Orvosi székfű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Orvosi székfű
Orvosi székfű (kamilla)
Orvosi székfű (kamilla)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asterids
Csoport: Euasterids II
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Alcsalád: Őszirózsaformák (Asteroideae)
Nemzetség-
csoport
:
Anthemideae
Nemzetség: Székfű (Matricaria)
Faj: M. chamomilla
Tudományos név
Matricaria chamomilla
L. 1753
Szinonimák
  • Chamomilla recutita (L.) Rauschert
  • Chamomilla vulgaris Gray
  • Chrysanthemum chamomilla (L.) Bernh.
  • Matricaria recutita L.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Orvosi székfű témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Orvosi székfű témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Orvosi székfű témájú kategóriát.

Az orvosi székfű vagy kamilla (Matricaria chamomilla) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó gyógynövény. Egyéb elnevezései: Szent-Iván pipitér, nemes pipitér, pipitér, anyafű, szikfű, szüzekanyja, bubulyka. A pipitér név megtévesztő, mert a botanikai szakirodalom a közeli rokon Anthemis nemzetséget nevezi így. Gyakran összetévesztik a római kamillával.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Földközi-tenger keleti medencéje körüli területről származik. A mérsékelt övben az egész világon elterjedt.[1]

Mezőkön, útszéleken, parlagokon általában nagyobb tömegben fordul elő. Európa több országában, hazánkban is termesztik.

Jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy-, néha kétéves 10–40 cm magas, gyéren elágazó, melegigényes növény. A levelek szórt állásúak, kopaszok, sallangosan szeldeltek, a sallangok keskeny fonalasak. A végálló fészek 1,5–2,5 cm széles, a fészekpikkelyek zöldes színűek, sötétebb széllel. A szélső, nyelves virágok fehér színűek, levágott, olykor kicsípett csúcsúak, éretten visszahajlók. A csöves virágok sárgák. A kamilla fontos ismertetőjegye, hogy virágzás végén a virágzati vacok kúpos és belül üreges. Termése szürkésfehér kaszat. Az egész növény jellegzetes illatú.[1][2]

Gyűjtése, termesztése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemesítése Magyarországon az 1960-as években kezdődött; több államilag elismert fajtája van. Üzemi körülmények közötti termesztési technológiáját - több más növénnyel együtt - Kerekes József dolgozta ki az 1970-es években. Begyűjtése vadon termő és termesztett állományból egyaránt történik.[3] Virágait akkor gyűjtik, amikor fehér nyeles virágszirmai vízszintesen állnak (a kamillamező fehér színű).[1] Frissen és szárítva használható.

Hatóanyagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Virágzatának hatóanyagai: illóolaj, amely szürkék színű a lepárlás alatt képződő kamazuléntől; az illóolajban további hatóanyagai: bisaboloidok, bisabolol oxidok, en-in-diciklo-éter. Nem illékony hatóanyagok a flavonoidok, ezek glikozidjai, kumarinok, pektinszerű nyálkaanyagok. [4] [1]

Gyógyhatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teája nem csak a légutakat tisztítja, hanem gyulladásgátló, nyugtató anyagokat is tartalmaz. Gyulladáscsökkentő, görcsoldó, idegnyugtató, gyomor-, bél-, hólyag-, és epezavaroknál, valamint sebkezelésre, arc-, és hajápolásra is javallják.

Bár régebben szembetegségekre, sűrű szűrőn átszűrve, mind gyulladásgátló borogatásként, mind lemosószerként használták, a kamilla allergiát – és így önmagában is kötőhártya-gyulladást – okozhat, ezért ma már ilyen módon ritkábban alkalmazzák, sőt ellenjavallt.

Illóolaját nagy mennyiségben felhasználja a kozmetikai- és gyógyszeripar.[1] [5]

A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben szereplő drogjai: folyékony kivonata (Matricariae extractum fluidum), illóolaja (Matricariae aetheroleum) és virágzata (Matricariae flos).

Homeopátiás szerként kisgyerekek fogzásakor és felfokozott lelkiállapot esetén javasolják használatát.[6]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e Bernáth
  2. Hajtásos
  3. MEK
  4. Dános
  5. PFAF
  6. A Plants For A Future forrása: Castro. M.. The Complete Homeopathy Handbook. St. Martin's Press (1991) 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Matricaria chamomilla L.The Plant List (2010). Version 1., www.theplantlist.org (angolul) Royal Botanic Gardens, Kew and Missouri Botanical Garden (2010) Hozzáférés: 2013. máj. 20. (HTML)
  • Matricaria chamomilla L.www.tropicos.org (angolul) Missouri Botanical Garden Hozzáférés: 2013. máj. 20. (HTML)
  • Bernáth: Bernáth J. (szerk. ). Gyógy- és aromanövények, 3. átdolgozott és bővített kiadás, Budapest: Mezőgazda Kiadó, 413-421. o (2000). ISBN 963 9239 96 8 
  • Hajtásos: Penszka K. (szerk.). A hajtásos növények ismerete. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 176. o (2001). ISBN 963 19 2183 2 
  • Dános: Dános B.. Farmakobotanika, 3. javított kiadás, Budapest: Argumentum, 318. o (2006). ISBN 963 446 204 9 
  • PFAF: Matricaria recutita L.. Plants For A Future. (Hozzáférés: 2013. október 18.)
  • MEK: Fábry György (szerkesztő). Műszaki és természettudományok, Magyarország a XX. században IV. kötet. Szekszárd: Babits Kiadó. Hozzáférés ideje: 2013. október 18. 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]