Nemes babér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Nemes babér
(Laurus nobilis)
(Laurus nobilis)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Babérvirágúak (Laurales)
Család: Babérfélék (Lauraceae)
Nemzetség: Babér (Laurus)
Faj: L. nobilis
Tudományos név
Laurus nobilis
L., 1753
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Nemes babér témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nemes babér témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nemes babér témájú kategóriát.

Laurus nobilis L.

A nemes babér (Laurus nobilis) a babérfélék (Lauraceae) családban a névadó babér nemzetség legismertebb fajja. Magyarul többnyire közönségesen babérnak nevezzük.

Származása, elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A babér a legrégebben ismert és igen elterjedt fűszernövények közé tartozik. Kis-Ázsiában, a Földközi-tenger vidékén és az Atlanti-óceán mediterrán éghajlatú szigetein vadon is, de főleg kultúrákban növő örökzöld cserje vagy fa egészben használt levele (Lauri folium) értékes karakterű fűszer. Olasz-, Francia- és Spanyolországból jut a magyar kereskedelembe, nálunk üvegházban, vagy az ország enyhébb klímájú vidékein szabadföldben tartható (ld. pl.: Corvinus Egyetem, Villányi úti arborétum).

A világ minden, mediterrán éghajlatú részén ültetik. A Törökországban és Kaliforniában termett levelek a legkeresettebbek.

Magyar népies nevei: albertlevél, szagos levél, illatfa, bürbérfa.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kis fává növő cserje. A felül fényes, alul matt, bőrszerű, áttetszően pontozott, ép szélű, lándzsa alakú levelek illata jellemzően fűszeres, íze kesernyés. Illóolajat, csersavat és keserűanyagot tartalmaz.

Története, kulturális szerepe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régen a harcban kivívott dicsőség, hírnév, a győzelem, a halhatatlanság és a művészi nagyság jelképe volt; ágaiból font koszorúval jutalmazták az arra érdemeseket. Például a legjelesebb római költők aranyból készült „babérkoszorút” kaptak.

A keresztény művészetben a győzelem jelképe. Az ókeresztény szarkofágokon a bűn és a halál fölötti győzelem jeleként legtöbbször a keresztet vagy a Krisztus-monogramot övezi. Az elhunyt arcképe körül vagy a huszonnégy vén feje fölött az örök élet jelképe. Olykor az élet fájaként és a Paradicsomkertben ábrázolják. A szüzek és a vértanúk általános attribútuma.

A magyar nyelvben még: a „babért érdemel”, és a „nem terem neki babér” szólásokban található meg.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lehetőleg a jellegzetesen aromás, szármentes, zöldes színű leveleket vegyük meg. Használják levesek, burgonya-, tojás-, bab-, halételek, paradicsomos étkek, főzelékek, szószok, mártások, kolbászáruk, sültek, aszpik és kocsonya készítéséhez, uborka, tök, zöldparadicsom és káposzta eltevésénél, halhúsok marinálásánál, sertés és marhahúsok párolásánál, savanyú ételeknél, vadhúspácokhoz és vadételekhez.

Mivel a levél erősen aromás, túladagolva kesernyés íze el is ronthatja ételeinket.

A közhiedelemmel ellentétben nem csak a levele fűszer: termésének őrleményét fűszerkeverékekben hasznosítják, illetve mártásokat ízesítenek vele.

Étvágyjavító, vizelethajtó; segíti az emésztést.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]