Tejoltó galaj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Tejoltó galaj
Galium verum01.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids I
Rend: Tárnicsvirágúak (Gentianales)
Család: Buzérfélék (Rubiaceae)
Nemzetség: Galium
Faj: G. verum
Tudományos név
Galium verum
L.
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tejoltó galaj témájú kategóriát.

Galium verum gulmåra.jpg

A tejoltó galaj vagy tejoltófű (Galium verum) a tárnicsvirágúak rendjébe, ezen belül a buzérfélék családjába tartozó növényfaj. További népies nevei: Szent Antal virága, Szent Iván virága, Szent János virága, kásafű, tejzsugorító fű, Szent Iván seprűje. A rák egyik kiváló ellenszere.

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Száraz réteken, útszéleken, cserjésekben, mezőkön, legelőkön, homokdűnéken élő évelő növény.

Megjelenése, jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szára 15-100 centiméter magasra is megnőhet, egyenes, elágazó, négybordás, 2-3 milliméter vastag, merev és gyéren szőrös. Levelei keskenyszálasak, tűszerűek, 3-4 centiméter hosszúak, 8-12 tagú örvökben nőnek, sötétzöld színűek, fonákjuk fehéres. Virágai aprók, sárgák négytagú tölcséres pártájuk van, szirmaik csúcsosak, bugós virágzatot alkotnak.

Hatóanyagai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Drogja (Galii veri herba) galiozin glikozida, rubiadid aszperulozid, cseranyag, illóolaj, tejoltó enzim, sárga festék, növényi sav tartalmú.

Gyógyhatásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A galajról egy osztrák növénytantudós így nyilatkozik a könyvében: "...remek gyógyszer, a tejoltó galajteával való öblögetés, és annak ivása torokráknál ugyanúgy segít, mint a gyógyfű frissen kisajtolt nedve vajjal keverve mindenféle ráknál, és rákos bőrbajnál."

Teáját továbbá vese, epe, máj és légzőszervi megbetegedések ellen is alkalmazzák.

Egyéb felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korábban sajtok festésére használták, sárga festék tartalma miatt.

Gyűjtése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A föld feletti részeket gyűjtik virágzáskor.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rápóti Jenő, Romváry Vilmos: Gyógyító növények, Medicina könyvkiadó, Budapest 1987.
  • Pamela Forey és Cecilia Fitzsimons: Vadvirágok, Budapest 1993
  • Dr Heinrich Neuthaler: Das Krauterbuch /Gyógynövénykönyv/ 1959

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]