanta, viasz stb., ezért leginkább faragványokat, háztartási eszközöket, gyufát, cellulózt és papírt készítenek belőle. Hajlékony vesszőiből kosarat és bútorokat fonnak.

A kinin fölfedezése előtt a fűzfakéreg főzete volt a malária legjobb orvossága. A főzet gyulladásgátló, antiszeptikus, lázcsillapító, vérzéscsillapító hatású. Hatóanyagai:

  • szalicin,
  • katechin,
  • csersav,
  • gyanta,
  • enzimek,
  • oxalát.

Ajánlják:

  • belső vérzések,
  • bélhurut,
  • reuma,
  • ízületi bántalmak,
  • gyomorhurut,
  • lázzal járó megfázás ellen,
  • fagyott testrészek,
  • aranyeres bántalmak,
  • gombás bőrbetegségek kezelésére.

Kivételes tűrőképessége folytán erdőgazdaságilag (a nedves, csapadékos környezetben) igen jelentős. Az ilyen élőhelyeken pionír fajként agresszíven terjeszkedő kecskefűz az egyéb erdők telepítését erősen gátolhatja.

Rendszertani felosztása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rendkívül fajgazdag nemzetséget négy alnemzetségre bontják, azokat pedig további fajcsoportokra:

  • Salix subg. Salix:
    • S. sect. Amygdalinae
    • S. sect. Eriostachyae
    • S. sect. Floridanae
    • S. sect. Fragiles
    • S. sect. Glandulosae
    • S. sect. Humboldtianae
    • S. sect. Longifoliae
    • S. sect. Magnificae
    • S. sect. Salicaster
    • S. sect. Salix
    • S. sect. Subalbae
    • S. sect. Urbanianae

* Salix subg. Caprisalix:

    • S. sect. Vetrix
    • S. sect. Incubaceae
    • S. sect. Villosae
    • S. sect. Cordatae
    • S. sect. Arbuscella
    • S. sect. Balsamiferae
    • S. sect. Lanatae
    • S. sect. Daphnoideae
    • S. sect. Viminales
    • S. sect. Subviminales
    • S. sect. Canae
    • S. sect. Purpurea
    • S. sect. Sitchenses
    • S. sect. Denticulatae

* Salix subg. Chamaetia:

    • S. sect. Chamaetia
    • S. sect. Diplodictyae
    • S. sect. Glaucae
    • S. sect. Lindleyanae
    • S. sect. Maccallianae
    • S. sect. Myrtosalix
    • S. sect. Myrtilloides
    • S. sect. Retusae
  • Salix subg. Chosenia egy fajjal:
      • Chosenia arbutifolia

A kultúrában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ókori görögök hite szerint a múzsák szent fája volt. Úgy tartották, hogy a múzsák a Helikonon, azaz a Fűzfák hegyén laknak.

A középkorban a fűzfát a boszorkányok, tündérek szent fájának tartották. Az európai kultúrában a szomorúfűz (mint neve is mutatja) a boldogtalan szerelem és a gyász jelképe.

Szólásokban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fűzfa alatt esküdtek: házasság nélkül élnek együtt.
  • Letette a fűzfa széket: a kelleténél tovább marad valahol látogatóban.
  • Megjön, mint a fűzfa (síp) tavaszkor: engedékennyé válik, megbékél.
  • Azt a fűzfán fütyülő (, jégen kopogó) rézangyalát! tréfás káromkodás.
  • Fűzfából a sípot könnyű megcsinálni: jól megmunkálható anyaggal könnyű dolgozni.
  • Fűzfa hegedűhöz nádvonó illik: szegény emberhez szegény házastárs való.
  • Fűzfakatonának kár a fringia a kezébe: a gyáva katona semmit sem ér.[1]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások, Gondolat, 1966.