Ugrás a tartalomhoz

Közönséges mirtusz

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Közönséges mirtusz
Virágzó mirtusz a Kármel-hegyen (Izrael)
Virágzó mirtusz a Kármel-hegyen (Izrael)
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids II
Rend: Mirtuszvirágúak (Myrtales)
Család: Mirtuszfélék (Myrtaceae)
Nemzetség: Mirtusz (Myrtus)
Faj: M. communis
Tudományos név
Myrtus communis
L.
Alfajok
  • M. communis subsp. communis L.
  • M. communis subsp. mucronata Pers.
  • M. communis subsp. tarentina (L.) Nyman – apró levelű mirtusz
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Közönséges mirtusz témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges mirtusz témájú médiaállományokat és Közönséges mirtusz témájú kategóriát.

A közönséges mirtusz (Myrtus communis) a mirtuszvirágúak (Myrtales) rendjébe és a mirtuszfélék (Myrtaceae) családjába tartozó névadó faja.

Elterjedése, élőhelye

[szerkesztés]

A Földközi-tenger vidékéről származik, de már az ókorban többfelé termesztették – a mintegy háromezer év alatt számos változata. A kiirtott keménylombú erdők helyén felnövekvő macchia bozót egyik legjellegzetesebb növénye. Mára a világ gyakorlatilag minden, mediterrán éghajlatú vidékén megtalálható, és túl is terjedt azok határain.

Megjelenése

[szerkesztés]

Nagy, örökzöld, dúsan elágazó, sűrű lombú fa vagy cserje. Természetes élőhelyén 5–7 méterre, dézsában gondozva mintegy méteresre nőhet meg. Fényes, sötétzöld levelei átellenesen állnak; rajtuk nemcsak középér, de a levél két szélén egy-egy fejlettebb oldalér is megfigyelhető.

Krémfehér (ritkábban piros), mintegy 1,5 cm átmérőjű, illatos virágai magányosak vagy 3–7 virágú állernyőbe csoportosulnak a levél tövében. A virágokat a hosszan kinyúló porzók teszik különlegessé. A virágbimbók gömbölyűek.

Termése (valójában áltermés) sötét, kékeslila, egy- vagy sokmagvú, gömbölyű, borsónyi méretű bogyó, aminek tetejét a kehely koronázza. A tömegesen termő bogyók a növényt a virágzás után is igen látványossá teszik, ezért a közönséges mirtuszt sokfelé dísznövénynek ültetik.

Életmódja

[szerkesztés]

Nyáron meleget, sok napsütést és lehetőleg nedves talajt igényel. Igen rossz, sziklás talajon is megél. Mérsékelten fagytűrő; a száraz hideget nem viseli el. Vegetatívan (a virágzó ágak végéről szedett dugvánnyal) jól szaporítható.

A mitológiában és a népszokásokban

[szerkesztés]

Gyakorlatilag valamennyi, a mirtuszokról elterjedt hiedelem tárgya a Mediterráneumban a többi mirtuszfajnál sokkal gyakoribb közönséges mirtusz volt.

Illóolaja

[szerkesztés]

Nemcsak virága és termése, de levele is sok (0,1–0,5%) illóolajat tartalmaz, amit vízgőzzel desztillálva, üzemszerűen vonnak ki belőle. A mirtuszolajat felhasználják az élelmiszeriparban, az illatszeriparban, a gyógyászatban, illetve a hagyományos orvoslásban is.

Felhasználása

[szerkesztés]

Bogyóiból lekvárt, illetve szeszt főznek: a mirtuszlikőrnek piros és fehér változata is van. Az édeskés, de egyúttal csípős ízű bogyókat egyes vidékeken a borsot helyettesítő fűszernek használták.

Már az ókorban ismert gyógynövény volt; a Biblia is ekként említi. Ismert gyomorerősítő, az emésztést segítő, valamint vérzéscsillapító, az ereket összehúzó hatása. Olaját főleg az aromaterápiában használják (hörghurut kezelésére); emellett parfümök alapanyaga is.

Magyarországon levele és olaja is gyógyhatású készítményként forgalmazható.

Képek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Sabiha Sumbul – M Aftab Ahmad – M Asif–Mohd Akhtar: Myrtus communis Linn. A review. (angolul) Department of Pharmacology, Faculty of Pharmacy, Hamdard University, New Delhi, India: (kiadó nélkül). 2011. 395–402. o. = Indian Journal of Natural Products and Resources Vol. 2(4),